2020. évi LIII. törvény indokolás
2020. évi LIII. törvény indokolás
az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény és a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység végzéséről szóló 2012. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló 2020. évi LIII. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) módosítása számos, a közelmúltban elfogadott, adott terület átfogó szabályozását célzó uniós jogi aktus végrehajtását, illetve harmonizációját valósítja meg, továbbá a gyakorlati életben felmerült problémák hatékony kezelésére vonatkozóan nyújt megoldást.
A növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről, a 228/2013/EU, a 652/2014/EU és az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 69/464/EGK, a 74/647/EGK, a 93/85/EGK, a 98/57/EK, a 2000/29/EK, a 2006/91/EK és a 2007/33/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet [a továbbiakban: (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet] a korábbi irányelvi szabályozást felváltva átfogóan szabályozza a növényegészségügy területét, amelyre figyelemmel pontosítani szükséges az Éltv. vonatkozó rendelkezéseit.
Az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. március 15-i (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet [a továbbiakban: (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet] az élelmiszerlánc teljes egészére vonatkozóan újraszabályozza a korábban uniós rendeletekben és irányelvekben szereplő követelményrendszert, amelyhez az Éltv. hatósági ellenőrzésre és szankcionálásra vonatkozó rendelkezéseit is igazítani szükséges.
A 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelvre [a továbbiakban: (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelv] figyelemmel az előterjesztés rendelkezéseket tartalmaz az élelmiszerek megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősülő kettős minőségével kapcsolatban, amelyre vonatkozóan egyre több példát talál az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a hatósági ellenőrzés során. A kettős minőség lényege, hogy egy termék Magyarországon akként kerül forgalmazásra, hogy az megegyezik egy másik tagállamban forgalmazott termékkel, miközben a másik tagállamban forgalmazott termék összetételében vagy jellemzőiben jelentősen eltér a Magyarországon forgalmazott élelmiszertől. Az Éltv. az irányelvnek való megfelelés érdekében az élelmiszer előállítóját, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi forgalomba hozót teszi felelőssé ezen gyakorlat fennállásáért.
Az Éltv. módosítása emellett a FELIR azonosító megállapítására vonatkozó 38/B. § újraszabályozásával csökkenti az azonosító beszerzésére kötelezettek adminisztrációs terheit. Az emberi egészség védelme érdekében pedig az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság lehetőséget kap arra, hogy hozzáférhetetlenné tegyen olyan internetes weboldalt, amely hamisított vagy hazánkban engedéllyel nem rendelkező, a törvény hatálya alá tartozó terméket, köztük élelmiszert, állatgyógyászati terméket, növényvédő szert kínál eladásra.
A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint az állatorvosi szolgáltatói tevékenység végzéséről szóló 2012. évi CXXVII. törvény a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [a továbbiakban: 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv] 56a. cikk (2) bekezdésének való megfelelést is szolgálja.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A törvény alkalmazási körét szükséges kiegészíteni a növényi károsítókkal, valamint az azokat potenciálisan tartalmazó anyagokkal folytatott tevékenységekkel.
2. §
A 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2161 európai parlamenti és tanácsi irányelv megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősíti azt az esetet, amikor egy termék Magyarországon akként kerül forgalmazásra, hogy az megegyezik egy másik tagállamban forgalmazott termékkel, miközben a másik tagállamban forgalmazott termék összetételében vagy jellemzőiben jelentősen eltér – a jogszerű és objektív okok kivételével – a Magyarországon forgalmazott élelmiszertől. Az Éltv. az irányelvnek való megfelelés érdekében az élelmiszer előállítóját, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi forgalomba hozót teszi felelőssé ezen gyakorlat fennállásáért. A törvényjavaslat meghatározza, mi tekinthető különösen jogszerű és objektív oknak.
3. §
Az Éltv. 16. §-a tartalmazza a nyomonkövetésre vonatkozó előírásokat. Az (1) bekezdést, amely a nyomonkövethetőségi eljárás létrehozását írja elő az élelmiszer-előállítás folyamatára, szükséges kiegészíteni a károsítókra vonatkozó növényegészségügyi előírások hatálya alá tartozó növények, növényi termékek és egyéb anyagok nyomonkövethetőségére vonatkozó kötelezettséggel.
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény értelmében személyes adatok kötelező kezelését törvényi szinten szükséges előírni. Erre figyelemmel a 16. §-t ki kell egészíteni az állatorvosi, valamint növényorvosi vényre, az állatgyógyászati készítmény kereskedelmi forgalmazását végző, a gyógyszeres takarmány, gyógyszeres köztes termék előállító, az állatorvos, az állattartó, a növényvédő szer forgalomba hozója, a növényorvos, valamint a termelő által vezetendő nyilvántartásra és az ebből történő adatszolgáltatásra vonatkozó előírásokkal.
4. §
Az Éltv. 22. §-a jelenleg kizárólag az élelmiszer-vállalkozások számára állapít meg kötelezettségeket a biztonsági és minőségi követelményeknek való folyamatos megfelelés, nyomonkövethetőség, valamint a termékek visszahívhatósága érdekében. Ezen előírások a takarmányvállalkozásokra is vonatkoznak, amelyre figyelemmel a törvényjavaslat módosítja az Éltv. 22. §-át.
5. §
Az Éltv. 23. §-a meghatározza a bejelentési kötelezettség alá tartozó tevékenységeket, amelyet szükséges kiegészíteni az élelmiszerlánc-iparban felhasználható fertőtlenítőszereket előállító létesítményekkel. A bejelentési, nyilvántartásba vételi kötelezettség arra figyelemmel szükséges, hogy az élelmiszer eredetű megbetegedések kivizsgálása során számos esetben derül fény a fertőtlenítésre használt anyagok nem-megfelelőségére, melyek kivizsgálásához a hatóságnak ismerni kell az előállító helyeket. A módosítás nem keletkeztet új kötelezettséget, csak törvényi szintre emeli a jelenleg miniszteri rendeletben szereplő kötelezettséget.
6. §
A törvényjavaslat pontosítja az Éltv. 26. § (1) bekezdését, figyelemmel arra, hogy a növényvédelem teljes egésze az élelmiszerlánc alá tartozik, nemcsak az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos területe. A növényvédelem körbe tartozó növény-egészségügyi feladatok ugyanis számos esetben nem élelmiszer-biztonsági vonatkozásúak.
7. §
A törvényjavaslat pontosítja az élelmiszerlánc-felügyelet szakmai irányítására vonatkozó rendelkezéseket, meghatározva, mely esetekben van közvetlen szakmai utasítási joga az országos főállatorvosnak az élelmiszerlánc-felügeleti szervek tekintetében.
8. §
A hatályos jogi szabályozás értelmében az élelmiszerekkel kapcsolatos vizsgálatokat – az élelmiszerlánc teljes egésze vonatkozásában – az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság végzi. Az élelmiszerláncban tapasztalható jogsértések visszaszorítása érdekében szükséges kimondani, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti hatóság laboratóriuma végezze az élelmiszerekkel és állatgyógyászati készítményekkel kapcsolatos élelmiszer-biztonsági és minőségi vizsgálatokat, amely erre tárgyi eszközeivel és személyi állományával alkalmas.
9. §
Károsítók, növények, növényi termékek vagy egyéb anyagok laboratóriumi karanténban tartására kizárólag állami laboratóriumban vagy az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv erre kijelölt laboratóriumában kerülhet sor. A módosítás ennek törvényi hátterét teremti meg.
10. §
Technikai jellegű, szövegpontosító módosítás.
11. §
Az Éltv. 33. § b) pontjának módosítására az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet [a továbbiakban: (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet] alapján kerül sor, amely értelmében az alapvetően határállomáson elvégzendő ellenőrzések bizonyos esetekben engedélyezett ellenőrzési helyeken is teljesíthetőek növények, növényi termékek és egyéb anyagok esetében.
12. §
A törvényjavaslat pontosítja az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv nyilvántartásba vételre vonatkozó feladatait meghatározó rendelkezést, összhangban az Éltv. 23. § (2) bekezdésének módosításával. A rendelkezés új hatósági feladatot nem keletkeztet.
A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok célja, hogy az Unióban megvalósítsák a jogszerűen előállított és forgalomba hozott élelmiszerek szabad mozgását, adott esetben figyelembe véve, hogy szükség van az előállítók jogszerű érdekeinek védelmére, valamint a jó minőségű termékek előállításának ösztönzésére.” Erre figyelemmel élelmiszerjogi kérdésként kell kezelni és ellenőrizni ezen jogszabályi előírásokat. A rendelkezés új hatósági feladatot nem keletkeztet.
Úgyszintén szükséges felhatalmazást adni az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek a 14/B. §-ban megállapított kötelezettség ellenőrzésére.
13. §
Az Éltv. 38. § (1) bekezdés 22. pontjának módosítása a használatban lévő növényvédelmi gépekre vonatkozó nyilvántartás vezetését írja elő, a növényvédelmi gépek jelenleg is kötelező felülvizsgálatára figyelemmel. A Éltv. 38. § (1) bekezdésének kiegészítése új hatósági feladatot nem keletkeztet.
14. §
A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 51. § (6) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények központi nyilvántartást vezetnek a kiadott oklevelekről. Annak érdekében, hogy az állatorvosok és a növényorvosok részére a FELIR azonosítható kiállítható legyen, indokolt ezen nyilvántartásból történő adatszolgáltatás.
A Magyar Állatorvostudományi Egyetemen 2020. februárjában megalakult Digitális Élelmiszerlánc Oktatási, Kutatásai, Fejlesztési és Innovációs Intézet, amellyel való együttműködés érdekében indokolt a FELIR adatok hozzáférhetőségének törvényi biztosítása.
15. §
A FELIR azonosító megállapítására vonatkozó 38/B. § újraszabályozására az azonosító beszerzésére kötelezettek adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében kerül sor. A törvényjavaslat értelmében az engedélyezési vagy nyilvántartásba vételi kötelezettséggel járó tevékenység megkezdése előtt az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az engedély megadásakor vagy a bejelentés nyilvántartásba vételekor hivatalból állapítja meg az ügyfél számára a FELIR azonosítót, ha az ügyfél az engedély iránti kérelem benyújtásakor vagy a bejelentés megtételekor azzal nem rendelkezik. Úgyszintén hivatalból vezeti át a FELIR-ben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az ügyfél adataiban vagy működésében bekövetkezett változást, amennyiben erről tudomást szerez.
16. §
Az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet 35. cikke lehetővé teszi, hogy a hatósági ellenőrzés keretében végzett mintavétel, analízis, teszt, illetve diagnosztika eredményét szakértő is értékelje. Ez a szakvélemény a dokumentumok felülvizsgálatára irányul. Amennyiben ezen, második szakvélemény alapján vita alakul ki a hatóság és az ellenőrzés alá vont között, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy biztosítják egy másik hatósági laboratórium által történő analízis, teszt, diagnosztika elvégzését. Számos esetben ezen második laboratóriumi vizsgálat elvégzése, így különösen, de nem kizárólag, amennyiben külföldi labor igénybevétele szükséges, nem teszi lehetővé a hatósági eljárások 60 napon belüli lefolytatását. Erre figyelemmel biztosítani kell, hogy ezen esetekben az ügyintézési határidő 60 nappal később járjon le, mint az eljárásra egyébként irányadó határidő.
17. §
Az Éltv. 44. §-ának módosítására az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Rendészeti tv.) fogalomhasználatával való összhang megteremtése érdekében kerül sor. A Rendészeti tv. ugyanis meghatározza, mi minősül az egyes rendészeti feladatot ellátó személy tekintetében a feladataival összefüggő jogellenes cselekménynek, amelyet szükséges az élelmiszer-rendész vonatkozásában is megállapítani.
18. §
Technikai jellegű, szövegpontosító módosítás.
19. §
Az állategészségügyi, járványvédelmi intézkedések következtében a károsultak állami kártalanításra jogosultak. Az állami kártalanítás összegét a megyei, illetve járási kormányhivatalok hatósági eljárás keretében állapítják meg. A kártalanítás összegének megfelelően az állattartó számlát állít ki a kormányhivatal részére mint szolgáltató, így a kártalanítás bruttó összegben kerül elszámolásra. Ennek következtében a vállalkozást a határozat véglegessé válásától általános forgalmi adó fizetési kötelezettség terheli. Erre figyelemmel a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a kártalanítás jogosultja az általános forgalmi adó bevallásában úgy nyilatkozzon, hogy a kártalanítás általános forgalmi adó tartalmának összegére a kártalanítás folyósítását követő 15. napig fizetési halasztást vesz igénybe. A kártalanítási összeget folyósító szerv a fizetési halasztással érintett összeget a jogosult adószámára hivatkozással az állami adó-és vámhatóságnál vezetett, általános forgalmi adóbevételi számlára utalja át.
20. §
Az Éltv. 57. §-ának kiegészítésére egyrészt az (EU) 2017/625/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, másrészt az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 834/2007/EK tanácsi rendelet) hatósági ellenőrzésekről szóló intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseivel való összhang megteremtése érdekében kerül sor.
Az ökológiai tanúsító szervezetek tevékenységére vonatkozóan feltárt hiányosságok esetén a 834/2007/EK tanácsi rendelet megköveteli, hogy első intézkedésként a jogszerű állapot helyreállítását rendelje el a hatóság. Az Éltv. azonban csak az élelmiszer-vállalkozásokra alkalmazható intézkedéseket sorolja fel, amely nem vonatkozik a tanúsító szervezetekre. A 834/2007/EK tanácsi rendelet értelmében, amennyiben az ökológiai ellenőrzést és tanúsítást végző szervezetek nem végzik el megfelelően a rájuk ruházott feladatokat, az átruházó illetékes hatóság visszavonhatja a feladat átruházását. Azonnal vissza kell vonni az átruházást abban az esetben, ha az ellenőrző szerv nem tesz kellő időben megfelelő helyreigazító intézkedéseket. Ezen rendelkezések az Éltv. 57. §-ában az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv intézkedései között nincsenek felsorolva, amelyet a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvényre (a továbbiakban: Szankció tv.) figyelemmel pótolni kell.
21. §
Az Éltv. új 57/A. §-a a Szankció tv. rendelkezéseire figyelemmel kerül megállapításra.
22. §
Az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság jelenleg nem rendelkezik törvényi felhatalmazással arra vonatkozóan, hogy hozzáférhetetlenné tegyen olyan internetes weboldalt, amely hamisított vagy hazánkban engedéllyel nem rendelkező, a törvény hatálya alá tartozó terméket, köztük élelmiszert, állatgyógyászati terméket, növényvédő szert kínál eladásra. Az Éltv. 14/A. §-a határozza meg a hamisított termék fogalmát és a tiltott módon történő előállítás és forgalmazás eseteit. Számos olyan élelmiszert hoznak forgalomba internetes honlapokon, amelyet a lényeges tulajdonságára vonatkozó félrevezető megjelöléssel árulnak (például „csodatermékek”, gyógyítást ígérő termékek, stb.). Ezen honlapok esetében szükség van a honlap hozzáférhetetlenné tételére, mivel a termék forgalmazásáért felelős vállalkozás általában nem ismert. A hatóságoknak ezt az intézkedési lehetőségét az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet 138. cikke is tartalmazza.
A vényköteles készítmények távértékesítése még súlyosabb problémát jelent, hiszen ezáltal illegálisan, vény nélkül juthatnak hozzá az állattartók, növényvédő szert felhasználók egyes készítményekhez. Mivel a vényköteles készítmények alkalmazása szakértelmet igényel, e szerekhez való illegális hozzáférés komoly élelmiszerlánc-biztonsági kockázatot rejt. Emellett az eljáró hatóságok, még ha tudomást is szereznek ilyen honlapok létezéséről, nem tudnak kellően hatékonyan fellépni.
A szigorítás különösen a súlyos köz-és állategészségügyi kockázatot jelentő antimikrobiális rezisztencia elleni hatósági fellépést segítené, mivel ezzel a vényköteles, antimikrobiális hatóanyagú szerekhez való illegális hozzáférést, és ezáltal a felelőtlen, szakszerűtlen alkalmazást és a rezisztencia kialakulásának kockázatát is csökkenteni lehetne. Tekintettel arra, hogy a növényvédő szerek felhasználása során is vény használata kötelező, szükséges a szabályozás kiterjesztése a hamisított, illegálisan forgalmazott növényvédő szerekre is.
23. §
A hatályos törvényi rendelkezések értelmében az eljárás alá vont személy figyelmeztetésben részesítése nem alkalmazható növényvédelmi, takarmány-ellenőrzési, élelmiszer-ellenőrzési bírság kiszabását eredményező jogsértések esetén. Ezen esetek kibővítése szükséges az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság kiszabását eredményező jogsértések esetére.
24. §
A törvényjavaslat biztosítja továbbá a törvényi felhatalmazást helyszíni bírság kiszabására, abban az esetben, amikor a jogsértés intézkedés alkalmazását nem teszi szükségessé.
25. §
A 14/B. §-ban foglalt előírások megsértése esetére biztosítani kell a bírság kiszabásának lehetőségét, amire figyelemmel kiegészül az élelmiszer-ellenőrzési bírság eseteit felsoroló 62. § (1) bekezdése.
26. §
A törvényjavaslat a felhatalmazó rendelkezéseket egészíti ki az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényre, valamint az Éltv.-be újonnan bekerülő előírásokra figyelemmel.
27. §
Az Éltv. jogharmonizációs záradéka kiegészül azon uniós jogi aktusokkal, melyekkel való összhang megteremtését vagy végrehajtását a törvényjavaslat célozza.
28. §
Technikai jellegű, szövegpontosító módosítás.
29. §
Az Éltv. fogalommeghatározó rendelkezéseit az 1. melléklet módosítja.
A Mellékletben szereplő fogalommeghatározások megalkotásának, módosításának célja az (EU) 2017/625/EU rendelettel, valamint a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről, a 228/2013/EU, a 652/2014/EU és az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 69/464/EGK, a 74/647/EGK, a 93/85/EGK, a 98/57/EK, a 2000/29/EK, a 2006/91/EK és a 2007/33/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelettel való összhang megteremtése, továbbá jogalkalmazást segítő kiegészítő rendelkezések megállapítása indokolja.
30. §
Technikai jellegű, szövegpontosító módosítás.
31. §
Az állatorvosi rendelő fogalmának pontosítása a műszaki feltételek tekintetében, valamint az állatorvosi alapellátó rendelő fogalmának megállapítása. A szolgáltató állatorvosi tevékenység során egyértelműen igény mutatkozik arra, hogy az állategészségügyi szolgáltató intézmények között legyen olyan, intézmény, ahol egyszerűbb, főleg belgyógyászati jellegű beavatkozásokat végeznek el, de jelentős műtéti beavatkozásokat nem. Fontos meghatározni az, hogy mi az alapvető különbség egy alapellátó és egy teljes körű állatorvosi ellátást lehetővé tevő rendelő között.
32–33., 40., 50. §
A kamarai etikai eljárások országosan egységes lefolytatását, az etikai bizottsági tagok hatékony és gazdaságos továbbképzését szolgáló javaslat, amely egyúttal a kamarai feladatok gazdaságosabb elvégzését is lehetővé teszi.
34–36. §
A javaslat elősegíti a hazai állatorvoslás három nagy területének, az egyetemi képzés-oktatásnak, az állami állategészségügyi szolgálatnak és az elsősorban a szolgáltató állatorvosokat tömörítő köztestületnek az összehangolt, egymás szakmai tevékenységét segítő működését, amelynek kihatása van az élelmiszerbiztonságra és a járványok elleni védelemre is.
37. §
A 2003/109/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjának való megfelelést szolgálja.
38–39. §
A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 56a. cikk (2) bekezdésének való megfelelést szolgálják.
41. §
A javaslat meghatározza az úgynevezett üzemi állatorvosra vonatkozó rendelkezéseket.
42–43. §
A speciális kiegészítő végzettségekkel azonosnak indokolt tekinteni a Kamara által igazolt húsz év időtartamú magán-állatorvosi vagy szolgáltató állatorvosi szakmai gyakorlatot is.
44. §
A javaslat a magyar állatorvosi praxisok védelméhez járul hozzá, elősegíti azt, hogy az állatorvosi gyakorlatban mindennap szükséges szakmai döntéseket olyan szakemberek hozzák meg, akik részt is vesznek az állategészségügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozás szakmai munkájában, megfelelően és a szakmai szempontokat is értékelve járulnak hozzá a magyar állatvédelmi, élelmiszerbiztonsági és járványvédelmi tevékenységhez. Emellett a javaslat biztosítja az elhunyt állatorvos túlélő házastársa, illetve gyermekei számára a praxisban fennálló tulajdon továbbvitelét. Ebben az esetben az állategészségügyi szolgáltatónak az átengedése esetére a javaslat elővásárlási jogot biztosít az állategészségügyi szolgáltatónál szabadfoglalkozás vagy munkaviszony keretében legalább egy éve foglalkoztatott és az állatorvosi tevékenység végzésére vonatkozó feltételeknek egyébként megfelelő állatorvos részére.
45. §
A javaslat az absztrakt szabályok konkretizálásával megteremti a jogi feltételeit az állattartó és az állategészségügyi szolgáltató között létrejövő jogviszonynak. Az állattartó és az állategészségügyi szolgáltató közötti kötelmi viszony kezelési szerződésben realizálódik. A kezelési szerződés sajátos, bizonyos esetekben vállalkozási elemekkel vegyes, megbízási jellejű szerződéstípus, amelyben az állategészségügyi szolgáltató lege artis szakszerű és az adott szakterület objektív standardjainak megfelelő állatorvosi tevékenységet nyújt, törekszik annak pozitív eredményére, de nem kérhető számon rajta az állat gyógyulása. Az eredmény elmaradásáért csak akkor felel, ha eleve valamely állatorvosi eredmény teljesítésére vállalkozott (pl. vakcinázás). Ellenszolgáltatásként főszabály szerint az állategészségügyi szolgáltató díjazásra jogosult.
A jogviszony létrejötte a szerződéskötési szabadság mentén főszabályszerűen a felek akarategyezségétől függ. Mivel a szerződés alapja a bizalom, így az állattartót megilleti annak szabadsága, hogy kívánja-e és mely állategészségügyi szolgáltatóval kezeltetni az állatát. Az állategészségügyi szolgáltató részéről a szerződéskötés indokolás nélkül visszautasítható, csupán etikai okból, illetve közérdekből az elsősegélynyújtás, illetve a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúja esetén a szükséges intézkedések megtétele vonatkozásában áll fenn szerződéskötési kötelezettsége. A szerződés visszautasítása esetén azonban szintén etikai okból az állategészségügyi szolgáltató köteles a szakszerű ellátás legközelebbi lehetőségéről tájékoztatást adni az állattartónak.
A javaslat nem ír elő formakényszert a szerződés létrejöttére, azaz az szerződés akár az állategészségügyi szolgáltató felkeresésével és a másik fél részéről a kezelési kérelem elfogadásával vagy a kezelési tevékenység megkezdésével is létrejöhet.
Az állategészségügyi szolgáltató részéről a fokozott bizalmi viszonyra tekintettel tájékoztatási kötelezettség áll fenn az állattartó irányába a diagnózisról, a kezelésről, valamint a betegség várható lefolyásának prognózisáról.
Az állategészségügyi szolgáltató deliktuális felelősséggel tartozik a kezelés során elkövetett műhibával okozott károkért. Ha nem követett el műhibát, de a kezelés következtében az állat egészségi állapotában negatív változás következik be, akkor mentesül az állategészségügyi szolgáltató a felelősség alól, ha az időben észlelt állapotváltozás elhárítására a lehetséges és szükséges beavatkozásokat megtette.
Az állategészségügyi szolgáltató – hacsak az állattartó nem tiltakozik ellene – igénybe veheti a kezeléshez másik állategészségügyi szolgáltató konzultatív vagy tevőleges közreműködését. Ilyenkor az igénybe vett másik állategészségügyi szolgáltató és az állattartó között nem jön létre újabb kezelési szerződés, hanem a jogviszony a két állategészségügyi szolgáltató között jön létre. Ha az állategészségügyi szolgáltató a kezelést térítésmentesen vállalta, a térítésmentesség – a felek eltérő rendelkezése hiányában – a térítésmentesség kiterjed erre esetre is. Az állategészségügyi szolgáltató úgy felel az általa igénybe vett másik állategészségügyi szolgáltató tevékenységéért, mintha maga követte volna el.
Az állategészségügyi szolgáltatót megilleti az azonnali hatályú felmondás joga, ha az állattartó a szükséges együttműködést megtagadja, viselkedésével a további kezelést veszélyezteti vagy az állategészségügyi szolgáltató üzemszerű működését zavarja.
A bizalmi jellegre tekintettel az állattartó a kezelési szerződést bármikor indokolás nélkül felmondhatja, azonban köteles megtéríteni az állategészségügyi szolgáltató által elvégzett kezelés ellenértéke mellett az állategészségügyi szolgáltatónak a kezelési szerződés alapján felmerült indokolt költségeit. Ha az állattartó a kezelési szerződést azért mondta fel, mert súlyos kezelési hiba miatt megrendült az állategészségügyi szolgáltató szakmai alkalmasságába vetett bizalma, igényelheti a nem teljesített kezelésből eredő kárának megtérítését.
A javaslat meghatározza magának az állatorvosnak is a jogait és a kötelezettségeit az állat kezelése során. Az állatorvos az állatorvosi tevékenységet az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, az etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása, erkölcsi felfogása és lelkiismereti meggyőződése szerint, a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja. Az állatorvos a szakmai irányelvek, az etikai szabályzatban foglaltak, valamint a hatósági rendelkezések figyelembevételével – a már említett etikai, illetve közrendi okokból az elsősegélynyújtás, illetve a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúja esetén a szükséges intézkedések megtételének kivétellel – jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy az adott esetben vállalkozik-e az állatorvosi feladatok végzésére.
46–48. §
Átmeneti rendelkezések.
49. §
Jogharmonizációs záradék.
51–52. §
Hatályvesztésről és hatályba nem lépésről szóló rendelkezések.
53. §
Záró rendelkezések.
54. §
Jogharmonizációs záradék.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás