PÜ BH 2020/44
PÜ BH 2020/44
2020.02.01.
A közbeszerzési jogsértés miatt semmis szerződés érvényessé nyilvánítását a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 137. § (3) bekezdésének 2017. december 31-ig hatályos szövege abban az esetben teszi lehetővé a bíróság számára, ha a szerződés teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik. A kiemelkedően fontos közérdek megállapíthatósága szempontjából alapvető jelentősége az ajánlatkérő által a szerződéssel elérni kívánt célnak, a szolgáltatás rendeltetésének van [2015. évi CXLIII. tv. (Kbt.) 137. § (1) és (3) bek., 176. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek 2016. augusztus 11-én M. város területén található utak felújításához kapcsolódó kiviteli – és szükség esetén engedélyezési – tervdokumentációk elkészítésére vonatkozóan négy tervezési szerződést kötöttek. Az I. rendű alperes városi önkormányzat a szerződések megkötése előtt közbeszerzési eljárást nem folytatott le.
[2] A felperes közbeszerzési hatóság határozatában megállapította, hogy a fenti szerződések nettó összértéke 16 300 000 forint volt, amely meghaladta a nemzeti értékhatárt, és ezért az ajánlatkérőnek a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) harmadik része szerinti közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatnia. A felperes egyúttal az I. rendű alperessel szemben 300 000 forint pénzbírságot szabott ki.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[3] A felperes keresetében az említett szerződések érvénytelenségének megállapítását, a Kbt. 137. § (3) bekezdése szerinti kiemelkedően fontos közérdek fennállása esetén pedig azok érvényessé nyilvánítását, és ennek jogkövetkezményeként az I. rendű alperessel szemben a szerződéses érték 15%-ának megfelelő összegű bírság kiszabását kérte.
[4] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme az érvénytelenség megállapítása iránti kereset elutasítására irányult, és kérte a szerződések érvényessé nyilvánítását.
[5] A II. rendű alperes kft. az érvénytelenség megállapítása iránti kereset teljesítését nem ellenezte, míg egyebekben a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította az alperesek között 2016. augusztus 11-én létrejött tervezési szerződések érvénytelenségét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[7] Mindenekelőtt utalt arra, hogy mivel a felperes az ügy érdemében hozott határozatában a Kbt. 137. § (1) bekezdése szerinti jogsértést állapított meg, ezért a Kbt.-nek a szerződéskötés időpontjában hatályban volt 176. § (1) és (2) bekezdései alapján a szerződések érvénytelenségének kimondása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti pert kellett indítania. Az I. rendű alperes a felperes határozatának bírósági felülvizsgálatát nem kérte, és a perben az alperesek a határozatban megállapított tényállást nem vitatták. Miután pedig az alperesek a szerződéseket a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg, a Kbt. 137. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmisnek minősültek.
[8] Az elsőfokú bíróság a szerződések érvényessé nyilvánítása és a bírság kiszabása iránti kereset elutasítását a Kbt. 137. § (3) bekezdésében előírt kiemelkedően fontos közérdek hiányával indokolta. Figyelembe vette, hogy az utóbbi törvényhely részben meghatározza, hogy mi nem minősül kiemelkedően fontos közérdeknek. Kifejtette, hogy bár az I. rendű alperes a város gazdaságát, annak infrastruktúráját uniós forrásból származó támogatásból kívánta fejleszteni, és ezzel összefüggésben a munkanélküliséget csökkenteni, a szerződések összértéke nem értékelhető olyan súllyal, amely megalapozná az említett törvényi feltétel fennállását.
[9] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokaira figyelemmel – helybenhagyta.
[10] A fellebbezéssel összefüggésben rámutatott arra, hogy a szerződések mindegyike útfelújítási munkálatok elvégzéséhez szükséges tervezési feladatok elvégzésére irányult, és a tervezéssel érintett utak Miskolc város területén helyezkednek el. A Magyar-ország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 2. pontja a helyi önkormányzatok által ellátandó feladatok körében külön nevesíti a helyi közutak és tartozékainak kialakítását és fenntartását. E tevékenység tehát az önkormányzat alapfeladatai közé tartozik, ezért az önkormányzati helyi utak felújítása kiemelkedően fontos közérdeknek nem minősíthető.
[11] A jogerős ítélet indokolása szerint a felek által hivatkozott támogatási szerződésből egyértelműen megállapítható, hogy a támogatott projekt megvalósítása csak a 2020 utáni költségvetési ciklusban lehetséges, és annak csupán előkészületeit lehet megvalósítani. Az I. rendű alperes állítása szerint a tervezési feladatok az előkészítés körébe tartoznak. A tervezési szerződések megkötésekor pedig még az I. rendű alperes előtt nem volt ismert, hogy a kérelme alapján megkötik-e a támogatási szerződést.
[12] A másodfokú bíróság ezért egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a keresettel érintett szerződésekben meghatározott munka elvégzése nem kiemelkedően fontos közérdek, s emiatt a szerződések érvényessé nyilvánításának nincs alapja.
A felülvizsgálati kérelem
[13] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a szerződéseknek a megkötésük időpontjára visszamenőleges hatállyal történő érvényessé nyilvánítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[14] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a szerződések megkötésekor hatályban volt Kbt. 137. § (3) bekezdését. Megismételte, hogy a szerződésekkel a város gazdaságát, annak infrastruktúráját uniós forrásból származó támogatással kívánja fejleszteni, és ezzel összefüggésben a munkanélküliséget csökkenteni. A kiemelkedően fontos közérdek fennállását támasztja alá az is, hogy az Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontja a helyi közutak felújítását, karbantartását közfeladatnak minősíti. A szerződések érvényességéhez fűződő közérdek továbbá az, hogy az uniós források ne vesszenek el.
[15] Az I. rendű alperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-ának sérelmére is hivatkozott. Ezt azzal indokolta, hogy a perben eljárt bíróságok nem vették figyelembe a felperesnek a kiemelkedően fontos közérdek fennállásával kapcsolatos nyilatkozatát.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[17] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az I. rendű alperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[18] A felperes a Kbt.-nek a szerződéskötéskor hatályban volt 176. § (1) bekezdésében meghatározott, a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti pert indított. Keresetében kérte egyrészt az alperesek által kötött tervezési szerződések érvénytelenségének megállapítását, másrészt – a Kbt. szerződéskötéskor hatályos 137. § (3) bekezdésében írt feltétel fennállása esetén – a szerződések érvényessé nyilvánítását és az I. rendű alperessel szemben bírság kiszabását. E keresettöbbséget a bíróságok helyesen valódi tárgyi keresethalmazatnak tekintették, és ennek megfelelően bírálták el. Az érvényessé nyilvánítás és a bírság kiszabása iránti kereset teljesítésének előfeltétele volt az érvénytelenség megállapítása iránti kereset megalapozottsága. Ennélfogva – bár a felperes elsődlegesként és másodlagosként tüntette fel a kereseti kérelmeit – nem egymást kizáró kereseteket tartalmazó látszólagos (eshetőleges) tárgyi keresethalmazatról volt szó, amelynél kielégítést csak a keresetek egyike nyerhet.
[19] A kereset fentiekben ismertetett tartalmi sajátossága a Kbt.-nek az érvénytelenségre vonatkozó anyagi jogi szabályaiból eredt. A Kbt. 137. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt semmis szerződéseket ugyanis a bíróság a Kbt. 137. § (3) bekezdése értelmében a teljesítéshez fűződő kiemelkedően fontos közérdek esetén nyilváníthatta érvényessé. A felperes ezért e feltétel fennállásától, annak a bíróság általi megállapításától függően kellett, hogy előterjessze az érvénytelenség említett jogkövetkezményének alkalmazása iránti keresetét.
[20] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a jogerős ítélet a Pp. 215. §-át nem sérti. A bíróságok érdemi döntéseikkel sem a kereseti kérelmeken, sem az ellenkérelmeken nem terjeszkedtek túl. A kérelemhez kötöttség elvéből [Pp. 3. § (2) bekezdése] sem következett, hogy az I. rendű alperes által nem ellenzett, sőt kifejezetten teljesíteni kért, a szerződések érvényessé nyilvánítása iránti keresetnek a bíróságoknak helyt kellett volna adniuk.
[21] Az érvényessé nyilvánítás Kbt. 137. § (3) bekezdése által megkövetelt feltétele fennállásának vizsgálatakor az alábbiakból kellett kiindulni. A szóban forgó törvényhely a szerződés teljesítéséhez fűződő kiemelkedően fontos közérdeket nem definiálja, arra nézve pozitív meghatározást nem tartalmaz. Negatív megközelítésben azt rögzíti, hogy a szerződéshez közvetlenül kapcsolódó gazdasági érdek – amellyel kapcsolatban példálózó jellegű felsorolást is ad – nem tekinthető kiemelkedően fontos közérdeknek, míg a szerződés érvényességéhez fűződő további gazdasági érdekek kizárólag akkor, ha a szerződés érvénytelensége aránytalan következményekkel járna. A szerződéshez közvetlenül kapcsolódó gazdasági érdeknek minősül – egyebek mellett – az érvénytelenségből következő kötelezettségekből eredő költség.
[22] A kiemelkedően fontos közérdek megállapíthatósága szempontjából alapvető jelentősége az ajánlatkérő által a szerződéssel elérni kívánt célnak, a szolgáltatás rendeltetésének van. Ezt azonban a Kbt. személyi és tárgyi hatályára, valamint a közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezett ajánlatkérő szervezetek körére (Kbt. 4-7. §) tekintettel önmagában az sem alapozza meg, ha a szerződés jogszabály által közfeladatnak minősített tevékenység elvégzésére irányul. Ebből következően téves volt az I. rendű alperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, hogy mivel az Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontja a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatként nevesíti a helyi közutak és tartozékainak kialakítását és fenntartását, ezért ez az adott esetben – a keresettel érintett tervezési szerződések tárgyát figyelembe véve – igazolta a kiemelkedően fontos közérdek fennállását.
[23] A másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelően, helyesen tájékoztatta a feleket arról, hogy a perben az I. rendű alperesre hárult annak bizonyítása, hogy a tervezési szerződésekkel kiemelkedően fontos közérdeket valósított meg, és e tény bizonyítatlanságát a terhére kellett értékelni (Gf. 3. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala). Az ezt követően bírói felhívásra csatolt támogatási szerződés szerint ugyanakkor az útfelújítási munkák elvégzése csak évekkel a tervezési szerződések megkötése után volt várható, és ehhez képest a megrendelt tervezési feladatokat az I. rendű alperes is az előkészítés körébe sorolta.
[24] Mindez azt jelenti, hogy az alperesek által a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötött tervezési szerződések esetében nem állt fenn olyan közvetlenül kimutatható, a teljesítésükhöz fűződő kiemelkedően fontos közérdek, amely a Kbt. 137. § (3) bekezdése alapján a bíróság számára lehetővé tette volna az érvényessé nyilvánításukat. Ezzel ellentétes megállapításra pedig a fentiek ismeretében az uniós támogatás felhasználhatósága mint a szerződéshez közvetlenül kapcsolódó gazdasági érdek sem adhatott okot.
[25] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.118/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás