BÜ BH 2020/6
BÜ BH 2020/6
2020.01.01.
I. A büntetés-végrehajtási szervezetben, miként a többi rendvédelmi szervnél is parancs alatt nemcsak a személyi állományt érintő döntést kell érteni, hanem a meghatározott tevékenység vagy feladat végrehajtására vonatkozó utasítás is parancs [Btk. XLV. Fejezet, Bvszt. 4. § (2) bek. c) pont].
II. A parancs iránti engedetlenségre felhívás más katonák előtt a parancs, az azt kiadó elöljáró és a szolgálati rend elleni nyílt fellépés, amely az engedetlenségre szítás általános, veszélyeztető jellegű magatartásnál sokkal konkrétabb, így a bujtogatás megállapítására alkalmas [Btk. 448. § (1) bek.].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2017. április 25. napján kihirdetett, és az ítélőtábla katonai tanácsa végzése folytán 2018. január 10. napján jogerős ítéletével a címzetes büntetés-végrehajtási törzszászlós terheltet bűnösnek mondta ki bujtogatás vétségében [Btk. 448. § (1) bek.], ezért őt száz napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy annak megfizetésére öt hónapi 20 000 forintonkénti részletfizetést engedélyezett, és a meg nem fizetése esetén azt egy napi tétel helyébe lépő egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni, illetve egy havi részlet meg nem fizetése esetén az egész hátralék egy összegben esedékessé válik.
[2] A jogerős határozatok ellen a terhelt terjesztett elő a Be. 648. § a) és b) pontjára hivatkozva, felülvizsgálati indítványt.
[3] Eljárásjogi kifogásai szerint:
[4] - A vád nem volt törvényes, mert a vádirat nem a törvényi tényállásnak megfelelő „elégedetlenséget szít”, hanem az engedetlenséget szít” kifejezést használta a cselekmény leírásakor;
[5] - Az elsőfokú bíróság iratellenesen idézte az egyéb tanú nyomozás során tett vallomását, miáltal az elsőfokú ítélet megalapozatlan;
[6] - Az elsőfokú bíróság nem tett eleget a terhelt bizonyítási indítványának egy lehetséges tanú kihallgatását illetően, emiatt elmaradtak a szükséges szembesítések, így az ítélet megalapozatlanná vált;
[7] - A feljelentés elfogult személy részéről történt, ezért az nem tekinthető törvényesnek, így a nyomozást feljelentés hiányában folytatták le; a feljelentő a feljelentésben még maga jelentette be elfogultságát, de a tárgyaláson úgy nyilatkozott, miszerint elfogulatlan;
[8] - A vádirat négy tanú tárgyaláson történő kihallgatását indítványozta, és nem tett indítványt arra, hogy a bíróság mely tanúk vallomását tegye a tárgyalás anyagává felolvasással; ezért az elsőfokú katonai tanács törvénysértően olvasta fel két tanú vallomását, mivel nem volt ügyészi indítvány, és a tárgyaláson a terhelt és a védő sem tett olyan nyilatkozatot, miszerint e tanúk kihallgatását nem tartják szükségesnek.
[9] Fenti kifogásai mellett a terhelt kifejtette azt is, miszerint a főigazgató főorvos közalkalmazott, ezért nem jogosult parancs kiadására, amit a K.-i Nyomozó Főügyészség illetékes osztályvezető katonai ügyészének nyilatkozata is megerősít. R. L. címzetes büntetés-végrehajtási alezredesnek pedig nem volt joga módosítani a főigazgatói intézkedést, ezért az általa elmondottak nem voltak alkalmasak joghatás kiváltására.
[10] Ezenkívül sérelmezte, hogy az elöljáró ellen hamis tanúzásra felhívás miatt pótmagánvádlóként előterjesztett vádindítványát ugyanaz a katonai bíró, illetve bírói tanács utasította el.
[11] A kifejtettek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, és mentse fel.
[12] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (1) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Összességében azt az álláspontot foglalta el, hogy a felülvizsgálati indítvány 2-8. pontjában foglaltak, melyek az ítélet megalapozottságát, a bizonyítékok mikénti értékelését és az indokolási kötelezettséget támadják, a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő tényállás-támadási tilalomnak minősülnek, ezért azok a törvényben kizártak, a terhelt anyagi jogi kifogásaival kapcsolatban pedig az irányadó tényállás tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyek alapján a terhelt bűnössége a bujtogatás vétségében megállapítható, így a felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[13] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[14] A Be. 649. § (5) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat – a (6) bekezdés szerinti kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[15] A Kúria – e szabály betartása mellett – a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője tévesen jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi.
[16] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.).
[17] A Be. 870. § (1) bekezdése alapján az e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza.
[18] A Be. 868. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványt a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. alapján bírálta el.
[19] A felülvizsgálati indítvány az eljárási kifogások tekintetében kizárt, a büntető anyagi jog sérelmét állító részében pedig alaptalan.
[20] A felülvizsgálati eljárás olyan rendkívüli jogorvoslat, amely szigorúan a törvényi előfeltételekhez kötött, a Be. 649. §-ában meghatározott okok köre nem tágítható.
[21] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[22] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[23] Ebből következően a felülvizsgálat során nem vizsgálható sem a terhelt, sem a tanúk szavahihetősége, az a kérdés, miszerint az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, a bizonyítási eljárás során milyen esetleges hibát vétettek, mint ahogyan az sem, a védelmi bizonyítási indítványok elutasítása helyénvaló volt-e. Nem kérhető számon, hogy a bíróságok a terhelti védekezést miért vetették el, nem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre sem hivatkozni, és arra sincs mód, hogy a Kúria a bizonyítékokat átértékelve a jogerős határozatban írtaktól eltérő tényállást állapítson meg.
[24] Ezzel szemben az indítványozó valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadta. A felhozott kifogások egyike sem szerepel a Be. 649. § (2) bekezdés a)-c) és e) pontjában felsorolt felülvizsgálati okok, illetve a 608. § (1) bekezdésében szabályozott hatályon kívül helyezési okok között, ezért azok még az eljárási szabálysértés tényleges megtörténte esetén sem támadhatók felülvizsgálattal.
[25] E körben a Kúria a következőket jegyzi meg:
– értelmezhetetlen az a felvetés, miszerint a feljelentés azért nem volt törvényes, mert azt kizárt személy tette meg, mivel a feljelentés megtételekor hatályban volt eljárási törvény szerint bűncselekmény miatt mindenki tehet feljelentést [korábbi Be. 171. § (1) bek.];
– az elbíráláskor hatályban volt eljárási törvény nem ismert a bíró vonatkozásában olyan kizárási okot, amely alapján a pótmagánvádas eljárásban a vádindítvány elutasításáról határozó bíró nem járhatott volna el az eredménytelenül pótmagánvádlóként eljárt személy ellen indított eljárásban;
– az a kifogás, miszerint a vád azért nem volt törvényes, mert nem az „elégedetlenséget szít” kifejezést tartalmazta, teljes mértékben ellentétes a kialakult ügyészségi és bírói gyakorlattal, miszerint a vádirati tényállásnak nem a különös részi törvényi tényállás jogi fogalmait kell felsorolnia, hanem azokat az eseményeket, melyek alkalmasak az indítványozott cselekmény bíróság általi megállapítására. Ez a feltétel teljesül, ha a tényállás a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit olyan részletességgel tartalmazza, amelyből az alanyi oldal elemeire alapos következtetést lehet vonni (EBH 2015.B.10.);
– az elsőfokú (és értelemszerűen a másodfokú) bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy mely terhelti bizonyítási indítványnak ad helyt;
– a további sérelmezett bírósági eljárási cselekmények pedig, ha ténylegesen megtörténtek is, legfeljebb relatív eljárási szabálysértésnek minősülnének, így még az alapeljárásban is a másodfokú bíróság jogköre lenne annak eldöntése, hogy azok súlyát az eljárás egészére nézve miként értékeli.
[26] Összességében tehát a terhelt a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt felülvizsgálati okot ténylegesen megalapozó körülményt nem jelölt meg.
[27] A terheltnek a büntető anyagi jogi törvénysértést állító kifogása nem alapos.
[28] Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt az IMEI főigazgatójának intézkedése alapján az ápolási igazgató által a végrehajtásra vonatkozó utasítását sérelmezve, több főápoló-társát arra igyekezett rábírni, hogy az alárendeltségükbe, illetve irányításuk alá tartozó ápolókkal együtt tagadják meg az ápolási igazgató által elrendeltek végrehajtását.
[29] Mint azt az ítélőtábla katonai tanácsa a vonatkozó jogszabályokat idézve kifejtette, a terhelt állításával szemben a főigazgató főorvossal, mint polgári felettessel szemben a terhelt beosztott, aki a polgári felettes intézkedését köteles volt végrehajtani. Nem vitásan R. L. bv. alezredes a terhelt szolgálai elöljárója volt, akinek a szolgálat ellátására vonatkozó utasítását a terhelt szintén köteles volt végrehajtani.
[30] A parancs fogalmát direkt módon sem a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (Bvszt.), sem a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) nem határozza meg. A Bvszt. 4. § (2) bekezdés c) pontja alapján azonban az biztosan állítható, hogy a büntetés-végrehajtási szervezetben, mint a többi rendvédelmi szervnél is parancs alatt nem csak a személyi állományt érintő munkáltatói döntést, hanem a meghatározott tevékenység vagy feladat végrehajtására vonatkozó utasítást is érteni kell.
[31] A terhelt szolgálati elöljárója, R. I. bv. alezredes, a főigazgató főorvos által kiadott, normatív tartalmú intézkedés végrehajtása érdekében szolgálatszervezési utasítást – parancsot – adott. A terhelt ezt sérelmezte oly módon, hogy több társát arra igyekezett rábírni, miszerint a szolgálat elöljáró által meghatározott formában történő ellátását tagadják meg.
[32] A bujtogatás vétségének elkövetési magatartása: „elégedetlenséget szít”. Az elégedetlenség tartalmában érzelmi tényező, amely cselekvésben megnyilvánuló kifejezési formát ölthet, s ez esetben a cselekmény tényállásszerű. Ennek tipikus elkövetési magatartása, hogy az elkövető burkoltan teszi meg romboló hatású nyilatkozatait, vagy elégedetlenség keltésére alkalmas irományokat, gúnyrajzokat ad közre. A cselekmény valós tények közlésével és hangoztatásával is elkövethető, mert azok tendenciózus, helytelen beállítása – részigazságok kidomborítása – is alkalmas lehet elégedetlenség kiváltására [BH 1998.115.].
[33] A terhelt az elöljáró szolgálatszervezésre vonatkozó parancsának megtagadására hívott fel. A terhelt állításával szemben, miszerint az „engedetlenségre szít” elkövetési magatartás nem meríti ki a bujtogatás törvényi tényállását, a Kúria rámutat: a parancs iránti engedetlenségre felhívás más katonák előtt a parancs, az azt kiadó elöljáró és a szolgálati rend elleni nyílt fellépés, amely az elégedetlenségre szítás általános, veszélyeztető jellegű magatartásnál sokkal konkrétabb, így az a bujtogatás megállapítására alkalmas.
[34] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 335/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás