PK ÍH 2020/51.
PK ÍH 2020/51.
2020.06.01.
I. Kiskorúnak a testvére által felvett kölcsön visszafizetéséért egyetemleges adóstársként ellenérték nélkül vállalt kötelezettsége, valamint a kölcsönszerződés biztosítására a saját tulajdoni hányada jelzálogjoggal való megterhelése kimeríti az idegen kötelezettségért, megfelelő ellenérték nélküli felelősségvállalás fogalmát, így e nyilatkozat érvénytelen [1959. évi IV. törvény (rPtk.) 12/C. § (1) bekezdése, 13/A. § (1) bekezdése].
II. A közjegyzőnek a kölcsön- és jelzálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásakor vizsgálnia kellett volna, hogy a felperesek ingyenesen vagy ellenérték fejében vállalják az adósi és jelzálog-kötelezetti pozíciót, végső soron pedig az okirat elkészítésében való közreműködést meg kellett volna tagadnia.
E kötelezettség megszegése a kártérítési felelősséget megalapozza [rPtk. 339. és 349. §-a, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 120. § (1) bekezdés a) és b) pontja, 10. § (1) bekezdése].
Az irányadó tényállás szerint a felperesek 1/3-1/3-1/3 arányú közös tulajdonát képezte egy p.-i ingatlan, melyen édesanyjuk, K. M. R. holtig tartó haszonélvezeti joga állt fenn. A felperesek 2006. április 19-én eladták az ingatlant. A vételárból őket fejenként megillető 1 226 000 forintot kiskorúságukra tekintettel, a gyámhivatal határozata alapján a felperesek nevére nyitott gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben helyezték el.
A 2006. június 19-én kelt adásvételi szerződéssel az akkor még mindig kiskorú felperesek 1/10-1/10-1/10 arányban és K. M. R. 7/10 arányban megvásárolták a p.-i 51/2/A/9. hrsz-ú társasházi lakást 12 800 000 Ft-ért. A felperesek tulajdoni illetőségük vételárát a gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben elhelyezett összegből fizették ki. Édesanyjuk a 7/10 tulajdoni illetőségét pénzintézeti hitelből kívánta megvásárolni. 2006. augusztus 7-én az adásvételi szerződést a kiskorú vevők által teljesítendő vételár megfizetésének módját illetően annak kikötésével módosították, hogy a gyámhatósági hozzájárulás alapján a fenntartásos betétkönyvben elhelyezett összeg ügyvédi letétszámlára kerül az OTP által folyósított lakásvásárlási hitel kifizetésének időpontjáig. K. M. R. helyett a felperesek testvére, M. E. vásárolta meg az ingatlan 7/10 tulajdoni hányadát, amihez 6 325 000 Ft pénzintézeti kölcsönre volt szüksége.
2006. szeptember 7-én az I. r. alperes közjegyzői okiratba foglalta a ... Bank mint hitelező, M. E. és házastársa, valamint a felperesek mint adósok között létrejött devizában nyilvántartott lakáskölcsön-szerződést, valamint a ... Jelzálogbank mint jelzálogjogosult, M. E. és házastársa, továbbá a felperesek, mint jelzálog-kötelezettek között létrejött jelzálogszerződést. A kölcsönszerződés alapján a pénzintézet az ingatlan megvásárlásának finanszírozására a saját erő kiegészítéseként 6 325 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósoknak. A jelzálogszerződés alapján a kölcsön biztosítékaként az ingatlanon jelzálogjogot alapítottak. A szerződésben rögzítették, hogy az akkor kiskorú felperesek tulajdonát képező ingatlan jelzálogjoggal való megterhelésére vonatkozó törvényes képviselői nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A szerződés a gyámhatósági jóváhagyással, de megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. A P.-i Gyámhivatal a törvényes képviselői nyilatkozatot a 2006. szeptember 18-án jogerőre emelkedett határozatával jóváhagyta.
A pénzintézet a kölcsönszerződést 2009-ben felmondta, majd engedményezte követelését az ... Faktoring Zrt.-re. A Városi Bíróság a 2010. szeptember 20-án kiállított végrehajtási záradékokkal 36 380 CHF és járulékai behajtására végrehajtást rendelt el az ekkor még mindig kiskorú felperesekkel szemben. A végrehajtási eljárásban 2013. január 24-én a végrehajtó elárverezte a p.-i 51/2/A/9. hrsz-ú ingatlant 6 048 000 Ft árverési vételáron. Az árverési vevő tulajdonjogát 2013. március 28-án jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlan forgalmi értéke 2013-ban 10 863 333 Ft volt.
A felperesek és jelen perben nem álló pertársaik pert indítottak a Járásbíróságon a végrehajtás megszüntetése, a devizaalapú kölcsönszerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt az ... Bank és az ... Faktoring Zrt. ellen. Utóbb a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti kereseti kérelmüktől elálltak, amire tekintettel a bíróság ebben a részében a pert jogerős végzéssel megszüntette.
A felperesek módosított keresetükben személyenként 2 056 417 Ft kártérítés egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.
Hivatkozásuk szerint a saját tulajdoni hányaduk megszerzéséhez szükséges vételár a rendelkezésükre állt, kölcsönre nem volt szükségük, ennek ellenére a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésben adóstársként, az azt biztosító jelzálogszerződésben jelzálog-kötelezettként szerepeltek. A szerződések az rPtk. 13/A. § (1) bekezdése alapján érvénytelenek, tekintettel arra, hogy kiskorúként még a gyámhatóság jóváhagyásával sem vállalhatták érvényesen e kötelezettségeket. Állították, hogy az I. r. alperes a szerződések közokiratba foglalásakor tudomással bírt arról, hogy a felperesek saját tulajdoni hányadukat a tulajdonukat képező gyámhatósági fenntartásos betétben elhelyezett összegből vásárolják meg, kölcsönre nincs szükségük, a közjegyzői okiratot úgy kellett volna elkészíteni, hogy abban a felperesek nem szerepelnek adóstársként és jelzálog-kötelezettként. A közjegyzői törvény 195. § (1) bekezdése alapján a közjegyzőnek az okirat elkészítésében a közreműködését meg kellett volna tagadnia.
A kár bekövetkezésének időpontját az ingatlan árverésének időpontjával azonosan, 2013. január 24. napjában jelölték meg. A kár összegét a tulajdoni hányadaik értékében, az árverést követő forgalmiérték-növekedés figyelembevételével kalkulálták, késedelmikamat-követelést nem kívántak érvényesíteni.
A II. r. alperes jogellenes magatartását abban jelölték meg, hogy a P.-i Gyámhivatal az rPtk. 13. §-ával és a 13/A. §-sal ellentétes jognyilatkozatokat jóváhagyta.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen azzal védekeztek, hogy a felperesek követelése elévült. Álláspontjuk szerint az elévülés 2009. februárban kezdődött, amikor a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést a pénzintézet felmondta, de legkésőbb 2010. szeptember 20-án, a végrehajtási záradék kiállításának időpontjában. A II. r. alperes rámutatott, hogy vele szemben a követelés még a felperesek által megjelölt kezdő időponthoz képest is elévült.
Az I. r. alperes érdemben azzal védekezett, hogy a felperesek közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozata nem az rPtk. 13/A. § szerinti idegen kötelezettségért való, megfelelő ellenérték nélküli felelősségvállalás volt. Állította, a szerződés közokiratba foglalása során tekintettel volt az rPtk. 13/A. § (1) bekezdésére, de úgy ítélte meg, hogy a kiskorúak megfelelő ellenérték fejében vállalnak kötelezettséget. Rögzítette az okiratban, hogy a szerződés csak abban az esetben lép hatályba, amennyiben a gyámhatóság azt jóváhagyja. A felperesek ellenérték – az ingatlan tulajdonjogának megszerzése – fejében, nem idegen kötelezettségért vállaltak felelősséget. A megvásárolt ingatlan az egész család lakhatását biztosította, a szerződés megkötése mindannyiuk érdekét szolgálta. A kiskorúak jognyilatkozatának érvénytelensége legfeljebb a saját tulajdoni hányaduk értéke feletti kötelezettségvállalás tekintetében lenne megállapítható. Kifejtette, hogy a kár bekövetkezte, tehát a felperesek tulajdoni hányadának elvesztése arra vezethető vissza, hogy az adósok a kölcsönt nem fizették. A kiskorúak ingatlanhányada is árverezésre került ugyan, de ezen túl őket kár nem érte, azért pedig érvényesen vállalhattak kötelezettséget. Vitatta a kár összegét is.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II., III. r. felpereseknek személyenként 481 500 Ft-ot és 22 150 Ft perköltséget.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Határozatának indokolásában – elsődlegesen az elévülési kifogást vizsgálva – kifejtette, hogy az rPtk. 326. § (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Az rPtk. 360. § (1) bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A felperesek az ingatlan tulajdonjogának elvesztésében jelölték meg a kárukat, a kár a tulajdonjog átszállásának, tehát az árverési vevő tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének időpontjában, 2013. március 28-án következett be. Sem a kölcsönszerződés felmondása, sem a végrehajtás elrendelése nem tekinthető a kár bekövetkezése időpontjának, mivel nem a felmondással vagy a végrehajtási záradék kiállításával veszítették el a felperesek az ingatlanukat. Az árverés időpontja sem azonosítható a tulajdonjog elvesztésének időpontjával, tekintettel arra, hogy az árverési vevő csak az árverési vételár megfizetése esetén, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szerez tulajdonjogot.
Megállapította, hogy a felperesek az I. r. alperessel szemben az rPtk. 324. § (1) bekezdése szerinti öt éven belül indítottak pert. A II. r. alperessel szemben azonban csak 2018. április 21-én, tehát az ötéves elévülési időn túl terjesztettek elő keresetet, az elévülés megszakadására, illetve nyugvására pedig nem hivatkoztak, így a kártérítési követelésük a II. r. alperessel szemben elévült. Ezért a törvényszék a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
Az I. r. alperessel szembeni kereset körében kiemelte, hogy az rPtk. 12/C. § (1) bekezdése szerint a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el. A Ptk. 13. § (1) bekezdés c) pontja a törvényes képviselő nyilatkozatának érvényességét a gyámhatóság jóváhagyásához köti, ha a jognyilatkozat a kiskorú ingatlan-tulajdonának bármely módon történő megterhelésére vonatozik. Az rPtk. 13/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.
A törvényszék úgy foglalt állást, hogy a kiskorúnak a testvére által felvett kölcsön visszafizetéséért egyetemleges adóstársként vállalt kötelezettsége, valamint a kölcsönszerződés biztosítására a saját tulajdoni hányada jelzálogjoggal való megterhelése kimeríti az idegen kötelezettségért, megfelelő ellenérték nélküli felelősségvállalás fogalmát.
Az adásvételi szerződések kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a felperesek az ingatlan 1/10-1/10 tulajdoni hányadát örökölt ingatlanuk eladási árából vásárolták, pénzintézeti kölcsönre nem volt szükségük. Ennek ellenére a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésben egyetemleges adóstársként, az azt biztosító jelzálogszerződésben jelzálog-kötelezetti pozícióban álltak. Alaptalan az I. r. alperes álláspontja, mely szerint a felperesek a saját tulajdoni hányaduk megszerzése fejében vállalták az adóstársi és a jelzálog-kötelezettséget.
A törvény a kiskorú ingyenes kötelezettségvállalására irányuló jognyilatkozatát érvénytelennek minősíti. Minden kötelezettség idegen, amely nem a kiskorú sajátja. A törvény nem differenciál a jogügylet alanya szerint sem az ajándékozás, sem az ellenérték nélküli felelősségvállalás esetében. A kiskorú a közeli hozzátartozójának sem ajándékozhat érvényesen ingatlant, és a közeli hozzátartozó kötelezettségéért sem vállalhat ingyenesen felelősséget. Téves az az alperesi álláspont, mely szerint a testvér kölcsöntartozása nem idegen kötelezettség. A felperesek sem az adósi, sem a jelzálog-kötelezetti kötelezettségért nem részesültek megfelelő ellenértékben. A kölcsönszerződésből ugyan nem tűnik ki, hogy a pénzintézet a kölcsönt kizárólag a felperesek testvérének nyújtja, de az ingatlan-adásvételi szerződésből ez egyértelműen megállapítható.
Az a körülmény, hogy a felpereseknek érdekében állt a szerződés megkötése, mivel a banki gyakorlatot is figyelembe véve csak így tudtak testvérükkel közös ingatlant vásárolni, nem változtat a kötelezettség idegen és a felelősségvállalás ellenérték nélküli jellegén.
A szerződések megkötésekor még kiskorú felperesek ellenérték nélkül vállalták egyetemleges adóstársként a testvérük tulajdoni hányadának megvásárlásához folyósított kölcsön visszafizetését, valamint a tulajdoni hányaduk jelzálogjoggal való megterhelését, így e jognyilatkozataik az rPtk. 13/A. § (1) bekezdése alapján érvénytelenek.
Az I. r. alperes felelőssége körében kifejtette, hogy a 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 120. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy meggyőződjék a fél ügyleti képességéről és tájékoztassa a felet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről. A 3. § (1) bekezdése szerint a közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen, ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik. A (2) bekezdés kimondja, ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az okiratban feltüntetni. A 121. § meghatározza, hogy a közjegyzői okirat elkészítésénél mely körülményeket kell aggályosnak tekinteni. Ilyen különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása.
A törvényszék értékelte az I. r. alperes azon személyes nyilatkozatát (26. sz. jkv.), hogy valószínűleg megkapta az adásvételi szerződést és azt minden bizonnyal elolvasta, de nem vizsgálta, hogy a kiskorúak rendelkezésére áll-e saját forrás a tulajdoni hányadaik megszerzéséhez. Azt vizsgálta, hogy a szerződés megkötése a kiskorúak érdekében áll-e és úgy találta, hogy igen, mivel csak úgy tudtak nagykorú testvérükkel és az édesanyjukkal együtt az ingatlanba beköltözni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kölcsön- és jelzálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásakor az I. r. alperesnek a felperesek kiskorúságára tekintettel vizsgálnia kellett a jognyilatkozataik érvényességét. Ennek kapcsán az rPtk. 13/A. § (1) bekezdésére figyelemmel elvárható volt annak vizsgálata, hogy a felperesek ingyenesen vagy ellenérték fejében vállalják az adósi és jelzálog-kötelezetti pozíciót. Amennyiben e kötelezettségének az I. r. alperes eleget tesz, észlelnie kellett volna, hogy a felperesek jognyilatkozata aggályos, arra a törvényes képviselő figyelmét fel kellett volna hívni, végső soron pedig az okirat elkészítésében való közreműködést meg kellett volna tagadni.
E tájékoztatási és közreműködés-megtagadási kötelezettség megszegése olyan jogellenes magatartás, mellyel okozati összefüggésben álló kár megtérítéséért az I. r. alperes a közjegyzői törvény 10. § (1) bekezdése, valamint az rPtk. 339. és 349. §-a alapján kártérítési felelősséggel tartozik.
A törvényszék megállapította, hogy a kár bekövetkezéséhez elengedhetetlen volt a kölcsön szerződésszerű teljesítésének elmaradása, ugyanis ez vezetett a szerződés felmondásához, majd a végrehajtáshoz. Az okfolyamat elindítója azonban az érvénytelen szerződés megkötése, annak I. r. alperes általi közjegyzői okiratba foglalása volt. Az I. r. alperes jogellenes magatartásának a felperesek kára bekövetkeztében tehát egyértelmű oki szerepe volt.
A törvényszék megítélése szerint a kártérítés összege a felperesi tulajdoni hányadok 2013. évi forgalmi értékének alapulvételével határozható meg. A kár nem azonos sem az ingatlan árverési vételárával, sem az I. r. alperes által közjegyzői okiratba foglalt szerződésekben meghatározott hitelbiztosíték értékével.
A törvényszék álláspontja szerint a végrehajtás megszüntetése iránti kereset potenciálisan alkalmas lett volna a kár összegének csökkentésére. A Pp. 369. § a) pontja alapján a szerződés érvénytelenségére alapítottan megindítható volt a végrehajtás megszüntetése iránti per. A Vht. 56. § (4) bekezdése alapján pedig visszvégrehajtás keretében kötelezhető lett volna a végrehajtást kérő a végrehajtás során kapott összeg – az ingatlan árverési vételára – visszatérítésére.
E törvényi lehetőségre tekintettel az I. r. alperes az rPtk. 340. § (1) bekezdése szerint nem köteles megtéríteni a kárnak azt a részét, amit a végrehajtás megszüntetése iránti perben a felperesek a végrehajtást kérővel szemben érvényesíthettek volna. Az I. r. alperes tehát az ingatlan árveréskori forgalmi értéke és árverési vételára különbözetét köteles kártérítésként megfizetni. A két összeg különbözete a felperesek tulajdoni hányadára vetítve 481 500 Ft, így az elsőfokú bíróság ennek megfizetésére kötelezte az I. r. alperest, azt meghaladóan a keresetet elutasította.
Kifejtette, hogy a Járásbíróságon folyamatban levő érvénytelenségi pernek a jelen jogvita eldöntése szempontjából jelentősége nincs. A szerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében ugyanis kizárólag a kölcsönnel kapcsolatos elszámolásra kerülhet sor. A felperesek jogalap nélküli gazdagodás jogcímén legfeljebb az ingatlan árverési vételárát követelhetik vissza az engedményestől, de e kereseti kérelmük nem képezi a jelen per elbírálásának előfeltételét.
Az I. r. alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását, a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását, továbbá az őt az elsőfokú perköltség megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzését kérte.
Fenntartotta elévülési kifogását, mint a kereset elutasítását elsődlegesen megalapozó indokot.
A kifogás alaptalansága esetére hangsúlyozta, hogy a felperesek által szerződésben vállalt kötelezettségvállalás nem tekinthető idegennek. Egyrészt családon belüli ingatlanvásárlás történt, másrészt e nélkül a kölcsönszerződés nélkül a kiskorúak nem tudtak volna önállóan lakást vásárolni, ahol a lakhatásuk biztosított és ahol együtt élhetnek a család többi tagjával. A korábbi ingatlan értékesítéséből származó összeg teljes egészében nem biztosította volna a vásárolt ingatlanban szerzett tulajdoni illetőségüket sem. A hitelintézet csak abban az esetben nyújt kölcsönt, ha az egész megvásárolandó ingatlanra jelzálogjog kerül.
Fenntartotta azon álláspontját, hogy a kötelezettségvállalásra nem ellenérték nélkül került sor, hiszen egy olyan ingatlanba költözhettek be, melynek csak a 3/10 része képezte a tulajdonukat. Ez a lehetőség megfelelő ellenértéknek minősíthető.
Zálogkötelezettként helytállni tartoztak a 3/10 hányadukkal, így a hitelező jogosult volt a tulajdoni hányadukat árverezni.
Megítélése szerint nem a kiskorúak érdekét szolgálta volna, ha megtagadta volna a közreműködést.
Fenntartotta azon álláspontját, hogy a kár bekövetkeztének nem az I. r. alperesi magatartás, hanem az képezi a tényleges okát, hogy a szerződés nagykorú kötelezettje nem teljesített szerződésszerűen.
Kifogásolta a fellebbezésében, hogy a törvényszék megállapítása szerint a felperesek eleget tettek a kárenyhítési kötelezettségüknek, holott a végrehajtási eljárás megindítását követően, illetve nagykorúvá válásuk után nem indították meg a végrehajtásmegszüntetési pert. A P.-i Járásbíróság előtt folyamatban lévő per tárgya nem egyértelmű, ugyanakkor az eljárásnak komoly kihatása lehet a jelen perre, az esetleges érvénytelenség olyan elszámolást eredményezhet, mellyel a jelen per tárgyát képező igény érvényesítése szükségtelenné válik. Erre tekintettel a fellebbezésében is kérte az eljárás felfüggesztését.
A felperesek fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.
Hangsúlyozták, hogy az elévülés a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésétől, tehát 2013. március 28-tól vette kezdetét, így a keresetindításra határidőben került sor.
A kiskorú felpereseket olyan kötelezettségekbe vonták be, amelyeket az rPtk. szerint nem voltak jogosultak és kötelesek vállalni. A közjegyző megtagadhatta volna a közjegyzői okirat őket terhelő kikötéseinek az elkészítését. A közjegyzői okiratba foglaltak a kiskorúaknak hátrányt jelentettek, elveszítették vagyonrészüket, pedig annak megőrzése lett volna indokolt.
Az I. r. alperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú ítéletnek a II. r. alperessel szembeni keresetet teljes egészében, míg az I. r. alperessel szembeni keresetet részben elutasító rendelkezései fellebbezés hiányában a Pp. 228. § (4) bekezdése alapján jogerőre emelkedtek, a másodfokú eljárás tárgyát tehát kizárólag a keresetnek az I. r. alperessel szemben részben helyt adó ítéleti rendelkezés felülbírálata képezte.
Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a beszerzett peradatok okszerű értékelésével helyes tényállást állapított meg, arra alapított döntése helyes jogkövetkeztetésen alapul, a megfellebbezett ítéleti rendelkezés indokaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakat emeli ki.
Helyes az az elsőfokú ítéleti álláspont, hogy a tulajdonjoguk elvesztésével, azaz az árverési vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével, nem pedig a kölcsönszerződés felmondásával, illetve a végrehajtás elrendelésével következett be a felperesek kára. Az rPtk. 360. § (1) és a 326. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel az I. r. alperessel szemben a felperesek követelése nem évült el, a kereset benyújtására az rPtk. 324. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül került sor.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy az I. r. alperes nem az rPtk. 13. § (1) bekezdés c) pontjában, hanem a 13/A. § (1) bekezdésében meghatározott jognyilatkozatokat foglalt közjegyzői okiratba. A felperesek idegen kötelezettségért ellenérték nélkül vállaltak felelősséget. Az egyetemleges adóstársi és jelzálogkötelezetti kötelezettségvállalásuk más – M.E. – által megszerzett tulajdoni illetőség részbeni vételárát finanszírozni hivatott kölcsön biztosítékaként szolgált, ennek fejében pedig ellenértékben nem részesültek.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy a közeli hozzátartozójuk kötelezettsége nem minősül a felperesek saját kötelezettségének, az pedig ezen jogszabályi rendelkezés alkalmazása során nem értékelhető, hogy a jognyilatkozatok a felpereseknek esetlegesen milyen – nem vagyoni, hanem kizárólag – személyes érdekeit szolgálták.
Ellenértéknek nem minősíthető az az I. r. alperes által hivatkozott körülmény, hogy a felperesek olyan ingatlanba költözhettek, mely csak 3/10 arányban képezte a tulajdonukat.
A kifejtettek értelmében a felperesek – rPtk. 13/A. § (1) bekezdése szerinti – érvénytelen jognyilatkozatainak szerződésbe foglalására került sor.
Helytálló a törvényszék azon álláspontja, hogy az I. r. alperesnek vizsgálnia kellett volna – a felperesek életkora miatt – a jognyilatkozatok érvényességét, ennek keretei között – figyelemmel az rPtk. 13/A. § (1) bekezdésére – kifejezetten a kötelezettségvállalások tartalmát, illetve ennek visszterhes vagy ingyenes jellegét.
Amennyiben az I. r. alperes mindezt vizsgálta volna, úgy nyilvánvalóan észlelte volna az érvénytelenségi okot, a Kjtv. 120. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget téve megfelelő tájékoztatást nyújtott volna, a 3. § (1) bekezdése szerint pedig végső soron köteles lett volna megtagadni a közreműködését az okiratok elkészítésében.
A fenti felróható mulasztása a Kjtv. 10. §-a folytán irányadó rPtk. 339. § (1) és 349. § (1) bekezdése szerinti felelősségét megalapozza.
A felperesek kárának bekövetkeztével kapcsolatosan – a kölcsön visszafizetésének elmulasztásában megállapítható szerződésszegés mellett – nyilvánvaló az I. r. alperes jogellenes felróható magatartásának releváns, adekvát oki szerepe.
A felpereseket ért kár a tulajdoni hányaduknak a 2013-as forgalmi értékében határozható meg.
Az elsőfokú bíróság az rPtk. 340. § (1) bekezdése alapján éppen a fellebbezésben is hivatkozott felperesi mulasztásra (a végrehajtás megszüntetésére, illetve a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló per megindításának elmulasztására) tekintettel alkalmazott kármegosztást, ennek eredményeként – a forgalmi érték és az árverési vételár közti különbözetben – határozta meg a kártérítés mértékét. Téves tehát az a fellebbezési hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság a kárenyhítési kötelezettség felperesi teljesítését állapította meg.
Helytállóan fejtette ki a törvényszék, hogy a P.-i Járásbíróságon folyamatban lévő per legfeljebb a kölcsön elszámolását érintheti, de ez a jelen per eldöntésére nincs kihatással, a tárgyalás felfüggesztésére nem ad alapot.
Ez utóbbira tekintettel az ítélőtábla az I. r. alperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította, a fentebb kifejtettekre figyelemmel pedig az ítélet megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Pf.I.20.171/2019/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás