2020. évi XL. törvény indokolás
2020. évi XL. törvény indokolás
a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XL. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat célja a több mint 20 éve lezáratlan részarány-földkiadási eljárások lezárása mellett számos, a gyakorlati jogalkalmazásból eredő módosítás megvalósítása.
A sikeres birtokpolitika egyik alapvető feltétele a tiszta és egyértelmű tulajdonviszonyok megléte. Ezért a törvényjavaslat megszűnteti a tulajdonjogilag rendezetlen jogállású földrészleteket azáltal, hogy a több mint két évtizede tartó földkiadási folyamat lezárásaként az érintett részarány-tulajdonosok megfelelő pénzbeli kártalanításával a termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló, és eddig magántulajdonba nem került ingatlanok felett az állam szerez tulajdont. A törvényjavaslatban foglalt szabályozással rövid időn belül alatt a teljes részarány-földkiadási folyamat lezárható, így nyugvópontra jutna egy olyan folyamat, mely a jelenlegi jogi szabályozás fenntartásával, különös tekintettel a védett és védelemre tervezett területekre, még hosszú évekig eltartana.
A fentieken túl a törvényjavaslat 14 törvényt is módosít, amelyek egy része szükségképpen összefügg az új törvény tervezett rendelkezéseivel, de emellett a Nemzeti Földalapba tartozó földek hatékonyabb hasznosítására és a földforgalmi szabályozásnak az egyszerűsítésére irányuló módosító rendelkezéseket is tartalmaz a magyar agrárium szinte valamennyi szereplőjét érintve.
A módosítással érintett törvények:
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (Kpt.);
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (Ámt.);
A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (Fkbt.);
A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (Vszt.);
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.);
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.);
A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (Tfvt.);
A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény;
Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.);
A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény;
A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (Nfatv.);
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény (Fttv.);
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.);
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.).
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A termelő szövetkezeti (tsz.) földhasználati jog a gyakorlatban még létező, de ténylegesen, a különböző jogszabályokban szabályozott módon megszűnő intézménynek tekinthető.
A mezőgazdasági tsz. közös földhasználat azt jelentette, hogy a földhasználat jogosultját bizonyos körben a rendelkezés joga is megillette (pl. üzemen belüli és üzemek közötti földcsere, vagy részt vehetett részleges földrendezésben).
A szövetkezeti földhasználati jog azonban sosem jelentett tulajdonjogot. A – tsz. és a szakszövetkezeti tagoknak a korabeli törvényi előírásokon alapuló kötelező földbevitelén nyugvó – szövetkezeti földhasználat alapján a bevitt földek felett szövetkezet sohasem nyert tulajdonjogot, ezen földeket csak a használatába kapta. Megjegyzendő, hogy a tagot a használatért évi földjáradék illette meg, melynek mértékét szigorú keretek közé szorítva határozták meg. Ezért a szövetkezeti földhasználati jog úgynevezett visszterhes földhasználati cím volt.
Tény, hogy a mezőgazdasági tsz-ek földtulajdon szerzése csak 1967-ben vált jogilag lehetővé. Ekkor jelent meg a társadalmi tulajdon csoportszintű formája, a szövetkezeti tulajdon, a termőföldtulajdon körében. Ezt a megváltás jogintézménye szolgálta. A megváltás lényege abban állt, hogy a mezőgazdasági tsz. közös használatába került föld tulajdonjoga kizárólag a szövetkezeti tagok, illetve a szövetkezeti tag és a szövetkezet között mozoghatott.
Abból a szempontból is vegyes volt a szövetkezeti közös földhasználat tulajdoni alapja, hogy a szövetkezetek mindvégig használtak állami tulajdonban álló földeket, sőt 1967. évet követően egy ideig azok tulajdonjogát is megszerezhették.
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 3. § (1) bekezdése értelmében a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésekor működő szövetkezetnek az 1991. december 31-i mérleg szerint, a részjegytőkével és a termőfölddel csökkentett vagyonát e törvény rendelkezései és a közgyűlés határozatai szerint fel kellett osztani (vagyonnevesítés), és erről az érdekelteket értesítenie kellett. A szövetkezeti vagyon átalakítása tehát összekapcsolódott a földprivatizációs folyamattal (kárpótlás, részarány-földkiadás).
Az ingatlan-nyilvántartásban az a földrészlet szerepel még jelenleg is szövetkezeti földhasználati jog alatt, amely tekintetében a földprivatizáció még nem zajlott le, és a szövetkezet azt nem vagyonnevesítette.
A törvényjavaslat úgy kívánja rendezni a tsz. földhasználati jog alatt álló, és az elmúlt 15 éve alatt magántulajdonba nem került földrészletek tulajdoni helyzetét, hogy a részarány jogosultak pénzbeli kompenzációja fejében kimondja, miszerint ezek a földrészletek 2021. január 1-jével a törvény erejénél fogva az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerülnek – a közérdekű használati jogok és a jogi jellegként bejegyzett tények kivételével – tehermentesen.
A fentiektől eltérően nem kerül állami tulajdonba az a földrészlet, amelyet
1. az Fkbt. alapján 2021. január 1-jéig a részarány-földkiadást végző mezőgazdasági igazgatási szerv
a) földkiadási határozattal kérelemre induló eljárásban már tulajdonba adott, de a jogosult tulajdonjoga még nem került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre vagy
b) nyilvános sorsolás útján történő tulajdonba adás céljából sorsolási hirdetményben már közzétett.
2. a kárpótlási célú árverezés érdekében a kárpótlási hatóság meghirdetett.
Ezen folyamatban lévő eljárások olyanok, amelyek esetében nem indokolt az állami tulajdonba vétel. Az 1. pont a) alpontja szerinti esetben az érintett részarány-tulajdonosok már hatósági határozattal megkapták a földtulajdonukat, csak a határozat véglegessé válása előtt vagy azt követően még nem került a tulajdonjoguk a határozat alapján az az ingatlan-nyilvántartásba átvezetésre. Az 1. pont b) alpontja szerinti eset az, amikor az Fkbt. 5. §-a szerinti kérelmezők hozzájutottak a földtulajdonokhoz, és a korabeli kérelemmel nem rendelkező többi részarány-tulajdonos tulajdonjogának földhöz rendelése céljából már a sorsolási hirdetmény közzétételre került. A sorsolás követően, annak eredményét a mezőgazdasági igazgatási szerv határozatba foglalja, ami a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését szolgálja.
A 2. esetben – az 1. pont b) alpontja szerinti esethez hasonlóan – a kárpótlási célú árverési hirdetményben közzétett földrészletek sem kerülnek a törvény erejénél fogva állami tulajdonba.
Ezekben az esetekben a részarány-földkiadási eljárást az Fkbt.-nek az e törvény hatályba lépésekor hatályos rendelkezései szerint kell befejezni.
A törvényjavaslat ezzel egyidejűleg rendelkezik e változásoknak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről is úgy, hogy arra az ingatlanügyi hatóság részéről erre hivatalból kerülne sor.
Mivel az állam tulajdonjoga keletkezéséről, valamint egyes jogok és tények megszűnéséről e törvény rendelkezik, a bejegyzéshez és a törléshez okiratra sem lesz szükség.
A megszűnő jogokról és tényekről, valamint ezek törléséről szóló rendelkezés azt szolgálja, hogy az állam a közérdekből feljegyzett jogokon és tényeken kívül tehermentes tulajdonjogot szerezzen. Miután a tsz. földhasználati jogban álló földrészletek a fentieken kívül egyéb joggal és ténnyel nem voltak (nem lehettek volna) terhelhetők, hiszen ezen földrészletek nem képezték a termelőszövetkezet tulajdonjogát, így ezen jogok és tények jogosultjainak kártalanítására vonatkozóan nincs rendelkezés.
A Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv (NFK) az e törvény alapján az állam tulajdonába vagy a Nemzeti Földalapba kerülő földrészlet hasznosításáról az Nfatv. rendelkezései szerint köteles gondoskodni. Megjegyzendő, hogy a szövetkezetet vagy annak jogutódját nem illette meg a tsz. földhasználati jog alapján olyan jog, amely szerint érvényesen a használati jogosultságot harmadik személynek átengedő olyan szerződést kössön, ami a jelenleg is hatályban van, azonban a földnek az NFK általi hasznosításáig indokolt, hogy a hasznosítási kötelezettség teljesítése érdekében a tsz. földhasználati jog jogosultjaként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szövetkezet, illetve annak jogutódja, mint használatba adó által jogszerűen kötött és a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett használati jogosultságról rendelkező szerződések hatályban maradhassanak. Az Nfatv. 18. § (1) bekezdése szerinti hasznosításra irányuló szerződés hatályba lépésével, de legkésőbb 2022. december 31-én azonban ezen használati jogosultságot biztosító szerződések megszűnnek. Abban az esetben ha a földet az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szövetkezet vagy annak jogutódja maga használja, a használatot az Nfatv. 18. § (1) bekezdése szerinti hasznosításra irányuló szerződés hatályba lépésével, de legkésőbb 2022. december 31-ig köteles megszüntetni.
2. §
A törvényjavaslat megszünteti a már csak ingatlan-nyilvántartásban szereplő, de az anyagi jogi szabályozásban már közel húsz éve nem létező kezelői jogot.
3. §
A törvényjavaslat ezen rendelkezése a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) rendelkezéseivel összhangban meghatározza, hogy a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szervnek az állami tulajdonban kerülő földrészletek tekintetében hogyan kell eljárni.
4–6. §
Az ingatlan-nyilvántartásban tsz. földhasználati jog alatt álló földrészletek várományosai a részarány-tulajdonosok. A törvényjavaslat szerint azonban ezen személyeket megillető, a tsz. különlapon szereplő AK értéknek (azaz a részarány-tulajdonnak) megfelelő AK értékű föld tulajdonjogát már földkiadási eljárás keretében nem szerezhetnék meg, a tulajdoni igényük pénzösszegben – kártalanítással – kerülne kielégítésre. A kártalanítás összege az AK értékben kifejezett részarány-tulajdon mennyisége alapján kerül megállapításra 50.000 Ft/AK érték alapján.
A kártalanítás megfizetése nem történik automatikusan, hivatalból, hiszen a részarány-tulajdon nyilvántartására szolgáló, manuálisan vezetett tsz. különlapokon szereplő jogosulti adatok adott esetben már elavultak, esetleg hiányosak, ha a jogosult vagy jogutódja nem jelentette be az adatainak változását. Ezért a kártalanítás iránti kérelmet a kiadatlan részarány-tulajdonnal rendelkezőnek kell benyújtania az ingatlanügyi hatósághoz.
Az ingatlanügyi hatóság dönt a kártalanítás iránti kérelem elbírálásáról és intézkedik a kártalanítás összegének kifizetéséről. A kártalanításról szóló döntésben rendelkezni kell a kártalanított személy részarány-tulajdonának törléséről és a tsz. különlapjának megszüntetéséről, melyet az ingatlanügyi hatóság a kártalanításról szóló döntés véglegessé válásának napját követő 15 napon belül foganatosít. A kártalanításról szóló döntés ellen a fellebbezés biztosított. A kifizetésekre a kérelmek beérkezésének sorrendjében kerülne sor.
A törvényjavaslat egységesíti a kártalanítás mértékét azáltal, hogy a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vszt.) és az ezzel összefüggésben megállapított Fkbt. 12/C. §-a alapján, az ott meghatározott jogosultak számára is az e törvény szerinti kártalanítás összegét rendeli alkalmazni.
7. §
Elszámolási szabályt tartalmaz a az állami tulajdonba kerülő földön létesített felépítmények vonatkozásában. Ennek során a törvényjavaslat lehetőséget biztosít, hogy a beruházót a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv által meghatározott ellenérték fejében vételi jog illesse meg, ha a föld megszerzésére nézve a Földforgalmi törvény rendelkezései alapján szerzőképességgel rendelkezik.
8. §
A törvényjavaslat megteremti a lehetőséget arra is, hogy az a személy, aki a tulajdonszerzési feltételeknek egyébként megfelel és az adott tsz. földhasználati jogállású földrészlet teljes területét részarány-tulajdonosként 2008. január 1-jétől szakadatlanul használja, úgy 2021. december 31-ig vételi jogot gyakorolhasson az adott földrészletre. Erre a vételi jogosultságra nem a részarány-tulajdona ellenében teremt lehetőséget a törvényjavaslat, hanem arra a tényre tekintettel, hogy e földet használóként több mint 10 éven át szakadatlanul birtokolta. A részarány-tulajdonos birtoklásával azonos megítélés alá essen az a helyzet is, ha a részarány-tulajdonos közeli hozzátartozója vagy valamelyikük legalább 25%-os tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet birtokolja az adott területet. Ettől függetlenül e személyt még megilleti a részarány-tulajdona ellenében a kártalanítás. Így a vételi jogának gyakorlása során a föld ellenértékeként a kártalanítás összege is szolgálhat.
9. §
Felhatalmazó rendelkezés.
10. §
Hatályba léptető rendelkezés.
11. §
Átmeneti rendelkezés a folyamatban levő eljárások befejezésére vonatkozóan.
12. §
Sarkalatossági záradék.
13–15. §
A törvényjavaslat e rendelkezései az 1. alcímben foglaltakkal összefüggésben módosítják, illetve hatályon kívül helyezik a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény, az Ámt., és az Fkbt. egyes rendelkezéseit.
16. §
A Vszt. elfogadását követő mintegy negyed évszázad tapasztalatai alapján vitán felül megállapítható, hogy a Vszt. elfogadásakor követett azon nézet, amely szerint egy terület védettségének fenntartása szempontjából az állami tulajdonnak megkülönböztető jelentősége lenne nem igazolódott be. Ezen hosszú idő alatt fennálló függő jogi helyzet (amely az érintett földek állami tulajdonba vételének csúszásából alakult ki) egy másik alkotmányos visszásságot okozott, nevezetesen az ilyen hosszú jogi bizonytalanság súlyosan sérti a tulajdonhoz való jogot, hiszen az állami tulajdonba vétel törvényben rögzített fenyegető veszélye nem teszi lehetővé a tulajdonjogból eredő lehetőségek teljes körű alkalmazását.
A magántulajdonba kerülés óta eltelt hosszú időre való tekintettel indokolatlan a tulajdoni viszonyokba való beavatkozás azokban az esetekben, ahol a védett természeti terület természetbeni állapota a magántulajdonba kerülés óta nem romlott, így joggal feltételezhető, hogy a védettségi szint fenntartása a magántulajdon keretei között is megvalósítható. A kisajátítás alóli mentesítés lehetősége a Vszt. hatályba lépése (1995. november 25.) óta adott, a Vszt. 4. §-ának a kiegészítése csak további pontosítást tartalmaz, és nem teszi kizárólagossá a kisajátítás alóli mentesítést. Vagyis a kisajátítás elvi lehetősége szakmai indokoltság esetén megmarad bármely, a Vszt. hatálya alá tartozó, már magántulajdonba került ingatlan kapcsán.
A Vszt. 9. §-ának a kiegészítése alapján a természetvédelemért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben hirdesse ki a kisajátítás alól mentesített földrészletek helyrajzi számos listáját.
17. §
A földtulajdonosi képviselő, ahogyan a nevéből is következik, ellátja az ügyek vitelével kapcsolatos feladatokat, helyette valamely földtulajdonos nem járhat el, nem gyakorolhat ügyféli jogokat és nem indíthat keresetet, hiszen az a földtulajdonosi közösségnek a képviseletre szóló választásával ellentétes helyzetet okozna.
18–20. §
Magyarországon – ellentétben Európa más országaival – hosszú évtizedek óta kimagasló szakmai színvonalú vadgazdálkodási tevékenység folyik, amely a világhírű és egyben nemzeti kincsnek minősített magyar vadállomány és élőhelyének fenntartása révén nagyban hozzá tud járulni hazánk pozitív nemzetközi megítéléséhez is. A magyar vadállomány minőségének, genetikai értékeinek és a természetes élőhelyek sokszínűségének megőrzése, fenntartása és javítása az ágazati érdekek mellett, természetvédelmi célokat is szolgál. E kiemelt szakmai színvonalú munka hosszú távú fenntartása azonban nem lehetséges megfelelő háttér nélkül.
Az Nfatv. módosításával megállapított mintagazdaságok, mint a nemzeti agrárgazdaság zászlóshajói rendelkeznek a fenti célok eléréséhez szükséges anyagi és humán erőforrásokkal, ezért indokolt, hogy az ilyen mintagazdaságot magába foglaló vadászterület különleges rendeltetést kaphasson, akár a törvényben foglalt általános üzemtervi időszaktól eltérő időtartamra is, ha az egyéb ágazati törvényi feltételeknek megfelel.
A Vtv. további módosítására azért van szükség, mert a tájegységi tervrendeletek megjelenésének elhúzódása és az ezek alapján elkészített üzemtervek a jelenlegi szabályozás szerint húsz évre szólnak, a Vtv. 17. § (3) bekezdése alapján viszont a vadászatra jogosult csak 2037. február utolsó napjáig köthet haszonbérleti szerződést. Ennek következtében joghézag áll fenn, amit orvosolni szükséges.
21–24. §
Az Inytv. hatályos 91. § (9) bekezdése értelmében a tartós földhasználók kérelmére történik a korábbi jogszabályon alapuló tulajdonjog bejegyzése. A tapasztalatok szerint sok esetben azonban a jogosultak nem is tudnak arról, hogy tartós földhasználóként be vannak jegyezve, ami alapján tulajdonjoguk bejegyzését kezdeményezhetik, továbbá sok esetben olyan is előfordult, hogy a jogosult elhalálozott, de nem képezte a hagyatéki eljárás részét a tartós földhasználat. A törvényjavaslat alapján ezért az ingatlanügyi hatóság ezen jogosultak tulajdonjogát – meghatározott a hivatalból jegyzi be az ingatlan-nyilvántartásba.
25. §
A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 44. § (7) bekezdésének c) pontját, azaz a támogatások alkalmazásában a jogszerű földhasználók körének az Nfatv. módosításával megállapított mintagazdasági földhasználati szerződés bevezetése miatt szükséges módosítani. Ugyanezen indokból szükséges a honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított területeket bármely jogcímen használó személyeket is jogszerű földhasználónak tekinteni.
Ezáltal a 2007. évi XVII. törvény hivatkozott rendelkezése teljes körűen mindazon jogosultat nevesíti, akinek a földhasználata a hatályos jogszabályokban rögzített valamely földhasználati jogcímen alapul.
26–28. §
Az állandó jellegű növényházra vonatkozó fogalmi, valamint létesítési rendelkezések.
29. §
A törvényjavaslat az Evt. 8. § (4) és (5) bekezdésének módosításával egyszerűsíti az állam 100%-os tulajdonában álló gazdasági elsődleges rendeltetésű és 5 hektárnál nem nagyobb, természetben összefüggő erdő, valamint az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület, mint korlátozottan forgalomképes vagyon hasznosítási szabályozását, továbbá előírja, hogy az ellenértéket az erdő tulajdonjogának megszerzése mellett az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület tulajdonjogának megszerzésére is lehet fordítani.
A „Földet a gazdáknak!” program során értékesített ingatlanok között nagy számban szerepeltek olyan területek, melyek rendelkeztek erdő művelési ágú alrészlettel, melyek értékesítésére a program során nem kerülhetett sor. Ezen ingatlanok önálló helyrajzi számon kerültek rögzítésre az ingatlan-nyilvántartásban. Indokolt, hogy azok értékesítésére sor kerülhessen azok részére, akik az ingatlanok többi részét a program során megvásárolták annak érdekében, hogy az egységes birtokszerkezetekben gazdálkodhassanak.
Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló területek között előfordulnak olyanok, amelyek a valóságban művelés alól kivett területnek minősülnek. Ezen területek vonatkozásában indokolatlan, hogy rájuk is az erdőkre vonatkozó speciális szabályok legyenek irányadók, ezért a törvényjavaslat az Evt. 8. § (7) bekezdésének a módosításával lehetővé teszi, hogy azok önálló ingatlanként kerülhessenek kialakításra.
A múltban számos esetben létesültek ráépítéssel különböző felépítmények az Adattárban és az ingatlan-nyilvántartásban is erdőként nyilvántartott ingatlanokon, oly módon, hogy az épületek nem kerültek feltüntetésre az ingatlan-nyilvántartásban. Ily módon azonban az erdőt használó számára nem elérhetőek különböző pályázatok, így nincs lehetőség azok felújítására, állaguk megőrzésére sem, hiszen jogilag nem léteznek ezek az épületek. Ezen problémát küszöböli ki az Evt. 8. § (10) bekezdésének módosítása.
30. §
Az elmaradó erdőfelújítások bírságolása, ezáltal az erdőgazdálkodótól pénzelvonás helyett az erdőfelújítási biztosíték nyújtási kötelezettség előírása alkalmazási körének kiterjesztése indokolt, azért, hogy az erdőfelújítást annak elmaradása esetén a hatóság az elkülönített pénzösszeg terhére akár mással is elvégeztethesse. Az erdőfelújítási biztosíték intézménye a jelenleg hatályos Evt.-ben már bevezetésre került, ennek szabályai közé illeszkedik új szankcióként is alkalmazható esetként az erdőfelújítás elmaradása esetén a hatóság által megkövetelhető biztosíték nyújtás, amely az erdőfelújítás elvégzését ösztönzi, a kötelezettség teljesítése esetén pedig az általános szabályok szerint a letevő javára felszabadításra kerül.
31. §
Elévülési szabályok.
32. §
Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 995/2010 rendelete (995/2010/EU rendelet) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról 19. cikke (1) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek megállapítani ezen közvetlen hatályú közösségi rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik a végrehajtásuk biztosításához szükséges valamennyi intézkedést. A 995/2010/EU rendelet 19. cikk (2) bekezdés megköveteli, hogy az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Ezért a faanyag kereskedelmi lánc hatósági felügyelete az Evt-n belül egy önállóan szabályozott fejezet. Az ellenőrzésre vonatkozóan a közösségi szabályozás a hatóság számára speciális, hatékony mérlegelési szempontrendszer alkalmazását írja elő.
Az Evt. 90/K. § (1) bekezdése már definiálja a jogsértés meglétének szükségességét az ott foglalt intézkedések előfeltételeként. A 90/K. § (1) bekezdés c) pontban felsoroltak alkalmazása nem csak illegális fakitermelés, hanem más, faanyag kereskedelmi lánccal kapcsolatos jogsértések esetén is indokolt, illetve szükséges lehet.
A 995/2010/EU rendelet 5. cikkének b) pontja a faanyag kereskedők 5 éves információ megőrzési és információ szolgáltatási kötelezettségét írja elő, ezért a javaslatban foglalt módosítással teremthető meg az összhang. Ehhez kapcsolódóan kerül módosításra az elévülési időre vonatkozó szabályozás az Evt. 90/J. §-ban.
33. §
Az Evt. a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása érdekében az erdőgazdálkodás szakmai irányítására szakirányító alkalmazását írja elő. A szakirányítást az Evt. 2017. szeptember 1-i hatállyal történt módosításáig jogosult erdészeti szakszemélyzetként nyilvántartásba vett természetes személyek végezhették. 2017. szeptember 1-től lehetővé vált az erdészeti szakirányítás erdészeti szakirányító vállalkozás útján történő ellátása is.
A szakirányítás kötelező jellege miatt folyamatosan napirenden levő központi kérdés, hogy a szakirányítói szolgáltatásokat az erdőgazdálkodó illetve néhány esetben közvetlenül az erdőtulajdonosok javára, mely személyek, és immár mely vállalkozások nyújthatják.
Az is újragondolást igényelt, hogy az erdőgazdálkodás szakszerűségét biztosító szakirányítói szolgáltatások mely típusú, lehetőleg tartamos jogviszonyokban nyújthatók magas színvonalon, átláthatóan, jogszerűen úgy, hogy a szakirányító alkalmazásának kötelezettsége a rendeltetését valóban be is töltse.
Az Evt.-nek az erdészeti munkák szakmai irányításáról, őrzéséről szóló X. fejezete koncepcionálisan megújul. A módosítás legfőbb célja az erdészeti szakirányítás megfelelő szakmai színvonalának biztosítása és az ágazati tevékenység jogszerű keretek közé szorítása. Az erdőgazdálkodásban érintett civil szervezetek és stratégiai partnerek is egyetértenek abban, hogy szakmai irányítást csak korszerű, folyamatosan megújuló szakmai tudás birtokában, üzletszerű tevékenység esetén csak vállalkozási formában lehessen végezni.
A szakirányítási munka letéteményesei a képzett és gyakorlott erdészeti szakszemélyzet.
Ezzel függ össze, hogy az erdészeti szakirányítói vállalkozási tevékenység legfontosabb, kiemelt feltétele a tevékenység végzésére jogosult megfelelő képzettségű, gyakorlatú, nyilvántartott erdészeti szakszemélyzettel rendelkezés vagy a feltételek saját személyben történő teljesítése (pl. egyéni vállalkozónál). Az Evt. szakirányítási fejezete az erdészeti szakirányítók és szakirányító vállalkozások tevékenységének és nyilvántartásának alapvető szabályozásával egészül ki.
Az Evt. szakirányítási fejezet módosítását kormányrendeleti szintű végrehajtási jogszabály teljesíti ki a sajátos ágazati tevékenység és nyilvántartás részletes szabályozásával.
Az erdei életközösség védelmére, az erdő sokrétű funkciójának összehangolására, a hosszú távú előrelátó szakmai tervezésére, a magán – és közérdek összehangolására figyelemmel az Evt. kötelező jelleggel megköveteli az erdészeti munkák gondos szakmai irányítását, az erre képzett erdész szakemberek, úgynevezett „jogosult erdészeti szakszemélyzet” által illetve e célból szakirányító vállalkozás megbízását.
A törvény meghatározza, hogy a szakirányító kötelező alkalmazása feltételének mely jogviszonyok fogadhatók el, kizárva ezzel a természetes személyek általi, vállalkozáshoz semmilyen formában nem kötődő alkalmi szolgáltatásnyújtásokat.
Az Evt. 2017. szeptember 1-től bevezette az erdészeti szakirányítás erdészeti szakirányító vállalkozás útján történő ellátása lehetőségét. Az Evt. ezért meghatározza, hogy a tartamos erdőgazdálkodás szakszerűségét mely feltételeknek megfelelő szakirányító természetes személyek, és mely – az erdészeti szakszemélyzetük szakértelmével rendelkező – szakirányító vállalkozások biztosíthatják.
A szakirányító vállalkozások esetén meghatározásra kerülnek azok a jogviszonyok is, amelyek a vállalkozás számára az erdészeti szakszemélyzet szervezett rendelkezésre állását jelentik.
Az Evt. szakirányítási fejezete ezentúl kifejezetten megjeleníti a szakirányítótól elvárt azt a kötelezettséget, hogy az erdőgazdálkodás szakszerűsége biztosításakor a szakmai tudását össze kell hangolnia az erdőkhöz fűződő közérdekkel és az erdőgazdálkodó kifejezésre juttatott érdekeivel is. E szabályozás mind a közigazgatási jogviszonyokban, mind a magánjogviszonyokban a szakirányító szakirányítással kapcsolatos jogai (pl. utasítás megtagadása, hatósági korlátozások érvényre juttatása a magánérdekkel szemben, stb.), továbbá felelősségvállalási és felelősségre vonási kérdései rendezéséhez jogszabályi támpontot ad. Ez azért fontos, mert a közérdek figyelembe vétele nem minden polgári jogi jogviszonyban magától értetődő, elvárt vagy azonos színvonalon elvárt. Az erdőhöz, mint kiemelten védett jogi tárgyhoz kapcsolódóan azonban a közérdek érvényre juttatása (pl. a fenntarthatóság, természetvédelmi korlátozások betartása) a szakirányítótól biztosan elvárt, de eddig meg nem jelenített sajátos ágazati kötelezettség.
A szakirányítási szolgáltatásnyújtás a jövőben írásbeliséghez kötött kötelemmé válik. Ennek indoka a magánjogi célszerűségi okon felül, az adott szakirányító tevékenysége jogosultsági kereteinek ellenőrizhetősége, a szakirányító, az eljáró egyes szakszemélyzetei azonosíthatósága az erdészeti hatósági eljárásokban és az ellenjegyzett dokumentumok tekintetében. E rendelkezés arra is figyelemmel van, hogy az Evt. – a földhasználattal nem járó, kizárólag erdészeti szakirányításra irányuló jogviszonyokban – nem zárja ki akár a párhuzamos akár a más-más szakirányítói szakterületi szolgáltatás igénybe vételét ugyanazon erdőgazdálkodó vagy erdőtulajdonos javára.
A szakirányítóval szemben támasztott kifejezett kötelezettség, hogy a szakmai tudását össze kell hangolnia az erdőkhöz fűződő közérdekkel és az erdőgazdálkodó kifejezésre juttatott érdekeivel is. Ehhez azonos ágazati szabályozási körben és szinten célszerű hozzá rendelni azt az egyáltalán nem közismert és nem használt jogát a szakirányítónak, hogy az alkalmazója utasítását akár meg is tagadhatja, többek közt az Evt.-ben az új szabályozás következtében akár önmagában a közérdekre hivatkozással is.
A szakirányítást végző erdészeti szakszemélyzet önálló felelősséggel tartozik és közvetlenül számon kérhető az erdészeti hatósági eljárásokban. Ezért e felelősségvállalás kockázatait csökkenti továbbá az erdészeti szakirányítónak az alkalmazójához fűződő magánjogi jogviszonyában a felelősségi kérdések rendezéséhez nagyban hozzájárul annak a kötelezettségnek az előírása, hogy az erdőgazdálkodó az általa alkalmazott szakirányítónak, továbbá a szakirányító vállalkozás a szakszemélyzetének késedelem nélkül rendelkezésére bocsátja a szakirányítási tevékenység ellátásához szükséges, a szakirányított területen az erdőgazdálkodást befolyásoló minden információt. Ez a rendelkezés hivatott rendezni a magánjogi felelősséget és kezelni azt a helyzetet különösen, amikor az Országos Erdőállomány Adattárban még át nem vezetett, a gondosan eljáró szakirányító által betekintéssel sem megismerhető, az erdőgazdálkodónak vagy a szakirányító vállalkozásnak azonban már rendelkezésére álló, a szakirányítóval nem közölt információk az erdőgazdálkodást befolyásolják.
34. §
Az Evt. újra szabályozza azoknak a személyeknek a körét, akik meghatározott, felsőfokú erdészeti szakirányú végzettséghez kötött, az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó, de nem magával a teljes szakirányítási szolgáltatással azonosítható egyes sajátos résztevékenységeket (pl. termőhely feltárási szakvélemény készítése) végezhetnek. Rendezi azt a visszás helyzetet, hogy tudományos eredményeket elérő személyek vagy erdészeti hatósági feladatot végző vagy szakmai irányítást ellátó, tehát magas fokú szakismerettel rendelkező illetve gyakorlott szakemberek – jogosult erdészeti szakszemélyzetként történő működésük és nyilvántartásuk hiányában – fontos részterületeken egyes szakértői szolgáltatásokat nem nyújthatnak.
35. §
Az Evt. szakirányítási fejezetének megújításához kapcsolódóan részletes végrehajtási rendelkezések szabályozzák, hogy a szakirányítók tevékenységüket milyen nyilvántartásba vételi feltételekkel folytathatják. Bevezetésre kerül egyik fontos új nyilvántartási feltételként az erdészeti szakszemélyzet továbbképzésében a kreditpont szerzési kötelezettség. Lehetőség nyílik a szakirányítási szolgáltatás időleges szüneteltetésére annak érdekében, hogy a nyilvántartásba vételi feltételek, ezen belül a továbbképzési feltételek egyszerűsödjenek az időleges, többnyire kényszerű távol maradási okok esetében (pl. tartós betegség, gyermekgondozás, stb.), egyidejűleg az erdőgazdálkodók és a hatóságok is megfelelően tájékozódhassanak az illető erdészeti szakszemélyzet státuszáról.
A szakirányító névjegyzék – amelybe az erdőgazdálkodóknak is betekintési lehetősége van – a szakirányító szolgáltatásnyújtási jogosultságát, státuszát (érvényes, szünetelő, tevékenységtől eltiltott) aktualizáltan fogja tartalmazni.
A szakirányítói névjegyzék adattartalma az erdőgazdálkodásra való jogosultság adattartalommal is bővülni fog. Ez a rendelkezés az erdőgazdálkodási jogcímek megújításával összefüggő újítás. Az Evt. lehetőséget ad ezentúl ugyanis olyan szakirányítók működésére is, akik vállalkozási formában nemcsak szakirányítási szolgáltatást nyújtanak, hanem magát az erdőgazdálkodást is végzik a tulajdonosok javára.
36. §
A fejezet címének módosítása.
37. §
Az Evt. a szakirányítási tevékenység, a szakirányító vállalkozások nyilvántartási feltételeinek átlátható szabályozásával garanciát nyújt arra, hogy csak a megfelelő szakértelemmel rendelkező vállalkozások végezhessék el a kényszerű, időszerű és szükséges mértékű erdőgazdálkodási feladatokat, ezzel is garanciát adva a tulajdonosok számára, hogy a hatóság által elrendelt tevékenység szakszerűen, többek között erdészeti szakszemélyzet közreműködésével valósul meg.
38. §
A törvényjavaslat az erdészeti hatóság eszközeit korszerűsíti, figyelemmel arra, hogy a jogkövetkezmények egységes, törvényi szintű összefoglalása a jelenlegi Evt-ből – a faanyag-kereskedelmi lánc hatósági felügyeleti eszközöket kivéve – hiányzik. A jogkövetkezmények meghatározásakor a törvényjavaslat figyelembe veszi az erdőgazdálkodás szakirányítása megújításában már előkészítés alatt álló erdészeti szakszemélyzeti szankció rendszert is (nyilvántartásból törlés, tevékenységtől eltiltás, stb.).
Az erdővédelmi bírságok az erdő védelme és az erdőgazdálkodás szempontjából fontos főbb szabályok kiemelésével (pl. fakitermelés, igénybevétel, erdősítés, a hatóság vagy tulajdonos felé fennálló kötelezettségek) illetve védett jogi tárgyak (pl. erdő biológiai sokfélesége) meghatározásával történnek.
A fakitermelésre vonatkozó nemzeti jogszabályok megsértése a nyilvántartott erdőgazdálkodók által nem egyforma súlyú, nem minden esetben sérti vagy veszélyezteti ténylegesen a fenntartható erdőgazdálkodást, ezáltal a közérdeket. Előfordulhat, hogy az adminisztratív intézkedésnek számító, az erdészeti hatóság felé teendő bejelentés elmulasztása ugyan jogsértő, de maga a fakitermelés mégis jogszerű és szakszerű, mert összhangban van és nem sérti az Országos Erdőállomány Adattárban foglaltakat vagy az erdőgazdálkodó erdőtervét.
A szakasz tartalmazza továbbá az olyan jogsértések jogkövetkezményeit is, amely cselekmények elkövetője bármely személy lehet, a cselekmények nem az erdőgazdálkodás keretében valósulnak meg és közös jellemzőjük, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás ellen hatnak illetve az erdők veszélyeztetik vagy rontják az erdők állapotát.
A 110. § azokat az eseteket határozza meg, amelyek tárgyi súlyánál fogva, az erdészeti hatóság nem alkalmazhat figyelmeztetést. A Magyar Állam 100% tulajdonában álló erdők esetében szigorúbb szabályozás marad fenn azzal, hogy a felújítások befejezésének határidőben való elmaradása esetében kizárásra kerül a figyelmeztetés lehetősége. Az erdei haszonvételnek minősülő anyagi javak és nem anyagi jellegű szolgáltatások megítélése eltérő, az erdei ökoszisztémára való hatásuknak megfelelően.
A jelenleg hatályos Evt. a jogsértések szankcionálásában mérlegelést nem engedő szigorú szabályozási elvet követ. A hatályba nem lépett, de kihirdetett Szankció törvény szabályozási koncepcióját is figyelembe véve, időszerűvé vált a jogkövetkezmények alkalmazása megválasztásához egységesen mértékadó mérlegelési szempontok bevezetése, az ágazati sajátosságokra is figyelemmel. A törvényjavaslat a hatóságnak a célravezető jogkövetkezmény mértékének meghatározásához ad vizsgálandó szempontokat. Mivel a jogellenes tényállások főbb csoportokba összefoglalva könnyebben besorolhatók és ezzel párhuzamosan viszont az elkövetés súlyosságának megállapítása szélesebb határok közé eshet, ezért a megítélés szempontjainak nevesítése szükséges a hatósági ügyintézés támogatása céljából. A mérlegelési szempontok első, vezető helyén áll a biológiai sokféleségben okozott kár, ideértve a károsodás elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket valamint az okozott hátrány visszafordíthatatlansága.
39. §
Az Evt. felhatalmazó rendelkezése pontosítja a szakirányítókra vonatkozó szabályozási tárgykört, mely kiegészül az erdészeti szakszemélyzet továbbképzési feltételeivel, és – a nyilvántartásból törlésen túlmenően – a velük szemben alkalmazható jogkövetkezmények alkalmazási feltételeivel.
40. §
Sarkalatossági záradék kiegészítése.
41. §
Pontosító rendelkezések az erdészeti szakirányítás megújuló tartalmának és terminológiájának megfelelően.
Pontosításra kerül többek közt az erdészeti szakszemélyzetet terhelő értesítési kötelezettség alanya (az alkalmazója).
Az Evt.-ben szereplő erdőkezelésre jogosult erdészeti szakirányító illetve az erdőkezelés fogalma meghatározott, foglalt jelentéstartalommal bír. Az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység esetén a módosításokkal összhangban, az erdőgazdálkodásra jogosultság lesz az egyik meghatározó kiválasztási szempont.
42. §
Hatályon kívül helyező rendelkezések.
A Fétv.-be kerülnek az erdő használatára vonatkozó szabályok, így ezek deregulálása indokolt.
Pontosító rendelkezések az erdészeti szakirányítás megújuló tartalmának és terminológiájának megfelelően. A szabályozás egyszerűsödik azáltal is, hogy az „erdészeti szakszemélyzet” válik általános gyűjtőfogalommá.
43. §
A hagyatéki eljárásról szóló törvény módosításával lehetőség nyílik a hagyatéki eljárás lefolytatására abban az esetben, ha az ingatlanügyi hatóság észleli, hogy valamely ingatlan adatai tekintetében feltüntetett jogosult elhunyt és erre vonatkozó jelzéssel él.
44. §
Kibővíti az Nfatv. tárgyi hatályát. Így a törvényjavaslat szerint a Nemzeti Földalapba tartoznak az állami tulajdonban álló, a termőföld védelméről szóló törvényben állandó jellegű növényházként meghatározott, és ekként nyilvántartott művelés alól kivett földrészletek.
45–46. §
A mintagazdaságok intézményének és földhasználatuknak jogi szabályozására elsőként a mintagazdaságok kialakításáról szóló 1910/2015. (XII. 11.) Korm. határozat keretei között került sor. Tekintettel a magyar agráriumban betöltött jelentős szerepükre, valamint arra, hogy jellemzően állami tulajdonú földeket használnak, indokolttá vált a mintagazdaság fogalmának meghatározása, és az, hogy az általuk megvalósított földhasználat törvényi szinten, speciális földhasználati szerződésként nevesítetten kerüljön szabályozásra.
47. §
A hatályos szabályozás alapján a honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított ingatlanok további mezőgazdasági célú hasznosításának előfeltétele, hogy azok vegyszer, lőszer illetve környezetvédelmi mentesítése, majd azt követően az ingatlan valós művelési ágban történő bejegyzése megtörténjen. Ennek költségeit a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet viseli.
Az Nfatv. 16/A. §-ának a módosításával a hasznosítást jelentősen megkönnyíti, ha a vagyonkezelő már a vagyonkezelési szerződés megkötésekor előzetesen átvállalja a fenti tevékenységekből eredő költségeket.
Továbbá a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy ha a honvédelmi célra feleslegessé nyilvánított és átvett területet a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet állandó jellegű növényház megvalósítása céljából kívánja hasznosítani, úgy a mentesítéssel, valamint az ingatlan művelési ágának megállapításával és esetleges megosztásával – ide értve a szükséges változási vázrajz készítésével – kapcsolatban felmerült költséget az állandó jellegű növényházat megvalósító beruházó viseli, de ez esetben az elszámolt és kimutatott költség összege az ingatlan hasznosításáért járó ellenszolgáltatás összegébe beszámítható. Mivel ezek az ingatlanok a mentesítést követően művelés alól kivett, állandó jellegű növényházként a funkcionálnak majd, indokolt, hogy ebben az esetben a mentesítés költségét a beruházó viselje.
48. §
A hatályos szabályozás a személyes adatoknak a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet általi kezelésének csak egy szűk esetkörét tartalmazza. Ehhez képest viszont a szervezet sokkal több adatot kezel. Ezek arra szolgálnak, hogy ellenőrizni tudja többek között a tulajdonszerzési, illetve földhasználati jogosultság meglétét (pl. földműves nyilvántartásba vétel száma), az elővásárlói jogosultsághoz szükséges információkat (pl. őstermelői, családi gazdálkodói nyilvántartási szám), szükségesek a szerződéskötéshez, szolgálják továbbá az adatok a tulajdonosi ellenőrzések lefolytatását, a számlázások lebonyolítását. A hatályos szabályozás az adatkezelés időtartamát is a kelleténél rövidebb időben határozza meg. Még a jogviszony megszűnése után is számos olyan, szerződésből fakadó kötelem állhat fenn, mely az adatkezelést indokolja. Mindemellett a közfeladatot ellátó, döntően köziratokat kezelő szervezetnek olyan irattárazási, iratkezelési szabályoknak kell megfelelnie, melyek hosszabb időtartamot rendelnek az adatokat is tartalmazó iratok kezelésére.
A törvényjavaslat ezért szélesebb körre kiterjeszteni az adatkezelési felhatalmazást, hogy a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet jogosult legyen a különféle hasznosítási döntés-előkészítési eljárások (pályáztatások és egyedi eljárások) lebonyolításához, a tulajdonosi hozzájárulások kiadásához, a megkötendő szerződések tartalmához, az ellenőrzések lefolytatásához szükséges személyes adatok kezelésére.
A törvényjavaslat Infotv. 5. § (3) bekezdésére tekintettel a nyilvántartás céljának, valamint a kezelendő személyes adatok körének pontosítása mellett meghatározza az adatkezelés időtartamát is.
49. §
Jelenleg a Magyar Állam tulajdonában álló területek vonatkozásában a vadászterületek nyilvántartását, annak folyamatos változás figyelését feladatként nem nevesíti egyik jogszabály sem. A Magyar Állam tulajdonában lévő és a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó ingatlanokhoz kapcsolódó vadászati jog, mint vagyon értékű jog tekintetében az NFK gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Az NFK az ország teljes területén, valamennyi vadászterületen érintett, mint tulajdonosi joggyakorló és a vadászati jog gyakorlására jogosult, sok vadászterületen többségi vagy jelentős nagyságú tulajdoni hányaddal.
A vadászati joggal kapcsolatos tulajdonosi joggyakorlás egyik fő feladata a vadászterületek földtulajdonosi gyűlésén a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 1996. évi LV. törvény 12. § és 14. §-a értelmében az NFK nevében a vadászati jognyilatkozat-tételekhez szükséges meghatalmazások kiadása. A másik kiemelt feladat a felelős vagyongazdálkodás elvének érvényesítése érdekben Nemzeti Fölalap részét képező állami földterületekhez kapcsolódó vadászati jogok hasznosításából származó ellenérték (haszonbérleti díj) Magyar Államra eső részével kapcsolatos bevételek beszedése.
A vadászterületek, valamint a vadászterületeken található NFK tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó állami ingatlanok, illetve ezen ingatlanok – vadászati jog gyakorlása tekintetében releváns – hasznosítására vonatkozó adatainak nyilvántartása térinformatikai adatbázisban valósítható meg, melyhez a ingatlan-nyilvántartási térképállomány, ortofotó és ingatlan-nyilvántartási alapadatok szükségesek. Tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mind az ingatlanok adatai, mind az ingatlanok tulajdoni és használati viszonyai folyamatosan, dinamikusan változnak szükséges az adatbázis folyamatos aktualizálása, melyhez a legfrissebb térképi és ingatlan-nyilvántartási adatállomány, valamint és vadászterület lehatárolási adatok biztosítása elengedhetetlen.
Az NFK állami vagyonnyilvántartás vezet, és állami földvagyonnal kapcsolatos feladatokat végez, továbbá a vadászati joggal kapcsolatos feladatok ellátásához a felelős vagyongazdálkodás elvének érvényesítése érdekében indokolt, hogy az Fftv. 3. § (1) bekezdés d)–f) pontjában foglalt adatbázisokhoz díj-, költség- és térítésmentesen közvetlen hozzáférése legyen a törvény alapján, valamint a 384/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 15. § (4) bekezdésében foglalt évi egyszeri díjmentes elektronikus ingatlan-nyilvántartási adatszolgáltatáson túl évente további egy díjmentes adatszolgáltatásba részesüljön.
50. §
Az Nfatv.-nek a Nemzeti Földalapba tartozó ingatlanok hasznosításáról rendelkező 18. § (1) bekezdése módosítását elsősorban a rendszertani átláthatóság és következetesség indokolja. Így válik világossá, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek esetében mely hasznosítási formák lehetségesek, majd ezt követően részletezi a törvény az egyes hasznosítási formák esetében alkalmazandó speciális szabályokat.
Az Nfatv. 18. § (1e) és (1f) bekezdésével való kiegészítését a Földforgalmi tv. és az Nfatv. egymáshoz való viszonya indokolja, mivel a Földforgalmi tv. 2. § (4) bekezdése kimondja, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó föld tekintetében e törvény rendelkezéseit a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A Földforgalmi törvény 38. § (1) bekezdése sorolja fel a földhasználat jogcímeit. A 40. § pedig részletesen szabályozza, hogy ki szerezhet földhasználati jogosultságot.
A törvényjavaslat rögzíti azt is, hogy ha olyan haszonbérleti szerződés van hatályban, amelynek a jogosultja a mintagazdaság követelményeinek megfelel, akkor a haszonbérleti szerződés – a mintagazdasági földhasználati szerződés maximális időtartamáig – 50 évre meghosszabbítható.
Az Nfatv. a Földforgalmi tv-hez képest további szerződésekről is rendelkezik, úgymint vagyonkezelési, illetve megbízási szerződés, valamint a törvényjavaslat által megállapított mintagazdasági földhasználati szerződés.
Mivel a vagyonkezelési és a mintagazdasági földhasználati szerződés a Földforgalmi tv-hez képest különös földhasználatot is magukba foglaló szerződéstípusok, és ezeknek csak az Nftav.-ben meghatározott jogosultjai lehetnek, e jogosultak tekintetében a törvényjavaslat a Földforgalmi tv. szerinti birtokmaximum meghatározása alól eltérést enged.
A megbízási szerződés útján történő hasznosítás célja pedig elsősorban nem a jövedelemszerző gazdálkodási tevékenység biztosítása, hanem a földre vonatkozó, az államot terhelő hasznosítási kötelezettség teljesítése a művelési ágnak megfelelő használat útján. Ezt támasztja alá a megbízási szerződések ideiglenes jellege, valamint ezzel összefüggésben az a tény is, hogy a megbízási szerződés a terület használóját nem jogosítja fel olyan gazdálkodási feladatok ellátására, ami a haszonbérlőt vagy a vagyonkezelőt megilleti (pl. értéknövelő beruházások, művelési ág váltás). Mindezekre tekintettel indokolt, hogy a megbízási szerződés keretében használt ingatlanok esetében se kerüljön figyelembevételre a birtokmaximum számításakor e szerződés jogosultja.
Az Nfatv. 18. § (2) bekezdésének a módosítását a versenyeztetés útján történő haszonbérbe adás és értékesítés indokolja.
A tulajdonjog és a földhasználati jogosultság megszerzéséhez szükséges feltételeket a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet minden esetben figyelembe veszi, ez azonban nem az „előnyben részesítés” fogalomkörébe tartozik, hanem a pályázati eljáráson való részvétel feltétele.
Ezen belül viszont a haszonbérlet esetén a bírálat pontozással történik, melynek alapjául a gazdálkodási terv tartalma szolgál. Ebben sok más szempont is figyelembe vételre kerül, nem csak az élethivatásszerű mezőgazdasági tevékenység.
Értékesítés esetén az elsődleges szempont az ajánlott vételár nagysága. Az állam érdeke az ármaximalizálás, a helyben lakó, élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személyek védelmét az elővásárlási jog szolgálja.
A törvényjavaslat e §-a a megbízási szerződések megkötésére vonatkozó rendelkezéseket is érinti.
Az elmúlt években lezajlott „Földet a gazdáknak!” program (haszonbérlet, értékesítés) ellenére is maradtak a Nemzeti Földalapban olyan ingatlanok, amelyek hasznosítása jelenleg más módon nem biztosítható, csak megbízási szerződés útján. A megbízási szerződés útján történő hasznosításra viszont e területek esetében van igény mind a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet, mind pedig a földhasználók oldaláról, ezt bizonyítja az is, hogy ezen ingatlanok között találhatóak olyanok is, amelyek vonatkozásában 3 vagy annál több gazdasági évre vonatkozóan került már sor megbízási szerződéskötésre. Mind a gazdálkodók, mind az állam számára előnyösebb, ha a törvény a hatályos szabályozás szerinti 1 évnél hosszabb időtartamra szóló megbízási szerződés megkötésének lehetőségét biztosítja. Természetesen ez a rendelkezés a megbízási szerződéses időtartam alatt sem zárja ki az érintett földrészletek hosszú távú hasznosítását.
A törvényjavaslat törvényi szinten határozza meg, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletnek haszonbérleti szerződés vagy megbízási szerződés alapján gyakorolt használati jogosultságáért ellenértékként legalább 2500 Ft/aranykorona díjat kell fizetni (a törvény hatályba lépése után között szerződések esetében). A díj összegének mérlegelési szempontjai a végrehajtási rendeletben kerülnek meghatározásra.
Ha pedig a haszonbérleti szerződés alapján a használati jogosultság megszerzéséért a haszonbérlő ellenértéket fizetett, úgy annak a haszonbérleti jogviszony – haszonbérleti szerződés szerinti – teljes időtartamából egy évre arányosan számított részét a haszonbérleti jogviszonyból még hátralevő időszakára az évente fizetendő haszonbér összegébe bele kell számítani.
A Nemzeti Földalapot kezelő szervezet által alkalmazott haszonbérleti díj és megbízási szerződések éves díja 2010 óta nem változott. A törvényjavaslat szerinti 2500 Ft/aranykorona megegyezik a KSH adatok alapján 2008–2016 közti átlagos haszonbérleti díjakkal Ft/ha/év mértékkel számolva.
51. §
Az Nfatv. 19. § (1) bekezdés c) pontjának módosítása kizárólag technikai jellegű, mert az a régi Art. rendelkezésére utal. Az új Art. hatályba lépésére tekintettel a fenti rendelkezés módosítása szükséges az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 7. § 34. pontjára hivatkozással.
52. §
A vízügyi igazgatás és az NFA közötti egységes vagyonkezelési szerződés megkötésénél problémaként merült fel, hogy az Nfatv.-ben előírt közfeladat ellátáshoz szükséges földterületekre csak térítés ellenében kötné meg az NFA a vagyonkezelési szerződéseket. Erre tekintettel a törvényjavaslat kiegészíti az Nfatv. 19/A. § (3) bekezdését a vízügyi igazgatási szervek térítésmentes vagyonkezelői jogosultságával.
53. §
A törvényjavaslat a vagyonkezelési szerződés időtartamának hatályos szabályát általános szabállyá teszi és nevesíti az általánostól eltérő különös szabályokat. Öt kivételt határoz meg a törvényjavaslat, amelyek esetében határozatlan időtartamra is megköthető a vagyonkezelési szerződés: így erdő és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre, védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel, génmegőrzési feladatot ellátó intézménnyel, állami tulajdonú vizek és vízilétesítmények fenntartási alapfeladatainak ellátását közvetlenül szolgáló földterületre vízügyi igazgatási szervvel, továbbá az agrárágazathoz tartozó kutatási feladatot ellátó, a miniszter fenntartásában működő intézménnyel.
54. §
E § rendelkezik a – földforgalmi szabályozástól eltérő – új szerződéstípus, a mintagazdasági földhasználati szerződés tartalmáról, így annak jogosultjáról, a szerződés időtartamáról, továbbá a szerződés rendkívüli felmondással történő megszüntetésének feltételeiről.
55–57. §
Az Nfatv. 21. § (3) bekezdése módosításának a célja, hogy az ott meghatározott földrészleteket – ezen ingatlanok speciális helyzetére tekintettel – a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet pályáztatás nélkül tudja haszonbérbe adni.
Különleges kategóriát képeznek az értékesítések szempontjából az önkormányzatok, mivel a Földforgalmi tv. szerinti tulajdonszerzési jogosultsága föld tekintetében az önkormányzatnak korlátozott: csak a saját működési területéhez tartozó földet szerezheti meg, és ezt is csak a jogszabályban meghatározott tulajdonszerzési cél (településfejlesztés, illetve közfoglalkoztatás vagy szociális földprogram) igazolása esetén vásárolhatja meg.
A pályázatos értékesítés egy nagymértékben „sablonizált” eljárás, mely nem alkalmas az ilyen típusú egyedi esetek kezelésére, speciális vizsgálatok lefolytatására.
További nehézséget jelent, hogy az önkormányzatok a Földforgalmi tv. által kialakított elővásárlási rendszerben nem jelennek meg, nem rendelkeznek „elővásárlási ranghellyel”. A versenyeztetéssel történő értékesítés során a vételi ajánlatot tevők közötti választás elsődleges szempontja az ajánlati ár nagysága, az azonos ajánlati árat tevők között pedig az elővásárlási rangsor került figyelembevételre. Az önkormányzatok általában valamilyen tervezett beruházás megvalósításához kívánnak földet vásárolni. Ezt támasztja alá a Földforgalmi tv. azon rendelkezése, mely szerint az önkormányzatokat nem terheli a tulajdonszerzést követő 5 éves más célú hasznosítási tilalom sem. Ha azonban az önkormányzatnak beruházás céljából szüksége van egy adott ingatlanra, úgy annak megszerzésében kockázatos egy bizonytalan kimenetelű pályázati eljárásban.
Mindezeket figyelembe véve, a törvényjavaslat alapján az önkormányzatok javára Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet értékesítésére versenyeztetés nélkül és meghatározott célokból kerülhet sor. értékesítés
A fentieken túl a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az e körben felmerülő önkormányzati kérelmek számos esetben valamilyen uniós pályázathoz köthető beruházáshoz kapcsolódnak, ezért fontos, hogy a tulajdonjog, illetve a vagyonkezelői jog megszerzésére minél rövidebb idő alatt sor kerülhessen. A Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) módosítása egy időben elhúzódó eljárás, ezért figyelemmel arra, hogy az HÉSZ módosítás is a települési önkormányzat képviselő-testületének aktusa, így javasolt, hogy az önkormányzati kérelmekkel kapcsolatos döntéselőkészítési eljárás során a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet ne várja el a HÉSZ módosítását. Ehelyett az önkormányzat javára történő vagyonkezelésbe, valamint tulajdonba adás iránti kérelem esetén a szerzéshez előírt közérdekű cél fennállását az önkormányzat képviselőtestületi határozatával igazolja.
Az önkormányzatok több esetben terveznek olyan pályázati eljárásban részt venni, amelynek tárgyát képező beruházás nem tartozik a kötelező önkormányzati feladatok ellátása körébe. Tekintettel arra, hogy a pályázat fenntartási időszakában az önkormányzatnak a pályázattal érintett ingatlan vonatkozásában „rendelkezési joggal” kell bírnia, így szükséges történő vagyonkezelésbe adás lehetőségének kibővítése az önkormányzatok részére. Fentieken túl nyomós érv továbbá, hogy az önkormányzatok gyakran nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással az ingatlanok megvásárlásához, ezért fontos számunkra az ingyenes, hosszú távú hasznosítási lehetőség biztosítása vagyonkezelés formájában.
Vannak olyan ingatlanok a Nemzeti Földalapban, amelyeket – kérelem híján – évek óta megbízási szerződés útján sem sikerül hasznosítani. Ezen ingatlanok vonatkozásában nagy terhet (földhasznosítási kötelezettség teljesítésének költségei, illetve ennek hiányában bírságok) venne le a Nemzeti Földalapot kezelő szervezetről, ha azokat a területileg illetékes önkormányzat – kapcsolódva a közfoglalkoztatás és a szociális földprogram célkitűzéseihez – térítésmentesen tulajdonba kaphatná.
Az Nfatv. 21. § új (3d) bekezdéssel való kiegészítése biztosítja, hogy az a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet az agrárágazathoz tartozó, kutatási feladatot ellátó, az agrárminiszter fenntartásában működő intézménnyel is köthessen vagyonkezelési szerződést.
58. §
A rendelkezés biztosítja annak lehetőségét, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye számára oktatási, vagy szociális feladatok ellátásának elősegítése érdekében ingyenesen tulajdonba vagy ingyenesen vagyonkezelésbe adható.
59. §
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 68. § (8) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy az állami tulajdonban álló védett természeti terület elidegenítése – a miniszter egyetértésével, legalább azonos természetvédelmi értékű védett természeti területtel történő csere, vagy törvényben meghatározott más eset kivételével – nem lehetséges. Vagyis az állami tulajdonú védett természeti területek elidegenítése során a csere az elsődleges, értékesítésükre csak külön törvényi felhatalmazás esetén van mód. A védettség sok esetben olyan, művelés alól kivett területekre is kiterjed, melyek a valóságban számottevő természetvédelmi értéket nem képviselnek, csere útján történő elidegenítésük nehézkes, állami tulajdonban tartásuk viszont ellentétes az ésszerű gazdálkodással. Erre tekintettel a törvényjavaslat az Nfatv. új 19/B. §-ának megállapításával lehetőséget teremt az ilyen 1/1 tulajdonban vagy közös tulajdonban, de az állam kisebbségi tulajdoni hányadában álló ingatlanok értékesítésére az ott meghatározott feltételek együttes fennállása esetén.
60. §
Az Nfatv. hatályos 24. § (3) bekezdése alapján, ha tulajdonos a tulajdonában álló földrészletet ingyenesen ajánlja fel állam javára, akkor a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet az átruházást nem utasíthatja vissza. Ugyanakkor számos olyan felajánlás érkezik szervezethez, amelyben a tulajdonos ugyan nem kér ellenértéket a tulajdonjog átruházásáért, de
a) a földrészlet az ingatlan-nyilvántartás szerint nem tehermentes (pl. haszonélvezeti joggal, jelzálogjoggal, végrehajtási joggal terhelt), illetve
b) a tulajdoni lapon nem szereplő, de a földrészlet természetbeni állapotával, illetve a tulajdonos magatartásával (mulasztásával) összefüggő hatósági szankciók miatt „terhelt” a felajánlott földrészlet (pl. illegális hulladéklerakás, termőföld-védelmi bírsággal sújtott, erősen parlagfüves terület, életveszélyes állapotú épület, a természetbeni és az ingatlan-nyilvántartási művelési ág eltérése).
Mindezen esetekben az ellenérték nélküli felajánlás a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet számára a tulajdonjog megszerzésével járó szokásos költségeken túl további anyagi terhet jelent, így ezekben az esetekben indokolatlan előírás, hogy az állam nevében szervezet köteles elfogadni a felajánlott ingatlant.
A törvényjavaslat fentiek miatt leszűkíti a vissza nem utasítható ingyenesen felajánlott ingatlanok körét.
61. §
Az elektronikus ügyintézés bevezetésével indokolttá válik, hogy joghatás az elektronikus közzétételhez kapcsolódjon.
Az ügyfelek esetében az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 3. §-a az elektronikus ügyintézést mint ügyféli jogot jeleníti meg elsősorban, és a 9. § részletezi azon speciális ügyfelek körét, akik kötelesek az elektronikus ügyintézésre. A 9. § (3) bekezdése pedig rögzíti, hogy természetes személy csak törvényben kötelezhető elektronikus ügyintézésre.
Ezzel szemben az Nfatv. jelenleg semmilyen említést nem tesz az elektronikus ügyintézésről, viszont a 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése úgy rendelkezik a pályázatos hasznosítási formák szabályozása során, hogy „A pályázó a pályázatát köteles a pályázat benyújtására nyitva álló határidőben, a pályázati azonosítószám feltüntetésével elektronikus úton benyújtani.”
A rendelkezés nem tesz különbséget a pályázók között. Mivel azonban a potenciális pályázók körébe beletartoznak a természetes személyek is – mind a haszonbérleti pályáztatás, mind az értékesítési pályáztatás során (utóbbi esetben sokkal nagyobb hangsúllyal) –, ezért ez a rendelkezés a 2015. évi CCXXII. törvény 9. § (3) bekezdésébe ütközik, és így ellentétes az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésével, tehát ebben a formában nem alkalmazható. Az elektronikus ügyintézés kötelezővé tételét tehát mindenképpen az Nfatv.-ben kell szabályozni.
62. §
Arra való tekintettel, hogy kiemelt kormányzati cél az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló eljárások kibővítése, és a részarány-földkiadási eljárások befejezése a részarány-tulajdonosok kártalanításával egyidejűleg, s ezekhez kapcsolódóan jelentős költség hárul az államra, így a törvényjavaslat kimondja, hogy a földrészletek hasznosításából származó bevételeket az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére és a részarány-tulajdonosok kártalanítására is fordítani kell.
63. §
A törvényjavaslat kiegészíti az Nfatv.-t azzal, hogy a Nemzeti Földalapot kezelő szervezettel kötött szerződésben meghatározott, az esedékességkor meg nem fizetett ellenszolgáltatás összege vagy annak fennmaradó része adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Ez esetben a kintlévőségek behajtását az állami adóhatóság látja el, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény alapján.
64. §
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 91. § (1) bekezdése alapján az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a megszerzését (megszüntetését) az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat), valamint az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített – a felek adóazonosító számát vagy az ennek hiányára utaló nyilatkozatot is tartalmazó – nyomtatvány benyújtásával, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel egyidejűleg, az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül.
A jogszabály vagy más ügylet alapján a Magyar Állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba került ingatlanok bejegyzési kérelme mellé az Itv. 91–92. §-aira figyelemmel csatolni szükséges az úgynevezett B 400-as nyomtatványt, amelyet az ingatlanügyi hatóság küld meg az adóhatósághoz. Az ingatlanügyi hatóságnak ez a kötelezettsége független attól, hogy a vagyonszerzés illetékköteles, vagy illetékmentes. Ugyanakkor a Nemzeti Földalapot kezelő szervezetet – tekintettel az ingatlannal kapcsolatos ügyletek nagy számára, továbbá az Itv. 5. § (1) bekezdés által biztosított teljes személyes illetékmentességre –, mentesíteni indokolt a B400-as nyomtatvány benyújtásának kötelezettsége alól.
65. §
Az állami vagyon védelme érdekében szükséges pontosító rendelkezés arra az esetre, ha az állam tulajdonában álló területen állami cég javára osztott tulajdon jön létre.
66. §
A sarkalatossági záradék pontosítása az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdésére figyelemmel.
67. §
A törvényjavaslat itt a szövegcserés módosításokat tartalmazza. E §-ban módosított rendelkezések indokai a következők.
Ad a) pont: Egyértelművé teszi a törvényjavaslat, hogy az előhaszonbérleti jogot egyetlen szerződéses partner sem gyakorolhatja visszaélésszerűen, más földművesek rovására, ezért sem jogszabályi rendelkezésen, sem szerződésen alapuló előhaszonbérleti jog nem gyakorolható.
Ad b) pont: Pontosítja a rendelkezésben kihivatkozott törvény címét.
Ad c) pont: A 2014-től bevezetett, jelenleg 3 hektáros térmértékig fennálló, nyilvános pályáztatást vagy árverést mellőző állami földértékesítési lehetőség eddigi tapasztalatai, valamint a 2015/2016. évi „Földet a gazdáknak!” Program eredményei alapján 10 hektáros birtokméretig rendkívüli érdeklődés mutatkozik vevői oldalon az állami földek megvásárlása iránt. Egy meghirdetett ingatlanra átlagosan 3 vevőjelölt jelentkezik. A jelenlegi 3 hektáros felső területi korlát 10 hektárra történő megemelésével a Nemzeti Földalap ingatlan-vagyonának egy jelentős portfólió-tisztítása valósulhat meg, számos osztatlan közös tulajdonnal érintett – így nehezen hasznosítható – földön fennálló állami tulajdoni hányadot lehet a tulajdonostársak számára értékesíteni. A javasolt módosítás így az osztatlan közös földtulajdon felszámolásának gyorsításához is nagyban hozzájárul. Vásárlói oldalról pedig a 3 hektár feletti birtokméret könnyebb banki finanszírozást is jelent, így a jövőben még több magyar földműves vásárolhat állami földet akár kedvező finanszírozás mellett, stabilizálva ezzel gazdálkodását, összhangban az elmúlt évek kormányzati földértékesítési programjaival.
Ad d) pont: Az Fkbt. hatályos szabályozása alapján az önálló ingatlanként nyilvántartott, tsz. földhasználati jog alatt álló utat, árkot, csatornát és töltést a földkiadási eljárás lezárást követően az ingatlanügyi hatóság a települési önkormányzatok tulajdonába adja. Mivel a törvényjavaslat alapján minden tsz. földhasználati jog alatt álló ingatlan állami tulajdonba fog kerülni, így Nfatv.-ben biztosítani kell az – utak mellett – az árkok, csatornák és töltések térítésmentes önkormányzati tulajdonba adásának a lehetőségét.
68. §
E § hatályon kívül helyezi az Nfatv.-nek
– a földbirtok-politikai irányelvek érvényesüléséről, a Nemzeti Földalap helyzetéről és az a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet tevékenységéről szóló évenkénti országgyűlési beszámolóra vonatkozó előírását és az ezzel összefüggő rendelkezéseket, tekintve, hogy szervezet és a Birtokpolitikai Tanács tevékenysége folyamatosan ellenőrizhető az Országgyűlés által, az NFA tevékenységét az Állami Számvevőszék pedig minden évben ellenőrzi [ad a)–c) pont];
– a kiadatlan részarány-tulajdonos részére – a részarány-tulajdona értékéig – földrészlet felajánlását tartalmazó rendelkezést, mivel a törvényjavaslat szerint a tsz. földhasználati jog alatt álló ingatlanok állami tulajdonba kerülésével összefüggésben a részarány-tulajdonosokat egységesen pénzbeli kártalanítás illeti majd meg [ad d) pont];
– az értékesítésre vagy haszonbérbeadásra szánt földrészletek jegyzékének rendszeres közzétételére vonatkozó rendelkezést, tekintettel arra, hogy a pályázatok folyamatosak és a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet az értékesítésre is folyamatosan hirdet meg állami földeket [ad e)–f) pont].
69. §
A Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának szabályairól szóló 11/2011. (II. 22.) Korm. rendelet szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletekről, és az állami tulajdonban álló vagy állami tulajdonba kerülő olyan ingatlanokról, amelyek az ingatlan-nyilvántartás szerint nem kizárólag a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet tartalmaz vagyonnyilvántartást vezet, amelynek alapjául az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználati nyilvántartás, az Országos Erdőállomány Adattár adatállománya, a Természetvédelmi Információs Rendszer, valamint a régészeti lelőhelyek és a műemléki területek tekintetében a kulturális örökség védelméért felelős miniszter által vezetett nyilvántartás szolgál. A nyilvántartás meghatározott adatokat, jogokat, tényeket tartalmaz informatikai adatbázisban rögzített módon. A nyilvántartás részét képezi továbbá az okirattár, amely az e rendeletben meghatározott adatokhoz, jogokhoz, tényekhez kapcsolódó, az NFK-nál vagy jogelődjénél keletkezett, illetve hatóságoknál, vagy más szervnél keletkezett, és az NFA-nál rendelkezésre álló okiratokat tartalmazza, ideértve a kapcsolódó térképállományt is.
A 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet a nyilvános pályáztatással történő hasznosítás közös szabályai körében előírja, hogy pályázati felhívásnak tartalmaznia kell a hatályos ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisból kinyomtatott, megfelelő áttekintést biztosító térképmásolatot.
A Nemzeti Földalapot kezelő szervezet állami vagyonnyilvántartás vezet és állami földvagyonnal kapcsolatos feladatokat végez, ezért indokolt, hogy az Fftv. 3. § (1) bekezdés d)–f) pontjában foglalt adatbázisokhoz díj-, költség- és térítésmentesen közvetlen hozzáférése.
70. §
A törvényjavaslat által módosított Földforgalmi tv. 2. §-a egyrészről hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény (Hktv.) és a Földforgalmi tv. egymáshoz való viszonyát rendezi, mivel Hktv. elővásárlási és előhaszonbérleti jogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz a borszőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott földre. A törvényjavaslat az általános-különös szabályozás kapcsolatára vonatkozó általános elv mentén – a borszőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott föld tekintetében – az elővásárlási és előhaszonbérleti jog vonatkozásában a Hktv. javára biztosítja az eltérést.
71. §
A sem földnek, sem művelés alól kivett területnek nem minősülő halastavak tulajdonosai és üzemeltetői zömében gazdasági társaságok. A halastavak üzemeltetéséhez elengedhetetlen a nem halastóként nyilvántartott, hanem az ingatlanon belüli egyéb, a halastó működtetéséhez szükséges alrészletek használata is. A törvényjavaslat a Földforgalmi tv. 4. §-ától eltérően kimondja, csak azon földrészletekre terjed ki a Földforgalmi tv. hatálya, amelyekben a halastóként nyilvántartott alrészletek dominálnak a más művelési ágak mellett. Az ennek meg nem felelő földrészletek nem tartoznak a törvény hatálya alá, így azok felett a mezőgazdasági termelőszervezet vagy annak nem minősülő jogi személy tulajdonjogot, illetve használati jogosultságot szerezhet.
72. §
Fogalmi pontosítások.
Meghatározza az erdőnek minősülő föld fogalmát, amely az ingatlan-nyilvántartásban erdő és fásított terület művelési ágban nyilvántartott földrészletek mellett azokat a kivett területeket is jelenti, amelyekre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve.
Pontosítja a helyben lakó szomszéd fogalmát, amely szerint a szomszédos föld fekvése szerinti településen kell helyben lakónak lennie a földművesnek, ha a szomszédos föld a jogügylet tárgyát képező föld fekvése szerinti településsel szomszédos településen (településhatáron) fekszik.
A nemzeti park igazgatóságok a törvény erejénél fogva mezőgazdasági termelőszervezetnek minősülnek.
Társult erdőgazdálkodásnak a föld használati jogosultságának erdőbirtokossági társulat részére történő átengedése minősül.
73. §
A törvényes öröklés fogalmának kiterjesztése a Fétv. 8. § (1) bekezdésének megfeleő rendelkezés Földforgalmi tv-be való iktatásával.
74. §
A Földforgalmi tv. hatályos 8. §-a a föld tulajdonjogát érintő más jogügyletek körét nem határozza meg, így ezt a törvényjavaslat pótolja. Ezáltal egyértelművé válik, milyen jognyilatkozatokat, szerződéseket kell biztonsági okmányba foglalni. E körben – az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez kapcsolódóan – szükséges továbbá a bejegyzési engedély és az ügyleti meghatalmazás nevesítése is.
75. §
A hatályos szabályozás alapján a föld tulajdonjogát a föld fekvése szerinti önkormányzat közfoglalkoztatás és településfejlesztés, valamint szociális földprogram céljára szerezheti meg. E rendelkezést indokolt kiegészíteni a természet védelméről szóló törvénnyel való összhang biztosítása miatt azzal, hogy az önkormányzat a helyi jelentőségű védett természeti területnek minősülő föld tulajdonjogát is megszerezheti a földnek a természet védelméről szóló törvényben meghatározott védelme céljából.
76. §
A tartási és az életjáradéki szerződés esetében nem áll fenn elővásárlási jog. A jogalkalmazás során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egymással egyébként bizalmi viszonyban nem álló magánszemélyek nagy számban kötnek földre életjáradéki és tartási szerződést az elővásárlási jog kijátszására, a földforgalmi szabályok megkerülésére, ezért indokolt a szerző fél oldaláról korlátozni ezt a típusú szerződést. A törvényjavaslat ezért kiegészíti a Földforgalmi tv. 12. §-át egy új (3) bekezdéssel, melynek alapján föld tulajdonjogát tartás és életjáradék jogcímén csak közeli hozzátartozó, bevett egyház, illetve annak belső egyházi jogi személye, önkormányzat, és az állam javára lehet átruházni azzal, hogy az állam csak életjáradéki jogviszonyt létesíthet.
A törvényjavaslat a Földforgalmi tv. 12. §-át kiegészítő (4) bekezdésben kizárja a föld tulajdonjogának bizalmi vagyonkezelési szerződés útján való megszerzését.
A bizalmi vagyonkezelés jogintézményének lényege, hogy a vagyonrendelő a vagyont a vagyonkezelő tulajdonába adja, a vagyonkezelő a vagyont kezeli és a vagyonkezelés hasznát a kedvezményezettnek átadja. A tulajdonjog átruházása lényegi előfeltétele a bizalmi vagyonkezelésnek, tulajdonjog átruházása nélkül nem beszélhetünk bizalmi vagyonkezelésről. A tulajdon-átruházásnak a jogcíme a bizalmi vagyonkezelési jogviszony, maga a vagyonkezelés három különböző jogügyelettel (szerződés, végrendelet, egyoldalú jognyilatkozat) is létrehozható és két tulajdon átruházási mozzanatból tevődik össze: a vagyonrendelésből és a vagyonkiadásból.
A bizalmi vagyonkezelés érdekében történő tulajdon-átruházás, a vagyonrendelés visszterhes jogügylet, de éppen ellenkező előjellel, mint az adásvételi szerződés, mivel a vagyonkezelő, azaz a tulajdonjogot megszerző fél lesz jogosult díjazásra és nem az átruházó vagyonrendelő. A vagyon kiadása a bizalmi vagyonkezelési jogviszony keretei között ingyenes jogügylet, hiszen a kedvezményezett (vagy adott esetben a vagyonrendelő) az átruházásért nem ad ellenértéket.
Vagyonkezelő elvben mind jogi személy, mind természetes személy lehet. Bárki végezhet bizalmi vagyonkezelői tevékenységet bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján: rendszeresen ezen tevékenységet végző bizalmi vagyonkezelő vállalkozásként, vagy a bejelentési kötelezettségének eleget tevő, nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelőként.
A vagyonkezelő legalapvetőbb kötelezettsége a kezelt vagyon gazdaságos működtetése, megőrzése és gyarapítása. E tevékenység során a vagyonkezelő a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembe vétele mellett köteles eljárni. A vagyonkezelőt, tevékenységért díjazás illeti meg, de ingyenesen is teljesítheti feladatát.
A hatályos földforgalmi szabályozás kifejezetten nem zárja ki a bizalmi vagyonkezelési szerződés kötését földre vonatkozóan.
Mindezek alapján a felek között létrejövő bizalmi vagyonkezelési szerződésre és az annak alapján történő tulajdonszerzésre a Földforgalmi tv. földre vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadóak lennének, amennyiben a szerződés tárgyát képező földterület művelési ága a törvény 5. § 17. pontja szerinti művelési ágak valamelyikébe tartozik. Vagyis ennek keretében természetesen a Földforgalmi törvény tulajdonszerzési korlátokra vonatkozó rendelkezései is megfelelően alkalmazandóak.
A Földforgalmi tv. – meghatározott kivételekkel – a jogi személyek és a jogi személyiség nélküli szervezetek földszerzését nem teszi lehetővé. Mindezek alapján föld – a jelenlegi jogszabályi környezetben – jogi személy által végzett bizalmi vagyonkezelési tevékenység keretében nem kezelhető. A természetes személyek esetében jelenleg jogértelmezés kérdése a bizalmi vagyonkezelés jogcímén történő tulajdonszerzés lehetősége.
A jogintézmény lényegét tekintve azonban az kifejezetten nem a földnek minősülő ingatlanok hasznosítására került kialakításra. Inkább tekinthető egy befektetési konstrukciónak, ahol is a Ptk. indokolásában foglaltak szerint döntő elem „a tulajdonosi és a döntési (menedzsment) pozíciók szétválasztása”, melynek eredményeként „egy jogalany megkapja a tulajdonosi döntések meghozatalához szükséges jogosultságokat, miközben a vagyon hasznosításával, illetve az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéseit úgy kell meghoznia, hogy a vagyon egyes elemei által előállított haszon egy másik jogalany (az „eredeti” tulajdonos vagy az általa meghatározott harmadik személy) vagyonát gyarapítsa.” A földhasználat speciális követelményeivel a bizalmi vagyonkezelés nem vagy csak nehezen egyeztethető össze, ezért az egyértelműség kedvéért indokolt a Földforgalmi tv-ben rögzíteni, hogy földre vonatkozóan – a vagyonkezelő személyétől függetlenül – bizalmi vagyonkezelési szerződés nem köthető.
77. §
Az üvegházak számának növelését célzó kiemelt kormányzati cél elérése érdekében indokolt lehetővé tenni, hogy a föld tulajdonjogának átruházása esetén a más célú hasznosításra vonatkozó 5 éves tilalom ne terjedjen ki az állandó jellegű növényházak létesítésének esetére.
78. §
A Földforgalmi tv. a 13–15. §-ban foglalt nyilatkozatokat egységesen kezeli, azok hiányához egységesen megtagadási jogkövetkezményt fűz, ugyanakkor a Földforgalmi tv. 14. § (2) bekezdéséhez nem fűz nyilatkozattételi kötelezettséget. Így a hatóságnak ezt a feltételt hivatalból kellene megállapítani, jóllehet az eljáró megyei kormányhivatalnak nincsen erre vonatkozó információja. A módosítás értelmében a szerző fél a Földforgalmi tv. 14. § (2) bekezdésében meghatározott szerzési feltételről a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben köteles nyilatkozni.
79., 93. §
A tulajdonszerzési jogosultság, valamint a földhasználati jogosultság megszerzéséhez előírt kötelezettségvállalásokat tartalmazó nyilatkozatok megtételét a hatályos földfogalmi szabályozás a szerződésbe foglaltan és külön okiratban megfogalmazva is lehetővé teszi. A joggyakorlat szinte kizárólagosan eltolódott abba az irányba, hogy a nyilatkozatok a szerződés, illetőleg az elfogadó jognyilatkozat részét képezik. A külön okiratban történő csatolás lehetőségének megszüntetése egyrészről ezen kialakult gyakorlatot követi, másrészről az eljárás egyszerűsítése, egyértelműsítése irányába hat.
80. §
Az állami tulajdonú erdőgazdaságok vonatkozásában indokolt annak biztosítása, hogy a birtokmaximumból eredő korlátozás ne veszélyeztesse a részükre kijelölt közfeladatok ellátását.
81. §
A Földforgalmi tv. 17. §-a taxatíve meghatározza azokat a földszerzési esetköröket, amikor a földszerzési korlát meghaladható. Ide kerül átemelésre a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 10. §-ában szabályozott cserére vonatkozó rendelkezés az egységes szabályozás céljából.
Továbbá a hatályos rendelkezés csak a Földforgalmi tv. 16. § (1) bekezdésére utal vissza, mint amely 300 hektár földszerzési maximum meghaladható. Méltányolható, hogy a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár is meghaladhassa – a 17. §-ban felsorolt esetekben – a rá irányadó 1 hektár szerzési korlátot.
A Földforgalmi törvény a törvényjavaslat szerinti 17. § (2) bekezdése abban tér el a 17. § (1) bekezdés d) pontjától, hogy nemcsak 2014. május 1-jén tulajdonban lévő föld, hanem törvényes öröklés útján bármikor megszerzett föld cseréje mentesít a maximumok alól.
82. §
A jogalkalmazás során problémát jelent, hogy a földműves tulajdonostársat csak abban az esetben illeti meg az államot követő ranghelyen az elővásárlási jog, ha az eladó kívülálló, harmadik személynek kívánja értékesíteni a földet, és a tulajdonostárs elővásárlásra jogosultként szeretné megszerezni az ingatlant. A javasolt szabályozás egyértelműsíti azt a helyzetet, amikor a szerződés szerinti vevő tulajdonostárs. A 3 éves tulajdonlás előírása a visszaélések kizárását szolgálja.
A módosítással a jogalkotó támogatni kívánja az osztatlan közös tulajdonban álló földek esetében a tulajdonostárs általi szerzést és ezáltal közvetetten a közös tulajdon megszüntetését.
83., 99. §
Az elővásárlásra jogosultak sorrendjében a 2. helyen áll a földet használó földműves, akiről a Földforgalmi tv. annyit mond, miszerint e személy alatt azt a földművest kell érteni, aki legalább 3 éve használja a földet. Ugyanakkor a 3 éves földhasználat kezdő időpontjának meghatározása sok bizonytalanságot okoz a joggyakorlatban, így indokolt a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdését azzal kiegészíteni, miszerint az minősül földet használó földművesnek, aki a földhasználati nyilvántartás vagy az erdőgazdálkodói nyilvántartás szerint legalább 3 éve használja a földet.
A törvényjavaslat ugyanezen okból, a volt haszonbérlő megállapítása érdekében egészíti ki a Földforgalmi tv. 47. §-át új (2a) bekezdéssel.
A Földforgalmi tv. 19. § (5) bekezdésében és 47. § (5) bekezdésében foglalt „dologösszességként” történő eladás illetve haszonbérbe adás esete számos jogalkalmazás probléma forrásául szolgál. A szabályozásban szereplő egy mezőgazdasági üzemközponthoz való tartozást jelenleg nem lehet megállapítani, hiszen nincs olyan szabály, ami alapján az üzemközpont nyilvántartásba vételénél be kellene a nyilvántartásba jegyezni az „üzemközponthoz tartozó” összes (akár több száz) földnek a helyrajzi számát, és ilyen regisztrálás teljességgel indokolatlan is lenne. Ezért a törvényjavaslat az azonos földhasználó által használt földeket tekinti azonos dologösszességhez tartozóknak. Ez adásvétel esetében fennállhat akár az eladó, akár a vevő vonatkozásában.
A törvényjavaslat megteremti a lehetőséget arra, hogy több elővásárlásra jogosult egy elfogadó jognyilatkozatban közösen is gyakorolhassa e jogosultságát. Ez független attól, hogy a vételi ajánlat egy vagy több földrészletet tartalmaz. Ez esetben azonban az elővásárlásra jogosultak sorrendjében az elővásárlási jogot közösen gyakorló jogosultak közül azt a jogosultat lehet csak figyelembe venni, aki a jogosulti rangsor szerint az utolsó helyen áll. Ennek az indoka a visszaélések elkerülése.
84. §
Ha az állam a szerződés szerinti vevő, szükségtelen a szerződést az elővásárlásra jogosultakkal közölni, hiszen az elővásárlási sorrendben első helyen az állam nevében eljáró a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet gyakorolja az elővásárlási jogot. Indokolt ezért ezen esetkörrel a Földforgalmi tv. 20. §-ának bővítése, mely kérdés az elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlása érdekében az adás-vételi és a haszonbérleti szerződés hirdetményi úton történő közlésére vonatkozó eljárási szabályokról szóló 474/2013. (XII. 12.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése alatt már szabályozásra került.
Ezen túl a törvényjavaslat kizárja az elővásárlási jogot a földhasználó részarány-tulajdonost megillető vételi jog gyakorlása útján történő földtulajdonszerzés esetére, mivel ez esetben a fölhasználónak a vételi jog gyakorlásához legalább 10 éve szakadatlanul birtokolnia kell az érintett földrészlet teljes területét.
85., 96. §
Indokolt elhagyni a szerződésnek a más törvényen alapuló elővásárlási és előhaszonbérletre jogosultakkal (valamint a megállapodáson alapuló elővásárlásra jogosultakkal) való közvetlen közlésre vonatkozó rendelkezést, mivel komoly nehézséget okoz a jogalkalmazásban annak eldöntése, hogy a jóváhagyási eljárás során ezen rendelkezéshez kapcsolódóan van-e vizsgálati kötelezettsége a mezőgazdasági igazgatási szervnek, és amennyiben igen, úgy milyen szankciót fűzhet a közvetlen közlés igazolásának az elmaradásához. Így pl. a nem földműves tulajdonostársaknak a Ptk. alapján, míg a földműves tulajdonostársaknak a Földforgalmi tv. alapján áll fenn elővásárlási joga, azonban az eladónak nincs arról információja, hogy a tulajdonostársak közül – akik az osztatlan közös tulajdonban álló földek sajátosságai miatt akár több százan is lehetnek – kivel kell közvetlenül is közölnie az elővásárlási jogának gyakorlása céljából a szerződést és emellett több esetben is kérdésként vetették fel, hogy a közvetlen közlés megtörténtét hogyan és kinél kell igazolni.
A fentieken túl a magyarország.hu kormányzati honlapon történő egységes közzététel jobban szolgálja az elővásárlási és előhaszonbérleti jog intézményét, tekintettel arra, hogy szélesebb körű hozzáférést biztosít, a közzétett hirdetmények között többféle szempont szerinti keresést tesz lehetővé, valamint a közzététel dátuma és a nyilatkozattételre rendelkezésre álló határidő is könnyebben nyomon követhető. Így a szerződésnek az önkormányzati hirdetőtáblán való kifüggesztése már csak kiegészítő, tájékoztató szerepet töltene be a törvényjavaslat szerint.
Ennek alapján a törvényjavaslat megfordítja a szerződésnek a jogosultakkal való közlés módjához kapcsolódó joghatást, mert a joghatályos közlésnek a kormányzati portálon való közzététele, és nem a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján való kifüggesztése lesz.
86. §
A törvényjavaslat azért pontosítja a Földforgalmi tv. 23. § (3) bekezdését, mert egy elővásárlásra jogosult esetén is szükséges e jogosultat gyakorlót a vevővel rangsorolni.
A vevő vonatkozásában bár kötelezően előírta a Fétv. 13. § (3) bekezdése, hogy meg kell jelölni ez elővásárlási jogosultág jogalapját, nem fűzödött szankció ahhoz, ha a vevő valótlan elővásárlási jogosulti pozíciót jelölt meg, mindazonáltal ezzel megtévesztette az elővásárlásra jogosultakat.
87., 98. §
A Földforgalmi tv. 29. § (1) bekezdése szerint, ha a mezőgazdasági igazgatási szerv több, azonos ranghelyen álló elővásárlásra jogosult javára hozhatna jóváhagyó döntést, akkor ezen elővásárlásra jogosultak közül az eladó, illetve meghatározott esetben a mezőgazdasági igazgatási szerv választása szerinti jogosultat jelöli ki arra, hogy az adás-vételi szerződés szerinti vevő helyébe lépjen. Abban az esetben, ha a szerződés szerinti vevő és az elfogadó jognyilatkozatot tevő elővásárlásra jogosult áll azonos ranghelyen, számos esetben – indokolatlanul – szintén a választás jogát gyakoroltatták az eladóval. A törvényjavaslat által megállapított Földforgalmi tv. 28/A. §-a ezért kimondja, hogy ha a mezőgazdasági igazgatási szerv a szerződés szerinti vevő és a vele azonos ranghelyen álló elővásárlásra jogosult javára egyaránt hozhatna jóváhagyó döntést, akkor az adás-vételi szerződés szerinti vevővel kell jóváhagyni a szerződést. Ez esetben ugyanis az eladó azzal már „választott” az azonos ranghelyen álló jogosultak közül, hogy a szerződés szerinti vevővel kötötte meg a szerződést, így a Földforgalmi tv. 29. §-ának alkalmazása mellőzendő.
Azonos okból egészül ki a törvényjavaslat alapján a Földforgalmi tv. új 53/A. §-sal a haszonbérleti szerződések esetében.
88. §
A 2018. évi CXXXVI. törvény új tulajdonszerzési módként vezette be a föld tulajdonjogának a 67/A. § alapján vételi jog érvényesítésével történő megszerzését. Ezen szerzésmód tekintetében szükséges meghatározni az alkalmazási szabályokat.
89. §
A törvényjavaslat e §-a a 24/2017. (X. 10.) AB határozat által megállapított mulasztásos alkotmánysértés orvoslására irányul.
90. §
A törvényjavaslat a Földforgalmi tv.-nek a jogalkalmazásban nehézséget okozó 36. § (1) bekezdés g) pontját pontosítja.
A 384/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 21. § (11) bekezdése úgy rendelkezik, miszerint „Több mező- és erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülő, önálló helyrajzi számú ingatlant érintő telekalakítás ingatlan-nyilvántartási átvezetésekor, ha a telekalakítás következtében valamelyik tulajdonos tulajdoni hányadát képező földterület(ek) nagysága meghaladja az ingatlan-nyilvántartásban a kiinduló állapot szerinti tulajdoni hányadból számítható területnagyságot, igazolni kell, hogy a többlet terület megszerzésére vonatkozóan a Földforgalmi tv. szerinti hatósági jóváhagyás megtörtént.”
Ennek alapján az ingatlan-nyilvántartási átvezetéskor vizsgálni kell, hogy az egyes tulajdonosok tulajdoni hányada telekalakítás következtében változott-e. A tulajdoni hányad növekedése (tehát a természetben földterület szerzése) esetén ugyanis a szerzést megalapozó, a mezőgazdasági igazgatási szerv által jóváhagyott, bejegyzés alapjául szolgáló okirat becsatolása szükséges. Amennyiben az ingatlan-nyilvántartási átvezetésnél ez nem áll rendelkezésre, a kérelem visszautasításának van helye az Inytv. 39. § (4) bekezdésének g) pontja értelmében.
Az ügyfelek több esetben azért kérik a földnek minősülő ingatlanra a telekalakítási eljárás lefolytatását, hogy a telekalakítás következtében – amikor valamelyik tulajdonos tulajdoni hányadát képező földterület(ek) nagysága meghaladta az ingatlan-nyilvántartásban a kiinduló állapot szerinti tulajdoni hányadból számítható területnagyságot – tulajdonjog átruházásra kerüljön sor és így a Földforgalmi tv. 36. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással mentesüljenek a mezőgazdasági igazgatási szerv hatósági jóváhagyása alól.
A Földforgalmi tv. ezen módosításával a két jogszabály közötti összhang is biztosított válik.
91. §
A törvényjavaslat kiegészíti a Földforgalmi tv. 37. §-át a haszonélvezeti jog, illetve a használat jogának végintézkedéssel történő alapításának esetével, továbbá kimondja, hogy a Földforgalmi tv. e fejezetének rendelkezéseit a föld tulajdonjogának a haszonélvezeti jog fenntartásával történő átruházása esetén a fenntartott haszonélvezeti jog vonatkozásában nem kell alkalmazni.
92., 115. §
A jogalkotás fő célja a tulajdonosok és gazdálkodók élethelyzeteihez alkalmazkodó új, erdőspecifikus hasznosítási, használati jogcímek (szerződés típusok) kialakítása és azok hatékony, kis érdeksérelmi kockázatokkal járó működését elősegítő szabályozása.
A releváns élethelyzetek meghatározása tekintetében az erdőgazdálkodási döntésekben, tevékenységekben való tulajdonosi részvételi hajlandóságokat és lehetőségeket, az erdőgazdálkodás hozamainak kockázataival, elosztásával kapcsolatos elvárásokat, illetve lehetőségeket, valamint a tulajdonosi társulási hajlandóság lehetséges eseteit szükséges áttekinteni. Ennek mentén az erdőgazdálkodási tevékenységben való tulajdonosi közreműködés lehetősége és az erdőgazdálkodás hozamainak elosztásával kapcsolatos elvárások, illetve lehetőségek tekintetében – különösen a társult erdőgazdálkodás során – új szerződés típusokat kell kialakítani, mert a jelenlegi keretek nem nyújtanak megfelelő lehetőséget a felek számára.
A javaslat biztosítja a tulajdonosok számára az osztatlan közös tulajdonukban álló erdő saját jogú használatát polgári jogi társaság formájában. Ebben az esetben a gazdálkodás folyhat az egész ingatlanon vagy annak meghatározott részén. A tulajdonostársak mint tagok a vagyoni hozzájárulásukat a tulajdoni hányaduknak megfelelő mértékben kötelesek teljesíteni, azonban nem minősül vagyoni hozzájárulásnak a tag tulajdonában álló föld vagy ahhoz kapcsolódó jog rendelkezésre bocsátása. A tulajdonostársaknak maguk közül képviselőt kell választani az ügyek vitelére, aki az erdőgazda lesz. Az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodói nyilvántartásba erdőgazdálkodóként az erdőgazdát jegyzi be. Mivel a polgári jogi társaságban való tagság közvetlenül kötődik a föld tulajdonlásához, így a polgári jogi társasági szerződés megszűnik bármely a tag halála vagy jogi személy tagesetében megszűnése, bármelyik tag kizárása, vagy bármely tag tulajdonjogának megszűnése (elidegenítése) esetén.
A javaslat újraszabályozza az erdőnek minősülő föld használati jogosultságának átengedésére vonatkozó jogcímeket, meghatározva azok tartalmát Ezen jogcímek az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés, az erdőgazdálkodási integrációs szerződés és az erdőkezelési szerződés.
Ha a földrészleten belül több alrészlet található, a melyek közül az erdőnek minősülő terület nagysága meghaladja az 1 hektárt, akkor ezen terület használati jogosultságát csak külön szerződéssel lehet átengedni, azaz külön szerződést kell kötni a földrészleten belül található erdőnek nem minősülő művelési ágú területre és az erdőnek minősülő területre. Értelmező rendelkezésként a javaslat meghatározza, hogy ha a földrészleten belül 1 hektár területnagyságot meg nem haladó erdőnek minősülő terület és erdőtől eltérő művelési ágú más terület is található, a teljes földrészletet erdőnek kell tekinteni, ha az erdőnek minősülő terület nagysága meghaladja a más művelési ágú területnek vagy területeknek együttes nagyságát.
Mind az erdőgazdálkodási haszonbérleti és mind az erdőgazdálkodási integrációs jogviszony lehetőséget ad arra, hogy a tulajdonos a részére járó ellenszolgáltatást akár részben vagy egészben természetben (fában vagy más haszonvételben) kaphassa meg.
Az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés speciális haszonbérleti szerződés. Erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződést az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás köthet.
Ha a felek másként nem állapodnak meg az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződéssel a hasznok szedésének joga kizárólag a növedék mértékéig terjed, azaz azt a vagyonmennyiséget kell visszaadni a bérbeadó részére a jogviszony megszűnésekor, amekkora értéket a jogviszony létrejöttekor az erdő képviselt. Ennek való megfelelés érdekében az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződésben meg kell határozni az erdő faállományának a szerződés időtartama lejáratkori elvárt értékét és az értékszámítás módszertanát. A szerződésnek az időtartama lejártán kívüli bármilyen okból történő megszűnésekor a faállománynak a szerződés időtartama lejáratkori elvárt értékének és a szerződés megszűnésekor ténylegesen fennálló értékének nettó jelenértéke negatív különbözetéből számított csökkenés értékét a haszonbérlőnek a tulajdonos részére, míg pozitív különbözetéből számított gyarapodás értékét – ha a felek kifejezetten így állapodnak meg – a tulajdonosnak a haszonbérlő részére meg kell térítenie.
Az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés lejártát követően az erdőt olyan állapotban kell visszaadni, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység folytatható legyen.
Garanciális szabályként a javaslat rögzíti, hogy a haszonbérlő csak akkor végezhet véghasználatot, ha a szerződésben a felek erről kifejezetten megállapodtak és a haszonbérlő kötelezettséget vállalt az erdőfelújításra vagy biztosítékot nyújtott az erdőfelújítás költségeire. A biztosíték másra nem használható fel és azt illeti, aki az erdőfelújítást elvégezte. Ha a felek nem állapodtak meg a véghasználat lehetőségéről, azonban valamely nem tervezett külső okból erdőfelújítási kötelezettség keletkezik és ezzel összefüggésben a haszonbérlő fakitermelést végez, abban az esetben is a haszonbérlőnek kötelezettséget kell vállalnia az erdőfelújításra vagy biztosítékot kell nyújtania az erdőfelújítás költségeire.
A haszonbérleti szerződés általános szabályaitól eltérően a szerződő felek az erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződésben haszonbérleti díjfizetési időszakként egy évnél hosszabb időszakot is meghatározhatnak, valamint a haszonbérleti díjfizetési időszakra járó haszonbér megfizetésére a haszonbérleti díjfizetési időszak lejártát megelőző időpontot, illetve előlegfizetést is kiköthetnek.
Az erdőgazdálkodási integrációs szerződés alapján az integrátor az előzetesen közzétett általános szerződési feltételekben meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján az adott erdőt az erdőgazdálkodásába tartozó földek portfoliójának körébe bevonja, valamint ezen portfolió együttes összehangolt érdekei alapján az adott önálló erdőgazdálkodási egység területén saját nevében erdőgazdálkodik és ellenértékként a tulajdonos részére járadékot fizet. A jogcím lehetővé teszi, hogy a portfolión belül a bevételeket és a kiadásokat egymással összevezesse, a tulajdonos javára fizetendő járadék összegét a teljes portfolióban elért eredmények figyelembe vételével fizesse meg.
Az általános szerződési feltételekben meghatározott erdőgazdálkodói feladatok körébe nem tartozó plusz szolgáltatásokat a tulajdonos külön megállapodás alapján térítés ellenében igényelheti az integrátortól.
Az erdőgazdálkodási integrációs szerződés írásban, erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás által és legalább tíz, legfeljebb ötven év határozott időre köthető. Az integrátor a tárgyév vonatkozásában az erdőgazdálkodási tevékenységek bevételeiről és költségeiről, valamint a tulajdonos részére fizetett járadékról legkésőbb az elszámolási időszakot követő év június 30-ig részletes beszámolót készít.
A stabil gazdálkodás biztosítása érdekében (azaz a szerződéskötéskor kalkulált járadék megfizetésére és az eredményes erdőgazdálkodás biztosítására) az erdőgazdálkodási integrációs szerződés rendes felmondással nem szüntethető meg. A tulajdonos azonnali hatállyal felmondhatja az erdőgazdálkodási integrációs szerződést, ha az integrátor a feladatait nem, vagy olyan módon látja el, amely súlyosan veszélyezteti az erdőnek minősülő föld fennmaradását, a fenntartható erdőgazdálkodást, vagy járadékfizetési vagy a számadási kötelezettségének nem tesz eleget.
Az integrációs szerződés bármilyen okból történő megszűnésekor a faállománynak a szerződés hatálybalépésekor fennálló és a szerződés megszűnésekor fennálló nettó jelenértéke pozitív különbözetéből számított gyarapodás értékét a tulajdonosnak az integrátor részére meg kell térítenie, hiszen ezen bevételekhez az integrátor arányosan hozzájuthatott volna, ha a szerződés az eredeti futamidőre hatályban marad. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem kell megtéríteni azokat a gyarapodásokat, amelyeket a külön megállapodás alapján maga a tulajdonos finanszírozott meg.
Az erdőkezelési szerződés alapján az erdőkezelő a tulajdonos javára, de saját nevében eljárva gazdálkodik és gyakorolja az erdei haszonvételeket. Köteles a tulajdonos mindenkori egyéni érdekeit figyelembe venni, a kezelt erdőt az előre láthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni. A tulajdonos közvetlen irányítja az erdőkezelőt, finanszírozza az erdőgazdálkodás költségeit, maga az erdőkezelő a szükséges szakmai ismereteket és tevékenységet biztosítja, amely tevékenységéért díj illeti meg. Ez a díj az erdőkezelő közreműködésének ellenértéke magában foglalja az erdőgazdálkodási tevékenység költségeit is.
Ha a felek másként nem állapodnak meg, az erdőgazdálkodásból eredő bevételeket a tulajdonos nevében eljárva az erdőkezelő szedi be, amelyből a díj levonását követően keletkező jövedelmet a tulajdonos részére megfizeti. A tárgyévet követő időszakban felmerülő erdőfelújítási kötelezettség költségeinek fedezetét a tulajdonos biztosítja az erdőkezelő számára, vagy a felek erre vonatkozó megállapodása alapján az erdőkezelő a kifizetés során a felmerülő költségek fedezetéül szolgáló összeget visszatarthatja.
Figyelemmel arra, hogy a kezelt erdő a tulajdonos érdekkörébe tartozik, így az az erdőkezelő saját vagyonától és az általa kezet más erdőktől elkülönült vagyont képez, amelyet az erdőkezelő köteles külön nyilvántartani. A kezelt erdőre, valamint az erdőgazdálkodásból eredően beszedett bevételekre az erdőkezelő hitelezői és az erdőkezelő által kezelt más erdők hitelezői nem támaszthatnak igényt.
Az erdőkezelő a tulajdonos kérésére a kezelt erdőről köteles tájékoztatást adni, amelynek ki kell terjednie a kezelt erdő tényleges és várható gyarapodására, értékére, továbbá a kezelt erdőt érintően felmerülő kötelezettségekre. Az erdőkezelő az erdőgazdálkodási tevékenységek bevételeiről és költségeiről, valamint a tulajdonost illető és részére kiadott jövedelemről legkésőbb az elszámolási időszakot követő év június 30-ig részletes beszámolót készít.
Erdőkezelési szerződés határozatlan időre is köthető, rendes felmondással 12 hónapos felmondási idővel szüntethető meg. A tulajdonos azonnali hatállyal felmondhatja az erdőkezelési szerződést, ha az erdőkezelő a feladatait nem, vagy olyan módon látja el, amely súlyosan veszélyezteti az erdőnek minősülő föld fennmaradását, a fenntartható erdőgazdálkodást, vagy az erdőkezelő a tájékoztatási vagy számadási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy az erdőgazdálkodás jövedelmét – a díj levonását követően – az erdőkezelő nem fizeti meg a tulajdonosnak.
Erdőkezelő erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás lehet. Az erdőkezelésre irányuló szerződést írásba kell foglalni. Közös tulajdonban álló önálló erdőgazdálkodási egység esetén a szerződés létrejöttéhez az érintett tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított többségének írásbeli döntése szükséges.
94. §
A törvényjavaslat e §-a egyértelművé kívánja tenni, hogy földre előhaszonbérleti jog szerződéssel nem alapítható, ellenkező esetben a szerződés törvény erejénél fogva semmis.
95. §
A módosítás előhaszonbérleti jogot biztosít azon erdőgazdálkodók számára, akik úgynevezett megbízási szerződéssel művelték az erdőt.
A jogalkalmazás során nehézséget jelent – a vonatkozó speciális rendelkezés hiánya okán –, hogy amennyiben egy föld erdőnek minősülő és erdőnek nem minősülő alrészletet egyaránt tartalmaz, miként kell az előhaszonbérleti sorrendet vizsgálni. A módosítással egyértelműen meghatározásra kerül, hogy abban az esetben, ha egy földrészleten belül az erdőnek minősülő föld területnagysága meghaladja az erdőnek nem minősülő föld területnagyságát, úgy az előhaszonbérleti jogosultsági sorrend tekintetében az erdőnek minősülő földre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a teljes föld vonatkozásában.
97. §
A haszonbérleti szerződésnek érvényességi és hatályosulási feltételeknek való megfelelőség szempontjából történő vizsgálatának szabályai.
100. §
A haszonélvezeti jog alapításáról szóló szerződés hatósági jóváhagyástól mentes jogügylet, így az ingatlan-nyilvántartási eljárásban kell vizsgálnia az ingatlanügyi hatóságnak, hogy a szerződés nem ütközik-e szerzési korlátba, tilalomba. Amennyiben a haszonélvezeti jogot nem közeli hozzátartozó javára engedik, vagy 20 éves időtartamnál hosszabb időtartamra alapítják, úgy a szerződés semmis a Földforgalmi tv. 37. §-a értelmében, és az ingatlanügyi hatóság a Földforgalmi tv. 61. §-a alapján az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint jár el. A 61. § ez idáig nem tartalmazta a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének esetkörét, a módosítás célja ezen hiányosság kiküszöbölése.
101. §
A Földforgalmi tv. 64. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha a 63. §-ban foglalt bírság kiszabása ellenére a kötelezett 6 hónap elteltével sem állítja helyre a jogszerű állapotot, a mezőgazdasági igazgatási szerv – az erdőnek minősülő föld kivételével – a 65. §-ban meghatározottak szerint intézkedik a föld kényszerhasznosításba adásáról. A jelenleg hatályos 64. § (2) bekezdésben foglaltak szerint az (1) bekezdésében megállapított – 6 hónapos – időtartam kezdetét attól a naptól kell számítani, amely napon a kötelezettel szemben a kényszerhasznosítás elrendeléséről szóló határozat jogerőre emelkedett. Ez utóbbi rendelkezés szerinti, a 6 hónapos időtartam kezdő időpontjára vonatkozó meghatározás ugyanakkor nem helytálló, ugyanis a mezőgazdasági igazgatási szerv csak bírság kiszabását követően intézkedik a föld kényszerhasznosításba adásáról, így indokolt a 64. § (2) bekezdésének pontosítása és a 6 hónapos időtartam kezdő időpontjának a kötelezettel szembeni, a bírság kiszabásáról rendelkező határozat véglegessé válásának napjától való számítása.
Mindemellett a törvényjavaslat pontosít amiatt is, mert a hatályos rendelkezés értelmében nem vonatkozik arra a tulajdonosi kötelezetti körre a szankció, akik nem adásvétel jogcímén szerezték meg a föld tulajdonjogát.
102. §
A törvényjavaslat kiegészíti a Földforgalmi tv. 72. §-ában foglalt felhatalmazó rendelkezést azzal, hogy a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a föld tulajdonjogának a 67/A. § alapján vételi jog gyakorlása útján történő megszerzésének részletes szabályait.
103. §
A törvényjavaslat alkalmazási, illetve átmeneti rendelkezéssel egészíti ki a Földforgalmi tv-t a tartás és az életjáradék jogcímén kötött tulajdonjogot átruházó szerződéseket érintő hatósági jóváhagyási és ingatlan-nyilvántartási eljárás, továbbá a örökös tulajdonszerzésének megtagadása esetén az őt megillető kártalanítás vonatkozásában.
104. §
A törvényjavaslat szövegcserés módosításokat tartalmazó és a hatályon kívül helyező rendelkezései a fent jelzett módosító rendelkezésekhez kapcsolódnak vagy pontosító jellegűek. A fentebb már jelzett szövegcserés módosításokon illetve az egyértelmű nyelvtani pontosításokon túl az alábbiakat tartalmazzák még e §-ok.
ad c) pontja: Az örökösként érdekelt a hagyatéki eljárásban az általa megszerzett, a Földforgalmi tv. szerinti mező-, erdőgazdasági hasznosítású földet, vagy tanyát ajándék jogcímén a Magyar Államnak felajánlhatja. Ekkor a közjegyző a felajánlott vagyontárgyat ajándék jogcímén a Magyar Államnak adja át az ajándékozó örökösként érdekelt közbenső jogszerzése megállapításával. Indokolt ezen esetkör kivétele a Földforgalmi tv. hatálya alól.
ad g) és p) pontja: egyértelművé teszi, hogy mind az engedélyköteles, mind az engedélyhez nem kötött, de bejelentés-köteles takarmányvállalkozás hivatkozhat a Földforgalmi tv. 18. § (2) bekezdés a) pont ab) alpont, valamint a 46. § (3) bekezdés a) pont ab) alpont alatti elővásárlási és előhaszonbérleti jogosultságra.
ad s) pontja: A Földforgalmi tv. 48. §-a nemcsak a Földforgalmi törvényen, hanem más törvényen alapuló előhaszonbérleti jogra is kiterjedjen, ezért indokolt a rendelkezés pontosítása.
A hatályon kívül helyező rendelkezések deregulációs és pontosító célúak, valamint összefüggnek a tervet módosító rendelkezéseivel.
105. §
Deregulációs rendelkezések.
106. §
A Fétv. 6. § (2) bekezdésének pontosítását az indokolja, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a hatósági bizonyítványban az állatsűrűséget nem tudja igazolni, mivel nem rendelkezik az állatsűrűség kiszámításához szükséges, a szerző fél birtokában lévő földterület területnagyságára vonatkozóan adattal. Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a nyilvántartás szerinti állatlétszám alapján megállapított állategységet tudja igazolni a hatósági bizonyítványt.
107. §
A jogalkotói szándék arra irányult, hogy a vevőnek kizárólag arról kell nyilatkoznia a szerződésben, ha érvényesíteni kívánja az elővásárlási jogosultságát. Következésképpen amennyiben ilyen nyilatkozatot nem tartalmaz a szerződés, úgy a mezőgazdasági igazgatási szervnek úgy kell tekintenie, hogy a jogosultság nem áll fenn, vagy nem kívánja érvényesíteni azt. Így figyelemmel a jogalkotói szándékra, annak érdekében, hogy a jogszabály szövegezése annak megfeleljen, pontosítani szükséges a rendelkezést.
108. §
Csak az elővásárlásra jogosultra nézve írja elő a törvény, hogy az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat is, a vevő vonatkozásában nem írja elő. Elvárható követelmény, hogy a vevő és az elővásárlásra jogosult az elővásárlási jogosultság igazolása tekintetében azonos szabályozás, azonos elbírálás alá essen, ezért a módosítás következtében, amennyiben a vevő elővásárlási jogosulti pozíciót jelöl meg az adásvételi szerződésben, és a jogosultságot okirattal igazolni kell (például ökológiai tanúsítvány, állattartó telep működése), úgy az adásvételi szerződés jegyzőhöz történő benyújtásakor csatolni kell az igazolásokat.
109. §
A törvényjavaslat alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv számára lehetővé válik, hogy a jogügylet hatósági jóváhagyása iránti eljárásban adatszolgáltatást kérhessen a takarmány-vállalkozásokról vezetett nyilvántartásban szereplő adatokról, valamint a vetőmag-előállítókról vezetett nyilvántartásban szereplő adatokról.
110. §
A törvényjavaslat kiegészíti ki a Fétv.-t azzal az esettel, ha a helyi földbizottság a rá irányadó határidőn belül nem adja ki az állásfoglalását. A helyi földbizottságnak a hatósági jóváhagyási eljárásban betöltött státuszára is tekintettel a „hallgatása” nem akadályozhatja meg az döntéshozatalt, így ez esetben is fennáll a mezőgazdasági igazgatási szervnek fennáll döntési kötelezettsége.
111. §
A 2018. évi CXXXVI. törvény új tulajdonszerzési módként vezette be a föld tulajdonjogának a 67/A. § alapján vételi jog érvényesítésével történő megszerzését. Ezen szerzésmód tekintetében szükséges meghatározni a speciális eljárási szabályokat.
Annak érdekében, hogy a vételi jog jogosultja a vételi jogának gyakorlása során az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdont szerezhessen, szükséges a Földforgalmi törvény és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény koherenciájának megteremtése. Az Inytv. általános szabályai alapján az ingatlan-nyilvántartásba jogot bejegyezni vagy a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulásával lehetséges (bejegyzési engedéllyel), vagy pedig olyan bírósági vagy hatósági határozattal, mely a felek megállapodását, ezáltal a bejegyzett jogosult nyilatkozatát pótolja. A tárgyi eljárásban a bejegyzett tulajdonostól az érdekellentétre tekintettel értelemszerűen nem várható el, hogy a bejegyzési engedélyt megadja. Ennél fogva azonban, a jogszerű bejegyzések érdekében indokolt a kétséget kizáróan, törvényben kijelölni egyfelől azon okiratokat, melyek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálnak, másfelől a mezőgazdasági igazgatási szerv határozatát, mint a bejegyzett tulajdonos nyilatkozatának pótlásának minősülő okiratot.
112. §
A jogalkotói szándék arra irányult, hogy a haszonbérlőnek kizárólag arról kell nyilatkoznia a szerződésben, ha érvényesíteni kívánja az előhaszonbérleti jogosultságát. Következésképpen amennyiben ilyen nyilatkozatot nem tartalmaz a szerződés, úgy a mezőgazdasági igazgatási szervnek úgy kell tekintenie, hogy a jogosultság nem áll fenn, illetve azzal a haszonbérlő nem kíván élni. Így figyelemmel a jogalkotói szándékra, annak érdekében, hogy a jogszabály szövegezése annak megfeleljen, pontosítani szükséges a rendelkezést.
113. §
Csak az előhaszonbérletre jogosultra nézve írja elő a törvény, hogy az elfogadó jognyilatkozathoz csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat is, a haszonbérlő vonatkozásában nem írja elő. Elvárható követelmény, hogy a haszonbérlő és az előhaszonbérletre jogosult az előhaszonbérleti jogosultság igazolása tekintetében azonos szabályozás, azonos elbírálás alá essen, ezért a módosítás következtében, amennyiben a haszonbérlő előhaszonbérlői jogosulti pozíciót jelöl meg az adásvételi szerződésben, és a jogosultságot okirattal igazolni kell (például ökológiai tanúsítvány, állattartó telep működése), úgy a haszonbérleti szerződés jegyzőhöz történő benyújtásakor csatolni kell az igazolásokat.
114. §
A Fétv. hatályos 68. § (2) bekezdés d) pontja csak a határozatlan időtartamra kötött szívességi földhasználati szerződések esetén rendelkezik a szerződő felek közötti közeli hozzátartozói viszony megszűnésével bekövetkező szerződés megszűnési októl. Ezt indokolt kiterjeszteni a határozott időtartamra kötött szívességi fölhasználatokra is.
116–117. §
A törvényjavaslat a szövegcserés módosításokat tartalmazó és a hatályon kívül helyező rendelkezései alapvetően technikai és pontosító jellegűek.
A 109. § b) és a 110. § a) pontja szerinti módosítást az indokolja, hogy a Földforgalmi tv. és a Fétv. alkalmazásában egységesen végintézkedésnek minősül a végrendelet, az öröklési szerződés és a halál esetére szóló ajándékozás. A Földforgalmi tv. és a Fétv. is következetesen a végintézkedés megjelölést használja a Fétv. 8. §-ának kivételével. Ezért a törvényjavaslat a Fétv. 8. §-ában végrendelet helyett végintézkedést rögzít.
A 109. § e) pontja szerinti módosítás indoka az, hogy a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet az esetek többségében nem tud a Fétv. által megállapított 30 napos határidőn belül reagálni a hozzá érkező használati megosztásról szóló, vagy haszonbérleti ajánlatra. Így viszont a „hallgatásával” a Nemzeti Földalapot kezelő szervezet – akaratán kívül – olyan partnerekkel kerülhet szerződéses viszonyba, akik nem felelnek meg az Nfatv. előírásainak, illetve az így létrejövő hasznosítási jogviszonyok esetében a naprakész vagyon-nyilvántartás, a közérdekű adatok megfelelő kezelése, és adott esetben az államot megillető használati ellenérték beszedése is problémássá válik.
Indokolt ezért egységesen (más jogalanyok esetében is) a címzett a nyilatkozattételre megszabott határidőt 30 nap helyett 60 napban meghatározni.
A 109. § g) pontja szerinti módosítás indoka az, hogy a helyi földbizottságként eljáró kamara nem jogosult kezelni a természetes személy természetes személyazonosító adatait, részére a mezőgazdasági igazgatási szerv csak az ügyfél nevét, lakcímét és az állampolgárságra vonatkozó adatát, valamint a kamarai tagsági azonosító számát adhatja át a Fétv. 28. § (2) bekezdése szerint.
A Fétv. egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését tartalmazó 110. § b), d) és e) pontja a Földforgalmi tv. 17. §-ának, 21. §-ának és 49. §-ának a törvényjavaslat szerinti módosításaival függ össze, azokhoz kapcsolódik. A 110. § c) pontjában foglaltakat pedig a hatályon kívül helyezni kívánt Fétv. 13. § (4) bekezdésében foglalt adatok célhoz kötöttségének hiánya indokolja.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás