KÜ BH 2020/56
KÜ BH 2020/56
2020.02.01.
Folyamatban lévő ügyben az időközi anyagi jogi jogszabály-módosítást csak akkor kell alkalmazni, ha a jogalkotó erről kifejezetten rendelkezett; ellenkező esetben az ügyben az eljárás megindításakor hatályos anyagi jogi jogszabály alapján kell eljárni [2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 15. § (1), (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Jelen peres eljárás előzményét képezte, hogy Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) egyoldalú nyilatkozatával 2015. június 18. határidővel szerződést bontott és ennek keretében felmondta a felperessel kötött 2015. május 22-én kelt, a per tárgyára is kiterjedő bérleti szerződést, amit az Önkormányzat tulajdonát képező ingatlan vonatkozásában kötött.
[2] Ezt követően a felperes 2016. február 17-én – a felek egyező nyilatkozata alapján – az Önkormányzathoz közterület-használat iránti kérelmet terjesztett elő, az ingatlanban üzemelő cukrászda előtti közterület-használata iránt vendéglátó terasz céljából – 19 m2 nagyságú területet érintően – 2016. március 11-től 2016. november 30-ig terjedő időtartamra.
[3] A felperes kérelmét az első fokon eljárt hatóság, azaz az Önkormányzat polgármestere hatósági jogkörében eljárva BDV/3585-2/2016. számú határozatával elutasította, a felperes által megjelölt időtartamra a közterület használatához nem járult hozzá, arra való hivatkozással, hogy a felperes által bérelt szám alatti ingatlan bérleti jogviszonya felmondás alatt van. Indokolásában kifejtette, hogy az Önkormányzat a bérleti szerződést 2015. június 18. határidővel felmondta, amely jogviszony 1 év felmondási idő letelte után 2016. június 20. napon szűnik meg. A polgármester határozatát Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat Képviselő-testületének az Önkormányzat tulajdonában és kezelésében álló közterületek használatáról és rendjéről szóló 7/2014. (V. 30.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: R.) 2016. február 20-tól hatályos 6. §-a (9) bekezdésének d) és e) pontjaira alapította.
[4] A felperes fellebbezésére eljáró alperes 2016. április hó 28-án kelt 46/2016. (IV. 28.) Kt. számú határozatával az elsőfokú határozatot (BDV/3585-2/2016.) helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy az elsőfokú hatóság eljárása jogszerű és megalapozott volt, azzal, hogy az Önkormányzat felmondásának az érvényességét az alperes hatáskör hiányában, eljárása keretei között nem vizsgálhatta. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 71. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy a fellebbezéssel támadott határozat alapjául szolgáló, közterület használatba vételének engedélyezésére irányuló kérelem nem kizárólag jog megszerzésére irányul, tekintettel arra, hogy a közterület használatbavételének engedélyezése a R.-ben meghatározott kötelezettségeket, így például közterület-használati díj megfizetése stb. – is keletkeztet az ügyfél terhére, ezért a Ket. 71. §-a (2) bekezdése a) pontjának alkalmazása kizárt.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[5] A felperes az alperes határozatával szemben keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperes sérelmezett határozatának a felülvizsgálatát, illetőleg a felülvizsgálat eredményeképpen annak hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Keresetében előadta, hogy már több alkalommal, minden évben kérelemmel fordult az első fokon eljárt hatósághoz közterület-használat iránt vendéglátó terasz üzemeltetése céljából, azzal, hogy ahhoz minden alkalommal hozzájárult a hatóság, ő minden alkalommal teljesítette a határozatokban előírt feltételeket és a kiszabott díjakat megfizette, minek következtében a közterület-használat tekintetében szerzett joggal rendelkezik. Előadta, hogy a Cukrászda egy történelmi emlék és amennyiben ellehetetlenítik a terasz működését, az a Cukrászda megszűnését jelenti.
[6] Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes az R. 2016. február 18-ai módosítását esetében visszaható hatállyal alkalmazták, tekintettel arra, hogy a módosítást megelőzően indult közigazgatási eljárásban hivatkozták a módosítást. Ennek okán elsődleges állítása szerint az ügyben eljáró hatóságok ezeket a jogszabályhelyeket nem alkalmazhatták volna.
[7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint a sérelmezett határozata megalapozott és jogszerű volt. Előadta, hogy alaptalan a felperes szerzett jogra történő hivatkozása, mivel a felperes korábbi kérelmei, amelyek vonatkozásában az alperes hozzájárult a közterület használatához nem jelen peres eljárással érintett időszakra vonatkoztak. Előadta továbbá, hogy a felmondás érvénytelenségének esetleges megállapítása, illetőleg az érintett helyiségek tulajdonviszonyai tekintetében a felek között polgári per van folyamatban.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.30.961/2018/24. számú, 2018. december 5-én kelt ítéletével a felperes keresetét megalapozottnak találta a következők szerint.
[9] A bíróság megállapította a felperes által csatolt hiteles tulajdoni lap alapján, hogy a Budapest ... szám alatt található, az alperes felmondásával érintett ... hrsz.-ú ingatlan, amely vonatkozásában felperes működési engedéllyel rendelkezik, illetőleg gyakorolja tevékenységét, Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat kizárólagos tulajdonát képezi, illetőleg, hogy az alperes a felperes bérleti jogviszonyát „az alperes által sem vitatottan” felmondta. Az elsőfokú bíróság azonban e körben rögzítette, hogy a peres felek között létrejött bérleti szerződés felmondása jogellenességének vagy jogszerűségének vizsgálata nem tárgya jelen peres eljárásnak.
[10] Az elsőfokú bíróság szerint az R. 6. § (9) bekezdésének d) és e) pontjai 2016. február hó 20-tól a rendelet kihirdetését követő naptól (2016. február 19.) léptek hatályba, míg a felperesi közterület-használat iránti kérelem előterjesztésének, így a hatósági eljárás megindulásának időpontjában (2016. február 17.) a R. 6. § (9) bekezdése az alperesi határozatok által hivatkozott d) és e) pontokat nem tartalmazta. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) és (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak az alperes azon védekezését, hogy a R.-nek a 2016. február 20-tól hatályos módosítását megelőző szabályai alapján sem illette meg a felperest a közterület használatának a joga.
[11] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte azzal, hogy nem utasította az eljáró hatóságokat új eljárásra, mivel a felperes kérelme okafogyottá vált, az eltelt időre figyelemmel.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] Az ügyben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és kérte, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozzon. Másodlagosan kérte, hogy az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot a Kúria utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára.
[13] Álláspontja szerint az ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 339. § (1) bekezdését, mivel a felperes által sérelmezett határozat a jogszabályoknak megfelel és a régi Pp. 339/B. §-át, figyelemmel arra, hogy a határozat a régi Pp. által a mérlegelési jogkörben hozott határozatokkal szemben támasztott feltételeket teljesíti.
Eszerint a mérlegelés a tulajdonosi jogkör gyakorlása körében merül fel és az nem korlátozható.
[14] A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részének helybenhagyását, annak csatlakozó felülvizsgálati kérelmi részében pedig az indokolás megváltoztatását kérte a régi Pp. 221. § (1) bekezdésére hivatkozással. Eszerint az elsőfokú Bíróság ítéleti tényállásában nem állapíthatta volna meg, hogy „a felek között a bérleti jogviszony 1 év felmondási idő letelte után 2016. június 20. napján megszűnt”. Ezen állítás az alperes álláspontja, amelyet a felperes a perben következetesen vitatott. Az ezzel ellentétes utalások törlését kérte az indokolásból. Nem egyértelmű továbbá, mely helyiségek bérleti jogára vonatkozik az indokolás. A szóban forgó helyiségek között ugyanis szerepel olyan helyiség is, amire a per nyilvánvalóan nem vonatkozik. Álláspontja szerint a felperes által fenn nem tartott jogcímeket a bíróság az ítélet indokolásában nem értékelheti. A felperes továbbá mind írásban, mind szóban következetesen vitatta és indokolta az alperes felmondása jogellenességét, ami az elsőfokú bíróság ítélete indokolásából nem olvasható ki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme megalapozott.
[16] A régi Pp. 275. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja.
[17] A Kúriának mindenekelőtt a per pontos tárgya (I.) tekintetében kellett állást foglalnia, majd az elsőfokú bírósággal egyezően arról a jogkérdésről kellett döntenie, hogy az alperes jogszerűen utasította-e el a közterület használat iránt benyújtott kérelmet, az R 6. § (9) bekezdésének 2016. február 20-tól hatályos d) és e) pontjai alapján (II.), végül szükséges volt meghatároznia a jogvita szabályozási alapjának természetét (III.).
I.
[18] Az elsőfokú bíróság a Kúria szerint helyesen rögzítette, hogy a peres felek között létrejött bérleti szerződés felmondása jogellenességének vagy jogszerűségének vizsgálata nem tárgya az általa lefolytatott peres eljárásnak. A bérleti szerződés felmondásával érintett helyiségek tulajdonviszonyai kapcsán, illetőleg a felmondás érvényessége kapcsán a felek között fennálló jogvitának az eldöntése nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe. Inkonzisztens ezzel az olyan utalás, mely mégis állást foglal a bérleti szerződés státuszát, illetőleg a per közvetlen tárgyán túl annak egészét illetően.
[19] A Kúria egyetért a felperessel abban, hogy a bérleti jogviszony fennállta vagy megszűnése megállapítása jelen közigazgatási perben nem lehetséges, mert ezen jogkérdés kizárólag polgári bíróság által bírálható el. A kérdés jelentőségét az adja, hogy a jogerős ítéleti megállapításokra alapozva a felek a továbbiakban igényeket támaszthatnak vagy attól eleshetnek.
[20] Mindezek alapján az ellenkérelemnek csatlakozó felülvizsgálati kérelem részében a Kúria helyt adott.
II.
[21] A Kúria egyebekben a jogerős ítélettel ért egyet, amennyiben az alperes határozatának meghozatala időpontjában az alkalmazandó jogszabály alapján nem volt valós a hivatkozott jogalap. 2016. február 19-én került ugyanis módosításra a vonatkozó R., mely szerint pontosításra került a rendeletben, hogy mely esetekben nem adható a kérelmezőknek közterület-használati hozzájárulás – nevezetesen akinek a bérleti jogviszonya felmondás alatt van, illetőleg aki a bérleti jogviszonyból eredően az Önkormányzattal peren kívül vagy felperesként jogvitában áll – azzal, hogy a módosítás a kihirdetést követő napon, azaz 2016. február 20-án lépett hatályba.
[22] A sérelmezett alperesi határozat, valamint az elsőfokú határozat az R. 6. § (9) bekezdésének d) és e) pontjain alapult. Az alperesi határozat által hivatkozott a R. 6. § (9) bekezdés d) és e) pontjait a R.-t módosító 3/2016. (II. 19.) önkormányzati rendelet 2. §-a iktatta be a R.-be, mely módosítás – a módosító rendelet hatályba léptető rendelkezése szerint – a kihirdetést követő napon lépett hatályba, azzal, hogy a hatályba lépést követő napon hatályát vesztette.
[23] Az R. 2016. február 20-tól hatályos 6. § (9) bekezdésének d) és e) pontjaira alapítottan jogszerűen nem lehetett volna elutasítani a felperes 2016. február 17. napján benyújtott kérelmét, tekintve, hogy a R. módosításról rendelkező 3/2016. (II. 19.) önkormányzati rendelet nem tartalmazott olyan átmeneti rendelkezést, hogy a módosítást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
[24] A Jat. 15. § (1) és (2) bekezdésében a jogszabályváltozással kapcsolatosan a jogalkotó különbséget tesz az anyagi és eljárási szabályok változása között. Eszerint – ha a módosító jogszabály nem rendelkezik a folyamatban lévő ügyeket illetően – az anyagi viszonyokra a korábbi jogi szabályozást, az eljárási viszonyokra a megkezdett eljárási cselekmény befejezéséig a régit, a következőkre már az új szabályozást kell alkalmazni.
[25] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a folyamatban lévő ügyben az időközi anyagi jogi jogszabálymódosítást csak akkor kell alkalmazni, ha a jogalkotó erről kifejezetten rendelkezett, ellenkező esetben a folyamatban lévő ügyben az eljárás megindításakor hatályos anyagi jogi jogszabály alapján kell eljárni. Az R. 6. §-ának 2016. február 20-tól hatályos módosítása anyagi jogi jogszabály-módosítást jelent, minek következtében az eljáró hatóságoknak a felperes közterület-használati kérelmének az elbírálása során a 2016. február 20-ai módosítást megelőzően hatályos 6. § rendelkezéseit kellett volna alkalmaznia.
III.
[26] Az alperes szerint ő a határozatát mérlegelési jogkörben hozta meg, aminek gyakorlása a régi Pp. 339/B. §-ának megfelelően történt. A Kúria vitatja ezt, tekintettel a határozat fenti jogalapra történő hivatkozására. Másfelől a közterület-használattal kapcsolatos közigazgatási ügyben mérlegelés jogszerű gyakorlásának természetesen lehet tere, egyebek között olyan feltételek mellett, amelyeket az alperes által hivatkozott Köf.5033/2017/4. számú határozat taglal. Jelen esetben azonban az Önkormányzat „mérlegelési”, pontosabban: rendelkezési jogát polgári jogi tulajdonosként gyakorolta a bérbeadás tekintetében, ami közjogi rendelkezés (aktus) jogszerű alapjául nem szolgálhat, tekintettel arra, hogy az önkormányzat az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése alapján feladat- és hatásköreit törvény keretei között látja el. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:1. §-a szerinti mellérendeltség és egyenjogúság elvével viszont nyilvánvalóan nem fér össze, ha a közigazgatási szerv rendelkezési jogát ugyanabban a jogviszonyban, amiben mellérendeltként van jelen, egyidejűleg közhatalmat gyakorló hatóságként is gyakorolná.
[27] Következik ebből tehát, hogy a jelen indokolás II. pontjában foglaltak szerinti hivatkozás hiányában más további jogalap sem állapítható meg jogszerűen, ami az alperes határozatát elégségesen megalapozhatná.
[28] A Kúria mindezen érvek alapján a felülvizsgálati kérelmet elutasította és az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában akként tartotta fönn, hogy a bérleti szerződés státuszára, továbbá tárgyai összességére irányuló utalásokat, valamint a felperesnek az elsőfokú eljárásban fenn nem tartott keresetrészeinek tárgyalását az indokolásból mellőzni rendeli.
(Kúria Kfv.IV.37.344/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás