2020. évi XLV. törvény indokolás
2020. évi XLV. törvény indokolás
a kiskereskedelmi adóról szóló 2020. évi XLV. törvényhez
(Az indokolás az Indokolások Tárában közzétételre kerül.)
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
A Kormány elkötelezett a munkát terhelő adók, a jövedelemadók csökkentése, a gazdasági növekedés erősítése mellett. A költségvetési egyensúly megőrzése érdekében pedig az adórendszerben továbbra is a forgalmi-fogyasztási adókra kívánja helyezni az adórendszer súlypontját. A fogyasztás adóztatása egyben környezetvédelmi jelentőséggel bír, hiszen a nagyobb fogyasztás több negatív környezeti hatással jár, magasabb károsanyag kibocsátást keletkeztet.
Mindemellett a Kormány meg van győződve arról, hogy az adóteher-eloszlás csak az adóalanyok teherbíró képességének alaptörvényi követelménye mellett mehet végbe.
Mindezek alapján a Kormány javaslatot tesz egy régi-új adó, a kiskereskedelmi tevékenység árbevételére vetülő, sávosan progresszív mértékrendszerű, közvetve pozitív környezeti hatást kiváltó adó, a kiskereskedelmi adó bevezetésére.
A kiskereskedelmi adóról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) szerint az adót nem a magánszemélyeknek, hanem kizárólag a jelentős teherviselő képességű, kiskereskedelmi tevékenységet végzőknek kellene fizetni. Nem terhelné tehát adó a kisboltot üzemeltetőket sem, mert 500 millió forint éves árbevételig 0% lenne az adó mértéke. Ezen adózói csoportnak – az adóadminisztrációra tekintettel – bevallást sem kellene benyújtania.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A Javaslat e §-ban rögzíti az értelmező rendelkezéseket.
Eszerint a kiskereskedelmi adó vonatkozásában adóköteles kiskereskedelmi tevékenységnek minősül valamennyi kiskereskedelmi tevékenység (a tényleges bolti kiskereskedelem mellett a piaci kiskereskedelem, valamint a csomagküldő és internetes kiskereskedelem is) függetlenül, attól, hogy ezek egy részét ténylegesen nem bolti környezetben végzik. A kiskereskedelmi tevékenység meghatározásánál a Javaslat szövege a TEÁOR’08 szerint – a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelme kivételével – a 45.1, a 45.32, – a motorkerékpár javítás és nagykereskedelem kivételével – 45.40 ágazatba, továbbá a 47.1–47.9 ágazatokba sorolható tevékenységeket azonosítja adóköteles tevékenységként.
Fontos összefüggés, hogy az értelmező rendelkezés megszövegezéséből is következően az adókötelezettség szempontjából nincs jelentősége sem annak, hogy az adózónak van-e, s ha igen milyen a TEÁOR besorolása, sem pedig annak, hogy a vállalkozó az adott adóköteles körbe sorolt tevékenységet főtevékenységként végzi-e vagy sem. Eszerint – a TEÁOR-hoz fűzött magyarázatot is alapul véve – a kiskereskedelmi tevékenységet az alábbiak szerint lehet értelmezni. A kiskereskedelmi tevékenység termékeknek, áruknak átalakítás nélküli értékesítése a nagyközönség, elsősorban a lakosság részére az egyes – a törvény értelmező rendelkezésében említett – TEÁOR számok alapján azonosítható értékesítési csatornákon (boltban, utcai standon, csomagküldő szolgálattól, interneten stb.) keresztül. Az értékesített áruk köre a fogyasztási javakra korlátozódik, a kereskedelmi forgalomba nem hozott termékek (gabonafélék, érc stb.) nem tartoznak ide, de ide értendőek azok a széles közönség számára értékesített termékek (pl. papír, festék, faáru), amelyek nem kizárólag személyes vagy háztartási célt szolgálnak.
Összefoglalóan, általánosságban azt lehet kijelenteni, hogy a kiskereskedelmi tevékenység nem más, mint fogyasztási javaknak (termékek, áruk) a nagyközönség számára nyitva álló értékesítési csatornákon keresztül történő értékesítése. Azaz e tevékenység lényege áruk főképp végső fogyasztónak történő értékesítése. Azon kereskedelmi egységek tevékenysége tartozik ide, amelyek jellegüket tekintve elsősorban, de nem kizárólag a lakosság számára hozzáférhetőek, azaz közforgalmú – mindenki számára hozzáférhető – értékesítést bonyolítanak. Ezen értékesítési helyek és csatornák esetében a vevő személyétől függetlenül az értékesítésből származó teljes árbevétel adóalapot képez, nincs jelentősége annak sem, hogy adott esetben egy gazdálkodó szervezet, gazdasági társaság áll vásárlói pozícióban.
Ennélfogva nem tartozik ide a gyártó nagykereskedőnek, viszonteladónak, nagykereskedő, viszonteladó, kiskereskedő számára való értékesítése, feltéve, hogy az értékesítés nem a bárki által könnyen hozzáférhető értékesítési csatornán (hálózaton) keresztül történik.
Emellett a Javaslat az értelmező rendelkezések között rögzíti az adóalapnak minősülő nettó árbevétel fogalmát.
E fogalomnál – az adóalanyok fajtája, azaz adóköteles tevékenységük adójogi, számviteli keretei szerint – öt különböző esetet különít el a szabályozás. A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany nettó árbevétel alatt a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele értendő. Az egyedi beszámolóját az IFRS-ek szerint készítő adóalany esetén, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 40/C. §-a szerinti nettó árbevétel minősül nettó árbevételnek. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás esetén, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás bevételét, míg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti általános forgalmi adó nélküli bevételt azonosítja a Javaslat az adó alapjaként. Az adóköteles tevékenységet nem fióktelep útján kifejtő külföldi illetőségű személy vagy szervezet esetén a belföldön átadott áru kiskereskedelmi (tipikusan internetes) értékesítéséből származó általános forgalmi adó nélküli ellenérték minősül adóalapot képző nettó árbevételnek.
2. §
A Javaslat szerint adóköteles az értelmező rendelkezésben definiált kiskereskedelmi tevékenység.
Az egyértelmű jogértelmezés érdekében a Javaslat rögzíti, hogy nemcsak a belföldi letelepedésű jogalanyok (gazdasági társaság, külföldi vállalkozás fióktelepe) által folytatott tevékenység adóköteles. Adókötelezettség vonatkozik azon – értelmező rendelkezés szerinti – kiskereskedelmi tevékenységre is, melynek keretében, illetve eredményeként a külföldi illetőségű személy vagy szervezet – függetlenül attól, hogy rendelkezik-e magyarországi fiókteleppel vagy sem – nem fióktelepe útján vevője részére belföldön átadott árut értékesít. E kitétel célja, hogy ne legyen versenyelőnyben az a magyarországi gazdasági célú letelepedés nélküli (elsősorban internetes) bolt, vállalkozás, amely szintúgy kiskereskedelmi árukat ad el, mint bármely magyarországi székhelyű, telephelyű társaság vagy magyarországi fióktelep.
3. §
A Javaslat szerint az adó alanya az adóköteles kiskereskedelmi tevékenységet üzletszerűen végző kül- vagy belföldi illetőségű személy vagy szervezet.
4. §
Az adó alapja az adóköteles tevékenységből származó – értelmező rendelkezések között definiált – nettó árbevétel.
A Javaslat abból indul ki, hogy a nettó árbevétel fejezi ki leginkább a vállalkozás terjedelmét, a gazdasági aktivitása mértékét, piaci erejét, a tevékenységével kifejtett negatív extern (különösen negatív környezeti) hatást. Az árbevétel könnyen számítható az adózó számviteli, illetve személyi jövedelemadóban vezetett nyilvántartása, bizonylatai alapján. Továbbá az is szempont, hogy az árbevétel kevésbé rejthető el például a nyereséghez képest. Tehát adószámítási, adminisztrációs, egyszerűségi szempontból és az adóeltitkolás kizárása szempontjából is ez a legelőnyösebb mutató.
A Javaslat az adóalapba sorolandónak rendeli azokat a bevételeket is, melyeket a bolti kiskereskedelmi tevékenységet végző beszállítójától kap, annak ellentételezéseképp, hogy a szállító számára különböző – értékesítést elősegítő – szolgáltatást (pl.: boltban végzett marketing-szolgáltatás, reklámszolgáltatás, az áru vevő számára való feltűnőbb helyen való elhelyezése, internetes értékesítés esetén az áru kiemelése) nyújt. Az adóalap részét képezi a beszállító által a kiskereskedő adóalanynak adott engedmény összege is, függetlenül annak számviteli elszámolási módjától.
A módosítás rendezi azt az esetet, amikor az adó alapját (az adóköteles tevékenységből származó adóévi nettó árbevétel) nem forintban fejezik ki. Az indítvány ebben az esetben előírja, hogy az adóalapot a Magyar Nemzeti Bank hivatalos – az adóév utolsó napján érvényes – devizaárfolyamának alapulvételével kell átszámítani forintra. Ha az adott külföldi pénznemnek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, akkor az adóév utolsó napjára vonatkozó euró árfolyamot kell figyelembe venni az átszámításkor.
5. §
A Javaslat az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban állók adójának megállapítására – az adóelkerülés érdekében – külön szabályt rendel alkalmazni. (A progresszív adómértékek miatt fennáll a veszélye, hogy adóoptimalizálási szándékból egy társaság több társasággá válik.) A törvény szerint tehát a kapcsolt vállalkozások esetén a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok adóköteles nettó árbevételét összegezni kell, majd pedig ezen összegre kell vetíteni a progresszív adómértéket az adó kiszámítása érdekében. Az egyes adóalanyok az így kiszámított adót az adóköteles árbevétel arányában viselik. Ugyanezen módon kell eljárni az adóelőleg számítása során is. A Javaslat ezen jogintézménnyel az adóelkerülést kívánja megelőzni azzal, hogy a kapcsolt vállalkozások mindegyike köteles elvégezni az adó kiszámítását. A számításokat dokumentálni kell, amit az adóhatóság ellenőrizhet.
Fontos tehát, hogy az összeszámítási szabály célja az adóelkerülés megakadályozása. Ezért a Javaslat rögzíti, hogy csak azon kapcsolt vállalkozásoknak kell e szabályt alkalmazni, amelyek esetén a kapcsolt vállalkozási viszony a veszélyhelyzet időszakában kihirdetett, a kiskereskedelmi adóról szóló kormányrendelet kihirdetését követő szétválással, kiválással jött létre vagy, ha a kiskereskedelmi tevékenységet végző jogalany az eszközeit ezen kormányrendelet kihirdetését követően más kapcsolt vállalkozás gazdálkodó szervezet számára adta át vagy adta használatba. Ez utóbbi esetben is kimentheti magát az összeszámítási szabály alól az az adóalany, aki bizonyítja, hogy a szétválást, kiválást, eszközátadást nem adóelkerülési célból, hanem kizárólag gazdasági okok miatt hajtotta végre.
6. §
Az adó mértéke a törvény szerint – figyelemmel az ágazaton belül az egyes adózók eltérő teherviselő képességére – sávosan progresszív.
7. §
A Javaslat szerint az adót az állami adó- és vámhatósághoz kell önadózás keretében megfizetni, az adó a központi költségvetés bevétele. Az adóévi adóról szóló bevallást az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell benyújtani, s ekkor esedékes az adó megfizetése is, illetve ha az előző adóévben megfizetett adóelőleg több mint a tényleges adó, akkor a különbözetet az adóalany az adóvisszatérítés szabályai szerint az adóévi adóról szóló bevallás benyújtásának napjától igényelheti vissza az állami adó- és vámhatóságtól.
A Javaslat értelmében adóra az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig, kezdő vagy átalakulással létrejött vállalkozó esetében pedig az adóköteles tevékenység megkezdését követő 15 napon belül előleget kell bevallani, melyet két egyenlő részletben, főszabály szerint az adóév hetedik hónapjának 20., illetve tizedik hónapjának 20. napjáig, kezdő és átalakulással létrejött vállalkozó esetében pedig a bejelentkezéssel egyidejűleg és az adóév utolsó napjáig kell megfizetni.
A Javaslat szerint az adóévi adóelőleg összege, ha az adóévet megelőző év 12 hónapnál nem volt rövidebb, akkor az adóévet megelőző évben folytatott adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétel és az adóalany által alkalmazandó adómérték szorzata. Ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb volt, akkor pedig az előző adóévi, adóköteles tevékenységből származó nettó árbevételt 12 hónapra kell átszámítani, s az adóalany által alkalmazandó adómértékkel kiszámítani az adót.
Az adóköteles tevékenységet adóévben kezdő vállalkozó esetén az adóévi várható adó összegével egyezik meg az adóelőleg összege. Az átalakulással létrejött adózó esetén az adóelőleget a jogelőd adóköteles tevékenységéből származó árbevétel-adatból kell számítani, mégpedig arányosan, az átalakulás során megszerzett vagyon arányában.
A Javaslat azt is rögzíti, hogy az adófizetésre nem kötelezett adóalanynak adó- és adóelőleg-bevallás benyújtási kötelezettsége nincs.
8. §
A törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba, figyelemmel arra, hogy a veszélyhelyzeti kormányrendelettel kihirdetett kiskereskedelmi különadó már hatályos közteher, a Javaslat szerinti adó pedig tartalmilag ezzel, a már létező közteherrel azonos.
9. §
Az év közbeni hatályban lépésre tekintettel a szabályozás speciális metódust rögzít az első adóév adóalapjának, adójának meghatározására. A Javaslat speciális határidőt ír elő az első adóévi adóelőleg összegére, teljesítésére és számítására is.
A javaslat – az adminisztrációt egyszerűsítő okból – azt rendeli el, hogy a kiskereskedelmi adóról szóló kormányrendelet hatálya alatti időszakra jutó adót is a törvényi szabályok alapján fizetendő adóval együtt kell teljesíteni. Ennek módja az, hogy a törvényjavaslat szerinti első adóévi időarányos adóösszeg megállapítása a kormányrendelet hatályba lépésétől kezdődne. Ezzel együtt a kormányrendelet hatálya alatt és szabályai szerint megfizetett adóelőleg betudható a törvényi szabályok szerinti a megfizetett adóelőleg összegébe, az első adóév adóelszámolása során. Ezzel összefüggésben nem kell megállapítani, bevallani, megfizetni a veszélyhelyzeti kormányrendelet hatálya alatti időszakra járó adót, továbbá nem kell a kormányrendelet szerinti havi adóelőleg-összeget sem megfizetni a törvény hatálybalépése napját magában foglaló hónapot követő hónapokra
(a kormányrendelet szerint a veszélyhelyzet időszakának minden hónapjában kell adóelőleget fizetni).
(a kormányrendelet szerint a veszélyhelyzet időszakának minden hónapjában kell adóelőleget fizetni).
Ha a kormányrendelet hatálya alatt, de a törvény hatályba lépése előtt véget ért az adóalany adóéve, akkor az adómegállapítási, bevallási és adófizetési kötelezettséget a kormányrendeletnek megfelelően a veszélyhelyzet megszűnését követő 30. napig kell teljesíteni a megszűnt adóévre. Ezen adóalany új adóévére vonatkozóan kell teljesíteni az adókötelezettséget akként, hogy az első adóévre járó időarányos adót az újonnan keletkezett adóév első napjától kezdődően kell számítani. Az átmeneti rendelkezések egyértelművé teszik, hogy a kormányrendelet és a törvény ugyanazon adónemre, a kiskereskedelmi adóra vonatkozik, és a Kormány rendelet hatályba lépésének napjától az adót minden adózónak csak egyszer kell megfizetni.
10. §
A módosítás – annak érdekében, hogy ne álljon fenn egyidejűleg a törvényi és a kormányrendeleti szintű kiskereskedelmi adókötelezettség – hatályon kívül helyezi a törvényjavaslat szerinti kiskereskedelmi adóval azonos kiskereskedelmi adót megfogalmazó kormányrendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás