PÜ BH 2020/367
PÜ BH 2020/367
2020.12.01.
A peres felek között fennálló víziközműves kapcsolódó szolgáltatási jogviszony folytán a felperes az általa benyújtott szolgáltatásért átadási árat követelhet. A bíróság ezért polgári perben, polgári jogi jogcímeken – jogalap nélküli gazdagodás, kártérítés – az átadási díjat nem állapíthatja meg [1959. IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 361. § (1) bek.; a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. tv. (Vkszt.) 2. §, 27. §, 67. §, 68. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes ügyvezetője a II. rendű alperes, a felperes által kért felszámolásra irányuló eljárásban a bíróság által kirendelt ideiglenes vagyonfelügyelője a III. rendű alperes, a kijelölt vagyonfelügyelője a IV. rendű alperes. A felperes és az I. rendű alperes műszakilag kapcsolódó víziközmű-szolgáltatók, az I. rendű alperes a felperestől szerződés nélkül vízi-közműves kapcsolódó szolgáltatásként vesz igénybe [N. település önkormányzatával 2013. május 22-én kötött bérleti és üzemeltetési szerződésének teljesítése érdekében] ivóvíz-értékesítési, valamint [N., B., M., K. települések önkormányzataival 2012. november 8-án kötött bérleti és üzemeltetési szerződése teljesítésének érdekében] szennyvízelvezetési és -tisztítási szolgáltatást. A szennyvízelvezetésre 2015. október 2-án kapott vízjogi üzemeltetési engedélyt, 2016. december 19-én működési engedélyt. A 2015. április 16-án kiadott ivóvízellátás vízjogi engedélyes határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperes keresetét a közigazgatási perben a Kúria utasította el 2019. november 5-én meghozott ítéletével. Az I. rendű alperes az előző kapcsolódó szolgáltatótól átvett szennyvízelvezetési közszolgáltatást 2013. május 1-től, a felperestől átvett ivóvíz közszolgáltatást 2014. január 1-től nyújtja. A szennyvízelvezetés és -tisztítás közüzemi szolgáltatásra az előző szolgáltató és a felperes között a szerződést bíróság hozta létre és állapította meg a díjat. Az I. rendű alperes a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás ellenértékeként a szolgáltatás megkezdésekor alkalmazott (152 Ft/m3 szennyvíz és 86 Ft/m3 ivóvíz) díjat alkalmazza. A keresetét a felperessel a szennyvízelvezetés és ivóvíz-szolgáltatásra ráutaló magatartással szerződés létrejöttének megállapítása iránt a bíróság elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban: Vkszt.) szerződéskötési kötelezettséget nem ír elő.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a módosított keresetében az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 794 043 801 forint szennyvízelvezetési és ivóvízdíj, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére a szerződés nélkül igénybe vett víziközműves kapcsolódó szolgáltatás miatt jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 361. § (1) bekezdése], másodlagosan kártérítés [Ptk. 339. § (1) bekezdése] jogcímen. Kérte továbbá a marasztalásukat 307 581 969 forint kötbér megfizetésére a Vkszt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vkszt.Vhr.) 71. § (1) bekezdése és az üzletszabályzata II. 3. 9. 2. pontja alapján. A 2016. december 31-ig felmerült 472 979 088 forint díj megfizetésére a III-IV. rendű alpereseket is kérte kötelezni kártérítésként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:519. §, 6:522. § (1) bekezdése, 6:524. §-a, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Csőd tv.) 15. § (1), 24/A. §-a (1), (7) bekezdése, 54. §-a alapján.
[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az I-II. rendű alperesek védekezése szerint a felperes a Vkszt. 74. § (2) bekezdés 4. pontjában kapott felhatalmazás szerinti miniszteri rendelet megalkotásáig a Vkszt. 77. § (1) bekezdése alapján a 2013. január 31-én jogszerűen alkalmazott, 152 Ft/m3 + áfa szennyvíz-, 86 Ft/m3 + áfa ivóvízdíjat alkalmazhatja. Azt ezt meghaladó perbeli követelés alaptalan. Az I. rendű alperes az általa teljesített 354 916 929 forint erejéig beszámítási kifogást is előterjesztett.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] A bíróság jogerős részítélettel a 199 940 081 forint kötbér és késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetet elutasította.
[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az I. rendű alperes gazdagodása az az összeg, amelyet a saját számláiban a felperes közvetített szolgáltatásaként a fogyasztói felé érvényesített és be is szedett, de nem fizette meg a felperesnek. A D. Város Önkormányzata által megállapított hatósági ár a felek viszonyában nem alkalmazható: egyrészt a jogalap nélküli gazdagodás azzal nem azonos, másrészt az I. rendű alperes nem a felperes felhasználója (Vkszt. 2. § 6. pont). A gazdagodás tisztázására folyt könyv- és műszaki szakértői bizonyítás során az I. rendű alperes részére nyújtott szolgáltatás kezelési, karbantartási költsége nem volt elkülöníthető. Az I. rendű alperes a bevételéből a felperes közvetített szolgáltatása értékét megfizette a felperesnek. Tartozása hiányában szerződésen kívül okozott kár nem keletkezett, a további alperesek szándékegységben elkövetett jogsértő magatartása sem merült fel. Az I. rendű alperesre nem terjed ki a felperes üzletszabályzatának hatálya, nem felhasználó, ezért a 2017 márciusában módosított üzletszabályzat alapján sem áll fenn kötbérfizetési kötelezettsége.
[6] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében a felperes megváltoztatott, 2014. október 1-ig kiterhelt 21 364 510 forint kötbér és késedelmi kamata megfizetése iránti keresete tárgyában a pert megszüntette; ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában egyetértett az elsőfokú bíróságnak a helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetésével, azzal, hogy jogalap nélküli gazdagodás jogcímén az I. rendű alperesnek az átvett/átadott szolgáltatás ellenértékét attól függetlenül meg kell térítenie, hogy a közvetített szolgáltatás ellenértékét a saját felhasználóitól be tudta-e szedni. A perbeli esetben a szerződés vagy más jogalap nélküli vagyoneltolódást szolgáltatás igénybevétele (ivóvíz), illetve szolgáltatás nyújtása (szennyvízelvezetés) okozta, így az I. rendű alperesnek a felperestől átvett (ivóvíz), illetve nyújtott (szennyvízelvezetés) szolgáltatás azon ellenértékét kell megtérítenie, amely a felperes önköltsége és az arra felszámítható reális haszon alapján kalkulálható. A felperes önköltsége nem azonos a D. Város Közgyűlése által megállapított hatósági árral. Az elsőfokú eljárásban az önköltség megállapítására folytatott szakértői bizonyítást a felperes adatszolgáltatásának elmaradása akadályozta meg (43. számú végzés, 65. számú szakvéleménye és 9. számú melléklete, 76. számú végzés), így a bizonyítatlanság következményét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján viselnie kell. A könyvszakértő csak az I. rendű alperes által elismert 152 Ft/m3 és 86 Ft/m3 közvetített szolgáltatási árból indulhatott ki, amelynek figyelembevételével a felhasználóinak kiszámlázott szennyvíz- és ivóvíz-szolgáltatás díjában közvetített (felperesi) szolgáltatás nettó ellenértéket megfizette a felperesnek (163. számú kiegészített szakvélemény). A kiegészített könyvszakértői vélemény nem szenvedett a Pp. 182. § (3) bekezdésében meghatározott hiányosságban, nem volt ok más szakértő kirendelésére. Helyes volt az elsőfokú ítélet azon megállapítása is, hogy az I. rendű alperes hatósági engedélyek birtokában látja el a közüzemi szolgáltatásokat, így magatartása nem jogellenes, kártérítés címén ilyen okból sem tartozhat. E keresetek megalapozatlansága folytán nem lehet alapos a II-IV. rendű alperesekkel szembeni kereset sem. A II. és a IV. rendű alperes a tevékenységét az I. és III. rendű alperes nevében fejtette ki [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. § (1), 30. § (1) bekezdése; a Ptk. 3:21. § (1), 3:24. § (2) bekezdése], annak során harmadik személynek okozott esetleges károkért közvetlenül nem felelnek.
A jogerős részítélet a felperes 13. szám alatt módosított keresetét a 2014. október 20. és 2015. július 14. között kiállított számlákon alapuló, 199 940 081 forint kötbér és járulékai iránt elutasította. Az ezt követően előterjesztett 307 581 969 forint kötbér iránti kereset tárgya a 2017. április 1. és 2018. május 31. közötti időszak (146., 158. szám), az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével e keresetet is elutasította. A felperes a fellebbezésében azonban az eredeti keresete szerint 2014. augusztus 29.-október 1. közötti időszakra érvényesített 21 364 510 forint kötbért és késedelmi kamatát. E keresetváltoztatás [Pp. 247. § (1), 146. § (5) bekezdés c) pont,146/B. §] tárgyában a per megszüntetésének van helye a jogerős részítélet anyagi jogereje folytán [Pp. 229. § (1) bekezdés, 239. §, 157. § a) pont, 130. § (1) bekezdés d) pont].
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy a tényállás iratellenes, kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen alapul. Az I. rendű alperes, hatósági engedély hiányában jogellenes magatartása kárfelelősséget alapoz meg, azt 2019. november 5-i Kúriai döntés alapján 2017. októberben szerezte csak meg. Az időszakokat meg kellett volna bontani az engedély birtokában és hiányában végzett tevékenység szerint, ezzel kapcsolatosan a bíróság nem nyújtott a Pp. 3. § (3) bekezdés alapján tájékoztatást. A jogerős ítélet nem hivatkozhatott az elsőfokú ítélet megalapozottsága körében a Kúria később, 2019. november 5-én hozott döntésére. A felperes eleget tett bizonyítási kötelezettségének, a műszaki és a könyvszakértői vélemény összevetésekor az eljárt bíróságok téves következtetésre jutottak. Az elsőfokú bíróság arra kért önköltségszámítást, amit a felperes szolgáltat, de az egyes fogyasztókra nem lehet önköltséget számítani, a műszaki szakértő szerint is az elkülönítés módja kizárólag mennyiségi lehet. A tevékenysége önköltségszámításához pedig a szakértő rendelkezésére bocsátotta az adatokat, az önköltségszámítási szabályzatát, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (továbbiakban: MEKH) adatszolgáltatásait. A kiegészített könyvszakértői vélemény aggályos, nem tárta fel, hogy valósan az átvett ivóvíz-szolgáltatás és/vagy szennyvízelvezetés és -tisztítás méltányos profittal növelt önköltsége került-e megtérítésre. A kifizetések összege és késedelme miatt a tőkekövetelés nem kiegyenlített. A Ptk. 290. és a 293. §-a megsértésével készített vélemény és határozat jogszabálysértő (311/2000. számú polgári elvi határozat), a kereset a járulékok tekintetében pedig elbírálatlan. Ezért szükséges az egyébként is megalapozatlan szakértői vélemény kiegészítése és a késedelmes fizetésre tekintettel annak kimunkálása, hogy a kereseti kérelemben feltüntetett gazdagodás tőke része – a járulékok elszámolása mellett – ténylegesen milyen összegben térült meg, milyen összegben áll fenn az ítéleti rendelkezéshez mérten. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy a per során történt teljesítéselismerés, ezért annak mértékéig pernyertes. Hatályon kívül helyezést megalapozó lényeges eljárási szabálysértés, hogy elbírálatlan maradt a 2017. április 1. és 2018. május 31. között történt „szabálytalan vízvételezés” miatt felmerült 307 581 969 forint kötbér megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem, sértve a Pp. 3. § (2), 213. § (1) és 215. § (1) bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság az ítélete indoklásában nem tért ki e kereseti kérelemre, ebből következően meg sem nyílt a felperes fellebbezési joga. A fellebbezésben a döntés hiányára vonatkozó kérelem már tartalmát illetően sem tekinthető keresetmódosításnak.
[8] Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Az I-II. rendű alperesek kiemelték, hogy felperes a 2013. január 31-én alkalmazott díjtól nem térhetett el.
[9] A III-IV. rendű alperesek hangsúlyozták, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelővel szemben a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [Csődtv. 24/A. § (3)–(7), 15. § (1) bekezdése].
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
[11] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmét kizárólag eljárási jogszabálysértésre hivatkozással terjesztette elő, a jogerős ítélet meghozatala során megvalósult eljárási szabálysértések (3.1., 3.2.) körében a Pp. 3. § (2), (3), a 213. § (1), 215. § (1) bekezdését jelölte meg. A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) és (3) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül és az csak akkor vezethetett eredményre, ha a hivatkozott eljárási szabálysértés megtörtént és lényeges kihatása volt az ügy érdemi elbírálására.
[12] A per tárgya a felperes – a keresete 13. sorszámú beadványban történt felemelését követően – 400 millió forintot meghaladó követelése, ezért a kiemelt jelentőségű perekben alkalmazandó eljárásjogi szabályok szerint kellett eljárniuk mind a peres feleknek, mind a bíróságoknak, a Pp. I-XIV. fejezetének szabályait a XXVI. fejezetben foglalt eltérésekkel kellett alkalmazni. A kiemelt jelentőségű perben a bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni [Pp. 3. § (3) bekezdés, 386/J. §]. Ezért a perben a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény nem volt irányadó. Mindazonáltal az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 5. pontja szerint a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség megsértése önmagában nem is szolgálhat alapul a hatályon kívül helyezésre; azt csak konkrét eljárásjogi szabály sérelme alapozhatja meg.
[13] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes valamennyi kereseti kérelmét elutasította és annak indokát is adta. Rögzítette az ítéletében, hogy a kötbérre vonatkozó keresetet a 31. számú részítéletével jogerősen elutasította, a felperes 146. számú beadványban 307 581 969 forint kötbér iránti igényét ismét előterjesztette arra hivatkozással, hogy a részítélet meghozatalát követően az üzletszabályzatát módosította. Az elsőfokú bíróság a részítéletben és az ítéletben kifejtetteket változatlanul fenntartva megállapította, hogy az I. rendű alperesre nem terjed ki felperes üzletszabályzatának személyi és tárgyi hatálya, nem minősül felhasználónak, ezért a 2017. márciustól módosított üzletszabályzat alapján sem áll fenn kötbérfizetési kötelezettsége.
[14] A felperes az I. rendű alperes kárfelelőssége kapcsán állította a szükséges hatósági engedélyek hiányát. A felperes a módosított keresetében (146. beadvány) a pénzkövetelést szennyvíz elvezetésével, tisztításával összefüggésben 2013. május 1-től, az ivóvíz-szolgáltatás kapcsán 2014. január 2-től érvényesítette. Az I. rendű alperes közszolgáltatásának ez volt a jogerős ítélet szerint is a kezdő időpontja. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az I. rendű alperes mindkét szolgáltatás esetében jogerős, végleges vízjogi üzemeltetési engedélyekkel rendelkezik. A felperessel szemben a fizetési kötelezettsége kimerül az átadási díjban. A hatósági engedély hiánya a kettejük jogviszonyában polgári perben érvényesíthető jogkövetkezménnyel nem jár. Az engedély hiányának szankciója közigazgatási jellegű: a Vkszt. 40. §-a alapján víziközmű-szolgáltatás engedély nélküli végzése esetében a MEKH a tevékenység végzőjét azonnali hatállyal eltilthatta a tevékenység folytatásától, továbbá a tevékenység végzőjével szemben a 38. § (1) bekezdés a)-b) pontjában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazhatta. A folyamatos és biztonságos ellátás érdekében település nem maradhat szolgáltatás nélkül, azt az önkormányzattal szerződő víziközmű-szolgáltató vagy a MEKH által kijelölt közérdekű üzemeltető látja el. A Kúria a teljesség kedvéért emeli ki a per adatai közül: N. település részére az ivóvíz-szolgáltatást a felperes nyújtotta, szolgáltatási jogát 2014. január 2-ával a hatóság megvonta és közérdekű üzemeltető kijelölésére irányuló eljárást indított. A hatóság ettől függetlenül tudomásul vette a jóváhagyott szerződés alapján a szolgáltatás átvételét az I. rendű alperes által (22. sorszámú beadvány melléklete).
[15] A jogerős ítélet az elsőfokú ítélet megalapozottsága körében hivatkozhatott az N. település ivóvízellátására vonatkozó vízjogi engedély kapcsán folyamatban lévő közigazgatási perben a Kúria később hozott döntésére. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 6. §-a értelmében a bíróság határozata mindenkire kötelező, azt a bíróságok is kötelesek bármely későbbi döntésüknél figyelembe venni.
[16] A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését állítja azzal, hogy a jogerős ítélet azért megalapozatlan, mert ő eleget tett a bizonyítási kötelezettségének. A bíróság mérlegelési tevékenysége kapcsán felhozott érveket a Kúria nem értékelhette: egyrészt a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában, másrészt a Kúria számára a rendkívüli perorvoslati felülvizsgálati eljárásban a mérlegelési szabadság, a bizonyítékok felülmérlegelése korlátozott (BH 1994.221., 1994.195., 1994.86.). A felperes érvei azonban nem is relevánsak, mert a Kúria a kereset elutasításának a jogerős ítéletben kifejtett indokait nem osztotta, az I-II. rendű alperesek által a perben következetesen képviselt jogi állásponttal értett egyet.
[17] A víziközmű-szolgáltató felperes a víziközmű-szolgáltató I. rendű alperestől a víziközműves kapcsolódó szolgáltatása (Vkszt. 2. § 27. pont), az általa nyújtott ivóvíz-értékesítési, valamint szennyvíz-elvezetési és -tisztítási szolgáltatás díját követelheti a Vkszt. 68. §-a alapján. A szolgáltatása megkezdésekor hatályos Vkszt. 67. § (3) bekezdése alapján a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás díja az átadási ár, amelyet a miniszter rendeletben állapít meg. A Vkszt. 67. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó 65-66. § rendelkezései értelmében az ivóvíz átadási ára és az átvett szennyvíz kezelési díja is hatósági díj, attól eltérni szerződésben is kizárólag a MEKH előzetes hozzájárulásával lehet. A Vkszt. 74. § (2) bekezdés 4. pontjában felhatalmazást kapott a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás körében az ivóvíz átadási árait és azok alkalmazásának időpontját, valamint az átvett szennyvíz kezelési díjait és azok alkalmazásának kezdő időpontját. A 77. § (1) bekezdés átmeneti rendelkezése szerint a rendelet hatálybalépéséig a víziközmű-szolgáltató a 2013. január 31-én jogszerűen alkalmazott díjat alkalmazhatja. A Vkszt. 76-77. §-ához fűzött indokolás szerint abban az esetben, ha az adott településen víziközműszolgáltató-váltás történik, a korábbi víziközmű-szolgáltató által alkalmazott díjakat kell alkalmazni. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény 3. § (2) bekezdés e) pontja alapján a MEKH látja el a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetek jogszabály szerinti tevékenységének felügyeletét, az 5/D. § (1) bekezdése alapján a hatáskörébe tartozó hatósági eljárásokban az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vkszt. 73. §-a alapján a víziközmű-szolgáltatás díjaira vonatkozó rendelkezések betartását a MEKH díjfelügyeleti jogkörében, díjfelügyeleti hatósági eljárásban ellenőrzi: megtiltja a jogszabálysértő díj további alkalmazását, kötelezi a víziközmű-szolgáltatót a jogszerű ellenérték alkalmazására, az elért többletbevétel visszatérítésére, bírságot szabhat ki.
[18] A kifejtettekből következően polgári perben a bíróság polgári jogi – jogalap nélküli gazdagodás, illetve kártérítés – jogcímeken a közműves ivóvízellátás, a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás díját nem állapíthatja meg. Ezen nem változtat a jogalkotásra felhatalmazott, a Kormány víziközmű-szolgáltatásért felelős tagja, nemzeti fejlesztési miniszter, jelenleg az innovációért és technológiáért felelős miniszter [152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 18. pont, 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 116. § 21. pont] keresetlevélben is hivatkozott esetleges mulasztása sem. Jogalkotási feladatot a jogalkalmazó bíróság nem vehet át.
[19] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet eltérő indokolással hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.619/2020/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás