BK ÍH 2020/46.
BK ÍH 2020/46.
2020.06.01.
Nincs helye az összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezésének és új összbüntetési eljárás lefolytatásának, az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozva sem, ha az összbüntetési ítélet nem törvénysértő, és az elítélt az összbüntetés tartamát az alkalmazott büntető anyagi jogszabályok vitatásával támadja [Be. 840. §, Btk. 93-96. §, 1/2020. (I. 2.) AB határozat, 3/2002 BJE].
A törvényszék R. S. elítéltnek a törvényszék összbüntetési eljárásban meghozott ítéletének hatályon kívül helyezése és az összbüntetési eljárás ismételt lefolytatása iránti indítványát az Alkotmánybíróság 1/2020. (I. 2.) AB határozatának, illetőleg a Be. 840. §-ának alkalmazása körében elutasította.
Az elítélt vonatkozásában a törvényszék a 2019. augusztus 9. napján kelt, és az ítélőtábla végzése folytán 2019. október 18. napján véglegessé vált összbüntetési ítéletével, a 2012. április 27. napján másodfokon jogerősen kiszabott 18 év, és a 2013. november 15. napján másodfokon jogerősen kiszabott 3 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetéseket foglalta összbüntetésbe, annak tartamaként 20 évet határozva meg. Az elítélt valamennyi bűncselekményt a korábbi elsőfokú ítélet keltét megelőzően követte el.
A törvényszék határozata ellen az elítélt kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, majd jogorvoslati kérelmének írásbeli indokolásában a fellebbviteli főügyészségi álláspontot cáfolandó arra hivatkozott, hogy számára az 1978. évi IV. tv. (továbbiakban: régi Btk.) összbüntetéssel kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazása kedvezőbb elbírálást eredményezne, s e körben többször utalt az 1/2020. (I. 2.) AB határozat rendelkezéseire. Megítélése szerint tévesen állapították meg az összbüntetés tartamát, mivel nem kedvezőbbet, hanem hátrányosabbat hoztak számára. Kifejtette, hogy a régi Btk. a mérvadó az esetében, mivel nagymértékben befolyásolja a kedvezményét és a minősítési lehetőségeit.
A fentiekre figyelemmel kérte a korábbi összbüntetési ítélet megváltoztatását és egy számára kedvezőbb összbüntetési határozat meghozatalát az 1978. évi IV. tv. rendelkezései alapján, mindemellett a fellebbviteli főügyészség álláspontjának elutasítását.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a terhelti fellebbezést alaptalannak ítélve hangsúlyozta, hogy az elsőfokú végzés törvényes, pontosan tartalmazza a megelőző eljárások döntéshez szükséges releváns adatait, jogi okfejtése pedig szakszerű. Az ügyészi érvelés maradéktalanul egyetértett az elsőbírói gondolatmenettel, amellyel a törvényszék elvetette az összbüntetési eljárás megismétlésére vonatkozó és az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatára alapított kérelmet, ezért az elsőfokú határozat helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a terhelti fellebbezést nem találta megalapozottnak.
Ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott, az Alkotmánybíróság az 1/2020. (I. 2.) AB határozatában megállapította az összbüntetési eljárás során alkalmazandó 2/2019. BJE határozat alaptörvényellenességét, s erre tekintettel a jogegységi határozatot visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a 2/2019. BJE határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Miután a törvényszék a korábbi, az elítélt által megváltoztatni kért jogerős összbüntetési ítéletében nem hivatkozott a 2/2019. BJE határozatban foglaltakra, és döntését nem ezen jogértelmezésre, hanem a hatályban lévő büntetőjogi rendelkezésekre alapította, az ítélőtábla osztotta az arra vont elsőbírói következtetést, miszerint az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatának 2. pontjában írt kötelező felülvizsgálat jelen ügyre nem terjed ki.
Az elsőfokon eljárt bíróság az összbüntetés vonatkozásában az elkövetéskori, illetőleg az elbíráláskor hatályban lévő büntető anyagi jogi rendelkezések megválasztásának szempontjaival összefüggésben részletezte és megerősítette a korábbi álláspontját, egyúttal figyelemmel volt a 10/2018. (VII. 18.) AB határozat [79] bekezdésben foglalt iránymutatásra is. Eszerint az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva hozhatnak döntést arról, hogy az adott összbüntetési vagy utólagos összbüntetési eljárásban a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályai tartalmaznak-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve, s ezért az egyes esetekben melyik büntetőtörvény alkalmazandó. A határozat [81] bekezdésében az Alkotmánybíróság kitért arra is, hogy a régi Btk. és a Btk. összbüntetési szabályainak, valamint azokkal összefüggésben a Btk. 2. § (1)–(2) bekezdései rendelkezéseinek az értelmezése az eljáró bíróságok feladata, mely tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával (így nyilvánvalóan az adott speciális jogintézmény jellegével) és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az utóbbiak szem előtt tartása mellett az elsőfokú bíróság az elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a konkrét ügyben az alkalmazandó büntető jogszabálynak az összbüntetés mértékére ténylegesen nem volt kihatása. A régi Btk. összbüntetési szabályai pusztán annyiban kedvezőbbek az elítéltre nézve, hogy elvi lehetőséget biztosítanak a rövidebb tartamú szabadságvesztés akár teljes elengedésére is. Ezzel összefüggésben azonban helytálló az az elsőbírói értékelés, miszerint a terhelt által indítványozott, régi Btk. szerinti összbüntetésbe foglalás esetén is irányadóak lennének a jogerős összbüntetési ítéletben az elengedés körében kifejtett mérlegelési szempontok. Összességében a rövidebb büntetés teljes elenyésztetésére az elítélt esetén nincs indok, mert jellegükben nem azonos és időben nem egybeeső, sőt egyes esetekben kifejezetten távoli elkövetések képezték az alapelítélések tárgyát, azaz az adott konkrét összbüntetési ügyben nem minősül kedvezőbbnek a korábbi Btk. szabályrendszere. Törvényesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az összbüntetési eljárásban nincs lehetőség az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények minősítésének változtatására.
Helytállóan ismerte fel és megfelelően értékelte azt a körülményt a törvényszék, miszerint amennyiben a régi Btk. került volna alkalmazásra, az elengedés mértékét ez sem befolyásolta volna. A szóba jöhető anyagi jogszabályi rendelkezések egybevetésének eredményeként tehát a törvényszék törvényesen állapította meg, hogy a konkrét összbüntetési ügyben a régi Btk. szabályai alkalmazásával sem állapítana meg a terheltre nézve kedvezőbb tartamot. Meg kell jegyezni azt is, hogy a 3/2002. BJE értelmében korábban sem volt kötelező jellegű az „egyharmad”, „egyketted”, „háromnegyed” rész elengedése, illetőleg a teljes elenyésztetés, amiként jelenleg is csupán lehetőség a rövidebb büntetés kétharmad részének elengedése. A konkrét összbüntetési tartam meghatározása ugyanis mindkét érintett jogszabály (a korábban hatályos Btk. és a Btk.) szerint bírói egyéni mérlegelés eredménye. Márpedig az összbüntetésbe foglalás során eljárt bíróság úgy foglalt állást, hogy a rövidebb tartamú szabadságvesztés fele részét megközelítő mértékű elengedés indokolt, ezért a 3 év 6 hónapos börtönbüntetésből 18 hónap elengedésével látta kiküszöbölhetőnek a többszörös elítélésből fakadó joghátrányokat. Megindokolta, hogy a rövidebb büntetésből az elengedés mértéke álláspontja szerint miért ennyiben szükséges, s ez a tartam mindkét érintett jogszabály – a korábban hatályban volt Btk. és a Btk. – szerint is törvényes.
A Be. 840. §-a abban az esetben írja elő az összbüntetési ügyben hozott határozat hatályon kívül helyezését és az új összbüntetési eljárás lefolytatását, amennyiben az összbüntetésbe foglalhatóságról való döntés vagy az összbüntetés tartama sérti a törvényi előírásokat. Fentiekből következően az első fokon eljárt bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy amennyiben az utólag támadott összbüntetési eljárást tekintve az összbüntetésbe foglalás jogszabályi előfeltételei ténylegesen fennálltak, és az összbüntetésként jogerősen megállapított szabadságvesztés mértéke sem minősül törvénysértőnek, akkor az utólagos összbüntetési eljárás lefolytatására kizárólag azon okból nincs törvényes lehetőség, hogy a bíróság esetlegesen tévesen állapította volna meg, választotta volna meg az alkalmazandó büntető anyagi jogszabályt.
Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla tanácsülésen eljárva a törvényesnek és megalapozottnak ítélt elsőfokú határozatot a Be. 605. § (1) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával, helytálló indokainál fogva helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.II.75/2020/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás