KÜ BH 2020/54
KÜ BH 2020/54
2020.02.01.
A nyelvi képzésen való részvétel igazolása nem teremt alanyi jogot a tartózkodási jogra, a hatóságnak vizsgálnia kell a tartózkodási joghoz kapcsolódó tartózkodási cél valós fennállását. Ennek keretében a hatóság jogszerűen veheti figyelembe, hogy a felperes előzőleg több esetben tanulmányok folytatása céljából úgy kapott tartózkodási engedélyt, hogy egyik képzést sem végezte el [2007. évi II. tv. (Harmtv.) 13. § (1) bek., 18. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye
[1] A török állampolgárságú felperes 2012. október 7-én utazott be Magyarország területére. Kiállításra került részére egy 2013. október 10. napjáig érvényes, tanulmányok folytatása célú tartózkodási engedély a felperesnek a McDaniel College angol nyelvű Pre-McDaniel programon való részvételére tekintettel. A tartózkodási engedély három alkalommal hosszabbításra került, először a Semmelweis Egyetem négyéves gyógytornász képzésére tekintettel, majd két ízben intenzív nyelvtanfolyam végzése okán a Balassi Intézettel fennálló jogviszonyra figyelemmel. A felperes a képzéseket egyik ízben sem teljesítette, volt olyan képzés, amelyre be sem járt.
[2] A felperes 2017. június 8-án egyéb célból a tartózkodási engedélyének újabb meghosszabbítása iránti kérelmet terjesztett elő a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságánál. Kérelméhez a Balassi Intézet jogutóda, a KKM Oktatási és Rekreációs Kft. igazolását csatolta, mely szerint a Balassi Nyelvi Program nyelvtanfolyamán 2017. szeptember 4. – 2018. május 25. között részt vesz.
[3] Az idegenrendészeti hatóság a tényállás tisztázása érdekében hiánypótlási felhívást adott ki, kötelezve a felperest, hogy csatolja megélhetését, szálláshelyét, egészségbiztosítását igazoló okiratokat. A felperes a hiánypótlásnak nem tett eleget. A hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 18. § (1) bekezdés a) pontja és 13. § (1) bekezdés d), e), f), g) pontjai alapján nem fogadta el a felperes magyarországi tartózkodási célját igazoltnak, mert a felperes a hallgatói jogviszonyát csak a tartózkodási engedély megszerzése érdekében tartja fenn. A felperes továbbá – a hiánypótlási felhívás ellenére – nem igazolta megélhetését, lakhatását, kiutazási költségeit biztosító anyagi fedezetet, az egészségügyi ellátásokra való biztosítottságát és szálláshelyét sem. Minderre tekintettel a 2017. július 5-én meghozott 106-1-48294/6/2017-T. számú határozatával a felperesnek az egyéb célból benyújtott tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét elutasította, egyúttal az Európai Unió tagállamainak területéről Törökország területére kiutasította a Harmtv. 43. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 4. napján meghozott 106-T-31168/3/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben a tényállás tisztázásának elmulasztására és a hiánypótlás hiányára hivatkozott. Állította, hogy a tanulmányok folytatása célú tartózkodási engedély jogszabályi feltételeinek megfelel, mert igazolta, hogy hallgatói jogviszonya fennáll. Nincs olyan jogszabályi előírás, mely a tartózkodás lehetséges időtartamát a tanulmányok befejezéséhez szükséges adott időtartamhoz, a tanulmányok sikeres elvégzéséhez köti. Állította továbbá azt is, hogy az alperes a múlt történéseiből a jövőre nézve nem vonhatott volna le következtetést.
[6] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta a határozatában foglaltakat fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak ítélte. Megállapította, hogy az alperes kérelemre indult eljárásban négy egymástól független okból hozta meg a kérelmet elutasító határozatot. A bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes a hiánypótlás elmaradását iratellenesen állította, a felperes 2017. június 8-án a hiánypótlási felhívást átvette, de a hiánypótlásnak nem tett eleget. Megállapította továbbá, hogy a hatóságnak újabb hiánypótlási felhívást nem kellett kiadnia az eljárásba később belépő jogi képviselő részére. Az alperes a határozatát a tényállás tisztázását követően, az indokolási kötelezettségének eleget téve hozta meg, indokaival a bíróság egyetértett. A bíróság megítélése szerint a felperes a nyelvi képzésen való részvétel igazolására tekintettel nem hivatkozhat alappal arra, hogy a tartózkodási jog erre tekintettel automatikusan megilleti, mert az alperesnek mindig vizsgálnia kell, hogy a tartózkodási cél ténylegesen igazolt-e, valós célként áll-e fenn. Az alperes határozata a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapelveinek és az 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt, a Harmtv. 13. § (1) bekezdés d)-g) pontjait az alperes megalapozottan alkalmazta, mert a felperes a hiánypótlásnak nem tett eleget, az engedély kiadásához a feltételek fennállását nem igazolta.
[8] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát.
[10] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdését, a Ket. 1. § (1)–(2) bekezdéseit, 50. § (1) és (6) bekezdését, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontját, a Harmtv. 13. § (1) bekezdés d)-g) pontjait, 18. § (1) bekezdés a) pontját. Állította, hogy hiánypótlás nem történt, ezért az okiratok hiányának következménye nem lett volna levonható.
[11] A tanulmányok folytatását igazolta, ezért a tartózkodási cél igazolt volt. Az alperes a múlt történéseiből nem vonhatott volna le következtetést arra, hogy a hatóságot megtévesztve csupán a tartózkodása érdekében létesített hallgatói jogviszonyt. Az alperesnek ez a megállapítása csak feltételezésen alapul.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy a felperes a nem akkreditált képzésre tekintettel kért egyéb célból tartózkodási engedélyt. A megelőző tanulmányokra és azok el nem végzésére, be nem fejezésére tekintettel jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a hallgatói jogviszonyát csak a magyarországi tartózkodása legalizálása érdekében tartja fenn. Mindettől függetlenül, önmagában elutasítási ok a Harmtv. 13. § (1) bekezdés e)-g) pontjaiban foglalt feltételek igazolásának hiánya.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[14] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Pp. 339. § (1) bekezdése önmagában nem sérthető meg, mert ez a rendelkezés a bíróság kompetenciájába tartozóan szabályozza, hogy a bíróság jogsértés fennállása vagy annak hiánya esetén milyen tartalmú döntést hoz.
[16] A Kúria elsőként a Ket. rendelkezéseinek megsértését vizsgálta. A Kúria a rendelkezésre álló iratokat megvizsgálva azt állapította meg, hogy az alperes az eljárása során a tényállást a döntéshez szükséges releváns tények tekintetében tisztázta, a felperest – állításával ellentétben – hiánypótlásra hívták fel, de a felperes hiánypótlási felhívásra sem csatolta azokat az igazolásokat, okiratokat, amelyek a megélhetését, szálláshelyét, egészségügyi ellátásokra való jogosultságának biztosítását igazolták volna, ezért a Harmtv. 13. § (1) bekezdés e)-g) pontjaiban foglalt feltételek igazolásának hiányát a hatóság jogszerűen, az alapelvek és a Ket. 50. § (1) bekezdése megsértése nélkül állapította meg, az alperes határozatának jogszerűségére az elsőfokú bíróság ezért helytállóan vont le következtetést. Hangsúlyozza a Kúria, hogy helytállóan utalt arra az alperes és a bíróság is, hogy a Harmtv. 13. § (1) bekezdés e)-g) pontjaiban foglalt feltételek igazolásának hiánya már önmagában elutasítási ok, megalapozza a kérelem elutasítását.
[17] A felperes – mivel már negyedízben kérte a tartózkodási engedélye meghosszabbítását a sikertelenül elvégzett képzéseket követően egyéb célból, újabb képzésre hivatkozással – csupán a tanulmányok folytatására alapítva nem jogosult a tartózkodási engedély megadására, mert a körülményekből alappal vonható le következtetés arra, hogy a felperes csupán a tartózkodási engedély megszerzése érdekében tartja fenn/létesíti a hallgatói jogviszonyát. Az egyéb célból és nem tanulmányi célból – de valójában tanulmányi okra alapítottan – előterjesztett kérelme is azt mutatja, hogy a felperes hallgatói jogviszonyának felhasználásával, de a jogintézményi célokkal ellentétesen kíván élni jogaival A bírói gyakorlat szerint a hallgatói jogviszony igazolása, a tandíj megfizetése nem teremt alanyi jogot a tartózkodási engedély megadására, illetve meghosszabbítására, mert a hatóságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelmező a képzési, a tanulmányi kötelezettségeinek ténylegesen eleget tesz-e, hallgatói jogviszonyát nem kizárólag a tartózkodási cél legalizálása érdekében létesítette-e. A perbeli esetben a hatóság jogszerű döntést hozott a Harmtv. 13. § (1) bekezdés d) pontja és 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amikor a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet elutasította a tartózkodási cél igazoltságának hiányára tekintettel. A Kúria a hatóság megállapításával egyetért. A felperes a tanulmányi, képzési kötelezettségének egyik korábbi esetben sem tett eleget, tanulmányait nem fejezte be, így megállapítható, hogy a hallgatói jogviszonyát csupán a tartózkodási engedély megszerzése érdekében tartja fenn, így a tartózkodási cél nem fogadható el igazoltnak. A bíróság az alperesi határozatban foglalt, a Harmtv. 13. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásának jogszerűségét helytállóan állapította meg.
[18] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.37.679/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás