PÜ BH 2020/43
PÜ BH 2020/43
2020.02.01.
A joghatósággal rendelkező magyar bíróság kivételes esetben megállapíthatja joghatóságának hiányát és elrendelheti az ügy áttételét egy másik tagállam bírósághoz, ha ez a gyermek alapvető érdekének megfelel, a másik tagállamhoz a gyermeket szoros kötelék fűzi és a másik tagállam bírósága alkalmasabb az ügy tárgyalására [2201/2003/EK rendelet 8., 15. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) élettársi kapcsolatából 2011. október 27. napján gyermekük született. A kiskorú gyermek szülői felügyeletét a felperes gyakorolja. A felek között 2015. évben kapcsolattartás szabályozása iránt per indult. A per alatt, 2016. szeptember 30. napján a felperes a gyermekkel Németországba költözött. A gyámhatóság a 2017. július 19. napján jogerős határozatával a kiskorú gyermek tartózkodási helyéül Baden-Baden városát jelölte ki. A felperes a házastársával, a házasságból született gyermekkel és a felperessel közös gyermekével életvitelszerűen Németországban él.
[2] 2018. április 4. napján a felperes keresetet nyújtott be a Baden-badeni Járásbíróságon. A keresetlevél benyújtására a gyermek és az apa közötti kapcsolattartás rendezése érdekében az illetékes ifjúságvédelmi hivatal (gyámhivatal) kötelezte. A németországi járásbíróság előtt az eljárás folyamatban van.
A felperes kérelme
[3] A felperes 2018. április 27-én érkezett beadványában azt indítványozta, hogy a magyarországi járásbíróság a Hágai Egyezményre, továbbá a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK Rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 15. cikk (1) bekezdése alapján keresse meg a Baden-badeni Járásbíróságot és kérje fel a folyamatban levő eljárás átvállalására.
[4] Kérelmét arra alapította, hogy a felperes a német bíróság előtt 2018. április 4. napján keresetet nyújtott be a különélő szülő és a gyermek kapcsolattartásának rendezése iránt. A Rendelet 15. cikkében foglalt feltételek fennállnak: a gyermeket szoros kötelék fűzi Németországhoz, mivel ez a gyermek és a szülői felügyeletet gyakorló felperes szokásos tartózkodás helye; a német bíróság alkalmasabb az eljárás lefolytatására, mert a német ifjúságvédelmi hivatal az alperesi bejelentések és a gyermek alperesi veszélyeztetettsége miatt a gyermekkel kapcsolatos ügyben már eljárt; a gyermek érdeke, hogy az eljárást a lakóhelye szerinti bíróság folytassa le.
Az első- és a másodfokú végzés
[5] Az elsőfokú bíróság végzésében megállapította joghatósága hiányát és a pert a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontja alapján – a régi Pp. 130. § (1) bekezdésének a) pontjára visszautalva – megszüntette. Döntését azzal indokolta, hogy a Rendelet 15. cikke szerint a Baden-badeni Járásbíróság Családjogi Bírósága az eljárást átvette.
[6] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a Baden-badeni Járásbírósághoz az ügy áttételéről határozott.
[7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését megalapozottnak ítélte, a rendelkezését és az indoklását kiegészítette. Az elsőfokú bíróság kizárólag a per megszüntetéséről határozott. A joghatóság mellett azonban az egyébként megfelelő ok alapján eljáró belföldi bíróságnak valamely más tagállami, külföldi bírósághoz való áttételről is rendelkeznie kell, ezt a rendelkező rész kiegészítésével pótolta.
[8] Az elsőfokú bíróság a Rendelet ritkán és kivételesen alkalmazott 15. cikke alapján állapította meg a joghatósága hiányát. Döntését kizárólag a külföldi bíróságtól kapott, az ügy átvételéről szóló értesítésre alapította és nem vizsgálta az előírt további feltételeket. A 15. cikken alapuló áttételhez három együttesen fennálló feltétel szükséges. A kérelem megalapozottságához vizsgálandó, hogy igazolt-e: a) a gyermeket szoros kötelék fűzi a másik tagállamhoz; b) a másik tagállam bírósága alkalmasabb az ügy tárgyalására; c) az átvétel megfelel a gyermek mindenekfelett álló érdekének.
[9] A Rendelet 15. cikk (3) bekezdése értelmezi az a) pontban foglalt szoros kötelék fogalmának tartalmát. A gyermek a jogerős közigazgatási határozat alapján életvitelszerűen Németországban a felperessel Baden-Badenben él, ott jár gyermekintézménybe, a szoros kötelék fennállása megállapítható.
[10] A b) pont szerinti alkalmasabb bíróság megítélésénél annak van jelentősége, hogy a külföldi tagállami bíróság bizonyára könnyebben hozzájut a 2016 szep-tembere óta Németországban tartózkodó, német gyermekintézményt látogató gyermek családi és egyéb körülményeivel kapcsolatos információkhoz. Ezek alapján mérlegelheti az esetleges fokozatosság elvén alapuló kapcsolattartás megvalósulásának intézményi feltételeit. A 2011-ben született gyermek személyes kapcsolatai a külföldi tartózkodási helyén már kialakultak: a környezettanulmány és a gyermekkel foglalkozó pedagógusok véleményének beszerzése, a bizonyítási eljárás teljes körű lefolytatása, a tényállás megállapítása a gyermek szokásos tartózkodási helyén könnyebben megvalósulhat. A másik tagállami bíróság tehát alkalmasabb a kapcsolattartás kérdésében a gyermek érdekének megítélésére.
[11] A c) pont értékelésénél a régi Pp. 206. §-a alapján megállapítható, hogy az áttétel a Németországban tartózkodó gyermek érdekét szolgálja.
[12] Az eljárási határidő kérdésében az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság kifejtette: a peradatokból kitűnően az elsőfokú bíróság a 15. cikk (1) bekezdés b) pontjára alapított felkérését a külföldi tagállami járásbírósághoz végül nem is juttatta el. A kézbesítésére megkeresett Igazságügyi Minisztérium 2018. november 5-én visszaküldte az iratokat és az elsőfokú bíróságot arról tájékoztatta, hogy az iratanyagot közvetlenül megküldheti a külföldi bíróságra. Ebből következően kézbesítés nem történt, a Baden-badeni Járásbíróság viszont a 2018. november 27-én kelt értesítésében közölte, hogy az eljárást átveszi és kérte az iratok megküldését, azaz az ügyre vonatkozó fogadókészségét egyértelműen kinyilvánította. A két időpontra figyelemmel az alperesnek a Rendelet 15. cikk (5) bekezdésére alapított, a hat hét elteltére történő hivatkozása súlytalan.
A felülvizsgálati kérelem
[13] A jogerős végzés ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a magyar bíróság joghatóságának megállapítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Rendelet 15. cikkét jelölte meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[15] A Kúria elsődlegesen abban foglalt állást, hogy a Rendelet 15. cikk (5) bekezdésében előírt jogvesztő határidő megsértését állító hivatkozás megalapozott-e.
[16] A 15. cikk (2) bekezdése alapján az áttétel kezdeményezésének három esete van: a) az egyik fél kérelmére; b) a bíróság hivatalbóli indítványára; c) egy másik olyan tagállam bíróságától származó kérelem esetén, amelyhez a gyermeket a (3) bekezdés szerinti szoros kötelék fűzi. Ha a bíróság hivatalból, illetve egy másik tagállam bíróságának kérelme alapján rendelkezik, azt legalább az egyik félnek el kell fogadnia. A 15. cikk (5) bekezdése szerinti – az alperes által hivatkozott hat hét – időtartam a (2) bekezdés a) és b) pontja esetén köti a megkeresett másik tagállami bíróságot.
[17] Az adott esetben az áttételt az egyik fél, a felperes indítványozta. Az elsőfokú bíróság a Baden-badeni Járásbíróság megkeresését – tévesen – az Igazságügyi Minisztérium útján rendelte el. Okirattal igazolt, hogy az Igazságügyi Minisztérium a kérelmet nem továbbította, hanem 2018. november 5-én az iratokkal együtt visszaküldte azzal, hogy azt a bíróság közvetlenül kézbesítse. Ebből logikailag csak az következtethető, hogy a német bíróság a magyarországi eljárás átvételéről szóló nyilatkozata megtételekor – 2018. november 21-én – a hat hét időtartam még akkor sem telhetett el, ha a magyar bíróság a megkeresést az iratok visszaküldése után azonnal közvetlenül foganatosítja. A Kúria megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján a német bíróság a magyar bíróság megkeresése hiányában – a rendelet 15. cikk (5) bekezdés c) pontja szerint – nyilatkozott, ebben az esetben pedig az előírt határidő értelemszerűen nem köti.
[18] A Kúria a jogerős végzésbe foglalt érdemi döntéssel egyetértett, az indokolását az alábbiakkal kiegészítette.
[19] A Rendelet 8. cikk (1) bekezdésének főszabálya szerint a joghatóságot a gyermeknek a bírósághoz forduláskor (keresetlevél benyújtásakor) fennálló szokásos tartózkodási helye határozza meg. A 15. cikk (1) bekezdése azonban lehetővé teszi egy adott ügynek a joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő, másik tagállami bírósághoz való áttételét. A Rendelet 13. preambulumából kitűnően az áttétel elrendelésére az előírt speciális feltételek megvalósulása esetén és csak kivételesen kerülhet sor, tehát a 8. cikk (1) bekezdésében szereplő általános joghatósági szabályhoz képest a 15. cikk joghatósági szabályát szigorúan kell értelmezni. Az adott ügy tárgyalására rendes joghatósággal rendelkező bíróságának ahhoz, hogy az ügy valamely másik tagállam bíróságához való áttételét kérhesse, meg kell döntenie a Rendeleten alapuló, a saját joghatóságának fenntartásával kapcsolatos vélelmet.
[20] A Rendelet 15. cikke három – konjunktív – feltételt ír elő: a gyermek mindenekfelett álló érdekét, a másik tagállammal fennálló szoros kapcsolatot és egy másik tagállami bíróság alkalmasabb voltát az ügy tárgyalására. Bármelyik feltétel hiánya esetén a kivételes joghatósági rendelkezés nem alkalmazható, de az érdemi elbírálásra joghatósággal rendelkező tagállami bíróság a konjunktív feltételek megvalósulása esetén sem köteles az ügy áttételére, azt a Rendelet egyértelműen lehetőségként szabályozza.
[21] A szoros kötelék meghatározása a Rendelet 15. cikk (3) bekezdésében felsorolt objektív körülmények függvénye, ezzel szemben a másik tagállami bíróság alkalmasságának és a gyermek alapvető érdekének – az alább kifejtett szempontok szerinti – értékelése a joghatósággal rendelkező bíróság jogköre, arról a bizonyítékok (peradatok) mérlegelésével határoz.
[22] Az Európai Unió Bírósága több határozatában adott iránymutatást a fenti fogalmak tartalmának értelmezésére (a 2016. október 27. napján kelt C-428/15. számú ítélet, a 2018. október 4. napján kelt C-478/17. számú ítélet, a 2019. július 10. napján kelt C-530/18. számú végzés).
[23] A 15. cikk (3) bekezdés a)-e) pontjai határozzák meg, milyen kapcsolat minősül szoros köteléknek: ha 1. az adott tagállam a gyermek szokásos tartózkodási helyévé azt követően vált, hogy az (1) bekezdésben említett bírósághoz fordultak vagy 2. a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye vagy 3. a gyermek állampolgársága szerinti hely vagy 4. a szülői felügyelet gyakorlójának szokásos tartózkodási helye vagy 5. az a hely, ahol a gyermek vagyona található. A 15. cikk (3) bekezdése öt olyan (objektív) vagylagos szempontot rögzít, amelyek alapján a szoros kötelék fennállása megállapítható.
[24] Az adott ügyben tény, hogy a gyermek és a szülői felügyeletet gyakorló szülő szokásos tartózkodási helye Németország. A vagylagos felsorolások közül tehát két szempont szerint Németország az az ország, amelyhez a gyermeket szoros kötelék fűzi.
[25] A gyermek és egy másik tagállam között fennálló, az ügy körülményeire tekintettel releváns, szoros kötelék fennállása önmagában még nem jelenti azt, hogy a másik tagállam bírósága a joghatósággal rendelkező bíróságnál alkalmasabb az ügy tárgyalására, vagy azt, hogy a bírósághoz való áttétel megfelel a gyermek alapvető érdekének.
[26] A Rendelet a gyermek alapvető érdekének fogalmi tartalmát, illetve az alkalmasabb bíróság kifejezést nem definiálja, ezért azokat a Rendelettel elérni kívánt célkitűzések figyelembevételével kell értelmezni.
[27] Az ügy másik tagállam bíróságához való áttételének a gyermek alapvető érdeke követelményének kell megfelelnie. Ez az a legfontosabb alapelv, amelynek a Rendelet értelmezésénél, illetve a hatálya alá tartozó szülői felügyeletre vonatkozó ügyek végrehajtásánál érvényesülnie kell (C-195/08., C-436/13., C-656/13.). A gyermek érdeke az alapvető jogai tiszteletben tartásának biztosítása (C-403/09.). Ebből következően a joghatósággal rendelkező bíróságnak – az ügy konkrét körülményeire figyelemmel – meg kell bizonyosodnia arról, hogy az ügy áttétele esetén nem áll fenn az érintett gyermek helyzetére gyakorolt hátrányos hatás kockázata.
[28] Az alkalmasabb bíróság értelmezésénél azt kell vizsgálni, hogy az áttétel tényleges és konkrét hozzáadott (többlet)értékkel bírhat-e az általános joghatósággal rendelkező bíróság eljárásához képest. Ebben a körben értékelhetők a másik tagállamnak az ügy elbírálásához szükséges bizonyítás felvételére alkalmazható eljárási szabályai, nem kell azonban figyelembe vennie a másik állam irányadó anyagi jogát.
[29] Az adott ügyben a gyermek alapvető érdeke és az alkalmasabb bíróság feltételei egymással szorosan összefüggésben állnak, mivel a per tárgya a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása.
[30] A Gyermekek Jogairól New Yorkban 1989. november 20-án kelt és Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény (a továbbiakban: New York-i Egyezmény) 9. cikk 3. pontja gyermeki alapjogként deklarálja azt, hogy a gyermek a szülőjével rendszeres, személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tartson fenn, kivéve, ha az az érdekével ellenkezik. A New York-i Egyezmény 9. cikkének 3. pontja szerint – összhangban a gyermekek jogellenes elviteléről szóló Hágában, 1980. év október 25. napján kelt szerződés (Hágai Egyezmény) kihirdetéséről rendelkező 1986. évi 14. számú törvényerejű rendelet 1. cikk b) pontjával és 5. cikk b) pontjával – a kapcsolattartás joga magában foglalja a gyermek szokásos tartózkodási helyéről egy másik helyre, korlátozott időtartamban történő elvitelének jogát.
[31] A Kúria több elvi határozatában (EBH 2001.418., EBH 2007.1610., EBH 2008.1775.) kimondta: a gyermeknek a nemzetközi egyezményekben deklarált alkotmányos joga, hogy különélő szülőjével kapcsolatot tarthasson akkor is, ha más országban él.
[32] A kapcsolattartás gyermeki alapjogi, illetve a különélő szülői jogosultsági és kötelezettségi megközelítéséből az következik, hogy a kapcsolattartással összefüggő jogvitában a gyermek érdeke a kapcsolattartás megvalósulása: a család szétesése után a különélő szülőjével a szeretetteljes, bensőséges érzelmi viszonya változatlanul fennmaradjon. A New York-i Egyezmény 10. cikk 2. pontja az eltérő országokban lakó különélő szülők esetén főszabályként kifejezetten kimondja – kivételes körülmények fennállása hiányában – a gyermek személyes és közvetlen kapcsolattartásának jogát.
[33] A fentiek alapján tehát az volt vizsgálandó, hogy a kapcsolattartás szabályozásánál (időtartama, módja) a német bíróság eljárása tényleges értékkel bír-e a magyarországi eljáráshoz képest és az az érintett gyermekre hátrányos kockázattal jár-e.
[34] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a másik tagállam bírósága alkalmasabb az eljárás lefolytatására. A kapcsolattartás szabályozásához ugyanis az eljáró bíróságnak fel kell tárnia a gyermek életvitelének konkrét körülményeit: lakóhelyét (pl. annak különélő szülő általi megközelíthetőségét), az iskolai elfoglaltságát, iskolán kívüli tevékenységét (pl. különórák, sport). A gyermek életkora, érdeklődési köre változása szintén kihat a kapcsolattartási rendezésre, hiszen a szülővel való közvetlen és személyes kapcsolat tényleges és kiszámítható megvalósulásához a gyermek és a különélő szülő érdekeinek összehangolása indokolt. A hosszú távon működő kapcsolattartási szabályozást megalapozó körülményeket pedig a gyermek szokásos tartózkodási helyének bírósága értelemszerűen időben gyorsabban (tanúk meghallgatása, okiratok beszerzése) képes feltárni.
[35] A gyermek alapvető érdekében – a korábban kifejtettek szerint – a körülményeinek, életvitelének ismeretében meghozott szabályozási rend áll. Az, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti bíróság a körülményei feltárásában helyzeténél fogva hatékonyabban képes az eljárás lefolytatására az érdekével nemhogy nem ellentétes, hanem alapjogának érvényesülését segíti.
[36] Az alperes érvelésével szemben a Kúria rámutat arra, hogy a 15. cikk feltételként a szülő érdekét nem tartalmazza. Kétségtelen, hogy az eljárás más tagállami bírósághoz való áttétele a szülő érdekét sértheti (utazási kiadások stb.), a szülő érdeke azonban nem azonosítható a gyermek mindenekfelett álló érdekével.
[37] A fentiek alapján a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.936/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás