42/2020. (XI. 26.) BM rendelet indokolás
42/2020. (XI. 26.) BM rendelet indokolás
a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet, valamint a fegyverismereti vizsga, a fegyverforgalmazási vizsga, a lőfegyver, lőszer hatósági tárolása és a fegyverekkel, lőszerekkel kapcsolatos tevékenységek engedélyezésének igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 50/2004. (VIII. 31.) BM rendelet módosításáról szóló 42/2020. (XI. 26.) BM rendelethez
2021.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ez az indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, továbbá a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
1. A tagállami szabályozás lehetséges kereteit kijelölő európai uniós fegyverjogi irányelv nemrégiben bekövetkezett módosításából származó jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése érdekében az Országgyűlés megalkotta az egyes törvényeknek a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzésére vonatkozó európai uniós jogi szabályozás módosításával összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2020. évi XLIX. törvényt, amivel párhuzamosan a törvényi szintű szabályozáshoz kapcsolódó kormányrendelet azonos célt szolgáló módosítására is sor került.
Az alapul fekvő törvényi és kormányrendeleti szintű joganyaggal való szabályozási összhang változatlan fenntartása a tárgykör tekintetében irányadó,
a) a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendeletnek (a továbbiakban: Bmr.), valamint
b) a fegyverismereti vizsga, a fegyverforgalmazási vizsga, a lőfegyver, lőszer hatósági tárolása és a fegyverekkel, lőszerekkel kapcsolatos tevékenységek engedélyezésének igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 50/2004. (VIII. 31.) BM rendeletnek (a továbbiakban: Díjrendelet)
a fegyverjogszabályok jogharmonizációs célú módosításával összefüggő párhuzamos revízióját is hasonlóképpen elengedhetetlenné teszi, mindenekelőtt a hatósági tárolásba vett lőfegyverek és lőszerek megsemmisítésére, valamint a lőfegyverek központi nyilvántartásába történő elektronikus adattovábbítás technikai feltételeire, továbbá a színházi tűzfegyverek hatósági engedélyezéséhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjakra vonatkozó szabályozás terén.
Jóllehet a jelen miniszteri rendelet – a magyarországi fegyverjogszabályok jogharmonizációs célú módosításán keresztül – a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/853 európai parlamenti és tanácsi irányelvhez kapcsolódik, a benne foglalt módosítások a megváltozó irányelvi szabályozás magyarországi jogrendszerbe történő átültetése helyett valamennyi esetben csupán a magasabb jogforrási szintű joganyaggal való szabályozási összhang változatlan fenntartását szolgálják. Ebből következően az európai unió jogán alapuló előzetes bejelentési vagy egyéb véleményezési kötelezettség nem áll fenn.
2. A jelen jogszabály-módosítás mindemellett a Bmr. és a Díjrendelet gyakorlati alkalmazása során napvilágra került szabályozási anomáliák kiküszöbölése érdekében szükséges korrekciókat is elvégzi, amely módosítások egyrészt a mezőőrök számára a lőfegyvertartás feltételeként támasztott jártassági követelmények terén biztosított kedvezmények terjedelmét érintik, másrészt a fegyverekkel kapcsolatos egyes tevékenységek hatósági engedélyezéséhez kapcsolódó díjtételek újonnan történő megállapítására irányulnak.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz, valamint az 5. § a)–c) pontjához és e) pontjához
A Bmr. központi tárolásra vonatkozó rendelkezéseinek a szövegezése korábban következetlen, mi több, helyenként értelemzavaró módon alkalmazta egyrészt a „hatósági tárolás”, másrészt a „rendőrségi tárolás” kifejezéseket, amely terminológiai egyenetlenség mindenekelőtt a szóban forgó fogalmak pontos jelentéstartalmát megállapítani hivatott értelmező rendelkezések hiányára volt visszavezethető.
A hivatalos jogintézményi megnevezés terminológiai egységesítésének előzőleg áthidalhatatlan dogmatikai akadályát képezte az a körülmény, miszerint az engedélyköteles lőfegyverek és lőszerek központi („hatósági”, illetve „rendőrségi”) tárolásba vételének nem minden esetben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény szerinti hatósági jogviszony fennállta vagy megszűnése szolgált alapjául, mint például abban az esetben, ha a központi tárolás elrendelését a tartására nem jogosult által megtalált engedélyköteles eszköz rendőrségnek történő átadása tette szükségessé, vagy például olyankor, amikor az előzőleg központi tárolásba vett eszköz tulajdonjoga időközben a hatósági előtt sajátjogú ügyféli minőségben előzőleg meg nem jelent újabb jogosultra szállt át.
Az e körben felmerülő jogértelmezési, illetve jogalkalmazási nehézségek kiküszöbölése érdekében ezért a normaszöveg újonnan egészül ki a hatósági tárolás fogalmi kereteit és kizárólagos jelentéstartalmát megállapító értelmező rendelkezéssel, egyszersmind továbbá a jogintézményi megnevezés „hatósági tárolás”-ként történő terminológiai egységesítése előtt is megnyitva az utat azáltal, hogy a kérdéses fogalommeghatározás immár definíciószerűen is egyértelművé teszi, miszerint a közigazgatási jog területére tartozó hatósági jogviszony fennállása vagy megszűnése nem képezi elengedhetetlen feltételét az engedélyköteles eszközök hatósági tárolásba vételének.
E meghatározás a tárgyát képező jogintézményt mindemellett a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 44/A. §-a alapján az ellenérték fejében végzett szolgáltatás keretében történő rendőrségi tárolástól is megfelelő módon elhatárolja, amely utóbbi jogintézmény jellegadó ismérve a hatósági tárolással ellentétben éppen a lőfegyvertartásnak a jogosult számára előzőleg kiadott egyedi engedély meglétén és hatályosságán alapuló volta.
A 2. §-hoz és a 3. §-hoz, valamint az 5. § d) pontjához
A Bmr. korábban hatályban volt rendelkezései a tulajdonos szándéknyilatkozatának a hiányában a rendőrséget jogosították fel a hatósági tárolásba vett lőfegyver és lőszer (töltény) megsemmisítéséről szóló döntés meghozatalára.
A tulajdon alkotmányos védelmével összefüggő alaptörvényi követelmények fokozottabb érvényre juttatása érdekében ugyanakkor a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) módosuló rendelkezései a tulajdonos kifejezett hozzájárulásához kötik a hatóság által tárolt eszközök megsemmisítését, amely hozzájárulás hiányában a megsemmisítés csupán a tulajdonos kiléte megállapításának a kilátástalan volta esetén, illetve a jogszabály kifejezett ez irányú engedélye alapján végezhető el.
Az alapul fekvő törvényi követelményeknek megfelelően a Bmr. módosuló rendelkezései ezért immár végérvényesen megszüntetik a rendőrségnek a hatósági tárolásba vett lőfegyverek megsemmisítésére irányuló döntési jogosultságát, annak terjedelmét a továbbiakban csupán az előzetes szakértői értékbecslésen átesett eszközök kereskedői értékesítésre bocsátására, illetve a hatósági tárolás továbbfolytatására szűkítve. Abban az esetben tehát, ha a tulajdonos a hatósági tárolásba vett lőfegyver, illetve lőszer (töltény) megsemmisítését kezdeményezte, vagy a hatósági tárolásban lévő eszköz megsemmisítéséhez egyébként hozzájárult, a megsemmisítés végrehajtása – eltérő normatív tartalmú jogszabályi követelmény hiányában – nem mellőzhető: ez utóbbi megszorítás a tulajdonos rendelkezése ellenében megvalósuló esetleges jogutódlás lehetőségét kívánja kategorikusan kizárni, figyelemmel mindenekelőtt az érintett eszközök birtokjogának a jogszabály erejénél fogva fennálló korlátozott voltára.
Annak érdekében továbbá, hogy a központi tárolásban lévő eszközök kezelésének a rendőrség által kijelölt módja egyfelől a tulajdonos számára se okozzon vagyonjogi sérelmet, másfelől ugyanakkor a tárolást végző állami szerv oldalán se eredményezze többletköltségek felmerülését, a Bmr. irányadó rendelkezései a jelen jogszabály-módosítást követően is deklarálják, hogy az értékesítésből származó összeget – a felmerült költségek levonása után – a tulajdonos részére ki kell fizetni, míg a központi tárolás, az ehhez kapcsolódó szakértői értékbecslés, valamint a megsemmisítés költségei valamennyi esetben az érintett eszköz tulajdonosát terhelik.
A 4. §-hoz
A fegyverjogszabályok irányadó rendelkezései több esetben is az ehhez szükséges infrastrukturális felkészültséghez kötik a hatóság felé fennálló adatszolgáltatási kötelezettséggel terhelt egyes tevékenységfajták – így a fegyver- és lőszerforgalmazás, valamint a tűzfegyver kategóriájának, illetve alkategóriájának a megváltozását eredményező átalakítás – jogszerű végzését.
Ezzel párhuzamosan az Ftv. 22. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazás a rendészetért felelős minisztert jogosítja fel a lőfegyverek központi nyilvántartásába történő elektronikus adattovábbítás technikai feltételeinek a rendeleti úton történő meghatározására.
Annak érdekében, hogy az elektronikus adattovábbítási kötelezettség előírásszerű teljesítése az ügyfelektől ne kívánjon túlzott, illetve aránytalan mértékű erőfeszítéseket, a Bmr. szövegébe újonnan beépülő rendelkezések az adatszolgáltatás során az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendeletben meghatározott dokumentumformátumok kötelező használatát követelik meg a címzettektől, egyszersmind továbbá deklarálják az e formátumok használatára való ügyféli felkészültségnek a jogszerű tevékenységvégzés szempontjából fennálló elégséges voltát.
A 6. §-hoz
Mivel a tárgykör tekintetében irányadó jogszabályi előírások kifejezetten lehetővé teszik számukra a sörétes vadászlőfegyver birtokában történő szolgálatellátást, a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Fbő. tv.) 22. § (1) bekezdésében lefektetett rendelkezés többek között a lőfegyverismereti vizsga letételére kötelezi az egyszersmind rendészeti feladatokat ellátó személynek is minősülő mezőőröket.
Tekintettel arra, hogy a törvényben meghatározott vizsgakötelezettség terjedelmét korábban a lőfegyver használatára vonatkozó ismeretek terén is jogszabályi rendelkezés állapította meg, a Bmr. egyidejűleg mentesítette a sörétes vadászlőfegyver tartását kérelmező, érvényes mezőőri igazolvánnyal rendelkező személyeket a lőfegyvertartás hatósági engedélyezésének feltételeként a fegyverjogszabályokban úgyszintén előírt fegyverismereti vizsga gyakorlati vizsgarészének letétele alól, hiszen e személyeknek a mezőőri mivoltuknál fogva eleve rendelkezniük kellett a lőfegyver biztonságos használatához szükséges felkészültséggel.
A mezőőrök és a hegyőrök szolgálati viszonyáról szóló 29/1998. (IV. 30.) FM rendelet 1. §-ának a 2020. április 27-én hatályba lépett módosítása ezzel szemben – az e körben előzőleg irányadó volt 2. számú melléklet egyidejű hatályon kívül helyezése mellett – a továbbiakban a lőfegyverismeret terén is a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamarára bízza a mezőőrökkel szemben támasztott vizsgakövetelmények mikénti meghatározását, amely struktúra ugyanakkor – a szükséges jogszabályi megalapozottság hiányában – módszertani szempontból immár nem felel meg a szabályozással szemben támasztott jogbiztonsági követelményeknek.
A kizárólag az ágazati szabályanyag előírásain alapuló ismeret-ellenőrzés mindemellett szakmai tartalmára nézve sem feltétlenül tekinthető teljes körűnek, amennyiben a mezőőrök tevékenységvégzésének a szabályait megállapítani hivatott ágazati szabályozókban a fegyverismeret terén megjelenő követelményrendszer pillanatnyilag nem szükségképpen öleli fel a lőfegyvertartás hatósági engedélyezése érdekében megkövetelt elméleti és gyakorlati ismeretanyag teljes mennyiségét, következésképpen az Fbő. tv. alapján fennálló vizsgakötelezettség immár nem lehet alkalmas maradéktalanul kiválthatni a fegyverjogszabályok által előírt jártassági vizsga elméleti vizsgarészét.
Mindezen megfontolások konklúziójaképpen tehát megállapítható, hogy az alapul fekvő ágazati szabályanyag nemrégiben bekövetkezett módosítása többé sem alkotmányossági szempontból nem kínál a korábbiakkal egyenértékű biztosítékot a szabályozás megfelelő voltára nézve, sem szakmai értelemben nem jelent elfogadható mértékű garanciát a mezőőrök biztonságos lőfegyverhasználatra való felkészültségét illetően. A felmerülő közbiztonsági kockázatok kiküszöbölése érdekében ezért a fegyverjogszabályok által előírt egységes követelményrendszert és a szükséges ismeretek elsajátításának az ellenőrzésére szolgáló vizsgakötelezettséget a jövőben a szolgálati lőfegyverrel ellátott mezőőrökre is teljeskörűen ki kell terjeszteni.
A 7. §-hoz és a 8. §-hoz, valamint az 1. melléklethez
1. A Díjrendelet jogharmonizációs célú módosításai az irányadó törvényi előírások értelmében újonnan lőfegyverekké váló ún. színházi tűzfegyverek tartására jogosult címzetteket a hatóság általi engedélyezéssel összefüggésben terhelő díjfizetési kötelezettség szabályainak a felülvizsgálatára irányulnak.
Az e körben végrehajtott jogszabály-módosítások ugyanakkor kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a színházi célú használatra szánt fegyverek hatósági engedélyezéséhez kapcsolódó egyes díjtételek az ilyen eszközök tűzfegyverré minősítését követően se emelkedjenek, hanem éppen ellenkezőleg: továbbra is megmaradjanak a korábbi – az ezidáig is lőfegyvernek minősülő eszközökénél valamennyi esetben alacsonyabb – árszinten.
E jogpolitikai célkitűzés megvalósítása érdekében a Díjrendelet 1. számú melléklete szerinti táblázat 16. és 25. sorai változatlanul a korábban hatályban volt díjtételeket alkalmazva állapítják meg a színházi tűzfegyvereket érintő egyes tevékenységfajták hatósági engedélyezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjak összegét, míg az ugyanezen jogszabályhelyet érintő további módosítások kifejezetten kirekesztik a szóban forgó eszközfajtát a lőfegyverek fennmaradó hányadára nézve főszabály szerint irányadó párhuzamos rendelkezések hatálya alól.
A Díjrendelet irányadó rendelkezéseinek a jogharmonizációs célú módosítása ilyen módon tehát egyetlen díjköteles hatósági szolgáltatás esetében sem eredményezi a korábban alkalmazott díjtételek összegének a bármilyen irányban bekövetkező megváltozását.
2. Az Ftv. 22. § (3) bekezdés a) pontjában rögzített felhatalmazás a rendészetért felelős minisztert jogosítja fel a fegyverekkel kapcsolatos tevékenységek hatósági engedélyezéséhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjak mértékének rendeleti úton – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – történő meghatározására.
A szóban forgó díjtételek összegszerű mértékét megállapítani hivatott miniszteri rendelet ezzel szemben ezidáig nem nevesítette díjköteles tevékenységként a fegyverek engedélyezésével összefüggő valamennyi hatósági szolgáltatást, ellentmondásos helyzetet teremtve ezáltal a címzetteket terhelő fizetési kötelezettségek terén, egyes esetekben a Díjrendelet által tételesen meghatározott összegű igazgatási szolgáltatási díjak, míg más körben az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. §-a szerinti általános tételű illeték megfizetésére szóló kötelezettséget támasztva az ügyfelekkel szemben.
Ennek kiküszöbölése érdekében a jelen jogszabály-módosítás újonnan rendeli rögzíteni a díjköteles szolgáltatások körében
– egyrészt az ún. lőszerelemek kereskedelmi célú behozatalának, kivitelének, illetve az ország területén történő átszállításának a hatósági engedélyezését,
– másrészt a lőfegyver-kereskedői tevékenység végzésére jogosító hatósági engedélyek pótlását, illetve cseréjét,
– harmadrészt a fegyver kezelésére, illetve használatára jogosult személyeknek a szervezet részére kiadott lőfegyvertartási engedélybe történő bejegyzését, valamint az engedélyből történő törlését,
egyszersmind továbbá a mindezen szolgáltatásokért fizetendő díjtételek összegét is tételesen megállapítva.
Mindez tehát azt jelenti, hogy a hatósági ügyintézés ellenértékeként az ügyfeleknek az Itv. szerinti általános tételű illeték helyett a továbbiakban e körben is a Díjrendeletben tételesen meghatározott összegű igazgatási szolgáltatási díjakat kell megfizetniük, amely kötelezettségüket – a Díjrendelet 1. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően – az eljárás kezdeményezésével egyidejűleg kötelesek teljesíteni. (Ez utóbbi megszorítás egyúttal azt is kategorikusan kizárja, hogy az újabb igazgatási szolgáltatási díjakat bevezető jogszabály-módosítások hatálybalépését megelőzően megindult – az Itv. irányadó rendelkezései alapján még illetékköteles – közigazgatási hatósági eljárások keretében ismételt díjfizetésre kerüljön sor.)
A Díjrendeletből mind ez idáig hiányzott igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettségek bevezetése az érintett ügyfajtákban eljárni jogosult rendőri szervek oldalán felmerülő többletkiadások fedezetére szolgál, amely díjtételek összegei – az Itv. 67. § (3) bekezdéseként lefektetett követelménynek megfelelően – teljes mértékű fedezetet nyújtanak az eljáró hatóságoknál a szóban forgó adminisztratív feladatok ellátásával összefüggésben felmerülő valamennyi költségre.
A Díjrendelet 4. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt – a jelen keretek között nem módosuló – rendelkezés értelmében az igazgatási szolgáltatási díj az ügyben első fokon eljáró rendőrkapitányságot irányító, illetve az első fokon eljáró megyei rendőr-főkapitányság – Budapesten a Budapesti Rendőr-főkapitányság – bevételét képezi.
A 9. §-hoz
A magasabb jogforrási szintű joganyaggal való szabályozási összhangot fenntartani hivatott rendeletmódosítások hatálybalépésének időpontja értelemszerűen az alapul fekvő fegyverjogszabályokat érintő jogharmonizációs célú módosítások hatálybalépéséhez igazodik.
A 2021. január 1-jén esedékes hatálybalépés egyszersmind a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 32. §-ában lefektetett azon követelménynek is maradéktalanul megfelel, amelynek értelmében a fizetési kötelezettséget megállapító, a fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, illetve a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak kell eltelnie.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás