PÜ BH 2020/41
PÜ BH 2020/41
2020.02.01.
A felhasználási szerződéssel összefüggő jogvita törvényszéki hatáskörbe tartozó szerzői jogi pernek minősül [1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 42. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 28. § , 129. § (1) bek., 158. § (2) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2000-től az alperes bérszámfejtő és társadalombiztosítási programját használja, és 2013-ban a humán ügyviteli megoldásainak fejlesztését határozta el, amelyhez az új szoftvereket szintén az alperestől kívánta beszerezni.
[2] A felek 2013. augusztus 31-én vállalkozási szerződést kötöttek, amely szerint az alperes mint vállalkozó kötelezettséget vállalt a felperes mint felhasználó felé az U. szoftvercsalád 4 moduljának bevezetésére a felperes telephelyén. A felperes vállalta a szerződésben meghatározott licenc 4 706 800 forint vételár ellenében történő megvásárlását.
[3] A szerződés tartalmazta az alperes által teljesítendő szolgáltatások ütemezését: eszerint a projekt 2013. július 27-i indulásához képest az első modul teljes és integrált éles üzemének 2013. október 1-jén kellett megtörténnie, míg a projekt lezárásának időpontjaként 2014. július 31-ét jelölték meg. Az alperes a vállalkozói díjának meghatározott százalékáról szóló számlákat a szerződésben feltüntetett ütemezés szerint volt jogosult kiállítani.
[4] A felek kikötötték, hogy ha valamelyikük a szerződésből adódó valamely lényeges kötelezettségét súlyosan megsérti és szerződésszegő magatartásával a megfelelő póthatáridőt tartalmazó írásbeli felszólítás ellenére sem hagy fel, akkor a másik fél jogosult a szerződést a póthatáridő eredménytelen leteltét követő első napon azonnali hatállyal, írásban felmondani.
[5] A felperes felhasználóként kötelezettséget vállalt arra, hogy a rendszer bevezetéséhez elengedhetetlen szoftvertermékek felhasználási jogát biztosító „Szoftver Licence és Maintenance megállapodást” a vállalkozási szerződéssel egyidejűleg aláírja azzal, hogy amennyiben ez utóbbi megállapodás bármilyen okból megszűnik, a megszűnés napján a vállalkozási szerződés is automatikusan hatályát veszti.
[6] A felek 2013. szeptember 18-án „Szoftver Licence és Maintenance megállapodás megrendelői adatlap” elnevezéssel egy újabb szerződést kötöttek, amely rögzítette, hogy az alperes a felperes által fizetett 4 706 800 forint + áfa licencdíj ellenében mely szoftverek vonatkozásában milyen felhasználási jogot biztosít a felperes részére. Megállapodtak abban is, hogy a felperes az adott szoftver termékek vonatkozásában az évi 1 210 320 forint + áfa díj megfizetése ellenében milyen szoftver maintenance szolgáltatásokra jogosult.
[7] A felperes a kiállított számlák alapján mindösszesen 8 320 582 forintot fizetett meg az alperesnek.
[8] Mivel az alperes a vállalkozási szerződésben meghatározott teljesítési határidőket elmulasztotta, ezért a felek az első modul 2013. október 1-jére tervezett éles üzemét 2014. május 1-jére módosították, de az alperes ekkor sem teljesített. A felperes 2014. augusztus 13-án a rendszer éles üzemére 2014. szeptember 1-jére végső póthatáridőt tűzött azzal, hogy e határidő eredménytelen eltelte esetén a vállalkozási szerződést azonnali hatállyal felmondja és a már kifizetett vállalkozói díjat visszaköveteli. A 2014. szep-tember 15-én tartott egyeztetésen a felperes ugyan az éles üzem indulására 2014. szeptember 26-ig újabb határidőt szabott, de az alperes azt is elmulasztotta.
[9] A felperes 2014. szeptember 30-án – arra hivatkozva, hogy e napon sem állt még rendelkezésére a szerződés szerinti használható, az igényeit kielégítő, komplex szoftver – a vállalkozási szerződést felmondta, és felszólította az alperest a szoftvermodulok bevezetésével összefüggésben már kifizetett 8 320 582 forint 8 napon belüli visszafizetésére.
[10] Az alperes a 2014. október 15-i válaszlevelében az azonnali hatályú felmondást nem fogadta el, és állította, hogy szerződésszegést nem valósított meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes keresetében 8 320 582 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy bár a 2014. szeptember 30-án kelt levelében pontatlanul felmondásként jelölte meg a szerződés felbontására irányuló nyilatkozatát, annak tartalmából és az előzményekből az alperes számára is nyilvánvaló lehetett, hogy a jognyilatkozat elállásnak minősült. Minthogy az alperes a póthatáridőben sem teljesített, és az egyes részfeladatok elvégzése a szolgáltatás jogi oszthatatlansága folytán önálló teljesítésnek nem tekinthető, a jogszerű elállás alapján az eredeti állapot helyreállítása indokolt. A felperes keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 298. § b) pontját, 300. § (1)–(2) bekezdéseit és 320. §-át jelölte meg.
[12] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság – a megismételt eljárásban meghozott – ítéletével a keresettel egyezően marasztalta az alperest.
[14] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a felek a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 42. § (1) bekezdése szerinti felhasználási szerződést kötöttek. A Ptk. 319. § (2) bekezdésére és 321. § (1) bekezdésére is utalással kifejtette, hogy a felperes 2014. szeptember 30-án nem elállt a vállalkozási szerződéstől, hanem azt azonnali hatállyal felmondta. A felmondás az alperes általi átvétellel hatályosult, amely legkésőbb 2014. október 15-én megtörtént, figyelemmel arra, hogy az alperes e napon válaszolt a felperes levelére.
[15] Az elsőfokú bíróság – a Ptk. 317. § (2) bekezdésére is tekintettel – kiemelte, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felek által kötött két szerződésben meghatározott szolgáltatások oszthatatlanok, azaz a szoftver licence és maintenance szerződés szerinti szolgáltatás a vállalkozási szerződés teljesítése nélkül önállóan, rendeltetésszerűen nem használható. Ehhez képest a perben kirendelt igazságügyi informatikai szakértő aggálytalan szakvéleménye szerint a vállalkozási szerződésben meghatározott modulok nem voltak alkalmasak az üzemszerű működésre, továbbá az elégtelen/hibás paraméterezés, a két adatbázis közti folyamatos kapcsolat megoldatlan volta miatt nem képesek az elvárt működésre. A szakértő azt is megállapította, hogy a modulok a HR adatbázishoz való hozzáillesztés (migráció) nélkül önállóan nem használhatóak. Emellett a rendszer üzemszerű működése nélkül nem keletkezik maintenance (követési) szolgáltatás sem, az egymagában a felhasználó számára értéket nem képvisel.
[16] Mindezekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a két szolgáltatás jogilag oszthatatlan, és ez azt jelenti, hogy a felperes a vállalkozási szerződés felmondásával a szoftver licence és maintenance szerződést is felmondta.
[17] A perben a felperesre hárult továbbá annak bizonyítása, hogy 2014. szeptember 30-át megelőzően az alperes szolgáltatását meghaladó ellenszolgáltatást teljesített. Az elsőfokú bíróság e körben figyelembe vette a szakértőnek azt a megállapítását, miszerint bár a teljesítésigazolásokban megjelölt modulok átadása megtörtént, a szerződés ezzel még nem teljesült, a rendszer ugyanis nem működött, az adatbázis kapcsolat nem jött létre. Az elsőfokú bíróság emiatt a keresetnek helyt adó érdemi döntését azzal indokolta, hogy az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette, és a már kifizetett vállalkozói díj visszajár a felperesnek.
[18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokaira utalással – helybenhagyta.
[19] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem volt kötve a kereset felperes által megjelölt jogalapjához, és a kereseten nem terjeszkedett túl akkor, amikor a felmondásra, a felperest a Ptk. 319. és 321. §-a alapján terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítésére tekintettel a keresetnek eltérő jogi indokolással helyt adott. Az aggálytalan szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság megfelelően következtetett arra is, hogy noha a felek két eltérő tárgyú szerződést kötöttek, az azokban meghatározott szolgáltatások oszthatatlannak minősültek, a felperes által a szerződésekkel elérni kívánt cél ugyanis csak az egyik szerződés teljesítésével nem valósulhatott meg. A másodfokú bíróság ezért egyetértett azzal, hogy a szolgáltatások oszthatatlansága miatt, a Ptk. 317. § (2) bekezdése alapján a vállalkozási szerződés azonnali hatályú felmondása a licenc és maintenance szerződést is megszüntette, és a felek a Ptk. 319. § (2) bekezdése értelmében kötelesek voltak elszámolni. Az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is helytállónak minősítette, miszerint a felperes által megfizetett összeggel fedezett szolgáltatást az alperes nem nyújtott.
A felülvizsgálati kérelem
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] Mivel a Pp. 158. § (1) bekezdése szerint az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő permegszüntetési ok állt fenn, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintet nélkül vizsgálta felül.
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt megalapozott.
[23] Az elsőfokú bíróság az ítélete jogi indokainak kifejtésekor helyesen indult ki abból, hogy a felek a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést, valamint az Szjt. 42. § (1) bekezdése szerinti felhasználási szerződést kötöttek. Az utóbbi – a másodfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban sem vitatott – jogi tény megfelelő eljárásjogi jogkövetkezményeinek levonását azonban elmulasztotta. A Pp. 23. § (1) bekezdés c) pontja ugyanis a szerzői jogi pereket törvényszéki hatáskörbe utalja. Az említett felhasználási szerződéssel összefüggő jogvita pedig szintén szerzői jogi pernek minősül.
[24] A Pp. 28. §-a értelmében a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe; ha azonban a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes érdemi ellenkérelmének (139. §) előadása után a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető. Az elsőfokú bíróságnak ezért a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a – per tárgyának értékétől független – hatáskör hiánya miatt, a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjára és 157. § a) pontjára figyelemmel, a Pp. 158. § (2) bekezdése alapján a per megszüntetéséről, és egyidejűleg a Pp. 129. § (1) bekezdése szerinti áttételről kellett volna rendelkeznie. A másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna az elsőfokú bíróság mulasztását, és a Pp. 251. § (1) bekezdésének alkalmazásával magának kellett volna intézkednie a per megszüntetése, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az áttétel felől (BH 1995.520., Pfv.V.20.864/2018/10.).
[25] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a Pp. 270. § (1) bekezdése és 274. § (4) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 251. § (1) bekezdése, 158. § (2) bekezdése és 129. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte az ügy iratainak a perre a Pp. 23. § (1) bekezdés c) pontja értelmében hatáskörrel rendelkező Fővárosi Törvényszékhez való áttételét.
(Kúria Pfv. V. 20.070/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás