PK ÍH 2020/56.
PK ÍH 2020/56.
2020.06.01.
A perfüggőség miatti perakadályt fennállónak kell tekinteni mindazokban az esetekben, amikor ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított más perben a perindítás joghatása már beállt a felek között, ideértve azok jogelődeit is [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 176. § (1) bekezdés d) pont, 240. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a jelen pert H. B. adóssal kötött kölcsönszerződésekből eredő követelése iránt az alperesek mint a 2018. május 20. napján elhunyt H. B. örökösei ellen hagyatéki hitelezői igény címén 2018. december 21. napján indította. Keresetlevelében előadta, hogy az alperesek jogelődjének a 2012. november 12. és 2014. október 22. között megkötött kölcsönszerződésekből eredően tőke- és kamattartozása állt fenn. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket H. B. jogutódaként, egyetemlegesen 40 647 000 forint és kamatai megfizetésére.
Az alperesek perfüggőség miatt a per megszüntetését kérték arra hivatkozva, hogy a felperes ugyanezen kölcsönszerződésekből eredő követelés iránt az alperesek jogelődje ellen az Sz.-i Törvényszék előtt .... szám, valamint a Z.-i Törvényszék előtt .... szám alatt korábban már pereket indított, amelyek még nem fejeződtek be.
A felperes válasziratában arra hivatkozott, hogy a jelen hagyatéki perben érvényesített jog keletkezésének alapja a 2018. évben indult perek I. rendű alperesének elhalálozása, ez az eltérő ténybeli és jogi alap indokolta a jelen kereset benyújtását. Előadta továbbá, hogy az alperesek az Sz.-i Törvényszék és a Z.-i Törvényszék előtt folyó perekben elmulasztották bejelenteni a néhai I. rendű alperes jogutódait.
Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bekezdés d) pontja és 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
Határozatának indokolása szerint a felek között ugyanabból a ténybeli alapból ugyanazon jog iránt a per már folyamatban van, a perindítás joghatása beállt, az a jogutódokra is kiterjed. Az Sz.-i Törvényszék .... számú és a Z.-i Törvényszék .... számú pereiben, valamint a jelen perben érvényesített igények összevetése alapján megállapította, hogy a kereseti kérelem első öt pontjában megjelölt kölcsönszerződések azonosak az Sz.-i Törvényszék előtt indult perben H. B. I. rendű alperessel szemben előterjesztett követelés alapjával, míg a 6. és 7. pontban foglalt igényeket a Z.-i Törvényszék előtti perben érvényesítette H. B.-vel szemben a felperes, amely perek a félbeszakadás állapotában jelenleg is folyamatban vannak. Rámutatott, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 61. § (1) és (2) bekezdése alapján a félbeszakadás állapotában lévő perek folytatása a felperes elhatározásán múlik. Miután rendelkezik a szükséges adatokkal, az elhunyt I. rendű alperes jogutódjának perbevonását követően folytatódhat annak az igénynek az elbírálása, amit a jelen perben is előterjesztett.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a Pp. 369. § (1) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörökben kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 82. § (3) bekezdését, 240. § (1) bekezdés a) pontját, 176. § (1) bekezdés d) pontját, 279. § (1) bekezdését, az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkét jelölte meg.
Fellebbezését azzal indokolta, hogy a jelen per alperesei H. A. és H. L., míg az Sz.-i Törvényszék .... számú és a Z.-i Törvényszék .... számú pereiben (a továbbiakban: régi perek) igényét az alperesek néhai hozzátartozója, H. B. (a továbbiakban: eredeti kötelezett) ellen érvényesítette. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor végzésében lényegében azt mondta ki, hogy az I. és II. rendű alperesek az eredeti kötelezett eljárási jogutódainak minősülnek, holott kizárólag az anyagi jogi jogutódlásról tudott megbizonyosodni. Az anyagi és eljárási jogutódlás azonban nem egymást átfedő kategóriák, az anyagi jogutód nem válik egyben az örökhagyó eljárási jogutódjává is, az örökösök és a perbeli jogutódok személye nem feltétlenül azonos. Az elsőfokú bíróság téves jogi következtetést vont le a rendelkezésre álló bizonyítékokból, ezzel megsértette a Pp. 279. § (1) bekezdését, mely jogszabálysértés a 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti anyagi felülbírálati jogkörben orvosolható.
A fellebbezésben kifejtettek szerint az eljárás jelen szakaszában az elsőfokú bíróságnak a Pp. 123. § (2) bekezdése szerinti felfüggesztésről kellett volna rendelkeznie mindaddig, amíg a régi perekben az eljáró bíróságok nem határozzák meg az eredeti kötelezett helyébe lépő eljárási jogutód személyét. Ennek megtörténtéig az elsőfokú bíróság döntése – amellett, hogy nem kellően alátámasztott – idő előtti is. Sérelmezte fellebbezésében a felperes, hogy az elsőfokú bíróság elvonta a régi perek bíróságainak döntési jogkörét, ezzel a törvényes bíróhoz való alkotmányos jogát sértette.
Az alperesek a fellebbezésre tett észrevételeikben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték. Nem találták alaposnak a felperesnek azt az érvelését, miszerint a kérdéses perek felei nem azonosak, és azt sem, hogy az elsőfokú bíróság elvonta a másik két perben eljáró bíróság döntési jogkörét, miután az elsőfokú bíróság kizárólag a perfüggőség kérdését vizsgálta, és erre figyelemmel hozta meg az eljárást szüntető végzését.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az eljárást – annak bármely szakaszában – hivatalból megszünteti egyebek között akkor, ha a keresetlevelet már a 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. A 176. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított más perben a perindítás joghatása már beállt, vagy annak tárgyát már jogerősen elbírálták.
A Pp. 180. § (1) bekezdése szerint a perindítás joghatásai a kereset közlésével állnak be, tartalmilag ugyanígy rendelkezett az 1952. évi Pp. 128. §-a is. Az anyagi jogerőhatást a Pp. 360. § (1) bekezdése szabályozza. Eszerint a keresettel és az ellenkövetelés fennállta tekintetében érdemben elbírált beszámítással érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék.
Az elsőfokú bíróság által beszerzett iratokból megállapíthatóan a felperes H. B. ellen a jelen perbeli keresetlevelében 1-5. alatt jelzett kölcsönszerződésekből eredő követelésre is kiterjedően az Sz.-i Törvényszéken 2017. november 20. napján terjesztett elő keresetlevelet, amelyet .... számon lajstromoztak. E perben a perindítás hatályai beálltak, szünetelést követően az eljárás H. B. jogutódainak perbelépéséig, illetve perbevonásáig .... számon félbeszakadt. A 6. és 7. alatti kölcsöntartozások és járulékai iránt a felperes H. B. ellen a K.-i Járásbíróságon 2017. június 2. napján indított pert, a kereset jelen per alperesei≡re történő kiterjesztését, illetve felemelését követően a járásbíróság rendelkezett az iratok Z.-i Törvényszékhez történő áttételéről. A perindítás hatályai beálltak, a Z.-i Törvényszéken szünetelést követően .... számon folytatódó eljárás félbeszakadását H. B. elhalálozása miatt a bíróság megállapította. E perek jogutódokkal szembeni folytatására, így érdemi befejezésükre (vagy érdemi befejezés nélküli megszüntetésükre) nem került sor.
A jelen perben és a fent ismertetett előzményi perekben érvényesített igények tényazonossága vitán felül áll, és kétséget kizáróan megállapítható a jogazonosság is, mivel a felperes hivatkozásával ellentétben az a körülmény, hogy a jogviszonyban jogutódlás következett be, a követelés jogcímét, jogi alapját nem érinti. Utóbbi nem változik azáltal, hogy az eredeti kötelezett elhalálozása folytán a követelést a jogosult a továbbiakban hagyatéki hitelezői igényként érvényesíti. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a továbbiakban a permegszüntetési ok harmadik elemével, a félazo≡nosság kérdésével foglalkozott.
Előrebocsátja a másodfokú bíróság, hogy az anyagi jogi és a perbeli jogutódlásnak a fellebbezésben hangsúlyozott módon történő teljes elválasztása indokolatlan, mivel a perbeli jogutódlás általában a per tárgyául szolgáló anyagi jogviszonyban bekövetkezett jogutódláson alapul. A meghalt fél helyébe – általános jogutódként – az örököse léphet minden olyan jogviszonyt érintő perben, amelyre az öröklés hatálya kiterjed. Perbeli jogutódlásra akkor nem kerülhet sor, ha a perbeli jogviszonyban az anyagi jog szerint nincs helye öröklésnek, illetve jogutódlásnak. A jelen perben érvényesített kötelmi igény nem ilyen természetű, és nem merült fel olyan adat sem, mely szerint a perbeli jogviszonyokban az általános jogutódlás érvényesülését valamely korábban bekövetkezett különös jogutódlás akadályozná. A felperes maga igazolta, hogy a jelen per alperesei az általa korábban perbe állított alperes örökösei, mely esetben nincs akadálya annak, hogy valamelyik fél rendelkező cselekménye (perbevonás, perbelépés, illetve az eljárásnak a már peres félként szereplő jogutódok utóbbi minőségére figyelemmel történő folytatása iránti kérelem) alapján az örökösök a korábban indított perekben az elhunyt alperes perbeli jogutódjává váljanak. Mivel a felperes az igényérvényesítő fél, e perbeli rendelkezés elsősorban az ő érdekében áll, az alperesekkel szemben erre vonatkozóan elvárás nem támasztható.
Az anyagi jogi és a perbeli jogutódlás közvetlen összefüggése folytán az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a jogutódlás kérdésében állást foglalt. Az előtte folyamatban lévő eljárásban ez nem csupán lehetősége, hanem a perfüggőség vizsgálata során egyúttal kötelezettsége is volt. Nem a korábban indított perek bíróságai helyett, az ő hatáskörüket elvonva, hanem saját feladat- és hatáskörében járt el, határozata egyebekben az előzményi perekben eljáró bíróságok döntésére nem hat ki. A félbeszakadt perekben egy esetleges perbevonás, illetve perbelépés iránti (azzal egyenértékű) kérelem előterjesztése esetén az eljáró bíróságoknak a jelen határozattól függetlenül, a jogutódlás tényére alapítva kell saját hatáskörükben eljárva döntést hozniuk. A felperesnek a törvény által rendelt bírótól történő elvonása, alkotmányos jogainak megsértése így a perbeli esetben fel sem merülhet. A jogutódlás megállapításakor az elsőfokú bíróság egy, a felperes által igazolt és az alperesek által sem vitatott tény eljárási jogkövetkezményeit vonta le, így a fellebbezésben írtakkal ellentétben nem sértette meg a Pp. 279. § (1) bekezdésében előírt, a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó kötelezettségét sem.
Miután az anyagi jogerő a Pp. 360. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezése folytán kiterjed a jogutódokra is, az ítélt dolog, mint a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja szerinti perakadály fennállásának vizsgálata során a felek és jogutódaik egy tekintet alá esnek. A másodfokú bíróság a fellebbezésben kifejtettekkel szemben az elsőfokú bíróság jogi álláspontját osztotta abban a kérdésben, hogy perfüggőség esetében külön kifejezett rendelkezés nélkül is ugyanez a jogkövetkezmény érvényesül-e; a jogutód a féllel azonos megítélés alá esik-e már azt megelőzően is, mielőtt a korábban indult perben jogutódként való belépése vagy bevonása folytán féllé vált volna.
A per célja és rendeltetetése az igényérvényesítéssel érintett kérdésben a jogvita rendezése, a peresített jogviszony alapján a feleket megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek végérvényes meghatározása. Ugyanannak a jogvitának az elbírálása csak egyszer történhet meg. Ha az anyagi jogerőhatás kiváltása érdekében a per már megindult, az elvégzett perbeli cselekmények és meghozott bírói határozatok vezetnek az érdemi döntéshez. Mindaddig, amíg a per folyamatban van, e részcselekmények hatálya fennmarad; az 1952. évi Pp. 62. § (3) bekezdése és a Pp. 48. § (5) bekezdése értelmében a jogelőd elbocsátásáig (illetve a félbeszakadásig) végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a jogelőd helyébe lépő jogutóddal szemben is hatályosak. A félbeszakadás tartama alatt a jogutód ellen (perbevonásának kézenfekvő lehetősége helyett) ugyanabban a tárgyban indított per érdemi tárgyalása a hatályos perbeli cselekményeket nemcsak szükségtelenül megkettőzné, hanem módot adna azok lerontására, a prekluzív határidők figyelmen kívül hagyása melletti nem kívánatos felülírására is. Emellett a félbeszakadt eljárásnak a jogutódokkal szembeni esetleges folytatása esetén az eljárások olyan nehezen kezelhető versengése alakulna ki, ami akár a kettős elbírálás veszélyét is magában hordozhatná, de bizonyosan ellentétes lenne a pergazdaságosság alapelveivel.
A fentiekre tekintettel, az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő jogértelmezésnek megfelelően a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, perfüggőség miatti perakadályt fennállónak kell tekinteni mindazokban az esetekben, amikor ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított más perben a perindítás joghatása már beállt a felek között – ideértve azok jogelődeit is.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Pkf.VI.25.040/2020/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás