BÜ BH 2020/4
BÜ BH 2020/4
2020.01.01.
Nem terheli büntetőjogi felelősség a bekövetkezett balesetért a főútvonalról balra nagy ívben bekanyarodó járműszerelvény vezetőjét, aki a bekanyarodást szabályszerűen kivilágított járműszerelvénnyel, irányító személyt igénybe véve végzi, de a főútvonalon közlekedő személygépkocsi vezetője sebesség túllépése miatt már nem tud előtte megállni, és elsodorja az irányító személyt [Btk. 235. § (1) bek. és (2) bek. b) pont; KRESZ 3. § (1) bek. c) pont, 26. §, 33. § (1) és (3) bek.].
[1] A járásbíróság a 2017. december 29. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 1 év 8 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre és „B” kategóriás közúti járművezetéstől 2 év 6 hónap eltiltásra ítélte.
[2] A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 1 év 8 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre és a „C1E” és a „CE” kategóriás közúti járművezetéstől 2 év 6 hónap eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés esetleges elrendelése esetén legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. terhelt felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében; a II. r. terhelt felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
[4] A törvényszék a 2018. november 22. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a következők szerint változtatta meg:
– az I. r. terhelt tekintetében a fogházbüntetést 1 évre, a „B” kategóriájú közúti járművezetéstől eltiltást 2 évre, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztését 2 évre enyhítette;
– II. r. terhelt tekintetében a közúti járművezetéstől eltiltás időtartamába történő beszámításra vonatkozó rendelkezést mellőzte.
[5] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a terheltek terhére megállapított bűncselekmény helyes megnevezése: közúti baleset okozásának vétsége.
[6] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt 1991. december 5. óta rendelkezik B kategóriás, 1993. szeptember 28. óta C és C1 kategóriás, 1993. december 27. óta B+E C1+E és C+E kategóriás vezetői engedélyekkel.
[7] A II. r. terhelt 1981. június 10. óta rendelkezik A1, A/1, A, 1982. július 14. óta B1, B, C1, C, és 1985. augusztus 5. óta B+E, C1+E, C+E, míg 1981. június 10. óta AM és A2 kategóriás vezetői engedélyekkel.
[8] 2015. október 9. napján 19 óra körüli időben a II. r. terhelt a nyergesvontatóból és a hozzá kapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvénnyel közlekedett főúton. A II. r. terhelt a főút úttestjéről hátramenetben nagy ívben balra kanyarodva kívánt behajtani a menetiránya szerinti bal oldalon lévő tanya bejáróján keresztül a mezőgazdasági területre. A járműszerelvény megfelelő műszaki állapotban volt, azon a világító berendezések elhelyezésre kerültek. Amikor a manővert megkezdte, és a járműszerelvény bal első része átlépte a főútvonal terelővonalát, majd ezt követően megállt, hogy újra indulhasson, legalább 23,23 másodperc telt el, majd ezt követően a megállás és újraindulás között legalább 3,7 másodperc. Az ezt követően végzett hátrameneti manőver ideje teljes megállásig pedig 30,69 másodperc, így a tolatási manőver mindösszesen legalább 57,62 másodpercet vett igénybe.
[9] Ugyanebben az időszakban szemből közlekedett az I. r. terhelt a tulajdonában álló személygépkocsival, a lakott területen kívül megengedett 90 km/h haladási sebesség helyett 112-116 km/h sebességgel. Borult, száraz idő volt, éjszakai sötétség, a hőmérséklet 11,5 fok. A közvilágítás nélküli, lakott területen kívüli útszakaszon száraz, hibátlan aszfaltút volt, útburkolati jelekkel ellátva. Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi 112-116 km/h-s sebességéhez intenzív fékezés esetén 134-135 méter, míg lassító fékezés esetén 190-196 méter féktávolság tartozott.
[10] Ezen a helyen a főút útteste forgalmi sávonként 3,7 és 3,8 méter széles, hibátlan, száraz burkolatú, kiemelt szegély nélküli.
[11] Amikor a II. r. terhelt a tolatást megkezdte, akkor a járműszerelvény mérete miatt segítséget kért a sértettől, aki a tanya bejárójának térségében az úttest és a kerékpárút között állva, szóban irányította a manővert. A II. r. terheltnek tudnia kellett, hogy a manőver hosszabb időtartamot vesz igénybe, és a menetirány szerinti bal oldalt fokozatosan foglalja el, ami azt jelenti, hogy a felé közelítő járműveknek időbeni észlelhetőségét biztosítania kellett volna. A járműszerelvények oldalán, hátulján lévő fényjelző berendezések felszerelésre kerültek, ezek mintegy 156 méter távolságból tették a járműszerelvényt objektíve észlelhetővé. A II. r. terheltnek lehetősége volt egyebekben arra, hogy biztosítsa, hogy a járműszerelvényt nagy távolságból észleljék.
[12] Amikor a II. r. terhelt a tolatási manővert megkezdte, akkor az I. r. terhelt által vezetett gépjármű az ütközési ponttól, mintegy 767-972 méter távolságban lehetett. Amikor a nyergesvontató, és a hozzákapcsolt félpótkocsi a tolatás során a terelővonalat átlépte, akkor a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi tőle mintegy 162 méter távolságra volt. Ha és amennyiben az I. r. terhelt betartja a megengedett sebességet, és 90 km/h-val halad, akkor intenzív fékezés esetén, mintegy 91-95 méter a féktávolság, lassító fékezés esetén pedig mintegy 125-136 méter.
[13] Az I. r. terhelt az ő forgalmi sávját elfoglaló járműszerelvényt azonban csak az ütközés ponttól 115 méter távolságra, mintegy 1,3-1,5 másodperc késedelemmel észlelte. Amikor az I. r. terhelt a forgalmi sávját elfoglaló járműszerelvényt észlelte, akkor a nyergesvontató és a hozzákapcsolt félpótkocsi az úttesten keresztirányban helyezkedett el úgy, hogy mind a két forgalmi sáv területét elfoglalta. Az I. r. terhelt ekkor fékezett. A járművet jobbra kormányozta, és így mintegy 79-82 km/h sebességgel ütközött neki az úttest szélétől már kb. 1 méter távolságra a fűvel benőtt útpadkán a járműszerelvényen lévő pótkocsi hátsó részének. A járműszerelvény az ütközéskor már lefékezve, álló helyzetben volt. A személygépjármű az ütközéssel egyidejűleg elütötte, az akkor már a járműszerelvény mellett a kerékpárúton álló sértettet, majd ezt követően egy bokros, fás területen állt meg.
[14] A nyergesvontatót és a hozzá kapcsolt pótkocsit vezető II. r. terhelt esetében szintén 2,5-3 másodperc cselekvési késedelem állapítható meg, amely cselekvési késedelem a balesettel okozati összefüggésben van. A II. r. terhelt esetében a 2,5-3 másodperc cselekvési késedelem azért állt okozati összefüggésben a balesettel, mert a tolatási manőver időben történő felfüggesztése esetén nem következett volna be a baleset.
[15] A néhai sértett által használt gépjármű világításának igénybevételével lehetőség lett volna arra, hogy a jobb megvilágítás folytán a tolatási manőver biztonságos távolságból észlelhető legyen az érintett útszakaszon közlekedők számára.
[16] A sértett a baleset következtében olyan súlyos koponya és agysérüléseket szenvedett el, hogy a helyszínen elhalálozott. Halálának oka a többszörös, az élettel össze nem egyeztethető sérülés, súlyos koponya és agyroncsolódás, agyi szakadások, a főverőér szakadása által előidézett traumás sokk volt. A sértettnek a baleset során elszenvedett sérülései, és a halála között közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn.
[17] Az I. r. terhelt szintén nyolc napon túli sérülést szenvedett, amikor neki ütközött a már álló gépjárműnek. Az I. r. terheltnek tüdőzúzódása, a bal combcsont tomportáji és középső harmadának törése, a jobb térd sebe, a bal szemhéj szakított sebe, a bal alkar törése sérülései keletkeztek, amelyek közül a bal combcsont kettős törése 180 nap alatt gyógyult.
[18] Amennyiben az I. r. terhelt a megengedett 90 km/h sebességgel közlekedik és késedelem nélkül fékezésbe kezd, akkor a baleset elkerülhető lett volna, hiszen az ütközési pont előtt lassító fékezéssel is meg tudott volna állni. Ha és amennyiben a reakció pontjától számítva késedelem nélkül fékezésbe kezd, akkor pedig intenzív fékezéssel szintén elkerülhető lett volna a baleset.
[19] A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt a védője útján és a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt mindkét esetben a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján.
[20] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg az I. r. terhelt bűnösségét. A bírósági és kúriai gyakorlat lehetővé teszi a tényállás kifogásolását is, ha olyan ténymegállapítást tartalmaz, amely büntetőjogi anyagi szabályt vagy alapelvet sért. A tényállásban az I. r. terhelt haladási sebességeként 112-116 km/h került rögzítésre. Ez a ténymegállapítás azonban sérti az in dubio pro reo büntetőjogi alapelvet, miután a bizonyítási eljárás során értékelt szakvélemények és szakértői nyilatkozatok alapján az I. r. terhelt javára kedvezőbb 90-95 km/h haladási sebességet kellett volna megállapítani. Ettől függetlenül az irányadó tényállás alapján is tévesek az abból levont jogi következtetések.
[21] A II. r. terhelt a bíróságok érvelésével szemben nem világította ki megfelelően a járműszerelvényt, amikor tompított fényszóró mellett az I. r. terhelttel ellentétes forgalmi sávban, vele szemben hátrafelé haladt. Nem világos, miért kellett volna arra gondolnia, arra számítania, hogy a félpótkocsis járműszerelvény teljesen szabálytalanul, a teljes sötétségben, egy főútvonalon hátrafelé tolatva már az ő sávját is elfoglalja.
[22] A tényállás szerint az I. r. terhelt sávját elfoglaló félpótkocsi oldalfényeit 156-157 méterről lehetett látni, amelyet az I. r. terheltnek is észlelnie kellett volna. Amikor azonban a járműszerelvény a terelővonalat átlépte, akkor az I. r. terhelt az ütközési ponttól 162 méterre volt, amely adatok közötti különbségtételt értékelhetetlennek tartja. A szakértő megállapítása alapján helytelen az a jogi következtetés is, hogy az I. r. terheltnek fel kellett volna ismernie az akadályt.
[23] A bíróságok érvelésével szemben az éjszakai országúton az I. r. terheltnek kivilágítatlan pótkocsira a saját forgalmi sávjában nem kellett számolnia. A félpótkocsi oldalfénye nem érzékelhető és értelmezhető a számára. A II. r. terhelt a tompított fényszóró használatával a tolatási művelettel megtévesztette az I. r. terheltet. Amennyiben ugyanis kizárólag a vészvillogót használja, úgy az I. r. terhelt tájékozódhatott volna a valós forgalmi helyzetről. Amennyiben pedig a II. r. terhelt a saját nyilatkozatának megfelelően a távolsági fényszóróját felkapcsolta, akkor véleménye szerint az I. r. terheltnek esélye sem volt a baleset elkerülésére, oly mértékben vakította el a vontató fénye. Ettől függetlenül önmagában a fényszóró világítás alkalmas volt az I. r. terheltre gyakorolt káprázó hatás kiváltására.
[24] A tényállás alapján az I. r. terhelt 112-116 km/h sebességéhez intenzív fékezés esetén 134-135 méter, lassító fékezés esetén 190-196 méter féktávolság tartozott. Ebből megállapíthatóan az I. r. terhelt a balesetet nem tudta elkerülni. 110 méterről észlelte a járműszerelvényt, amely késedelem nem róható a terhére. A bírósági gyakorlat szerint ugyanis az éjszakai látási viszonyok közötti közlekedés esetén az 1-1,5 másodperc észlelési késedelem elfogadható, ezért az I. r. terhelt a 90 km/h megengedett sebesség esetén sem tudta volna a balesetet elkerülni.
[25] Sérelmezi, hogy az elsőfokú ítélet nem foglalkozott, a másodfokú bíróság pedig téves jogi álláspontra helyezkedett a 6/1998. BJE határozattal kapcsolatban. A törvényszék szerint ugyanis az I. r. terheltnek olyan sebességgel kellett volna közlekednie, hogy korlátozott látási viszonyok ellenére is felkészült legyen bármilyen akadályra. Az I. r. terhelt KRESZ szabályszegéséből fakadó veszélyhelyzet elhárítására vonatkozó képtelensége volt a baleset bekövetkezésének egyik oka, és nem a II. r. terhelt tévesztette meg.
[26] Idézve a BH 2001.511. számú döntést, azt az álláspontját fejtette ki, hogy az I. r. terheltet az eredmény tekintetében gondatlanság sem terhelte. Az esetleges sebességtúllépés ellenére sem kellett a lényegében kivilágítás nélküli, szabálytalanul tolató, szemből tompított vagy távolsági fényszóróval világító pótkocsis teherautóhoz kapcsolt félpótkocsira számítania a saját sávjában. A védett úton elsőbbségi helyzetben közlekedő I. r. terhelt részéről a baleset sem a megengedett, sem a tényleges sebességéről lassító fékezés mellett nem volt elkerülhető. Mindezekre tekintettel az I. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte.
[27] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a II. r. terhelt bűnösségét.
[28] Az indítvány szerint a bíróságok lényegében három körülményre alapozták annak a megállapítását, hogy a II. r. terhelt a tőle elvárható fokozott óvatosságot elmulasztotta: a) a tolatási manőver jobban történő láttatása; b) a sértett, mint a manővert segítő személy rossz elhelyezkedése; valamint c) a II. r. terhelt 2,5-3 másodperces cselekvési késedelme a balesettel okozati összefüggésben. Az első két körülmény tekintetében az ítéletek indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. A tényállás szerint ugyanis a kamion tökéletes műszaki állapotban volt. Az elejétől az oldaláig megfelelően ki volt világítva. A KRESZ pedig nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy egyéb megvilágítást kötelezően vagy lehetőség szerint igénybe kelljen venni, vagy a plusz megvilágítást egyéb járművekkel kellene biztosítani. A baleset ezzel összefüggésben is kizárólag az I. r. terhelt mulasztása miatt következett be, mivel rajta kívül minden azonos irányból szabályosan érkező gépjármű meg tudott állni, miután a járműszerelvény biztonságos távolságból észlelhető volt.
[29] A bíróságok a KRESZ 33. § (3) bekezdésében foglaltak megszegéseként értékelték, hogy a néhai sértett, mint közreműködő irányító személy a hátramenetet nem az úton, hanem azon a területen irányította, amelyre a járműszerelvény be kívánt fordulni. Értelmezése alapján az idézett jogszabály nem ír elő ilyen kötelezettséget, mert a sértett épp ez által szegte volna meg e rendelkezést, ha nem ott tartózkodik, ahol éppen állt.
[30] Végül a terhelt terhére megállapított késedelem a védő szerint azért nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősségét, mert nem történt részéről olyan szabályszegés, amely a balesethez vezető ok folyamatot megindította volna. A hátramenet megkezdésével egy absztrakt veszélyhelyzet állt elő, amely az I. r. terhelt sorozatos szabályszegései hiányában soha nem vált volna konkrét és közvetlen veszélyhelyzetté.
[31] Mindezekre tekintettel a védő elsődlegesen a II. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan az indokolási kötelezettség megsértésére figyelemmel a másodfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését, és a törvényszék mint másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[32] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a tényállás támadása a felülvizsgálati eljárásban törvényi tilalom folytán nem vizsgálható. A tényállás támadásának minősülnek az indítványnak a II. r. terhelt által vezetett járműszerelvény távolsági fényszóró használatával, az I. r. terhelt járművének sebességével és a javára értékelhető észlelési késedelem indokolatlanul történt figyelmen kívül hagyásával, továbbá a baleset I. r. terhelt részéről a megengedett, illetőleg a tényleges sebességéről történő elkerülhetőségével kapcsolatos megállapításai.
[33] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvány anyagi jogszabálysértést érintő részét alaptalannak találta. A védő érvelésével szemben az irányadó tényállás szerint az I. r. terheltnek legalább 156 méter távolságból észlelnie kellett volna a forgalmi sávjába már keresztbe behaladó járműszerelvényt, amelyet az annak oldalán és hátulján lévő fényjelző berendezések ebből a távolságból objektíve is észlelhetővé tettek. A járműszerelvény által keltett akadály elvárható jellegével összefüggésben az elsőfokú bíróság helytálló érvekkel fejtette ki, hogy nem hirtelen felmerülő akadályról volt szó. A tolatási manőver legalább egy percig tartott, továbbá a járműszerelvény tompított fényszóró világítással közlekedett. Ezen túlmenően, amikor az I. r. terhelt a járműszerelvényt észlelte, akkor a nyerges vontató és a hozzá kapcsolt félpótkocsi az úttesten keresztirányban helyezkedett el úgy, hogy mind a két forgalmi sáv területét elfoglalta.
[34] A tényállás szerint, ha az I. r. terhelt nem lépi túl a megengedett 90 km/h legnagyobb sebességet, akkor még a tényleges reakciópontjában alkalmazott intenzív fékezés esetén is elkerülhette volna a baleset bekövetkezését, továbbá késedelem nélküli fékezéssel (normál) lassító fékezés esetén is meg tudott volna állni az ütközési pont előtt.
[35] A védő által megjelölt eseti döntés a jelen ügyben azért nem irányadó, mert az I. r. terhelt éjszakai látási viszonyok között, lakott területen kívüli forgalmas főútvonalon lépte túl a megengedett legnagyobb sebességet. Ily módon maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében az által, hogy a II. r. terhelt részéről előidézett veszélyhelyzet elhárítására épp a saját szabályszegő magatartása miatt bizonyult képtelennek.
[36] A terhelt tudattartalma szempontjából pedig a hátramenetet végző járműszerelvény mozgásának, a tompított fényszóró világítás használatának azért nincs jelentősége, mert az akadály észlelésekor a járműszerelvény a már hivatkozottak szerint az úttesten keresztben mindkét forgalmi sávot elfoglalta. Ekként a terhelt azért nem látta előre a magatartásának lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta (negligentia).
[37] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[38] A Legfőbb Ügyészség a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint – figyelemmel az irányadó tényállásban foglaltakra – ebben a forgalmi helyzetben a terheltnek minden olyan, számára rendelkezésre álló lehetőséget fel kellett volna használnia és érvényesítenie kellett volna, amelyek az általa létrehozott valóban absztrakt baleseti veszélyhelyzet kellő időben történő észlelésének és egy esetleges baleset elhárításának a lehetőségét biztosítani és növelni tudják. Ezért nem tekinthetők irreálisnak, a KRESZ 33. § (1) és (3) bekezdéseiben foglalt előírásokkal ellentétesnek a bíróságok által a járműszerelvény további kivilágítottságával, valamint az irányító személy elhelyezkedésével kapcsolatosan a II. r. terhelttel szemben támasztott elvárások. Ezzel összefüggésben utalt a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, minden járművezetőt terhelő általános jellegű elvárásra, amelynek jelentősége van a jelen tényállás szerinti közlekedési helyzetben a bíróságok által helytállóan megállapított szabályszegésekben is. Azok az általános előírást konkrét tartalommal töltik ki.
[39] A védő arra is tévesen hivatkozik, hogy a II. r. terhelt terhére megállapított 2,5-3 másodperc cselekvési késedelem önmagában nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget. Amennyiben ugyanis kizárólag a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt általános jellegű rendelkezés és az ezt megalapozó cselekvési késedelem lett volna a II. r. terhelt terhére megállapítható, az irányadó tényállás alapján az abban az esetben is okozati összefüggésben áll a baleset bekövetkezésével. Ezért a II. r. terhelt által megvalósított szándékos KRESZ szabályszegő magatartás a baleset bekövetkezésével és annak eredményével okozati összefüggésben áll, míg az eredményre a II. r. terhelt gondatlansága luxuria formájában terjedt ki.
[40] Az eredményhez vezető okfolyamatban az I. r. terhelt KRESZ szabályszegő magatartása úgyszintén közrehatott, és a II. r. terhelt cselekményével együttesen idézte elő a tényállásszerű eredményt. E magatartás azonban a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítását nem befolyásolhatja, mert az ő vonatkozásában az kizárólag közreható okként (concausa) értékelhető.
[41] Az ítéletek rendelkező része és az indokolása között semmiféle ellentmondás nem fedezhető fel. A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[42] A II. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételt tett: Abban változatlanul fenntartotta jogi álláspontját, amely szerint a II. r. terhelt minden jogszabályban írt kötelezettségének eleget tett annak érdekében, hogy az úttesten közlekedők számára a tolatási manőver megfelelő időben és megfelelő távolságból észlelhető legyen és biztonságosan, lassító fékezéssel bármilyen jármű megállhasson a járműszerelvény előtt. Az ügyészség által felhívott KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, járművezetőkre vonatkozó általános rendelkezés kiterjesztő értelmezése téves. Védencének nem volt további lehetősége a láthatóság biztosítására olyan eszközzel, ami a közlekedést ne veszélyeztette volna. A II. r. terhelt járművének a kivilágítása szabályos és megfelelő volt. A veszélyeztetés elkerülése érdekében pedig a II. r. terhelt – a megfelelő világítással és a manővert segítő személyzet alkalmazásával – minden tőle telhetőt megtett. A II. r. terhelt terhére nem állapítható meg sem a KRESZ 33. § (1) és (3) bekezdésében, sem a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályszegés. Szándékos szabályszegés hiányában pedig irreleváns a II. r. terhelt cselekvési késedelme.
[43] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el. A megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, és a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Ezt meghaladóan – a Be. 659. § (6) bekezdésére tekintettel – vizsgálta a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott – és az indítványozó által nem hivatkozott – esetleges eljárási szabálysértéseket is. Ennek eredményeképpen az I. r. terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt ugyanakkor alaposnak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát az I. r. terhelt tekintetében alaposnak, míg a II. r. terhelt tekintetében alaptalannak találta.
[44] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[45] A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. Minderre tekintettel azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.
[46] A Kúria az irányadó tényállás általános meghatározása körében kihangsúlyozza, hogy egyrészt a tényállás a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385.), másrészt a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). A Kúria mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett a felülvizsgálati indítványokban megjelölt, illetve tartalmukban hivatkozott Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában megjelölt okból – az I. r. terhelt, illetve a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor – bírálta felül.
[47] A Kúria az I. r. terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt az alábbi indok alapján találta részben törvényben kizártnak.
[48] A Kúria nem vizsgálhatta a felülvizsgálati indítvány azon állításának helytállóságát, hogy az ítéleti tényállásban az I. r. terhelt javára kedvezőbb 90-95 km/h haladási sebességét kellett volna megállapítani; a sáv közepén észlelt két tompított fényszórót látva miért kellett volna arra gondolnia és számítania, hogy egy félpótkocsis járműszerelvény a teljes sötétségben, teljesen szabálytalanul, egy főútvonalon hátrafelé tolatva már az ő sávját is elfoglalja; illetve hogy a terhelt 90 km/h megengedett sebesség esetén sem tudta volna elkerülni a balesetet. E megállapításokkal ugyanis a védő az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadja, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatja, átértékelését igényli, és mindezen keresztül kifogásolja az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítását, ami azonban felülvizsgálati eljárásban kizárt. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás a Kúriának sem ad jogot annak bármilyen irányban történő megváltoztatására: abból nem vehet el, s ahhoz nem tehet hozzá tényeket.
[49] A tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a felülvizsgálati eljárásban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), másként fogalmazva: a felülvizsgálati eljárásban az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2016.264., 2010.324.). Ennek hangsúlyozása azonban pusztán elvi jellegű, hiszen a Kúria nem vizsgálhatja, hogy az alapítélettel megállapított tényállás szenved-e valamiféle hiányosságban.
[50] A Kúria utal arra is, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3., 2019.1.6.). Erre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítvány ezen részének elbírálását mellőzte [Be. 870. § (3) bek., BH 2019.1.6.].
[51] Mind az I. r., mind pedig a II. r. terhelt védője felülvizsgálati okként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját jelölte meg. Azt állították, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az I. r. terhelt, illetve a II. r. terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapította meg.
[52] A bűnösség vizsgálatának eredményeként a Kúria a II. r. terhelt védője által kifejtett érdemi érveléssel egyetértett, azt alaposnak, míg az I. r. terhelt védője által kifejtett érdemi érvelést alaptalannak találta.
[53] A Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset okozásának vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak a megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz. A Btk. 235. § (2) bekezdés b) pontja szerinti minősített eset valósul meg, ha a bűncselekmény halált okoz.
[54] A büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele a közúti közlekedés szabályainak a szándékos vagy gondatlan megszegése; a szabályszegéssel okozati összefüggésben baleset és legalább nyolc napon túl gyógyuló sérülés – illetve a vizsgált minősített esetben a halál – bekövetkezése, valamint az, hogy a nyolc napon túl gyógyuló sérülés, illetve a halál, mint eredmény tekintetében az elkövető gondatlan bűnössége megállapítható legyen.
[55] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedési szabályok megszegése. A Btk. 235. §-a szerinti bűncselekmény ún. kerettényállás. A közúti közlekedési szabályokon elsősorban a KRESZ [1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet], valamint a kapcsolódó egyéb jogszabályok rendelkezéseit kell érteni.
[56] Az alapügyben eljárt és jogerős határozatot hozó másodfokú bíróság az I. r. terhelt tekintetében a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjában, míg a II. r. terhelt tekintetében a KRESZ 33. § (1) és (3) bekezdésében foglalt közlekedési szabályok megszegését állapította meg. A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a II. r. terhelt tekintetében megállapítandó még a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabály megszegése is.
[57] A közlekedési bűncselekmények ítélkezési gyakorlatában következetesen érvényesül az az értelmezési szabály, hogy a KRESZ konkrét, részletező szabályainak, mint speciális rendelkezéseknek az alkalmazása megelőzi az általános szabály felhívását. Ennélfogva először mindig azt kell megvizsgálni, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt.
[58] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a veszélyhelyzet akkor alakult ki, amikor a II. r. terhelt a főút úttestjéről hátramenetben nagy ívben balra kanyarodva kívánt behajtani az általa vezetett nyergesvontatóból és hozzá kapcsolt nyergesvontatóból álló járműszerelvénnyel a menetiránya szerinti bal oldalon lévő tanya bejáróján keresztül a mezőgazdasági területre és ennek során az úttest felezővonalát átlépte. Tényként tartalmazza ugyanakkor az irányadó tényállás, hogy a járműszerelvény megfelelő műszaki állapotban volt, azon a világító berendezések elhelyezésre kerültek. Ugyancsak tényként állapította meg, hogy a járműszerelvény a KRESZ 44. § (1) bek., (3) bekezdés a) pontjában foglaltaknak eleget tett. A II. r. terhelt a forgalomban résztvevő járművet a korlátozott látási viszonyok között megfelelően kivilágította. A sárga jelzőfények, illetve a tompított fényszóró égett.
[59] A forgalomban részt vevő járművek forgalmára vonatkozó szabályokat meghatározó KRESZ 44. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek a II. r. terhelt ne tett volna eleget, vagy amelynek az általa vezetett járműszerelvény technikailag nem felelt volna meg. Tényként az állapítható meg, hogy a II. r. terhelt tökéletes műszaki állapotban lévő járműszerelvénnyel vett részt a közúti közlekedésben, amely megfelelően ki volt világítva mind a négy oldalán. A Kúria ennek megfelelően azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt az általa vezetett gépjárműszerelvény láthatóságával kapcsolatban minden, a jogszabályban meghatározott kötelezettségének eleget tett és a jármű minden a jogszabályban előírt feltételnek megfelelt.
[60] Helyesen állapította meg tényként az elsőfokú bíróság (és ezt a másodfokú bíróság sem vitatta), hogy az I. r. terhelt nem hivatkozhat arra, hogy nem észlelte a járműszerelvényt, hiszen azt a mögötte haladó másik két gépjármű vezetője is észlelte, és a járműszerelvényt kikerülte, illetve a járműszerelvény előtt megállt.
[61] Mindezekre tekintettel helytelen jogi következtetést vontak az eljárt bíróságok arra, hogy a II. r. terheltnek a tolatási manővert jobban láttatnia kellett volna, és ehhez igénybe kellett volna vennie a sértett személygépjárművét, valamint a helyszínen lévő mezőgazdasági gépet. Az alapügyben eljárt bíróságok által támasztott az az elvárás a II. r. terhelttel szemben, hogy „még” biztonságosabb észlelhetőséget kellett volna teremtenie, nem következik a jogszabályból. Nincs semmiféle jogszabályi alapja, ezért „elmulasztása” nem róható a II. r. terhelt terhére, különösen a büntetőjogi felelősség következményeivel.
[62] A járművek tömegére, sebességére stb. figyelemmel a közúti járművek közlekedése mindig fokozottan veszélyezteti a személy- és vagyonbiztonságot. A KRESZ szabályai (és az egyéb, a közúti közlekedésre vonatkozó rendelkezések) éppen azt a célt szolgálják, hogy ez a fokozott veszély a társadalom által még tolerált kertek között maradjon. A II. r. terhelt akkor, amikor valamennyi reá vonatkozó közlekedési szabályt megtartva végzett a főútvonalon tolatási manővert, amelyhez további személyi segítséget is kért, a reá vonatkozó szabályokat maradéktalanul megtartotta. Kétségtelen, hogy mindig lehet tenni olyan további lépéseket, intézkedéseket, manővereket, amelyeket a KRESZ szabályai ugyan nem írnak elő, de ténylegesen tovább fokozzák vagy fokozhatják a személy- és vagyonbiztonságot. Ez azonban nem érinti azt a tényt, hogy a II. r. terhelt a számára előírt KRESZ szabályokat megtartotta és közlekedése során KRESZ szabályszegést nem követett el.
[63] A KRESZ 33. § (3) bekezdésében foglalt közlekedési szabály megszegését az elsőfokú bíróság arra alapította, hogy a sértett közreműködő személyként volt jelen és irányította a hátramenetet. Az ő közreműködése azonban nem az úton történt, hanem azon a területen, amelyre a járműszerelvény be kívánt fordulni. A másodfokú bíróság csupán utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság e körben helyesen adott számot arról, mire alapította a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét.
[64] A KRESZ 33. § (3) bekezdése szerint: ha a személy- és vagyonbiztonság megkívánja, a hátramenethez a járművezetőnek gondoskodnia kell arra alkalmas irányító személy közreműködéséről. Az irányító személynek úgy kell elhelyezkednie, hogy folyamatosan lássa a jármű mögötti területet és a jármű vezetőjével is kapcsolata legyen.
[65] A Kúria azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt eleget tett ennek a jogszabályban előírt kötelezettségének is. Irányító személyt vett igénybe a közlekedési (tolatási) manőverhez, aki – a KRESZ által előírtaknak megfelelően – folyamatosan figyelemmel kísérte és látta a tolató jármű mögötti területet – tehát azt a területet amelyre, illetve amelyen keresztül a vontató és a vontatmány be-, illetve át kívánt haladni – és folyamatosan kapcsolatban volt a járműszerelvényt vezető II. r. terhelttel. Ezt támasztja alá az a tényállás is, amely szerint a II. r. terhelt manőverét a sértett a tanya bejárójának térségében, az úttest és a kerékpárút között állva, szóban irányította. A II. r. terhelt tehát mindent megtett annak érdekében, hogy a tolatást biztonságos körülmények között végrehajtsa. A KRESZ 33. § (3) bekezdése nem azt írja elő kötelezettségként, hogy az irányító személynek az úttesten kell állnia, hanem azt, hogy úgy kell elhelyezkednie, hogy lássa a járművezető mögötti területet és a járművezetővel kapcsolatban legyen. Jelen ügyben a sértett elhelyezkedése, és tolatást segítő magatartása a KRESZ szabályozása által előírtan történt.
[66] A II. r. terhelt fokozott óvatossággal hajtotta végre a tolatást. A bíróságok tényként állapították meg, hogy a tolatást lassan, 4-8 km/h sebességgel végezte, biztosítva ezáltal az irányító személynek, hogy megfelelő időben jelezhesse, ha bármilyen akadály felmerül, ami a manővert gátolja. Az eljárás során azonban olyan adat nem merült fel, ami azt támasztotta volna alá, hogy a tolatást fel kellett volna függeszteni.
[67] Az eljárt bíróságok tehát tévesen értelmezték a KRESZ 33. § (3) bekezdését és tévesen állapították meg, hogy a segítő személy nem megfelelő elhelyezkedésének (és mellette a járműszerelvény nem megfelelő kivilágításának) jelentősége volt a baleseti veszélyhelyzet előidézésében, majd a baleset bekövetkezésében, végső soron pedig a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapításában.
[68] Az elsőfokú bíróság azt is tényként állapította meg a II. r. terhelt terhére, hogy 2,5-3 másodperc cselekvési késedelme állapítható meg, ami közvetlen okozati összefüggésben volt a baleset bekövetkeztével. A másodfokú bíróság ezt a tényállási részt kiegészítette azzal, hogy azért állt okozati összefüggésben a II. r. terhelt cselekvési késedelme a baleset bekövetkezésével, mert a tolatás időben történő felfüggesztése esetén nem következett volna be a baleset. Amint azonban a Kúria megállapította, a II. r. terhelt nem valósított meg (sem szándékos, sem gondatlan) KRESZ szabályszegő magatartást. Nem vitás, hogy a közúti közlekedésben a tolatás – a közlekedésre igénybe vett terület korlátozott beláthatósága folytán – mindig veszélyhelyzetet teremt, de ez a veszély a KRESZ rendelkezései által kezelt és szabályozott veszély. Miután a vonatkozó KRESZ szabályoknak a II. r. terhelt maradéktalanul eleget tett, önmagában a KRESZ által kezelt veszélyt nem lehet a terhelt terhére értékelni. Márpedig az első- és másodfokú bíróság ezt tette, amikor a fokozott óvatosság tekintetében a jogszabályi kötelezettségeken túlmenően – és a KRESZ 33. § (3) bekezdés téves értelmezése alapján is – további elvárások támasztásával indokolta a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét. Ezt érzékelve utalhatott a Legfőbb Ügyészség a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt általános baleset-megelőzési szabály megszegésére is, amely a minden járművezetőt terhelő legáltalánosabb elvárásként fogalmazza meg, hogy a közúti közlekedésben résztvevő köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon. Amint azonban fentebb már kifejtésre került, a II. r. terhelt által teljeskörűen tiszteletben tartott és betartott konkrét speciális szabályozásra figyelemmel, vele szemben azon túlmenő követelmény az adott esetben az általános szabályra hivatkozással sem támasztható.
[69] KRESZ szabályszegés hiányában az 57,62 másodpercig tartó tolatás kereti közé illeszkedő 2,5-3 másodpercnyi – a bíróságok által megállapított – cselekvési késedelem nem hozható okozati összefüggésbe semmilyen, a baleset előidézésében releváns körülménnyel. A II. r. terhelt védője helyesen állapította meg a felülvizsgálati indítványában, hogy szabályszegés hiányában irreleváns a büntetőjogi felelősség megállapítása tekintetében.
[70] Mivel a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a közúti baleset okozásának vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor és cselekménye más bűncselekményt sem valósított meg, ezért a Kúria a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot a II. r. terheltre vonatkozó részében – a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján – megváltoztatta. A II. r. terheltet az ellene a közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól, a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja szerint – mert a cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
[71] A Kúria ugyanakkor a felülvizsgálat során irányadó tényállás alapján azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt KRESZ szabályszegő magatartása indította el azt az okfolyamatot, amely a baleset bekövetkezéséhez vezetett. A halálos kimenetelű baleset egyik oka az volt, hogy az I. r. terhelt az általa vezetett gépjárművet a megengedett 90 km/h haladási sebesség helyett 112-116 km/h haladási sebességgel vezette. A tényállás szerint 156 méter távolságból észlelhette volna a II. r. által vezetett, tolató járműszerelvényt, és ha betartja a megengedett sebességet, akkor lassító fékezéssel elkerülhette volna a balesetet.
[72] Tényként került rögzítésre, hogy nem volt olyan körülmény az I. r. terhelt haladása során, amely a vezetésről és az előre nézéstől, ez előtte lévő útvonal áttekintésétől a figyelmét elterelte volna. Az I. r. terhelt után szabályosan közlekedő mindkét gépjármű észlelte az akadályt. Az I. r. terhelt nem lassított, és a távolsági fény felvillantásával sem észlelte az úttesten létrejövő akadályt. Egy hirtelen, váratlan akadály merült fel, amely lassító fékezéssel elkerülhető volt. Ha az I. r. terhelt idejében észlel és cselekszik (a legkevesebb 1,3-1,5 másodperc észlelési késedelem a nagyvonalúan megállapított reakcióidőn felül került megállapításra), és betartja a megengedett sebességet, akkor nemhogy intenzív, hanem lassító fékezéssel is meg tudott volna biztonságosan állni a járműszerelvény előtt.
[73] Helyesen állapította meg ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság ítélete indokolásában, hogy „a baleset nem a II. r. terhelt megtévesztő közlekedési magatartásával állt összefüggésben. A peradatok alapján ugyanis fel sem merült annak a lehetősége, hogy az I. r. terhelt rosszul értékelte a II. r. terhelt közlekedési manőverét, miután a rosszul megválasztott sebessége miatt azt már csak féktávolságon belül észlelte. Az nem vitatható, hogy egy főútvonalon sötétedés után nem tekinthető megszokottnak egy a balesetet megelőző közlekedési manőver végrehajtása. Ugyanakkor az I. r. terheltnek olyan sebességgel kellett volna közlekednie, hogy a korlátozott látási viszonyok ellenére is felkészült legyen bármilyen váratlan akadályra. Ebből következik, hogy az I. r. terhelt a saját figyelmetlensége, gondatlansága miatt szegte meg a reá vonatkozó közlekedési szabályt [KRESZ 26. § (1) bek. a) pont]. Ennek okán nem fogadható el az a hivatkozása, miszerint az I. r. terhelt sebességtúllépése nem bír jogi relevanciával a baleset bekövetkezésében”.
[74] A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt KRESZ szabályszegéséből fakadó veszélyhelyzet elhárítására – a sebességtúllépésből (és mellette az észlelési és cselekvési késlekedésből) fakadóan az úton felmerült akadály kikerülésére – való képtelensége volt a baleset bekövetkezésének a kizárólagos oka. Egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontjával abban, hogy a II. r. terhelt azért nem látta előre a magatartásának lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta (negligentia).
[75] Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt bűnösségének kimondása és a cselekményének jogi minősítése során az alapügyben eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait. Ezért – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles – az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatokat – a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján – a reá vonatkozó részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 142/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás