PÜ BH 2020/369
PÜ BH 2020/369
2020.12.01.
A másodfokú eljárásban történt eljárási szabálysértés a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható, a hibák kiküszöbölése érdekében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróságot kell új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani [1952. évi III. tv. (Pp.) 275. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes lakossági folyószámlájáról 2011. július 26. és 2012. május 4. között 18 alkalommal összesen 100 000 USD-t utalt az alperes kérése szerint a fia, az USA-ban élő K. L. részére. Az utolsó alkalom kapcsán, 2012. május 4-én a peres felek kölcsönszerződést kötöttek, melyben az alperes mint kölcsönvevő elismerte 100 000 USD kölcsön – kérése szerint történt – teljesítését, visszafizetését 2014. december 31-ig egy összegben vállalta azzal, hogy a késedelmi kamat a mindenkori MNB jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának 5%-kal növelt mértéke. A kölcsönszerződést a felperes felesége és apósa írták alá tanúként. A követelését a felperes csökkentette az alperes ingatlana hozzá befolyt 6 200 000 forint vételárával és 5 300 000 forinttal.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében az alperes kötelezését kérte 48 046 USD és 2015. január 1-jétől járó szerződéses késedelmi kamat megfizetésére.
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 523. § (1) bekezdésén és 242. §-án nyugvó jogi indokolása értelmében a felek szóbeli kölcsönszerződést kötöttek, a 2012. május 4-én keltezett „kölcsönszerződés” okirat tar-tozás-elismerés. Annak eredeti példányát a felperes a bíróság előtt bemutatni nem tudta, ezért köteles volt a kölcsönszerződés létrejöttét és a tartozáselismerő nyilatkozat valódiságát bizonyítani, amely kötelezettségének eleget tenni nem tudott. A szavahihetősége kétségessé vált, mert személyes előadása ellentétes tartalmú egy vele folytatott alperesi telefonbeszélgetésről készült hangfelvétel leiratával, illetve rendőr mivolta ellenére nem tett minden tényállási elemre kimerítő nyilatkozatot. B. T. tanúvallomását az elsőfokú bíróság a bizonyítékok köréből kizárta, egyfelől mert ő a felperes házastársa, s mint ilyen érdekelt, másfelől mert ő maga is a kölcsönügylet „részese”. B. J., M. F., E.-né B. M. közvetett tanúk, akik a kölcsönszerződés létrejöttéről egzakt vallomást tenni nem tudtak. A felperes megbízása alapján készült írásszakértői vélemény annak megállapítására alkalmas, hogy az alperes kölcsönszerződésen szereplő aláírása nem származhat a felperes birtokában lévő aláírásmintákból. A felperesi bizonyítékok közvetettek, együtt és külön-külön is bizonytalan megítélésűek, kétségesek, nem lehet ezekből a kölcsönszerződés létrejöttére következtetést levonni.
[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 48 048 USD tőkét, annak 2015. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 6,8%-os késedelmi kamatát. Az indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdése értelmében a bíróság feladata nem a tényállás feltárása, hanem a per eldöntéséhez szükséges releváns tények megállapítása végett a bizonyítás elrendelése, miáltal a bíróság is meggyőződést tud nyerni e tények tényleges fennálltáról. A bíróság a jogvita eldöntése során kizárólag azon tényekre tud hagyatkozni, amelyeket a felek bizonyítottak (a fél szavahihetőségének relevanciája nincs). A jogvita elbírálásához szükséges tényállításokat, bizonyítási indítványokat, bármely bizonyítási eszközt és bizonyítékot a felek szolgáltatják [Pp. 3. § (3), 164. § (1), 166. § (1) bekezdés]. Minthogy a felperes a keresettel érvényesíteni kívánt jogaként kölcsönszerződés teljesítését jelölte, a bizonyítás terhe rajta állt a szerződés érvényes létrejötte tekintetében; az alperes bizonyíthatta a szerződés – állított – létre nem jöttét [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Felperes bizonyította a kölcsönszerződés csatolásával (a másodfokú eljárásban eredetben is), tanúvallomásokkal azt, hogy az alperes a szerződést okirati tanúk előtt aláírta. Az alperes bizonyítékot nem terjesztett elő, bizonyítási indítványt nem tett. A felek a megkötött szóbeli szerződésüket utóbb írásba foglalhatták. A teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt szerződés, az okirati tanúk vallomása és a bankszámlakivonatok alapján nem kétséges a felperes által nyújtott 100 000 USD ténye, és annak alperes által vállalt visszafizetési kötelezettsége sem, azaz a felek közötti szerződés létrejötte, amelynek teljesítésére az alperes köteles [Ptk. 198. § (1) bekezdés]. Igaz ez akkor is, ha a felperes a 100 000 USD-t nem kölcsön címén adta, de annak visszafizetésére az alperes kölcsön címén vállalt kötelezettséget, s ezáltal a felek eredeti szerződésüket noválták [Ptk. 240. § (1) bekezdés második fordulat]. Irreleváns, hogy K. L. bankszámlájára utalással történt a pénz rendelkezésre bocsátása. Tartozáselismerés-ről nincs szó, de az a szerződés utólagos „megerősítéseként” egyébként is feltételezné a kölcsönszerződés létrejöttét, ami ugyancsak az alperes marasztalására vezetne. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat is helytelenül értékelte: az okirati bizonyítékoknak bizonyító erőt nem tulajdonított; B. T. tanúvallomása nem volt kirekeszthető a bizonyítékok sorából azért, mert ő a felperes házastársa; B. T. és B. J. tanúk vallomása szerint a szerződést az alperes előttük írta alá, egyebet az okirati tanúk aláírása nem igazol [Pp. 196. § (1) bekezdés b) pont]; az okirati tanúktól az okirat tartalmának ismeretét az elsőfokú bíróság indokolatlanul várta el, s annak hiányát indokolatlanul értékelte a felperes terhére; az írásszakértői vélemény irreleváns volt; az elsőfokú bíróság szerint irracionális körülmények a bizonyítékok erejét nem oltják ki.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A jogszabálysértés megjelölt indokai: nem teljes bizonyító erejű, nem eredeti okirat bizonyítékként való elfogadása, okirati és tanúbizonyítások felülmérlegelése, másodfokon csatolt irat indokolás nélküli elfogadása – érdemi döntéshozatal mellett (hatályon kívül helyezés helyett), jogcím hiánya a rendelkező részben, vagylagos jogcímek az indokolásban, hibás marasztalási összeg, az ítélet jogszabálysértő kijavítása. A bizonyítékok – felperes felesége, B. T. és apósa, B. J. tanúvallomása – felülmérlegelésére a másodfokú bíróságnak nincs jogköre. A banki átutalási igazolások jogcímet nem tartalmaztak, önmagukban nem bizonyíthatnak semmilyen szerződést, sem visszafizetési kötelezettséget. Az először kézbesített ítéletben „a fellebbezés nem alapos” mondat szerepel, jogszabálysértő a kijavítás, s az összeg sem felel meg a kereseti kérelemnek az elsőfokú ítéletnek, sem az indokolásnak. A másodfokú eljárásban csatolt új bizonyíték, érthetetlen módon előkerült irat elfogadását indokolni kellett volna. Azt nem is volt lehetőség megtekinteni, nem volt lehetőség szakértői vizsgálatot kérni.
[7] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az alperes az elsőfokú eljárás során bizonyítást nem ajánlott fel, fellebbezésére ellenkérelmet nem nyújtott be, a másodfokú tárgyaláson pedig sem ő, sem jogi képviselője nem jelent meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős ítélet érdemben nem felülbírálható.
[9] A Kúria a kizárólag eljárásjogi jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelmet a következőkre figyelemmel vizsgálta: az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben meg kellett jelölnie a megsértett jogszabályhelyet és a jogszabálysértést tartalmában is ki kellett fejtenie [Pp. 270. § (2), 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.]. A Kúria nem vizsgálta a tartalmi követelmény teljesülésének, az állított jogszabálysértés kapcsán a jogi álláspont kifejtésének, indokolásának a hiányában az alperes jogszabályhelyekre történt puszta hivatkozását: a Pp. 237. §-át, a 250. §-át, a 251. § (1)–(2) bekezdéseit, az elsőfokú eljárásban az első tárgyalás kitűzésének a Pp. 125. § (1)–(2) bekezdésébe foglalt szabályát, a tanú személyazonosságának megállapítását előíró Pp. 173. § (1) bekezdését. A jogerős ítélet felülvizsgálata során nem volt jelentősége a Pp. – keresetlevél kellékeire vonatkozó – 121. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése rendelkezéseinek, a megsértésük eljárásjogi jogkövetkezménye jogi képviselet esetén a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítása [Pp. 124. § (2) bekezdés a) pont, 130. § (1) bekezdés i) pont], illetve a (2) bekezdés kapcsán a hiánypótlás. A felülvizsgálati kérelem a marasztalási összeg vonatkozásában nem jelöli meg, hogy az alperes milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdése]. Ugyanakkor nem felülvizsgálati kérelem, hanem a Pp. 224. § (1) bekezdése alapján kijavítási kérelem tárgya lehet az esetleges szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás.
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében csak az esetben vezethetett eredményre, ha az általa hivatkozott eljárási szabálysértés megtörtént, és annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása is volt. A másodfokú bíróság 2. sorszámú, a felek jogi képviselőinek elektronikusan kézbesített idéző végzése a Pp. 244. § (1) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, a fellebbezési tárgyalás kitűzése a Pp. 243. § (1) bekezdésének megfelelt. Nem történt eljárási szabálysértés a perben érvényesített keresetre tekintettel az ítélet teljességének elvét rögzítő Pp. 213. § (1) bekezdése kapcsán sem, az ítéleti rendelkezésnek a marasztalás (kölcsön) jogcímét nem kellett tartalmaznia, az a tényállásból és a jogi indokolásból következik. Az írásba foglalt jogerős ítélet megfelel a Pp. 220. § (1) bekezdés c)-d) pontjában és (3) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek is. A per tárgyának megjelölése – jogszabályi sorrendből is következően – nem a rendelkező részre, hanem az azt megelőző, ún. fejrészre tartozik. A Kúria nem állapította meg a jogerős ítélet jogszabálysértő kijavítását és a rendelkező rész hibáját sem.
[11] Az alperesnek a jogerős ítélet jogszabálysértő volta kapcsán a felülvizsgálati kérelemben tartalmában is kifejtett további érvei lényegében a bizonyítékok értékelését, mérlegelését, a tényállás eltérő megállapítását kifogásolták, a keresetet elutasító elsőfokú ítélet alperes hátrányára történt megváltoztatását sérelmezték. Az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási szabálysértést a Kúria a Pp. 244. § (1), a Pp. 3. § (3) bekezdése, a 196. § (1) bekezdés b) pont, a 253. § (2) bekezdése alkalmazásával kapcsolatban állapított meg. A perben a felperes tagadta az alperes fiával való szerződéses kapcsolatot, míg az alperes a kölcsönszerződés aláírását, és azt, hogy a felperestől pénzt kért a fia részére. Az alperes védekezése szerint a felperes az alperes USA-ban élő fiával közös vállalkozást indított, a felperes által beszámított lakás vételárát pedig polgári jogi igényként érvényesíti az elsőfokú bíróság előtt folyamatban lévő ügyben. Az elsőfokú bíróság a 13. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt tájékoztatásában a 7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltaktól eltérően osztotta ki a bizonyítás terhét, azt eredeti szerződéses okirat hiányában a felperesre telepítette, az alperest csak az eredeti okirat csatolása esetén terhelte volna bizonyítási kötelezettség. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában ki is tért az eredeti okirat hiányában általa megfordított bizonyítási teherre, keresetet elutasító döntése is azon alapult, hogy a kölcsönről a felperes nem tudott bemutatni eredeti okiratot, kizárólagosan közvetett bizonyítékokat tárt a bíróság elé. Ezek a bizonyítékok pedig egyenként és egymással összevetve is bizonytalan megítélésűek, s önmagukban is kétségesek, ezért ezekből még együttes értékelés esetén sem lehet alappal következtetni a felek közötti kölcsönszerződés létrejöttére. A másodfokú bíróság ezért a jogerős ítéletében nem róhatta az alperes terhére azt, hogy bizonyítékot nem terjesztett elő, bizonyítási indítványt nem tett. Nem volt annak eljárásjogi akadálya, hogy a felperes a keresetlevele mellékleteként fénymásolatban csatolt szerződéses okiratot a fellebbezési tárgyaláson eredetben felmutassa, illetve az iratokhoz csatolja. Kizárólag az eredeti szerződéses okirat bizonyítékként történt figyelembevétele vezethetett azonban az elsőfokú ítélet megváltoztatásához, mivel a Pp. 191. § (1) bekezdése értelmében az eredeti okirat helyett [190. § (1) bekezdés] annak egyszerű másolatban való bemutatása csak abban az esetben elegendő, ha azt az ellenfél sem kifogásolja. Az eredeti okiratról készített egyszerű fénymásolat pedig a Pp. 196. §-ban meghatározott bizonyító erővel nem rendelkezik. A fellebbezési tárgyaláson csatolt eredeti okirat azonban eltérő bizonyítási helyzetet is teremtett. A másodfokú bíróságnak a Pp. 245. § utolsó fordulata szerint kellett volna eljárnia, az eredeti okirat csatolásáról a tárgyalás elhalasztásával tájékoztatnia kellett volna az alperest, aki a magánokirat valódiságát kétségbe vonhatta, ilyen nyilatkozata esetén a Pp. 197. § (1) bekezdése alapján a felperesnek a magánokirat valódiságát bizonyítania kell, aminek megtörténte esetén a bizonyítási teher megfordul, ezért azt a bíróságnak ennek megfelelően kell kiosztania. Mindezen bírói eljárási cselekmények hiányában érdemi döntés nem alapozható a nem bizonyítottan valódi okirat tanúinak vallomására és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntése alappal felül nem volt bírálható. A felperes perben nem álló harmadik személy javára történt pénzügyi teljesítése sem releváns önmagában annak bizonyítása nélkül, hogy az a peres felek megállapodása szerint a kettőjük által korábban megkötött kölcsönszerződésnek a teljesítése volt.
[12] A másodfokú eljárásban történt eljárási szabálysértés a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható, ezért a Kúria a fent kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[13] A Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a Kúria meghagyja a másodfokú bíróságnak, hogy az új eljárásában az általa elkövetett és általa orvosolható hibák kiküszöbölése érdekében a kifejtettek szerint járjon el, figyelemmel az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 6. pontjára is. Magyarázatot igényel továbbá a fellebbezési tárgyaláson csatolt, bélyegzőlenyomat nélküli eredeti okirat arra a felperesi állításra tekintettel, hogy a kölcsönszerződés két példányban készült, egy-egy példánya került a peres felekhez, és a felperes a saját példányát perbeli előadása és a keresetlevélhez csatolt másolaton lévő bélyegzőlenyomat szerint is leadta a rendőrségen.
(Kúria Pfv. VI. 21.262/2019/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás