PÜ BH 2020/39
PÜ BH 2020/39
2020.02.01.
Az általános forgalmi adó utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:60. § (2) bek., 6:579. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint eladó 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra és az azon értékesítési céllal épülő, 130,91 m2 összterületű lakóépületre. A felpereseknek a bruttó 38 400 000 forint [11 000 000 forint telek, 27 400 000 forint felépítmény] vételárat a szerződés aláírásakor foglalóként fizetett 7 640 000 forintot meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15 360 000 forintot 2015. december 10-ig, 13 440 000 forintot 2016. január 30-ig, 1 920 000 forintot 2016. április 1-jéig. A felperesek a fizetési kötelezettségüket teljesítették, az ingatlant birtokba vették, azon tulajdonjogot szereztek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek a keresetükben az alperes kötelezését kérték 3 984 290 forint és 2016. február 1-jétől késedelmi kamat megfizetésére elsődlegesen az adásvételi szerződés módosítása (a 7 640 000 forint foglaló 6 316 523 forintra, a 13 440 000 forint vételárrész 11 111 789 forintra, a 1 920 000 forint vételárrész 1 587 398 forintra történő csökkentése); másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címen. A keresetüket arra alapították, hogy a 2016. január 1-jétől hatályos 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. törvény) szerint a 2016. január 1-jét követően teljesített vételárrészlet esetén az adó mértéke az adóalap 5%-a.
[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a szerződés teljesítéssel megszűnt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:60. § (2) bekezdése alapján szerződésmódosításnak nincs helye, a kereset a 6:579. § (1)–(2) bekezdésben szabályozott jogalap nélküli gazdagodás címen sem alapos. A felek szerződéses akarata az ingatlan tulajdonjogának bruttó 38 400 000 forint vételáron történő megszerzésére/átruházására irányult. Az alperes javára nincs olyan vagyoneltolódás, amelyre a szerződés nem adott jogalapot. A bruttó vételár kikötésével az áfa változásának a kockázatát az a fél viseli, vagyis tűri el, akinek terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő. Az elsőfokú bíróság szerint a jogszabályváltozás miatt az alperes helyesen számolt el a felperesekkel. A vételárrészek nem módosultak, csak az áfatartalmuk és ennek folytán az Áfa. törvény 83. §-a alapján meghatározható nettó vételárrész. Az Áfa. törvény 59. § (1) bekezdés, 84. § (2) bekezdés b) pont alkalmazásával a 2015-ben átvett foglaló áfatartalma 27%. Az elsőfokú bíróság a felperesek által hivatkozott igazságügyi adószakértő véleményét nem fogadta el ítélkezése alapjául, mert a vételárrészletek áfatartalmának kérdését a pénzügyi jogszabályok mentén közelítette meg. A bíróságnak azonban a felek akaratát tükröző, általuk kötött adásvételi szerződésből kell kiindulnia, az alapján a felek szerződéses akarata a bruttó vételárra terjedt ki. A felperesek szakértői bizonyítási indítványát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. § (4) bekezdése alapján elutasította, miután jogkérdésben kellett állást foglalnia.
[5] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetésével. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa. törvény módosításának jogpolitikai céljait. 2016. január 1-jétől az áfa 5%-ra történt csökkentésének nincs jelentősége. A felek a szerződésüket nem módosították, a teljesített szerződést a bíróság nem módosíthatta. A bruttó vételárban történt megállapodásra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a foglalót a végszámla ellenértékébe vagy a 2015. évben megfizetett teljesítésbe kell elszámolni. A felpereseknek a szerződés szerinti bruttó összeget kellett megfizetni. A fizetési kötelezettségüket nem érinti az a körülmény, hogy az áfafizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát. Az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítási indítványokat helyesen utasította el, indokolási kötelezettségének a Pp. 221. §-a szerint eleget tett. A nem releváns bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság is elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[9] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. 1:1. § [A törvény hatálya] rendelkezése értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az Áfa. törvény 1. §-a értelmében az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölé rendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti az Áfa. törvénynek a felperesek által kereseti követelése ténybeli alátámasztására felhozott módosítása, az áfakulcs mértékének a csökkentése. A felperes által a keresete megalapozására felhívott adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél – a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személy felperes – közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfacsökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy az eljárt bíróságok szerint helyesen megítélt, bruttó összegben meghatározott vételárat – akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból – módosítják-e (2016/14. Adózási kérdés I. 5). Ez következik az alkotmányos védelem alatt álló szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással [a lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet 8/A. §].
[10] Az alperes pénzbeli marasztalására – a kifizetett vételár részbeni visszafizetésére – irányuló elsődleges kereseti kérelem anyagi jogi megalapozására a felperesek téves jogszabály-értelmezéssel jelölték meg a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] (2) bekezdését, így az nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére sem. Ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperesek éppen az általános forgalmi adó mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.
[11] Ugyancsak nem vezethetett az alperes marasztalására a másodlagos jogcímen érvényesített kereseti kérelem sem a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] (1) bekezdésének törvényi tényállása, az alperes által a felpereseknek visszatérítendő előny hiányában. Ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. A peres felek polgári jogi jogviszonyában a szerződésükben kikötött vételár megfizetése [Ptk. 6:215. § (1) bekezdés], azaz a vevő felperesek szerződésszerű teljesítése nem tartozatlan fizetés és az általános forgalmiadó-alany alperes adófizetési kötelezettségét érintő adómérték-változás folytán okafogyott szolgáltatássá sem vált.
[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.866/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás