MÜ BH 2020/50
MÜ BH 2020/50
2020.02.01.
Közalkalmazotti jogviszony a törvény eltérő rendelkezése hiányában helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására létesíthető határozott időre szóló kinevezéssel. Jogszabály kizáró rendelkezése hiányában a munkatárs munkavégzés alóli felmentése idejére is alkalmazható más közalkalmazott határozott időre, ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy a helyettesített személy nem átmenetileg van távol munkahelyétől [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21. § (2) bekezdés; 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat 1.5. pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] V. A., az alperes közalkalmazottja 2017. március 13-án nyugdíjba vonult, a munkáltató 2016. október 2-től kezdődően mentesítette őt a munkavégzés alól felmentési idejének tartamára. Ezért a jogelőd helyettesítés céljából határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesített a felperessel, aki 2016. október 2-án kelt okirat alapján ezen naptól 2017. március 13-ig szólóan határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesi jogelőddel, helyettesítőként, kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. A kinevezési okiratban rögzítették, hogy a helyettesítésre V. A. közalkalmazott munkavégzés alóli mentesítése okán, távolléte miatt került sor.
[2] A felperes közalkalmazotti jogviszonya a határozott idő lejárta miatt 2017. március 13-án megszűnt, ennek ellenére 2017. március 14-től 2017. április 6-ig érvényes kinevezés nélkül továbbra is munkát végzett.
[3] Az alperes 2017. március 13-án a felperes eredeti kinevezését kívánta módosítani akként, hogy 2017. március 14-től 2018. június 30-ig továbbra is határozott idejű jogviszony keretében helyettesítőként foglalkoztatja V. Zs. közalkalmazott fizetés nélküli szabadság miatti távolléte idejére.
[4] A 2017. március 13-án kelt kinevezésmódosítás megnevezésű okiratot, vagyis az alperes fenti ajánlatát a felperes nem fogadta el.
[5] 2017. március 30-án a kollégiumigazgató e-mailben arról tájékoztatta a felperest, hogy a tankerületben az a döntés született, miszerint foglalkoztatását határozatlan idejűvé alakítják, az erről szóló kinevezés-módosítást pedig alá kell írnia.
[6] Az alperes a 2017. április 6-án kelt és ugyanezen napon felperes részére kézbesített okirattal közalkalmazotti jogviszonyát 2017. április 6-ai hatállyal megszüntette arra hivatkozva, hogy határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya lejárt.
[7] Az alperes az intézkedését továbbá azzal is indokolta, hogy a felperes a megküldött kinevezésmódosítást nem írta alá, nem fogadta el, határozatlan időre szóló kinevezést kért.
[8] Az alperes a felperes jogviszonyát a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2017. április 6-tal megszüntette, egyben vállalta a 2017. március 14-től április 6-ig végzett munkáért járó illetmény megfizetését. A felperes az elkövetkezendő időben, 2017. június 13-tól kisebb megszakításokkal 2018. február 28-ig máshol munkát végzett.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a 2016. október 2-án kelt kinevezéssel határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony jött létre a felek között, amit az alperes jogellenesen szüntetett meg. Erre tekintettel 1 351 321 forint kártérítést kért elmaradt jövedelemként. Másodlagosan a 2017. március 13-án kelt kinevezésmódosítás semmissége folytán az érvénytelenség jogkövetkezményeként 509 800 forintot (60 napra járó távolléti díj) igényelt.
[10] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereseti kérelemben foglaltak elutasítását kérte, vitatva azt jogalapjában és összegszerűségében is.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 509 800 forint felmentési időre járó távolléti díjat.
[12] Ítéletében utalt a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 21. § (1), (2), (5) bekezdésére, 25. § (1) bekezdésére, a 2. § (3) bekezdésére, a 33. § (1) bekezdésére, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 21. § (1), (3) bekezdésére és a 29. § (1), (2) bekezdésére.
[13] Az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában a bíróság a rendelkezésre álló adatok és okiratok alapján azt állapította meg, hogy a felperes 2016. október 2-ai határozott idejű kinevezése jogszerű volt, megfelelt a Kjt. 21. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
[14] A kinevezési okiratban az alperes pontosan megjelölte az okot, amire a határozott időben történő foglalkoztatás kiköthető volt, és annak meghatározása is pontos volt, a bíróság megállapította, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme alaptalan.
[15] A másodlagos kereseti kérelemmel összhangban a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 2017. március 13-án kelt okirat érvénytelen. Mivel az érvénytelenséget a bíróság hivatalból észlelte, a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/2005. (VI. 15.) PK véleményében és a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményben foglaltakra tekintettel felhívta a feleket az érvénytelenség megállapításának esetére vonatkozó érdemi nyilatkozataik megtételére.
[16] Ezt követően a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mivel az alperes 2017. március 13-án kelt kinevezésmódosítás megnevezésű ajánlatát a felperes nem fogadta el, érvényes jogviszony nem jött létre a felek között, vagyis jogszerűen a felperes nem dolgozhatott volna 2017. március 14-től április 6-ig.
[17] Érvénytelenség esetén a munkáltatónak kell intézkednie a jogkövetkezményekről a Kjt. 2. § (3) bekezdése, 3. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 29. § (1), (2) bekezdésének megfelelően.
[18] Mivel az alperes a Kjt. 21. § (1) bekezdése szerint a kinevezés felperes részéről történő írásbeli elfogadását nem igazolta, a Kjt. 21. § (1) bekezdése alapján az újabb határozott idejű közalkalmazotti jogviszony nem is jött létre, így a Kjt. 2. § (3) bekezdésével és a Kjt. 3. § (1) bekezdésével alkalmazandó Mt. 21. § (1) bekezdés értelmében a kinevezés jogszabályba ütközött.
[19] Az érvénytelen jogviszony azonnali hatályú megszüntetése és annak jogkövetkezményei alkalmazása helyett az alperes a felperes további foglalkoztatását arra alapítottan szüntette meg 2017. április 6-ai hatállyal, hogy a határozott idő 2017. március 13-án lejárt.
[20] Fentiekre figyelemmel a bíróság a felperes másodlagos módosított kereseti kérelmének helyt adva kötelezte az alperest az Mt. 29. § (1), (2) bekezdései szerint 509 800 forint mint 60 nap felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére.
[21] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az elsődleges kereseti kérelme alapján a jogellenes jogviszony-megszüntetés miatt az Mt. 82. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását.
[22] A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
[23] Az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban egészítette ki, hogy V. A. közalkalmazotti jogviszonya a nyugdíjazása miatt véglegesen megszűnt, az átmeneti helyettesítés szükségessége pedig fennállt, mert a nyugdíjba vonuló közalkalmazott jogviszonyának megszüntetését követően az alperes az 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat 1.5. pontja szerint álláshelyének betöltésére újabb jogviszonyt nem létesíthetett. Az alperesnek csak arra volt lehetősége, hogy a munkavégzés alóli mentesítés miatti távollét idejére határozott időre, helyettest alkalmazzon.
[24] A hosszabb ideje kialakult bírói gyakorlat (EBH 2006.1535., BH 2007.97., Mfv.II.10.662/2015.) alapján a jogviszony azonnali hatályú felszámolása nem tartalmaz „jogcímkötöttséget”, így bármilyen olyan munkáltatói intézkedés, magatartás, amelyből egyértelműen megállapítható a munkáltató szándéka az érvénytelen jogviszony felszámolására, jogszerű és alkalmas lehet a törvényi kötelezettség teljesítésére. Az érvénytelen jogviszony felszámolásakor a jogviszony jogellenes megszüntetésének alkalmazása nem lehetséges.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése sérti a Kjt. 21. § (1), (5) bekezdését, 25. § (2) bekezdés e) pontját, 30. §-át, valamint az Mt. 82. § (1) bekezdését, ezért az jogszabálysértő.
[26] A jogvita eldöntése során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munkáltató 2017. április 6-án olyan intézkedést hozott a jogviszony megszüntetésére, amit kifejezetten a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontjára alapított, és melynek indokolásában utalást sem tesz arra, hogy azzal egy érvénytelen jogviszonyt kíván felszámolni. Ennek megfelelően nem is alkalmazta az Mt. 29. § (2) bekezdését.
[27] Mivel az alperes 2017. március 13-tól a felperest továbbfoglalkoztatta, mégpedig újabb, határozott időre szóló kinevezés nélkül, nem hivatkozhat az írásba foglalás elmaradására, mert ez esetben saját felróható magatartására hivatkozna előnyök szerzése érdekében.
[28] A kinevezés 2017. március 14-től határozatlan időre jött létre a Kjt. 21. § (5) bekezdésére figyelemmel, így értelemszerűen a jogviszony nem szűnhetett meg 2017. április 6-án a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ez esetben csak a Kjt. 25. § (2) bekezdés e) pontja és 30. §-a lett volna az irányadó. A jogviszony-megszüntetés jogellenes volt, így az Mt. 82. §-ában írt jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
[29] Fentieken túl a felperes fenntartotta azon álláspontját is, hogy 2016. október 2-án kelt kinevezésével határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony jött létre a Kjt. 21. § (5) bekezdése alapján.
[30] A Kjt. 21. § (2) bekezdése szerint határozott idejű kinevezésre csak az ott írt esetekben, azaz meghatározott feladat ellátására, vagy más közalkalmazott helyettesítése érdekében kerülhet sor. A helyettesítés jogintézményének éppen az a lényege, hogy az egyébként határozatlan idejű kinevezéssel rendelkező, de a munkából átmenetileg távol lévő közalkalmazottat távolléte idejére pótolni lehessen. A hangsúly tehát az átmeneti távolléten van, a jogalkotó erre a helyzetre teremtette meg a határozott idejű helyettesítés lehetőségét.
[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt az EBH 2009.1991. számú elvi döntésében foglaltakra.
[32] A felperes kinevezésében megjelölt V. A. távolléte nem átmeneti jellegű volt, ő ugyanis nyugdíjba vonult, a közalkalmazotti jogviszonyát emiatt megszüntették már a felperes kinevezése előtt, és 2016. októberétől a felmentésének azt a részét töltötte, amikor jogszabály alapján kötelező volt a munkavégzés alól mentesíteni.
[33] Fentiekből következően felperest nem egy átmenetileg távollévő közalkalmazott helyettesítése céljából nevezték ki, hanem egy olyan munkatárs pótlására, akinek a közalkalmazotti jogviszonya megszűnt. Az ő távollétének ideje tehát véglegesnek tekinthető.
[34] Az EBH 2006.1543. számú elvi döntés rögzítette, hogyha a kinevezés határozott időre szóló rendelkezése érvénytelen, helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni úgy, hogy a jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre. Ennélfogva a határozott idő lejártára utalva a jogviszony-megszüntetés jogellenes, és annak jogkövetkezményét kell alkalmazni a Kjt. 21. § (1) és (3) bekezdése alapján.
[35] Jelen esetben a közalkalmazotti jogviszony sem 2017. március 13-ával, sem 2017. április 6-ával nem szűnhetett meg a határozott idő lejárta miatt, az alperes intézkedése jogellenes volt és az Mt. 82. § szerinti jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
[36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[37] Álláspontja szerint a felperes határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyt létesített az alperes jogelődjével. A kinevezés indoka az volt, hogy V. A. közalkalmazott nyugdíjas korú lett, jogviszonya 2017. március 13-án szűnt meg. Eddig az időpontig jogviszonya fennállt, közalkalmazotti státusza megvolt. Az alperesnek nem volt lehetősége, hogy a nyugdíjba vonuló közalkalmazott helyére mást nevezzen ki, azt az 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat 1.5. pontja kifejezetten tiltotta. Kizárólag arra volt lehetősége, hogy a státuszt helyettessel töltse be. A Kjt. 21. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján helyettesítés céljából határozott időtartamú közalkalmazotti jogviszony létrejöhetett erre az időszakra, ezt jogszabály nem tiltotta.
[38] 2017. március 13-át követően a felperes tovább dolgozott kinevezés nélkül. Közalkalmazotti jogviszonya a határozott időtartam lejártakor, 2017. március 13-án megszűnt. A felperes érvénytelen jogviszony alapján végzett munkát az alperesnél 2017. március 14-től április 6-ig. Ezt az érvénytelen jogviszonyt az alperesnek fel kellett számolnia, amelyet 2017. április 6-án tett meg. Kétségtelen, hogy az alperes a Kjt. 25. § (1) bekezdését is feltüntette a jogviszonyt megszüntető okirat végén, azt követően, hogy részletesen leírta az ügyben történteket.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[40] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[41] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-ának megsértésére – a bizonyítékok téves mérlegelésére – nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a bíróságok által megállapított tényállás volt irányadó.
[42] Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes 2016. október 2-ai határozott idejű kinevezése jogszerű volt, az megfelelt a Kjt. 21. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes a kinevezésben pontosan megjelölte, hogy a felperes helyettesítőkénti foglalkoztatására V. A. munkavégzés alóli mentesítésére figyelemmel kerül sor, a helyettesítés pedig 2016. október 2-ától 2017. március 13-ig tart.
[43] A határozott idejű jogviszony helyettesítés céljából jogszerűen létesíthető, V. A. pedig meghatározott ideig – nyugdíjba vonulásáig – távol volt, akinek feladatait ebben az időszakban is el kellett látni. Így távolléte idejére helyettesítő személy foglalkoztatása jogszerű volt. A jogszabály nem rögzíti, hogy az „átmeneti távollét” idejére foglalkoztatható csak helyettesítőként közalkalmazott, így azon felülvizsgálati érvelés, hogy V. A. nyugdíjazása miatt nem átmenetileg volt távol, és ezért helyettesítésére határozott idejű foglalkoztatás keretében nem volt mód, nem alapos.
[44] A jogviszony 2017. március 13-án megszűnt [Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pont] az alperes ennek ellenére 2017. március 14. és április 6. között érvényes kinevezés hiányában – jogszabálysértő módon – továbbra is alkalmazta a felperest.
[45] A munkáltatónak az érvénytelenség jogkövetkezményeként a Kjt. 2. § (3) bekezdése, a 3. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 29. § (1), (2) bekezdése szerint kellett intézkednie. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a jogviszony felszámolása esetén nem érvényesül formakényszer, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint annak megfelel bármely intézkedés, amelyből megállapítható az érvénytelen jogviszony felszámolására irányuló szándék. Ez jelen esetben megállapítható volt, így nincs jelentősége annak, hogy az alperes nem hivatkozott intézkedése során az Mt. 29. §-ára. Az érvénytelen jogviszony felszámolásakor pedig nem az Mt. 82. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazandóak, hanem az Mt. 29. § (2) bekezdésben foglaltak.
[46] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.I.10.006/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás