BK ÍH 2020/5.
BK ÍH 2020/5.
2020.03.01.
I. Az előkészítő ülésen a vádlott kihallgatásának meg kell előznie a bíróságnak a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozat elfogadása körében hozott döntését, miután csak a vádlott kihallgatását követően kerül abba a helyzetbe, hogy a kihallgatás tartalmi elemeinek vizsgálata alapján dönthessen a vádlotti nyilatkozat elfogadásáról [Be. 502. § (3) bekezdés, Be. 504. § (1) bekezdés].
II. Nem fogadható el vádlottnak a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozata, ha a cselekmény elkövetését ugyan elismeri, azonban – a vádtól eltérően – jogos védelemre hivatkozik [Be. 504. § (2) bekezdés c) pont].
A törvényszék 2019. szeptember 2. napján tartott előkészítő ülésen meghozott ítéletével H. Z. vádlottat a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
A törvényszék ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az ítélet hatályon kívül helyezése végett.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
A másodfokú bíróság az ügyészi indítványt alaposnak látta.
Az ügyészi fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság felülvizsgálta az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) előkészítő ülésre vonatkozó LXXVI. fejezetének szabályait.
A Be. 502. § (3) bekezdése szerint az előkészítő ülésen a vád lényegének ismertetése után a bíróság a vádlottat a XXX. fejezet szerint kihallgatja.
A Be. 504. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a vádlott bűnösségét beismeri, és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság e tény, az eljárás ügyiratai, valamint a vádlott kihallgatása alapján vizsgálja meg, hogy a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadja-e.
A Be. idézett rendelkezései szerint tehát a vádlott kihallgatásának meg kell előznie a bíróságnak a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozata elfogadása körében hozott döntését, hiszen csak a vádlott kihallgatását követően kerül abba a helyzetbe, hogy a kihallgatás tartalmi elemeinek vizsgálata alapján dönthessen a vádlotti nyilatkozat elfogadásáról.
Az előkészítő ülésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a vád lényegének ismertetése után a vádlott nyilatkozott arról, hogy vallomást kíván tenni, bűnösségét beismeri és lemond a tárgyaláshoz való jogáról. A törvényszék ezután anélkül, hogy a Be. kötelező rendelkezése ellenére a vádlottat kihallgatta volna, végzéssel elfogadta a beismerő nyilatkozatát, így vallomásának ismerete, ebből következően annak vizsgálata hiányában a Be. rendelkezéseivel szemben hozott – az alábbiakban kifejtettek szerint – törvénysértő döntést a beismerő nyilatkozat elfogadásáról, ami érdemben meghatározta az eljárás további menetét.
Ezt követően a jegyzőkönyv szerint az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményekre, majd a vádra vonatkozóan hallgatta meg a vádlottat.
A vádlott ekkor tett összefüggő vallomást a bűncselekmény elkövetéséről. Ebben pedig eltért a vádirati tényállásban foglaltaktól, azt vallotta, hogy a sértett lépett fel vele szemben támadólag, kétszer megütötte, folyamatosan ment felé és ütött, majd ezt követően hirtelen meggondolatlanságból szúrta meg a sértettet.
A vádlott bűnösségét tehát csak ténybelileg ismerte el. Beismerte ugyan, hogy a sértettet megszúrta, azonban ennek előzményeként a sértett támadó magatartására, gyakorlatilag jogos védelmi helyzetre hivatkozott. A jogos védelemre, ezen keresztül büntethetőséget kizáró okra történő hivatkozás pedig nem tekinthető a bűnösséget beismerő nyilatkozatnak, ezért annak elfogadása megalapozatlan volt a törvényszék részéről.
A Be. 504. § (2) bekezdés c) pontja értelmében ugyanis a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának feltétele, hogy az egyértelmű legyen és az eljárás adatai alátámasszák. Ennek a feltételnek a vádlott által a bíróság előtt tett vallomás nem felel meg.
A fentiek szerint az elsőfokú bíróság több ponton is megsértette az előkészítő ülésre vonatkozó eljárási szabályokat. A vádlott beismerő nyilatkozatát kihallgatása előtt elfogadta, majd figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott vallomása nem tekinthető bűnösségre is kiterjedő beismerő nyilatkozatnak, miután annak alapján felmerülhet a vádirattól eltérő tényállás megállapításának a lehetősége.
Az elsőfokú bíróság tehát eljárási szabályt sértett, kötelező feltétel hiányában fogadta el végzéssel a beismerő vallomást. Ez az eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 609. § (1) és (2) bekezdés e) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az általános szabályok szerinti tárgyalás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú határozatban kifejtettek szerint a Be. LXXVI. fejezete rendelkezései betartása mellett ismételten nyilatkoztatni kell a vádlottat arra, hogy beismeri-e bűnösségét. Amennyiben a vádlott bűnösségét beismeri és nyilatkozni kíván, ezt az eljárási cselekményt a beismerő vallomás elfogadása előtt kell lefolytatni. Ha a vádlott nyilatkozata eltér korábbi vallomásától és az nem tekinthető a vádban írt cselekmény bűnösségre is kiterjedő beismerésének, a beismerést nem lehet elfogadni.
A másodfokú bíróság határozatát a Be. 598. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva hozta meg, tekintettel arra, hogy az ügyész a fellebbezést nem a vádlott terhére jelentette be.
(Pécsi Ítélőtábla Bf.I.72/2019/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás