BK ÍH 2020/39.
BK ÍH 2020/39.
2020.06.01.
I. A P. jelzésű ideiglenes rendszámtábla a gépkocsi egyedi azonosítására szolgáló jel, amely kizárólag az igazgatási jogszabályokban felsorolt járművekre szerelhető fel.
II. Ugyanarra az egyedi azonosítójelre, mint elkövetési tárgyra vonatkozó különböző elkövetési magatartások természetes egységet alkotnak [Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont; 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 70. § (1) bekezdés; EBD 2016.B.9.].
A B.-i Járásbíróság a 2018. június 4. napján kihirdetett ítéletében F. N. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében. Ezért őt – halmazati büntetésül – 250 napi tétel, napi tételenként 1200 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az így kiszabott összesen 300 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 6750 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő:
F. N. Végrehajtó Irodának 2015. június 24. napján külföldön tulajdonába került egy Magyarországon forgalomba nem helyezett V. típusú személygépkocsi.
Az F.F.C. Kft. részére – amelynek ügyvezetője a vádlott édesanyja – igénylésre a hatóság által jogszerűen kiadásra került P jelzésű ideiglenes forgalmi rendszám. A rendszám a kiadáskor ténylegesen a vádlott birtokába került 2015. szeptember 25. napján. Másnap a vádlott a fenti gépkocsira a Magyarországra történő behozatal érdekében felszerelte a fenti P betűjelű ideiglenes forgalmi rendszámot és azzal már aznap részt vett a közúti forgalomban, a közlekedés tényét az indítási naplóba bejegyezte.
Az F.F.C. Kft.-nek a fenti személygépkocsin tulajdonjoga nem volt, illetve azzal kapcsolatban a cégnyilvántartásba bejegyezett tevékenysége során a kft. nem járt el, a gépkocsi a kft.-hez gazdaságilag nem volt köthető. A vádlott eljárása során tisztában volt azzal, hogy a gépkocsi nem a kft., hanem a végrehajtói iroda tulajdona, és a gépkocsival kapcsolatosan a kft. gazdasági tevékenységet nem fejt ki, így a rendszám használata jogellenes, ennek ellenére a gépkocsira a rendszámot felhelyezte, és azzal részt vett a közúti forgalomban.
A vádlott a fenti gépkocsira jogellenesen felszerelt P betűjelű ideiglenes forgalmi rendszámon 2015. október 20. és november 12. napja között – pontosan meg nem határozható időpontban karaktermódosítást hajtott végre oly módon, hogy a hatósági jelzés felségjelet jelölő H betűjelébe a vízszintes vonal alatt és felett filctollal egy-egy nyilat rajzolt. Majd a karakter megváltoztatását követően a személygépkocsit a fenti módon meghamisított ideiglenes forgalmi rendszámmal használta tovább.
Az ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen bűncselekmény hiánya miatti felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.
A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. március 26. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat a Btk. 347. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütköző egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rögzítette, hogy az eljárás során felmerült 6750 forint bűnügyi költséget az állam viseli.
A főügyészség a részére kézbesített ítélet ellen a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján, az ellentétes döntés miatt a vádlott terhére fellebbezést jelentett be a másodfokú ítélet megváltoztatása, a vádlott bűnösségének kimondása és büntetés kiszabása érdekében.
Álláspontját részletesen megindokolta, eszerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a P betűjelű ideiglenes rendszámtábla az adott dolog egyedi azonosítására nem alkalmas.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett ügyészi másodfellebbezést a helyes indokainál fogva fenntartotta és arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. § (1) bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 347. § (1) bekezdés a) és b) pontjába ütköző és aszerint minősülő egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében, és ítélje pénzbüntetésre, valamint kötelezze a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A védő írásban észrevételt tett. Álláspontja szerint azt kell vizsgálni, hogy a P betűjelű ideiglenes rendszám egyedi azonosító jelnek minősül-e. Erre pedig kizárólag nemleges válasz adható, így a Btk. 347. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény elkövetési tárgya nem lehet.
A fellebbviteli főügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a fellebbezését és az annak írásbeli indokolásában írtakat fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az első- és másodfokú bíróságnak a bűnösségre vonatkozóan eltérő álláspontja alapvetően a P betűjelű ideiglenes rendszámtáblára vonatkozó jogi szabályozás eltérő értelmezésére vezethető vissza.
A vádlott védője a felszólalásában szintén megismételte az írásbeli észrevételében rögzítetteket és indítványozta, hogy az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet hagyja helyben.
A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védőjéhez és a felmentő ítélet helybenhagyását indítványozta.
A vádlott terhére bejelentett, a bűnösség megállapítására és büntetés kiszabására irányuló ügyészi másodfellebbezés a következők szerint alapos.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.), már a másodfokú bíróság is ennek rendelkezései alapján járt el. A Be. 868. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, ezért azok irányadóak voltak a harmadfokú elbírálás során is. Az ítélőtábla figyelemmel volt a Be. 870. § (1) bekezdésére is, miszerint az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza.
Az ítélőtábla elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezés alapján van-e helye harmadfokú eljárásnak. Ennek törvényi előfeltétele – az első- és másodfokú ítélet közötti eltérés a bűnösség kérdésében – teljesült. Ez a Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján a harmadfokú eljárást lehetővé tette. A bejelentett ügyészi fellebbezés ezt az ellentétes rendelkezést támadja, ezért a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontjában, valamint az (4) bekezdésében meghatározott feltételek is teljesültek. Ebből adódóan az ítélőtábla a Be. 618. § (1) bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a megtámadott másodfokokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
Ennek során a harmadfokú bíróság nem észlelt olyan – a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti – eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képezne, ezáltal az ügy érdemi elbírálását kizárná.
A harmadfokú felülbírálat további szempontja az volt, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e. A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.
E tekintetben az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének megfelelően eleget tett, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta és egymással összevetette, ítéletének tényállását a közvetlenül megvizsgált bizonyítékok helyes, a logika szabályainak megfelelő értékelésével állapította meg, indokolási kötelezettségét is teljesítette. A megállapított tényállás összhangban áll a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, azt a másodfokú bíróság sem helyesbítette, illetve egészítette ki. Ezért az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság ítéletében sem érintett tényállás meglapozott (Be. 619. §), így irányadó volt a harmadfokú felülbírálat során is.
A vádlott ténybeli beismerő, de bűnösségét tagadó vallomást tett. Nem vitatta sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás során azt, hogy az F.F.C. Kft. nevére kiadott P betűjelű ideiglenes rendszámot a végrehajtó iroda tulajdonában álló gépjárművön használta. A végrehajtói iroda az F.F.C. Kft. tevékenységi köréhez – melyek között fő tevékenységként a gépjármű-kereskedelem, melléktevékenységként pedig a gépjármű javítás szerepelt – semmilyen módon nem kötődött. Nem vitatta a vádlott azt sem, hogy a végrehajtói iroda tulajdonában lévő elektromos járműre azon túlmenően, hogy felszerelte az F.F.C. Kft. részére a hatóság által jogszerűen kiadásra került P betűjelű ideiglenes forgalmi rendszámot, azt használta és ezen rendszámtábla „H” karakterén alul és felül két kisebb nyilat rajzolt.
A másodfokú bíróság a járásbíróság által megállapított és megalapozott ítéleti tényállást elfogadta, azonban tévedett, amikor az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette az egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól.
Az ítélőtábla a harmadfokú felülbírálat során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságnak a bűnösségre vonatkozó eltérő álláspontja a P betűjelű ideiglenes rendszámtáblára vonatkozó jogi szabályozás eltérő értelmezésére vezethető vissza.
Az ítélőtábla a harmadfokú felülbírálat során a másodfokú bíróság jogi okfejtésével nem értett egyet.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően, helytállóan hivatkozott a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 70. § (1) bekezdés b) pontjában, a (2) bekezdésében, továbbá a (4), (7) bekezdésében, valamint a 92. § (5) bekezdésében és a rendelet 18. mellékletében írtakra. Rögzítette, hogy a hatóság által hitelesített indítási naplóban nemcsak az adott útvonalat kell feltüntetni, hanem annak a gépjárműnek az alvázszámát is, amelyre éppen az ideiglenes rendszámot felszerelték, és amely adat nem vitásan szerepel a közhitelű gépjármű-nyilvántartásban. Azonban álláspontja szerint a P betűjelű ideiglenes forgalmi rendszám akkor minősül a Btk. 347. § (3) bekezdésében meghatározott egyedi azonosító jelnek, ha önmagában – és nem esetleges kiegészítő okiratokkal együtt – alkalmas azon dolog egyedi beazonosítására, amelyre felszerelték. A hivatkozott szabályozásra tekintettel pedig álláspontja szerint a közhitelű nyilvántartás alapján a „P"-s rendszám karaktereinek leolvasásával a jármű nem azonosítható egyedileg, nem rendelhető hozzá egyetlen, a közhitelű nyilvántartásban szereplő bármely konkrét egyedi paraméterekkel egyedileg azonosítható gépjármű. Így még a jogszabályba ütköző használata sem illeszthető be a Btk. 347. § (1) bekezdésében írt törvényi tényállás kereteibe, mivel nem feleltethető meg a Btk. 347. § (3) bekezdésében meghatározott egyedi azonosító jel fogalmának. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette a tényállásban azt, hogy az ismertetett jogszabályok alapján az F.F.C. Kft. a jogszabályi feltételeknek megfelelve, szabályosan jutott hozzá a vád tárgyát képező P betűjelű ideiglenes rendszámhoz. Nem kifogásolta az elsőfokú ítélet tényállásának azt a részét sem, amely rögzíti, hogy a vádlott a rendszámtáblát megjelölve, azon filctollal „H” karakter azonosítását érintette. Azonban álláspontja szerint még a P betűjelű ideiglenes forgalmi rendszám szabálytalan, illetve jogszerűtlen használata sem alapozza meg a vádlott büntetőjogi felelősségét.
Az ítélőtábla ezzel az okfejtéssel nem értett egyet, ezzel szemben az elsőfokú bíróságnak a bűnösség kérdésében kifejtett jogi álláspontját maradéktalanul osztotta.
A közúti nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 2. § 5. pontja értelmében a jármű-azonosító adat a jármű hatósági jelzése (rendszám) és alvázszáma.
A Korm. r. 53. § (1) bekezdése szerint a rendszámtábla olyan hatósági jelzés, amely a Hivatal tulajdonát képezi, és amely a (2) bekezdés szerint lehet állandó és ideiglenes.
A Korm. r. 63. § (1) bekezdése értelmében az ideiglenes rendszámtáblát önjáró munkagépre és azon járművekre kell kiadni, amelyet Magyarországon forgalomba még nem helyeztek, vagy a forgalomból végleg kivonták, vagy amelynek az állandó rendszámmal történő közlekedése bármely okból átmenetileg nem lehetséges. Az ideiglenes rendszámtábla leírását a rendelet 14. számú melléklete tartalmazza, míg e jogszabályhely (2) bekezdés b) pontja előírja, hogy a közlekedési igazgatási hatóság kérelemre a jármű-javítási és jármű-kereskedelmi tevékenység ellátásához a belföldi jármű más EGT-államba történő javítási vagy kereskedelmi jellegű szállítása, vagy kísérlet vagy kipróbálás céljából üzemeltetett járműre P betűjelű ideiglenes rendszámtábla használatát engedélyezi és az ideiglenes rendszámtáblát kiadja.
A Korm. r. 70. § (1) bekezdése értelmében kérelemre P betűjelű ideiglenes rendszámtáblát kell kiadni fő tevékenysége szerint járműgyártó gazdálkodó szervezetnek az általa gyártott, de forgalomba még nem helyezett járművei tesztelése, a fő tevékenysége szerint gépjármű-kereskedelemre jogosult gazdálkodó szervezetnek a még forgalomba nem helyezett, vagy forgalomból kérelemre ideiglenesen kivont jármű kereskedelmi célból történő szállítása, továbbá kereskedelmi célú kipróbálása, a gépjárműfenntartó szervezetnek a forgalomból kérelemre ideiglenesen kivont jármű javításához kapcsolódó diagnosztikai tevékenység (a javítást megelőző vagy azt követő kipróbálás), és a közlekedési kutatóintézetnek járművizsgálatok végzése céljából.
A Korm. r. 1/A. § a) pontja alapján a megye területére kiterjedő illetékességgel a megyeszékhelyen működő járási hivatal hatáskörébe tartozik a P betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásával kapcsolatos feladatok ellátása.
Megállapítható, hogy a P ideiglenes rendszámtáblával ellátott jármű vezetése az ideiglenes forgalomban tartási engedély jogosítottján vagy a vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyen kívül főszabályként másnak nem engedhető át. A P betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott jármű vezetője a közúti közlekedés során köteles igazolni az ideiglenes forgalomban tartási engedéllyel, az indítási naplóval a rendszámtábla használatának jogszerűségét, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fennállását [Korm. r. 70. § (2), (5) és (7) bekezdés].
E jogszabályi rendelkezések alapján a P jelzésű ideiglenes rendszámtábla a gépkocsi egyedi azonosítására szolgáló jel, mely kizárólag a Korm. r. 70. § (1) bekezdés előírásainak megfelelő járműre szerelhető fel.
Az előzőek alapján a törvényszék jelen ügyben követett álláspontja ellentétes mind a korábbi, következetes bírói gyakorlattal, mind pedig az ezzel egyező, a Kúria jelenlegi, a Bfv.II.677/2018/6. számú döntésében kifejtett joggyakorlatával is. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozata is rögzíti, hogy a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont II. fordulata szerint minősül a bűncselekmény, ha a „P” betűjelű ideiglenes rendszámtáblát a Korm r. 70. § (1) bekezdés a)-d) pontjában írt előírásoknak nem megfelelő járműre szerelik. Ugyanez a jogi álláspont került kifejtésre a 2019. évi 192. számú BH-ban is, eszerint a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette a nem a személygépkocsihoz tartozó ideiglenes forgalmi rendszámtábla felszerelésével is megvalósítható. A korábbi, ezzel egyező joggyakorlatot rögzítette a Legfelsőbb Bíróság Bfv.387/2010/5. számú határozata is, mely szerint a P jelű ideiglenes rendszám egyedi azonosító jelnek minősül, mivel a közúti forgalomban való részvétel jogosultságát igazolja. Ezen rendszámmal ellátott jármű használatára kizárólag az ideiglenes forgalomban tartási engedély jogosítottja, avagy a vele munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy jogosult. Következésképpen az, aki – mint a vádlott – olyan járművet használ, amelyre a P betűjelű ideiglenes rendszám jogosulatlanul került felhelyezésre, a közúti forgalomban jogosulatlanul vesz részt, mert a gépjárműre felszerelt rendszám bár – külső formáját tekintve – valós, de tartalmilag hamis, megtévesztő, miután a hatóság engedélye az adott gépjárműre nem érvényes.
Ebből következően az elsőfokú bíróság az általa megállapított és a másod- és harmadfokú felülbírálat során is irányadó tényállás alapján helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokolását azonban a cselekmény rendbelisége, illetőleg a fellebbviteli főügyészség álláspontját a cselekmény minősítése tekintetében nem teljeskörűen osztotta.
A harmadfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a vádlott azzal a magatartásával, hogy a végrehajtó iroda tulajdonában álló, Magyarországon forgalomba nem helyezett gépjárműre jogosulatlanul felszerelte az F.F.C. Kft. részére kiadott P betűjelű ideiglenes rendszámtáblát és azzal részt vett a közúti közlekedésben, valamint ezen a rendszámtáblán karaktermódosítást is végrehajtott, nem 2 rendbeli, hanem csupán egyrendbeli, a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettét valósította meg. A hamis rendszámmal felszerelt gépjármű használatának, továbbá az azon végrehajtott karaktermódosításnak a vádlott cselekményének minősítése körében nem, csupán a büntetés kiszabása körében van jelentősége, ugyanis az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette több tényállásszerű elkövetési magatartással is megvalósulhat, azonban az elkövetési magatartások halmozódása esetén a minősítés ugyanolyan elvek mentén oldható meg, mint ami a közokirat-hamisítás körében kialakult. Ekként pedig a különböző elkövetési magatartások, ha ugyanarra az egyedi azonosító jelre, mint elkövetési tárgyra vonatkoznak, természetes egységet alkotnak (EBH 2008.1754, EBD 2016.B.9.) Ebből következően a vádlotti elkövetési magatartás a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyrendbeli cselekménynek minősül.
Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 624. § (1) bekezdésére figyelemmel megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében, ekként adva helyt az ügyészi fellebbezésnek.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelően vette számba a bűnösségi körülményeket és mindezek alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok a Btk. 33. § (4) bekezdésében írt enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetéssel is elérhetők. Az ítélőtábla szerint az ítélet meghozatalát követően bekövetkezett időmúlást további enyhítő körülményként kellett értékelni. Ezen túlmenően a terhére kellett értékelni a több tényállásszerű elkövetési magatartást is. Erre tekintettel az ítélőtábla a pénzbüntetés napi tételszámát – a vádlott terhére rótt cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel – a Btk. 50. § (1) bekezdése alapján, a Btk. 50. § (3) bekezdésében rögzített törvényi keretek között, 200 napi tételben határozta meg, az egynapi tétel összegét a vádlott által előadott vagyoni viszonyaira tekintettel a törvényi minimumban, 1000 forintban állapította meg. Az így kiszabott összesen 200 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére a Btk. 51. § (1) bekezdése alapján rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.
Az ítélőtábla a bűnösnek kimondott vádlottat a Be. 574. § (1) bekezdése alapján kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Bhar.182/2019/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás