PÜ BH 2020/361
PÜ BH 2020/361
2020.12.01.
Az öröklési szerződés érvénytelenségére kizárólag az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül, ezt az igényét kifejezetten érvényesítenie kell. A bíróság hivatalból vizsgálja az öröklési szerződés érvénytelenségét a felperes által nem érvényesített érvénytelenségi ok alapján; az csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 653. §, 654. § 656. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek testvérek, akik a T. utcai szülői házban nőttek fel; az I. rendű alperes jelenleg is itt él. Ebben a házban élt a 2009. december 23-án bekövetkezett haláláig az alperesek édesanyja is. Az alperesek házától háromháznyira él a felperes, akinek egy gyermeke született, a kapcsolatot ritkán tartják egymással.
[2] A felperes mint eltartott és az alperesek édesanyja, valamint az alperesek mint eltartók egymással 2006. február 6-án tartási szerződést kötöttek. A szerződés értelmében a felperes mint eltartott az alperesek tulajdonába adta a lakóhelyéül szolgáló T. utca 6. szám alatt található lakóház ingatlant 3 500 000 forint értékben, valamint egy beépítetlen ingatlant 50 000 forint értékben és egy erdő ingatlan 200/19055 tulajdoni hányadát. Az alperesek és édesanyjuk az ingatlanok fejében eltartóként vállalták, hogy az eltartottat élete végéig természetben eltartják: szükség esetén ápolják és gyógykezeltetik, gondoskodnak ruházata és lakása tisztán tartásáról, élelmezéséről és télen meleg lakást biztosítanak számára; vállalták továbbá, hogy halála esetén a felperest egyházi szertartás nélkül, hamvasztással történő illő módon eltemettetik. A szerződő felek a tartás értékét havi 20 000 forintban jelölték meg azzal, hogy az a KSH által közzétett évi inflációs rátával emelkedik.
[3] A tartási szerződés megkötésekor hetvenéves felperes gondozásra nem szorult, önellátásra képes állapotban volt. Az alperesek a felperest rendszeresen segítették, támogatták, a II. rendű alperes háziorvosként praktizáló felesége többször megvizsgálta, orvosi tanácsokkal látta el, a kezelések során kapcsolatrendszerén keresztül rendszeresen segítette, támogatta a felperest. Az alperesek családtagként tekintettek a felperesre.
[4] A felperes mint örökhagyó és az alperesek mint szerződéses örökösök egymással 2010. február 23-án tartási jellegű öröklési szerződést kötöttek. A felperes az okiratban kijelentette, hogy házastársa meghalt, egy fia van, akivel hat éve megszakadt a kapcsolata, ő maga beteg, látása 90%-ban sérült, agyembóliája volt, mellműtéten esett át, gondozásra, ápolásra szorul, az alperesek eddig is gondoskodtak róla, eltartották, és hosszú távon csak rájuk számíthat. A szerződésben a felperes a halálakor meglévő minden ingó- és ingatlanvagyonáról úgy rendelkezett, hogy eltartása fejében azokat az alperesek örököljék. Az alperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az örökség fejében a felperest élete végéig – külön háztartásban – természetben eltartják, gondozzák, ápolják, gyógykezeltetik és halála után hamvasztással, egyházi szertartás nélkül illő módon eltemettetik. A szerződő felek a tartás értékét havi 20 000 forintban jelölték meg azzal, hogy az a KSH által közzétett évi inflációs rátával emelkedik.
[5] A felperes mint tulajdonos és az alperesek mint haszonélvezeti jog szerzői az öröklési szerződésben szereplő két szántó ingatlan alperesek általi hasznosítása céljából az öröklési szerződés megkötésének napján holtig tartó haszonélvezeti jog alapításáról szóló szerződést is kötöttek. E szerződés alapján a haszonélvezeti jog bejegyzése elmaradt, ezért a felek a szántó ingatlanokra 2011. február 10-én a 2010. február 23-i megállapodással azonos tartalommal haszonélvezeti jogot alapítottak, amelyet bejegyeztek az ingatlan-nyilvántartásba. Az alperesek a szántó ingatlanokat 2011. januártól őstermelőként műveltették.
[6] A szántó ingatlanokra az alperesek javára bejegyzett haszonélvezeti jogot a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108. §-a alapján az ingatlanok tulajdoni lapjáról a földhivatal törölte. A haszonélvezet megszűnése okán az alperesek a két szántóingatlan tulajdoni helyzetét rendezni kívánták, a felperes azonban halála előtt azok tulajdonát nem kívánta rájuk átruházni. Ezzel összefüggésben 2014. novemberben vita keletkezett a felek között, s ebből fakadóan a viszonyuk jelentősen megromlott, 2014. de-cember elejétől a felperes felé az alperesek részéről gondoskodás nem történik.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes keresetében elsődlegesen az öröklési szerződés érvénytelensége megállapítását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 201. §-ra hivatkozással az alperesek ellenszolgáltatásának elmaradása miatt, másodlagosan a régi Ptk. 210. § (5) bekezdésére hivatkozással a jognyilatkozat megtételekori téves feltevés miatt, harmadlagosan a régi Ptk. 582. § (3) bekezdésére hivatkozással meghiúsult feltevés miatt ajándék visszakövetelése jogcímén, negyedlegesen a tartási és öröklési szerződések megszüntetését, ötödlegesen a régi Ptk. 649. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra is utalt, hogy a Fétv. alapján az öröklési szerződés termőföldekre vonatkozó része érvénytelen, mert az alperesek mezőgazdasági ingatlant nem szerezhetnek.
[8] A felperes kifejtette, hogy az alperesek a tartási kötelezettségüknek nem, illetőleg csekély mértékben tettek eleget, a szerződés megkötését követően saját jövedelméből alapvetően magát tartotta, látta el. Állította, hogy a szerződés megkötésekor abban a téves feltevésben volt, hogy juttatás ellenében tartási szolgáltatást fog kapni. Utalt rá, hogy a szerződések életjáradéki szerződéssé alakítása számára nem megoldás, mert életkora és betegsége miatt eltartóra van szüksége. Bár az volt az álláspontja, hogy az alperesek valós tartási szolgáltatást csekély mértékben teljesítettek, a szerződések megszüntetésén túl elszámolást nem kért, az alperesekkel szemben marasztalási keresetet nem terjesztett elő. Arra az esetre, ha a bíróság az alperesek életjáradéki szerződéssé alakításra irányuló ellenkérelmét bármilyen mértékig alaposnak találná, úgy nyilatkozott, hogy az elszámolás eredményeként a vele szemben jelentkező követeléssel szemben a termőföldek utolsó háromévi ellentételezés nélküli hasznosítása eredményeként összesen 1 980 000 forint beszámítását kérte.
[9] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a szerződésekben a tartás értékeként megjelölt havi összegeket meghaladó értékű tartást nyújtottak a felperesnek kilenc éven át folyamatosan. Állításuk szerint a felperes 2014 novemberében indok nélkül utasította vissza a tartást. A tartási és/vagy öröklési szerződések megszüntetése esetén elsődlegesen azok életjáradéki szerződéssé történő átalakítását kérték 2015. január 1-jétől kezdődően havi összesen 50 000 forint/hó életjáradék mellett. Másodlagosan – amennyiben a bíróság a szerződések megszüntetéséről és a felek közötti elszámolásról rendelkeznek – az általuk nyújtott tartás megtérítése jogcímén 19 960 000 forint megfizetésére kérték kötelezni a felperest.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében a 2006. február 6-án keltezett tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át 2014. november hónaptól kezdődően. A 2014. novembertől 2018. februárig terjedő időre éves bontásban meghatározott életjáradék hátralékos összegét 1 161 462 forintban állapította meg, és az alpereseket kötelezte annak megfizetésére.
A bíróság a 2010. február 23-án keltezett öröklési szerződés tartásra vonatkozó rendelkezését is életjáradékra változtatta át 2014. november hónaptól kezdődően. A 2014. novembertől 2018. februárig terjedő időre éves bontásban meghatározott életjáradék hátralékos összegét 938 886 forintban állapította meg, és az alpereseket kötelezte annak megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Indokolásában kifejtette, hogy a felek közötti tartási és öröklési megállapodások egymás folytatásaként jöttek létre, azok komplexitása nem hagyható figyelmen kívül, a később megkötött öröklési szerződés visszautal a tartás folyamatosságára. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az alperesek a szerződésnek megfelelően eleget tettek a tartási kötelezettségüknek. Okfejtése szerint a nemteljesítés nem érvénytelenségi jogcím, ezen túlmenően pedig alaptalannak találta a téves feltevés miatti érvénytelenségre, ajándék visszakövetelésére, elálláson alapuló felbontásra, a „végrendelet” érvénytelenségére való hivatkozást is Utalt továbbá arra, hogy az öröklési szerződés tárgyát képező szántó ingatlanokkal kapcsolatban a haszonélvezeti jog megszűnése nem érinti az öröklési szerződés érvényességét, a szerzési korlát fennállásának pedig az öröklés megnyíltakor lesz jelentősége. Megállapította, hogy a felek viszonya megromlott, a felperes gondozására irányuló tevékenység az alperesek részéről már nem folytatható, azonban – mivel a szerződés célja így is megvalósítható – a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé, míg az öröklési szerződés tartásra vonatkozó rendelkezését életjáradékra változtatta át, az infláció mértékének figyelembevételével kiszámolt hátralék megfizetésére kötelezve az alpereseket.
[12] A felperes és az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta: megállapította, hogy az öröklési szerződés „semmis”, megkereste a földhivatalt, hogy a szerződés szerinti ingatlanok tulajdoni lapjáról az I. és II. rendű alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalmat törölje. Az elsőfokú bíróság ítéletét a tartási szerződés megszüntetése tárgyában előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot „új eljárásra és új határozat” hozatalára utasította.
[13] Az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy a felek között két, tartási célú – alimetációs – szerződés jött létre: 2006-ban egy tartási, 2010-ben egy öröklési szerződés. Kiemelte, hogy bár az öröklési szerződés a végintézkedés egyik formájaként erős szálakkal kötődik az öröklési joghoz, a tartási szerződéshez hasonlóan annak is szükségszerű tartalmi eleme az örökhagyó tartására, illetve részére életjáradék fizetésére történő kötelezettségvállalás, a szerződéses örökös szolgáltatására megfelelően irányadók a régi Ptk. tartási szerződésre vonatkozó rendelkezései [régi Ptk. 586. § (1) és (3) bekezdés].
[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügy érdemi elbírálása során figyelmen kívül hagyta, hogy mind a tartási, mind az öröklési szerződésnek jellegadó fogalmi ismérve, hogy az eltartó (szerződéses örökös) az eltartott (örökhagyó) részére megfelelő és teljes körű, az eltartott (örökhagyó) gondozását, gyógyíttatását, ápolását és megfelelő létfenntartását lehetővé tevő szolgáltatást nyújt (BH 2013.16.). Mivel a tartási és az öröklési szerződésnek is ki kell terjednie a jogosult megfelelő és teljes tartására, ebből álláspontja szerint az is következik, hogy azonos jogosult és kötelezett viszonylatában egy időben tartási és öröklési szerződés hatályának fennállása fogalmilag kizárt, hiszen a jogosult teljes körű eltartása kétszeresen lehetetlen.
[15] Rámutatott, hogy a perbeli esetben az alperesek kétszeresen vállalták a felperes tartását, és mind a tartási, mind az öröklési szerződés szinte szó szerint azonos módon határozza meg a tartásra köteles eltartók (örökösök) tartási kötelezettségét, egyezik a tartási szolgáltatás havi ellenértéke is. Azt is kiemelte, hogy a később megkötött öröklési szerződés nem tekinthető a korábban létrejött tartási szerződés módosításának, mert az öröklési szerződés semmilyen utalást nem tartalmaz a tartási szerződésre, így mindkettő önálló értékű szerződés. Utalt arra, hogy a felek maguk sem hivatkoztak az eljárás során arra, hogy az öröklési szerződést a korábbi tartási szerződés módosításának (megerősítésének) tekintenék.
[16] Érvelése szerint arra tekintettel, hogy az alperesek a korábbi tartási szerződésben már vállalták a felperes teljes körű tartását, a később megkötött öröklési szerződésben a felperes ismételten teljes körű eltartásának vállalása az alperesek részéről fizikai értelemben lehetetlen szolgáltatásra irányult, ezért az öröklési szerződés a régi Ptk. 227. § (2) bekezdése alapján semmis.
[17] Megállapította, hogy mivel a felek között korábban tartási szerződés jött létre, így az érvénytelen öröklési szerződés jogkövetkezményeként a régi Ptk. 234. § (2) bekezdésének, továbbá a 237. § (2) bekezdésének alkalmazása nem jöhetett szóba. Ezért a másodfokú bíróság – az eredeti állapotot e körben helyreállítva – a régi Ptk. 237. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a földhivatal megkeresésével törölni rendelte az öröklési szerződés alapján az érintett ingatlanokra bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalmat.
[18] Utalt továbbá arra az alperesek fellebbezése kapcsán, hogy a szántóingatlanokra bejegyzett haszonélvezeti jog törlése a Fétv. 108. § (2) bekezdése alapján törvény erejénél fogva következett be, így az alperesek által hivatkozott Európai Unió Bírósága által C-52/16. és C-113/16. egyesített ügyekben hozott döntés alapján a hazai jogalkotó feladata az uniós jogba ütköző jogalkotással okozott sérelmek orvoslása, de egyébként a haszonélvezeti jogot alapító szerződésekkel összefüggő kereseti és viszontkereseti kérelem hiányában arról döntés a kereseti (viszontkereseti) kérelmen való túlterjeszkedés tilalma folytán nem is hozható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős részítéletnek az öröklési szerződésre vonatkozó rendelkezése ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, abban elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és a jogerős részítélet „megváltoztatását”, az öröklési szerződés érvénytelensége iránti kereset elutasítását, harmadlagosan annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[20] Megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 227. § (2) bekezdését, 237. § (1) bekezdését, 586. § (1) bekezdését, 658. § (1) bekezdését, továbbá a régi Pp. 206. § (1) bekezdését jelölték meg, hivatkoztak továbbá az érvénytelenség jogkövetkezménye körében az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontjára.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[23] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy az öröklési szerződés kettős természetű: formáját tekintve végrendelet, de tartalma szerint tartási vagy életjáradéki szerződés, ezért annak tartalmára a tartási, illetőleg életjáradéki szerződésre vonatkozó szabályok általában alkalmazandók (BH 2013.16.). Az öröklési szerződés a tartási szerződéstől abban különbözik, hogy tartási szerződés esetén a tartás ellenében juttatott vagyontárgy a szerződés alapján nyomban az eltartó tulajdonába kerül, míg öröklési szerződés esetén a tulajdonjog átszállása csak az örökhagyó halálával történik meg. Az öröklési szerződés kettős természete abban is megnyilvánul, hogy – mivel szabályait a régi Ptk.-nak nem „A kötelmi jog” című Negyedik részében, hanem „Az öröklési jog” című Ötödik részében helyezték el – bár annak módosítására és megszűnésére a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [régi Ptk. 658. § (1) bekezdés], minden más vonatkozásában végintézkedés, amelyben az örökhagyó halála esetére rendelkezik vagyonáról vagy annak egy részéről.
[24] A végrendelet – és a régi Ptk. 656. §-a folytán ugyanígy az öröklési szerződés tekintetében is – érvénytelenségének fogalmát meg kell különböztetni a jogügyletek érvénytelenségének szabályaitól. Ez utóbbi két esetköre a semmisség és a megtámadhatóság. A semmisségre a kötelmi jogban – a régi Ptk. 234. § (1) bekezdése értelmében – ha a törvény kivételt nem tesz, bárki határidő nélkül hivatkozhat, és annak megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A végrendelet és az öröklési szerződés érvénytelenségére azonban kizárólag az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül (régi Ptk. 653. §), és ezt az igényét kifejezetten érvényesítenie kell (régi Ptk. 654. §). Ebből következően a végrendelet és az öröklési szerződés érvénytelensége annak lényegét tekintve megtámadhatóságot jelent, azzal, hogy ez a fogalom nem azonos a kötelmi ügyletekre vonatkozó megtámadhatósággal (különbözik például a megtámadási határidő, a megtámadásra jogosultak köre).
[25] A fentiekből következően – a régi Ptk. 656. § rendelkezésére is tekintettel – az öröklési szerződésre is irányadó, hogy megtámadására csak az arra jogosult által felhozott okok alapján van lehetőség; érvénytelensége hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik (régi Ptk. 653. §, PK 85. számú állásfoglalás). A bíróság az öröklési szerződést tehát csak az érdekelt által érvényesített megtámadási ok alapján és a perben álló felek egymás közti viszonyában (inter partes) nyilváníthatja érvénytelennek (BH 1994.486., 1996.590.).
[26] Ezért a bíróságnak nem kellett – és nem is lehetett – hivatalból vizsgálni az öröklési szerződés érvénytelenségét a felperes által nem érvényesített érvénytelenségi ok [régi Ptk. 227. § (2) bekezdés] alapján. Ebből következően, a jogerős részítélet jogszabálysértő.
[27] A Kúria ezért a jogerős részítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította. A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak az öröklési szerződés vonatkozásában előterjesztett fellebbezéseket az azokban foglalt kérelem és érvelés keretei között kell elbírálniuk a régi Pp. 247. § (1) bekezdésének azt a fordulatát is figyelembe véve, amely szerint a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet.
(Kúria Pfv. I. 20.456/2019/8.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás