BÜ BH 2020/359
BÜ BH 2020/359
2020.12.01.
Nem az indokolás – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – hibája, ha a vád ki nem merítése a téves jogi minősítés következménye [Be. 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. f) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. május 24. napján – megismételt eljárás keretében és a III. r. terhelt távollétében – meghozott B.134/2017/71/I. számú ítéletével
– az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] és kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek.], ezért őt mint erőszakos többszörös visszaesőt halmazati büntetésül két év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra;
– a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], ezért őt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül egy év nyolc hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra,
– az ismeretlen helyen tartózkodó III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], kényszerítés bűntettében (Btk. 195. §) és tartási kötelezettség elmulasztásának vétségében [Btk. 212. § (1) bek.], ezért őt mint visszaesőt halmazati büntetésül két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. szeptember 11-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a mindhárom terhelt terhére megállapított társtettesként elkövetett súlyos tesi sértés bűntettét és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettét, valamint a III. r. terhelt terhére megállapított kényszerítés bűntettét társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (2) bek., (3) bek. c) pont], és társtettesként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének [Btk. 278. § (1), (2) bek.] minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által kiegészített (irányadónak tartott) – tényállás lényege a következő.
[4] A vádbeli napon a presszóba 01.00 óra körüli időben érkezett meg az ittas állapotban lévő sértett, aki ott tovább italozott, majd elhagyta a helyiséget. Ekkor elhagyta az addig a fején lévő baseballsapkáját, melyet később valaki megtalált, és a kerítésre feltett.
[5] 03.45 óra körül érkeztek meg a presszóba a szintén ittas állapotban lévő terheltek, a kerítésre a talált tárgyként feltett baseballsapkát az I. r. terhelt a fejére tette.
[6] Időközben, 4 óra körül visszaérkezett a sértett, mindannyian italoztak. A presszóból 04.56 és 05.04 óra közötti időben távozni kívánt a sértett, taxit akart hívni, de még távozását megelőzően vitába keveredett az I. r. terhelttel, mert az általa első távozásakor hátrahagyott baseballsapkáját az I. r. terhelt viselte, s azt tőle kérte vissza, ezt azonban az I. r. terhelt megtagadta.
[7] A távozó sértettet a presszó kerti részét és a járdát elválasztó kerítés végénél a terheltek utolérték, a III. r. terhelt többször megütötte, majd földre esését követően megrugdosták mindhárman.
[8] Mikor a sértett felállt és indult tovább, közölte a terheltekkel, hogy rendőrt fog hívni. Ennek megakadályozása érdekében az ekkor már erősen ittas állapotban lévő III. r. terhelt a sértett nyakában, egy kulcstartón lógó, 35 000 forint értékű mobiltelefont leszakította, azt magához vette, majd a készülékkel a helyszínről eltávozott, csakúgy, mint a többi terhelt.
[9] A sértett a bántalmazás következtében bal oldali arccsonttörést, járomívtörést és orrcsonttörést szenvedett, mely sérülések 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam kb. 42 nap, az arccsonttörés szövődmény nélkül gyógyult, nem alakult ki maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás.
[10] A telefon nyakból lerántásától a sértett nyakánál, a bal oldali kulcscsont felett kb. 4 cm hosszú véraláfutás keletkezett.
[11] Ezt a tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, hogy a sértett a bántalmazását követően a szomszédos élelmiszerboltban kért segítséget, ahol értesítették a mentőket és a rendőrséget.
[12] A jogerős határozatok ellen a megyei főügyészség mindhárom terhelt vonatkozásában a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból, a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt eljárási szabálysértés miatt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[13] Ebben azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában – a rendelkező részben foglaltakkal ellentétesen – kifejtette: „Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a távozni kívánó sértett a sapkáját vissza akarta kapni az I. r. vádlottól, ezért vele vitába keveredett, majd a III. r. vádlott többször megütötte és a földre került sértettet mindhárman megrugdosták. A bántalmazás következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlottak ezen magatartásukkal megvalósították a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettét és a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett súlyos tesi sértés bűntettét.”
[14] A főügyészség a másodfokú ítélet indokolásának további részét is elemezve rámutatott, hogy a törvényszék az ítéletének indokolásában nem ejtett szót arról, miszerint a súlyos testi sértés bűntettének megállapítását mellőzni kívánta volna, azonban a rendelkező rész megfogalmazásából egyértelmű, hogy a terheltek súlyos testi sértésként és garázdaságként értékelt cselekményeit egységesen rablás bűntettének minősítette.
[15] Ebből pedig – a főügyészség álláspontja szerint – az következik, hogy a másodfokú ítélet indokolása a súlyos testi sértés bűntette vonatkozásában a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, amely a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés, és ily módon a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok.
[16] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék másodfokú határozatát helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[17] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, és azt kiegészítette.
[18] Eszerint a másodfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati indítványban is idézett megállapítása eltér az első fokon megállapított, és e körben irányadónak tekintett történeti tényállástól.
[19] Az irányadó tényállás szerint a bántalmazástól térben és időben eltérően, azt megelőzően keveredett vitába egymással a sértett és az I. r. terhelt amiatt, hogy az I. r. terhelt a sértett presszóból való első távozásakor otthagyott sapkáját nem adta vissza.
[20] E tényállás alapján azonban nem vonható arra következtetés, hogy a terheltek a számukra idegen dolog, a sértett baseballsapkájának megtartása érdekében bántalmazták a sértettet.
[21] Az ítéleti tényállás szerint – amelytől a másodfokú ítélet indokolása eltér – a sértett a terheltek bántalmazását követően felállt, elindult a belváros felé, és az ekkor tett azon közlését követően, hogy rendőrt fog hívni, ennek megakadályozása érdekében szakította le a III. r. terhelt a sértett nyakában egy kulcstartón lógó mobiltelefont.
[22] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint sem az első fokon megállapított tényállás, sem a másodfokú ítéletben leírt – és a tényállástól eltérő – cselekménysor alapján nem kerülhetett volna sor a súlyos testi sértés bűntette és a garázdaság bűntette helyett a rablás bűntette és a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette megállapítására, az átminősítés a büntető anyagi jog szabályait sértette.
[23] Megjegyezte még a Legfőbb Ügyészség, hogy az ügyiratok alapján, illetve a terhére rótt rablás bűntettére tekintettel a III. r. terhelt esetében nem visszaesői, hanem különös visszaesői minőségét kellett volna megállapítani.
[24] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség indítványát a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása tekintetében fenntartotta.
[25] A Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra figyelemmel az I. r. terhelt védője észrevételt tett, majd azzal azonos tartalmú felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a törvényszék ítélete ellen a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozva.
[26] Indokai szerint – amely megegyezik a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt kiegészítéssel – az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítette a terheltek cselekményét a Btk. 365. § (2) bekezdése szerinti rablás bűntettének, mert a tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a terheltek a sértett sapkájának megtartása érdekében bántalmazták a sértettet.
[27] A védő álláspontja szerint ezért a törvényszék ítéletének indokolása ellentétes a rendelkező résszel.
[28] A védő szerint az irányadó tényállás alapján nem lehet arra a következtetésre sem jutni, hogy a sértett telefonjának elvétele nem csupán a III. r. terhelt önálló cselekménye volt, hanem azt az I. r. terhelttel szándékegységben valósította meg.
[29] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét változtassa meg, hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, és az I. r. terhelt esetében a rendkívüli időmúlásra tekintettel a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb tartamú szabadságvesztést szabjon ki.
[30] A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát a büntető anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részében alaptalannak, míg az eljárási szabálysértésre hivatkozását alaposnak tartotta.
[31] Egyetértve a védő büntető anyagi jogszabálysértésre vonatkozó álláspontjával, kifejtette, hogy a törvénysértő minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, így a megtámadott határozat nem érintett a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati okkal.
[32] Egyetértett azzal is, hogy a védő szerint a megtámadott határozat a rablási cselekmény – rendelkező rész szerinti – minősítése és az indokolás ellentétes egymással.
[33] Összességében – a megyei főügyészség által benyújtott, és általa fenntartott felülvizsgálati indítványra is figyelemmel – a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását indítványozta.
[34] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványokban megjelölt okok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[35] A megyei főügyészség és az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa egyaránt – az alábbiak szerint – nem alapos.
[36] A főügyészség a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozva terjesztette elő felülvizsgálati indítványát. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, mert a rendelkező rész nem tartalmazza a Btk. 164. § (3) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét, ugyanakkor az indokolásban a törvényszék egyértelműen akként foglalt állást, hogy a terheltek részéről a súlyos testi sértés bűntette megvalósult.
[37] A Be. 451. § (5) bekezdése előírja, hogy az indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza. Ezt a rendelkezést hivatott védeni a 608. § (1) bekezdés f) pontja, azaz, hogy ne legyen kétség a bíróság akaratát illetően a tények, a minősítés és az alkalmazott joghátrány tekintetében, másként szólva az egyértelmű legyen, ne legyen félreérthető.
[38] A Kúria e felülvizsgálati ok kapcsán rámutat, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat értelmében a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében, vagyis az úgynevezett főkérdésekben kell ellentétnek fennállnia a határozat indokolása és a rendelkező rész között (Kúria Bfv.II.1.624/2018/7.). Megállapítható ez az eljárási szabálysértés akkor is, ha az elsőfokú ítélet egészen más bűncselekmény indokolását tartalmazza, mint a rendelkező rész.
[39] Jelen ügyben erről nincs szó.
[40] Az ügyiratok alapján az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a vádiratban tanúként kihallgatni indítványozott személyeken kívül tanúként hallgatta ki az ügyben a kihallgatásokat foganatosító rendőröket, továbbá a presszó tulajdonosát, és ennek eredményeként a vádirati tényállással szinte szó szerint megegyező tényállást állapított meg (eltérés csak a sértett második távozásának időpontja és a bántalmazás megkezdésének módja között van).
[41] Megjegyzi a Kúria, hogy a járásbíróság első – hatályon kívül helyezett – ítélete is ugyanezt a tényállást tartalmazta (amit a törvényszék hatályon kívül helyező végzése azért ítélt megalapozatlannak, mert „a tényállást nem tisztázta kellőképpen, az észszerű bizonyítási lehetőségeket nem merítette ki” – viszont arra gyakorlatilag nem adott útmutatást, hogy mire nézve és milyen bizonyítást vár el az elsőfokú bíróságtól).
[42] A törvényszék az ítéletében a megismételt eljárással kapcsolatban sommás megállapítást tett, miszerint „az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást formálisan szabályosan folytatta le, azonban azt egyik tényállási pontban sem terjesztette ki megfelelő körben, ezért a bizonyítékok mérlegelésével az általa megállapított tényállás részlegesen felderítetlen, amit a másodfokú bíróság bizonyítás felvételével orvosolt”.
[43] A törvényszék bizonyítást vett fel, amely „az elsőfokú tényállást alátámasztotta”, és ennek eredményeként azzal egészítette ki a tényállást, miszerint a bántalmazását követően a sértett a szomszédos élelmiszerboltban kért segítséget, ahol értesítették a mentőket és a rendőrséget.
[44] A járásbíróság – helyesen – a vádirati minősítéssel egyezően minősítette a három terhelt közösen elkövetett cselekményeit társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], továbbá a III. r. terhelt önálló cselekményét kényszerítés bűntettének (Btk. 195. §). Az elsőfokú bíróság megindokolta, hogy miért nem minősítette a cselekményeket sem rablás bűntettének, sem kifosztás bűntettének (amint azt a törvényszék hatályon kívül helyező végzése előírta).
[45] Összességében a Kúria álláspontja szerint a járásbíróság a vád ténybeli és jogi keretei között, a perrendi szabályokat megtartva, törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást és a vádat kimerítve törvényesen minősítette a terheltek felülvizsgálati indítványokkal érintett cselekményeit.
[46] A másodfokú bíróság ehhez képest – valójában – változatlan ténybeli alapon jutott arra a következtetésre, hogy a cselekmények nem súlyos testi sértés bűntetteként és garázdaság bűntetteként – továbbá a III. r. terhelt esetében kényszerítés bűntetteként –, hanem csoportosan elkövetett rablás bűntetteként minősülnek.
[47] Valójában tehát nem arról van szó, hogy a másodfokú határozat rendelkező része az indokolással ellentétes, hanem a törvényszék eltérő jogi álláspontot fejtett ki, s a tények értékelése során a súlyos testi sértés bűntettét értékelés nélkül hagyta.
[48] A másodfokú bíróság álláspontja két okból alapvetően téves.
[49] Egyfelől az első fokon megállapított tényállás alapján – amelyet a másodfokú bíróság is irányadónak tekintett – nem állapítható meg a rablás bűntettének egyik elkövetési magatartása sem. Másfelől, ha a rablás valamelyik fordulata mégis megállapítható lenne, a rablási erőszak, ha az súlyos testi sérülést okoz, a testi épség elleni bűncselekménnyel halmazatot képez (BH 2016.265.).
[50] Nincs ténybeli alapja annak, hogy az irányadó tényállás mellett vagy azon túl, bármely terhelt rablási szándékára lehetne következtetni, az erőszakot pedig nem a sapka elvétele vagy megtartása érdekében alkalmazták. A telefon elvétele kapcsán sem állapítható meg a rablási szándék. A dolog elvételére irányuló szándék egyértelmű, de mint azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette, a megállapított tények alapján súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg.
[51] A terheltek elsőfokú ítélet 1. tényállási pontjában írt cselekményeinek minősítése helyesen: társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], és a III. r. terhelt esetében ezen túl kényszerítés bűntette (Btk. 195. §). A jogerős ítélet szerint, illetve annak következtében a perjogi helyzet az, hogy értékelés nélkül maradt a súlyos testi sértést megvalósító, annak megállapítására alkalmas ténybeliség. Ami azonban, mint bűnösség megállapítása jelen felülvizsgálat törvényi lehetőségét meghaladta. Másként szólva a vád ki nem merítéséről van szó, ami a téves jogi minősítés következménye, s nem pedig az indokolás – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – hibája.
[52] A védő a felülvizsgálati indítványában az I. r. terhelt cselekményének jogi minősítését kifogásolta, és egyben a büntetés enyhítését célozta.
[53] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja azonban kizárólag a bűncselekmény téves minősítése miatt – megváltoztatást eredményező – felülvizsgálatot nem teszi lehetővé, ahogy a jogerős határozatban megállapított büntetés sem támadható önmagában; felülvizsgálatnak a két feltétel együttes fennállása alatt, akkor van helye, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabály sérelme miatt került sor a törvénysértő büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására.
[54] Jelen ügyben a nyilvánvalóan téves minősítés viszont a másodfokú eljárás perjogi alaphelyzetéből adódóan (minthogy súlyosítási tilalom érvényesült) nem eredményezett törvénysértő büntetést, ezért, bár a Kúria egyetértett a védő és az ügyészség téves minősítésre vonatkozó álláspontjával, nem látott alapot a kiszabott büntetések megváltoztatására.
[55] Ekként a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványokat nem találta alaposnak, és a törvényszék ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 127/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás