PÜ BH 2020/365
PÜ BH 2020/365
2020.12.01.
A méhekre veszélyes növényvédő szerrel történő permetezés fokozott veszéllyel járó tevékenység, a kártérítő felelősséget megalapozó jogellenesség, a kár, valamint a kettő között fennálló releváns ok-okozati összefüggés meglétének a bizonyítása ez esetben is a károsultat terheli. Kártérítő felelősség hipotetikus (feltételezett) vagy alternatív okozatosságra nem alapozható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 345. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek a méhészeteikben 2011. április 18-án jelentős méhpusztulást tapasztaltak. A vegyszeres növényvédelmi munka következményeként vélelmezett méhelhullás kapcsán indult hatósági eljárásban az elhullott méhekből és az alperesnek a méhek röpkörzetében fekvő almáskertjeiben az aljnövényzetből, a virágzó almafák leveleiből, virágaiból vett mintákban a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatósága (továbbiakban: ÁDI) permetszer hatóanyagként alkalmazott, a méhekre kifejezetten mérgező klórpirifoszt mutatott ki, a mennyiség azonban nem érte el a méhekre halálos letális dózist. Más vizsgálat az I. és az V. rendű felperes méhmintáiban a méhekre nagyságrendekkel veszélyesebb klotianidin hatóanyagot is kimutatott.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek a keresetükben az alperes kötelezését kérték együtt 8 959 332 forint káruk megtérítésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 345. § (1) bekezdése alapján. Az alperes károkozó magatartását abban jelölték meg, hogy a méhészeteik röpkörzetében lévő almáskertjeiben klórpirifosz tartalmú permetezőszert használt, amely méhcsaládjaik elpusztulását okozta.
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdése szerint tájékoztatta a felpereseket a bizonyítási teherről és kötelezettségről: a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítaniuk kell, hogy a méhcsaládok elpusztulását az alperes okozta a klórpirifosz hatóanyagú permetszer használatával (ok-okozati összefüggés). Önmagában ugyanis annak használata nem értékelhető károkozó magatartásként, az alperes kárfelelőssége csak akkor állapítható meg, ha a klórpirifosz olyan koncentrációban mutatható ki a növény- és méhmintákban, amely bizonyosan a méhek pusztulását okozta. A perben kirendelt két igazságügyi szakértő közül dr. L. G. szakértő szerint a méhmintákból kimutatott klórpirifosz-koncentráció önmagában méhpusztulást nem okozhatott. Dr. M. T. Gy. szakértő szerint valószínűsíthető, hogy a méhek pusztulását klórpirifosz okozta. Mindkét szakértő szerint a méhekre a klotianidin jóval veszélyesebb. A klórpirifosz-koncentráció 137 mg/kg értéken éri el a növényekben az LD50, méhekre halálos letális dózist. Az ÁDI által, a növénymintákból kimutatott eredményeket tehát ezen értékből kiindulva kellett értékelni. A legmagasabb érték az a.-i gyümölcsöskertből vett és a mérgezést követő napon lefagyasztott mintából kimutatott 5,868 mg/kg volt. A két szakértő egyező véleménye szerint egy nap alatt a klór-pirifosz-koncentráció oly mértékben nem szívódhat fel, hogy az több nagyságrendű eltérést eredményezzen az LD50 mértékhez képest (140. számú jegyzőkönyv). Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a növényi mintákból kimutatott klórpirifosz-koncentráció alapján bizonyossággal megállapítható, hogy az alperes permetezése a méhek pusztulásához nem vezethetett. A felperesek nem tudták azt bizonyítani, hogy az alperes növénymintáiban talált klórpirifosz-koncentráció okozta kétséget kizáróan a méhpusztulást, következésképpen a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés nem állapítható meg, arra is figyelemmel, hogy a per adatai szerint a méhek röpkörzetében több mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaság, illetőleg vállalkozás található. Ebből következően nem zárható ki az, hogy a méhek elhullásának időszakában más virágzó (cseresznye, alma, repce) növénykultúrákban használtak olyan dózisban akár klór-pirifosz, akár klotianidin-tartalmú permetszert, amely nagyobb valószínűséggel okozhatta a méhpusztulást.
[5] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolása szerint a fellebbezés kizárólag a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelését támadta, azonban az okszerű mérlegeléssel megállapított tényállás a másodfokú bíróságot is köti, nincs lehetőség felülmérlegelésre (BH 2013.119.). Márpedig az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen, a Pp. 206. §-a rendelkezéseinek megfelelően mérlegelte. A szakvéleményekből egyértelmű, hogy a méh- és növénymintákon kimutatott klór-pirifosz hatóanyag-tartalom nagyságrendekkel kisebb annál, mint ami azonos időben és röpkörzetben a méhek tömeges elhullását okozhatta. Az együttes meghallgatásukkor mindkét szakértő megerősítette, hogy a méhekre a klórpirifosz letális dózisa 137 mg/kg, ugyanakkor a mintákból kimutatott legmagasabb koncentráció 5,868 mg/kg volt, a mintában a hatóanyag-koncentráció pedig 1 nap alatt – ami a mintavétel és a bevizsgálás között eltelt – nagyságrenddel nem csökkenhet [140. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal]. Dr. M. T. Gy. szakértő által hivatkozott szakirodalom szerint a dózisban 1 nap alatt legfeljebb 38,7% csökkenés következhet be, ezért dr. L. G. szakértő véleménye szerint a klórpirifosz mint méhelhullást kiváltó ok valószínűtlen, dr. M. T. Gy. szakértő pedig csupán valószínűsítette a klórpirifosz miatti pusztulást. A másodfokú bíróság a szakértők együttes meghallgatása alapján – összhangban az elsőfokú bírósággal – megállapította, hogy a szakértők közös véleménye a méhpusztulás okáról csupán a valószínűség szintjén mozog, nem tudták azt kijelenteni, hogy a méhelhullást bizonyossággal mely anyag okozhatta. A szakértők egybehangzóan adták elő azt, hogy azon két méhészet esetében, ahol a méhhullákból klotianidin kimutatható volt, sokkal nagyobb valószínűséggel lehetett ez a hatóanyag a méhpusztulás oka, mint a klórpirifosz. A méhek röpkörzetében található területekről mintavételezés nem történt, következésképpen a kimutatott klórpirifosz-koncent-ráció alapján teljes bizonyossággal nem állapítható meg az, hogy a méhelhullást az alperes permetezése okozta, azaz az ok-okozati összefüggés fennállása az alperesi magatartás és a felpereseket ért kár között. Ahhoz pedig, hogy a bíróság a kártérítési felelősség jogalapját megállapítsa, az ok-okozati összefüggés tekintetében kétséget kizáró bizonyosság szintjét elérő bizonyítás szükséges, amely bizonyítási kötelezettségnek jelen ügyben, a bizonyítékok helyes mérlegelése eredményeképpen megállapíthatóan, a felperesek eleget tenni nem tudtak. A másodfokú bíróság a fellebbezés érvei ellenében utalt arra is, hogy a veszélyes üzemi tevékenységgel okozott kár megállapításához is szükséges annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a károkozó magatartás (veszélyes üzem), illetőleg a kár bekövetkezte között fennáll az ok-okozati összefüggés. Az általános és a veszélyes üzemi kárfelelősség csupán a felelősség kimentésében különbözik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. Megsértett jogszabályként a Pp. 3. § (5), 163. § (1)–(3), 164. § (1), 206. § (l) bekezdését, a régi Ptk. 345. § (1), 346. § (l) bekezdését jelölték meg. A jogszabálysértést azzal indokolták, hogy az eljáró bíróságok nem okszerű mérlegeléssel állapították meg a tényállást, tévesen értelmezték a szakértői megállapításokat, olyan bizonyítékokat vettek figyelembe, amit nem lehetett volna, figyelmen kívül hagyták a többes károkozás estén az egyetemleges felelősséget, illetve helytelenül értelmezték, hogy kit terhel a bizonyítás eredménytelensége, kik viselik a klórpirifosz hatóanyag koncentrációjának bizonytalanságával járó terhet. Bizonyíthatatlan, hogy az alperes milyen mennyiségű méhekre mérgező klórpirifosz tartalmú vegyszert permetezett a gyümölcsöseiben. A pernek nincsenek olyan adatai, amely alapján arra a megállapításra lehetett volna jutni, hogy a méhpusztulás és az alperes permetezése között nincs okozati összefüggés. A szakértők szerint maradványértékből nem lehet visszaszámolni a méhpusztuláskori értékre, ezért a kereset nem volt elutasítható. Az akkreditált laborokban csak a klórpirifoszt vizsgálták, a klo-tiani-dint nem bizonyíthatta az alperes a megrendelésére készült, nem akkreditált v.-i labor eredménye, a II-IV. rendű alperesek esetében pedig nem is igazolta. Nincs adat arra, hogy az alperes mikor és mennyi vegyszert juttatott ki permetezése során. Elfogadhatatlan, hogy az alperes méhekre halálos anyaggal történő permetezése ne hatott volna közre a méhek elpusztulásához, közöttük ne lenne oksági kapcsolat. Az alperes permetezési naplója ellenében az a hatósági megállapítás a lényeges, hogy az előírt dózisnál lényegesebben magasabbat használt vagy a permetezés időpontja tér el a rögzítettektől. Valószínű, hogy a méheik elhullását akár az alperes által kijutatott klór-pirifosz önmagában is okozhatta vagy egyébként más anyaggal együttesen vagy külön-külön kifejtve okozta vagy részt vett a méhek elhullásának folyamatában. Mindegy, hogy a klórpirifosz mellett akár alperes, akár más személy bármilyen más, a méhekre veszélyes vegyszert használt-e, mivel a Ptk. 344. § (1) bekezdése alapján közös károkozók kárfelelőssége a károsulttal szemben egyetemleges.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a méhekre veszélyesebb, a szakértők szerint a méhek pusztulását legnagyobb valószínűséggel okozó klotianidin hatóanyagra csak két felperes méhmintáit vizsgálták, és azokban ki is mutatták. A méhlegelő területén más gyümölcsösök, virágzó kultúrák is voltak, a felperesek az alperesét választották ki mintavételre.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okból nem jogszabálysértő. A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, a Kúria a jogerős ítélet indokaival is egyetértett.
[9] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogszabálysértést a bizonyítási teher kiosztása, a tényállás megállapítása érdekében a bizonyítékok mérlegelése kapcsán állították. Az érveik a veszélyes üzemi tevékenységgel okozott kár esetén a bizonyítási kötelezettség és teher kérdésében tévesek. A bírói jogalkalmazás valóban fokozott veszéllyel járó tevékenységnek tekinti az élővilágra veszélyes növényvédő szer kiszórását, a méhekre veszélyes növényvédő szerrel történő permetezést (BH 1981.413.). E különös, szintén kimentő jellegű kárfelelősség Ptk. 345. § (1) bekezdésébe foglalt szabálya a kárfelelősség Ptk. 339. § (1) bekezdésbeli általános szabályától csupán a károkozó kárfelelősség alóli mentesülése kapcsán tér el. A károkozó vétkessége nem feltétele a kártérítési felelősség megállapításának, azonban a kártérítő felelősséget megalapozó jogellenesség, a kár, valamint a kettő között fennálló okozati összefüggés meglétének a bizonyítása ez esetben is a károsultat terheli. Ezen együttes és szükségképpeni kárfelelősségi elemek bármelyikének a hiánya – a feltételek konjunk-tivitása folytán – kizárja a károsult eredményes igényérvényesítését. Ezért a kártérítés e feltéte-leinek bizonyítottsága esetén szükséges csak annak a vizsgálata, hogy a károkozó ki tudja-e menteni magát a kárfelelősség alól, azaz tudja-e bizonyítani azt, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik (elháríthatatlan és külső ok pl. vis maior, természeti esemény, állat, harmadik személy vagy a károsult közrehatása). Az okozati összefüggésnek, az oksági viszonynak relevánsnak kell lennie (releváns ok-okozati összefüggés, azaz adekvát kauzalitás). Kártérítő felelősség hipotetikus (feltételezett) vagy alternatív okozatosságra nem alapozható. A perbeli esetben a felperesek által állított ok, az alperes méhekre veszélyes növényvédő szerrel történő permetezése – ahogyan arra az eljárt bíróságok is rámutattak – abban az esetben minősül releváns oknak, ha az események normális, rendszerinti lefolyása mellett az általános tapasztalatok szerint alkalmas volt a káreredmény létrehozására, azaz a felperesek méhészeteiben 2011. április 18-án a méhpusztulás okozására.
[10] A kifejtettekre figyelemmel a perben az elsőfokú bíróság által a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint adott előzetes tájékoztatásnak (14. sorszámú jegyzőkönyv) megfelelően a kárigényt érvényesítő felpereseknek kellett a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján kétséget kizáróan bizonyítaniuk a kárkötelem szükségképpeni elemeként az okozati összefüggést: azt, hogy az alperes indította el az a.-i és p.-i almáskertjeiben méhekre veszélyes növényvédő szerrel történő permetezésével azt az oksági folyamatot, amely következtében elszenvedték a vagyoni veszteséget, méhészeteikben 2011. április 18-án a méhelhullást, amiatt a perben érvényesített kárukat. A bizonyítási teher a bizonyítás sikertelenségének, a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns tény bizonyítatlanságának a jogkövetkezményére, a bíróság érdemi döntésében kifejezésre jutó hátrányára utaló szabály. A bizonyítás terhét, a bizonyítatlanság kártérítési keresetük elutasításában megnyilvánuló jogkövetkezményét a felperesek annak ismeretében viselték, hogy egyrészt a káresemény szempontjából releváns, elpusztult méhcsaládjaik által látogatott méhlegelő az alperes mintázott almáskertjeinek a területét messze meghaladja, azon más is gazdálkodott akkor virágzó, mézelő növényekkel, vagy méhek által esetleg egyéb okból látogatott gazdasági növényekkel borított területen. Ebből fakadóan a bizonyítási terhük kapcsán nagy kockázata volt az alperes két almáskertjére korlátozott növényi mintavételnek, illetve a növényi és állati minták klórpirifoszra korlátozott bevizsgálásának. A minták megsemmisítése pedig kizárta a további vizsgálat lehetőségét.
[11] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben alaptalanul hivatkoztak a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére is. A Kúria számára a rendkívüli perorvoslati felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (2), a 272. § (2), a 273. § (1), a 275. § (3)–(4) bekezdés rendelkezései jogszabálysértés esetén teszik lehetővé, ezért a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés fő szabály szerint nem vizsgálható: nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, ismételt egybevetésüknek, értékelésüknek abból szempontból, hogy a felek tényállításait az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alátámasztották-e vagy sem. Erre a felülvizsgálati bíróság kivételesen jogosult, abban az esetben, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz. A Kúria álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság jogerős ítélete ilyen hibában nem szenved. Az eljárt bíróságok az alperes veszélyes üzemi kártérítő felelősségének vizsgálata során helyesen tulajdonítottak meghatározó bizonyító erőt az ÁDI laboratóriumába a káreseményt követő napon, április 19-én beérkezett és lefagyasztott a.-i növénymintának. Annak vizsgálati eredményéből okszerűen vonták le azt a következtetést, hogy az alperes által a klórporifosz hatóanyagú P. rovarölőszer használata nem eredményezhette április 18-án a felperesek méhcsaládjainak a pusztulását azon okból, hogy letális dózist az azt követő napon az alperes almáskertjeiben vett növényi, de a felperesek méhmintáiban sem mutattak ki. A méhminták közül az V. rendű felperesében mért legmagasabb, 0,372 mg/kg klórpirifosz-tartalom is csak a halálos dózis 33,8%-a. A szer közrehatására pedig nem lehet okszerűen következtetni a minták egyéb, méhekre veszélyes hatóanyagra történt bevizsgálása hiányában. Az I. és V. rendű felperes méheire korlátozott klotianidin-vizsgálat eredménye sem releváns a többi felperes méhmintáinak és az alperes növénymintáinak ilyen irányú vizsgálata hiányában. A méhek röpkörzetébe tartozó más virágzó kultúrák vizsgálata nélkül önmagában a méhminták eredményei sem relevánsak. A másodfokú bíróság okszerűen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a károsodás jogalapja, a méheik pusztulása és az alperes permetezése között az ok-okozati összefüggés fennállása tekintetében a felperesek nem tettek eleget az őket terhelő bizonyítási kötelezettségnek.
[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.880/2019/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás