BK ÍH 2020/40.
BK ÍH 2020/40.
2020.06.01.
A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásáról kép- és hangfelvételt kell készíteni, a felvételt az ügyiratok között kell kezelni. A kép- és hangfelvétel mellett jegyzőkönyvet is kell készíteni, azt nem pótolja a kép- és hangfelvétel alapján készített kivonat. Az így készült kivonat bizonyítékként nem értékelhető. [Be. 82. § a) pont, 88. § (1) bekezdés d) pont, 358. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont, 360. § (5) bekezdés, (8)–(11) bekezdés].
A törvényszék ítéletében Ny. J. vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért mint többszörös visszaesőt 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a szabadságvesztés-büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
Cs. S. sértett 2017. december 31. napján a kora délutáni órákban több falubeli ismerősét is felkereste ünnepi köszöntés céljából. Ennek során nagy mennyiségű, különböző fajtájú szeszes italt fogyasztott, melytől erősen ittas állapotba került.
Lakása felé tartva a sértett a vele lévő nevelt gyermekével, gyk. O. D.-vel együtt bement Ny. J. vádlott udvarába, és ott – ittassága miatt – a megkötött kutyát eloldozta azért, hogy az állatot ismeretlen célból magával vigye.
A vádlott észlelve a sértett cselekményét, őt indulatosan felelősségre vonta, felszólítva, hogy hagyja békén a kutyát. A felszólításra a sértett szándékával felhagyott és a kutyát hátrahagyva a vádlott udvarából távozott.
A vádlott azonban haragjában a sértett után ment, őt utolérve ököllel egy alkalommal, nagy erővel a jobb arcfelén megütötte, majd az ütéstől földre került sértettet még legalább három alkalommal, nagy erővel ököllel arcul ütötte és legalább egy alkalommal nagy erővel a sértett bal oldalába rúgott.
A vádlott cselekményét észlelte a sértettel lévő gyk. O. D., aki segítségért kiabált, majd elszaladt a sértett élettársáért. A sértett élettársa értesítette a mentőket, akik a sértettet kórházba szállították.
A bántalmazás következtében a sértett az orrcsont elmozdulás nélküli törését, több arccsonttörését, a bal vese zúzódását és húgyúti sérüléseket szenvedett el, mely utóbbiak közvetett életveszélyt eredményeztek. A sérülések együttes gyógytartama 10 hét volt, azok maradandó fogyatékosság, illetve súlyos egészségromlás nélkül gyógyultak.
A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló fellebbezést fenntartotta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel sérelmezett ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.
A Be. 590. § (2) bekezdése értelmében a felülbírálat kiterjedt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására is. A (7) bekezdés szerint pedig a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket.
A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a tényállást a vádlott tagadásával szemben alapvetően a sértett és gyk. O. D. vallomása, valamint a vallomásaikat alátámasztó tanúk vallomásai és az orvosszakértői vélemény alapján állapította meg. Helytállóan vetette el a törvényszék a vádlott védekezését, amelyben arra hivatkozott, hogy nem bántalmazta a sértettet, a sértett a lovas fogatáról leesve szenvedte el a sérüléseit. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak találta, így az – a Be. 591. § (1) bekezdése értelmében – irányadó volt a másodfokú eljárásban is.
Ugyanakkor azt is észlelte a fellebbviteli bíróság, hogy a törvényszék eljárási szabályt sértett, amikor a nyomozati iratok között található, a nyomozó hatóság tagja által a tizennegyedik életévét be nem töltött O. D. vallomásáról készített kivonatot, mint a tanú vallomását értékelte bizonyítékként.
A másodfokú bíróság ennek kapcsán az alábbiakra mutatott rá.
A Be. 358. § (1) bekezdése szerint, ha e törvény másként nem rendelkezik, az ügyészség és a nyomozó hatóság az eljárási cselekményről írásbeli jegyzőkönyvet készít. A (2) bekezdés b) pontja pedig további kötelezettségként előírja – ha azt jogszabály elrendeli – kép- és hangfelvétel készítését, az eljárási cselekményről egyidejűleg végzett jegyzőkönyvezés mellett.
Jelen ügyben is erről van szó, miután gyk. O. D. tanú a Be. 82. § a) pontja alapján különleges bánásmódot igénylő személynek minősül, akinek a kihallgatásáról a Be. 88. § (1) bekezdés d) pontja alapján kép- és hangfelvételt kell készíteni, ami azonban nem pótolja a jegyzőkönyvet. A Be. 360. § (5) bekezdése előírja a kép- és hangfelvétel ügyiratok közötti kezelését, míg a (8)–(11) bekezdések további rendelkezéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a kép- és hangfelvétel, illetve a jegyzőkönyv tartalma eltér egymástól.
A nyomozó hatóság a fentiekben írt rendelkezések betartása mellett a tanú kihallgatásáról kép- és hangfelvételt készített, a felvételt azonban nem csatolta az iratokhoz, és ezzel megsértette a Be. 360. § (5) bekezdésében írt rendelkezést. Ugyanakkor a tanú kihallgatásáról jegyzőkönyvet – a Be. idézett rendelkezései ellenére – nem készített. A nyomozati iratok között található és 2018. április 18. napján készült jegyzőkönyv a tanú vallomását nem tartalmazza, csupán a tanúzási figyelmeztetéseket, valamint a kép- és hangfelvétel készítésére utalás szerepel benne. A tanú vallomásáról készült jegyzőkönyv helyett a nyomozó hatóság tagja 2018. május 14-én a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásáról egy kivonatot készített, ami a nyomozati iratok között fellelhető.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be. vonatkozó előírásai értelmében a nyomozó hatóság a tanú vallomását jegyzőkönyv helyett nem rögzítheti egy kivonatban akként, hogy a tanú által elmondottakból bizonyos általa fontosnak tartott részeket kiemel, bizonyos részeket pedig mellőz, miután ezzel a vallomás hitelességét torzítja. A nyomozó hatóság által a vallomásról készült kivonat nem tekinthető a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvnek, az bizonyítékként ebben a formában nem értékelhető. Helyette – jegyzőkönyv hiányában – a kép- és hangfelvétel tekinthető bizonyítéknak, annak a Be. 532. § rendelkezései figyelembevételével történő bemutatását követően.
A törvényszék nem észlelte a részletezett eljárási szabálysértést, és a tanú vallomásáról készült kivonatot olvasta fel a tárgyaláson, majd az abban foglaltakat a tanú vallomásaként értékelte a bizonyítékok mérlegelése során.
Ezt az eljárási szabálysértést észlelve a másodfokú bíróság az ügyben bizonyítást és tárgyalás tartását rendelte el. Rövid úton beszerezte a tanú kihallgatásáról készült kép- és hangfelvételt, azt a tárgyaláson a Be. 532. § (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően bemutatta, lejátszotta és ezzel a tizennegyedik életévét be nem töltött O. D. vallomását a tárgyalás anyagává tette, így az bizonyítékként felhasználható volt.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és az általa elkövetett cselekményt is törvényesen minősítette.
A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. Helytelenül értékelte azonban a vádlott többszörös visszaesői mivoltát a súlyosító körülmények között. A Btk. 89. § (1) bekezdése alapján ugyanis a különös és többszörös visszaeső elkövetővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a felével emelkedik. Így a vádlottal szemben a többszörös visszaesői minősége súlyosabb büntetés kiszabására ad lehetőséget, ezért annak súlyosító körülménykénti értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Ezzel szemben a vádlott terhére kell értékelni, hogy a többszörös visszaesői minőségén túl is büntetett előéletű. A vádlott a 30. életévét még nem töltötte be, folyamatosan bűncselekményeket követ el, a jelen eljárásban elbírált cselekményét is röviddel a korábbi szabadságvesztés-büntetéséből történt szabadulása után valósította meg. Személyében tehát fokozott társadalomra veszélyesség ismerhető fel.
Nem értékelte ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy az elbírált cselekmény elkövetését a sértett jogszerűtlen magatartása váltotta ki. Az irányadó tényállás szerint a sértett ittasan bement a vádlott udvarába és megpróbálta onnan elkötni a kutyát. Magatartásán a vádlott joggal háborodott fel, és szólította fel a sértettet annak abbahagyására. Reakciója azonban túlment a jog által tolerálható határokon. A sértetti magatartás, sértetti közrehatás tehát lényeges, a vádlott javára értékelhető enyhítő körülmény.
Erre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát öt-öt évre enyhítette.
(Pécsi Ítélőtábla Bf.I.59/2019/19.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás