Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

675/2020. (XII. 28.) Korm. rendelet indokolás

675/2020. (XII. 28.) Korm. rendelet indokolás

az egyes igazságügyi tárgyú kormányrendeleteknek a büntetőjogi tárgyú törvények módosításával összefüggő módosításáról szóló 675/2020. (XII. 28.) Korm. rendelethez

2021.01.01.
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
A közelmúltban több törvény is módosította a büntetőjogi tárgyú törvényeket. A törvényi változásokhoz szükségszerűen hozzá kell igazítani a rendeleti szintű joganyagot is. Az egyes igazságügyi tárgyú kormányrendeleteknek a büntetőjogi tárgyú törvények módosításával összefüggő módosításáról szóló kormányrendelet (a továbbiakban: Javaslat) tartalmazza azon kormányrendeletek módosítását, amelyek tartalmilag összefüggenek a módosított büntetőjogi tárgyú törvényekkel.
A bírósági ügyintézők által ellátható egyes feladatokról szóló 56/2008. (III. 26.) Korm. rendelet módosítása
1.     A büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi
XLIII. törvény (a továbbiakban: büntetőjogi novella) a terhelt fogalmi meghatározása mellett beiktatta a törvénybe a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy definícióját is, pontosan megjelölve annak jogait és kötelezettségeit is. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 135. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabályozás a terhelt mellett a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vonatkozásában is értelmezhető, így ezzel a kategóriával indokolt a rendeleti szabályozás kiegészítése.
A büntetőjogi novella 273. § 7. pontja 2021. január 1-től hatályon kívül helyezte a Be. 135. § (1) bekezdés b) pontját, amely arról rendelkezik, hogy az elektronikus adat felett rendelkezni jogosult ismeretlen vagyoni érdekelt részére is lehetséges az ügyirat hirdetményi kézbesítése. A Javaslat szerinti módosítás a hatályon kívül helyezett Be. szabállyal való koherenciát teremti meg.
2.     A büntetőjogi novella 165. §-a 2021. január 1-től rögzítette, hogy a tolmács kirendeléséről és felmentéséről szóló határozatot csak a tolmács részére kell kézbesíteni. A Javaslat szerinti módosítás a Be. 201. § (1) bekezdésében szereplő szabállyal való koherenciát teremti meg.
Az új lakások építéséhez, vásárlásához kapcsolódó lakáscélú támogatásról szóló
16/2016. (II. 10.) Korm. rendelet, a használt lakás vásárlásához, bővítéséhez igényelhető családi otthonteremtési kedvezményről szóló 17/2016. (II. 10.) Korm. rendelet, a babaváró támogatásról szóló 44/2019. (III. 12.) Korm. rendelet és a nagycsaládosok személygépkocsi-szerzési támogatásáról szóló 45/2019. (III. 12.) Korm. rendelet módosítása
A büntetőjogi novella 2021. január 1-jei hatállyal kezdődően módosítja a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) pénzmosás tényállását, egyben formálisan hatályon kívül helyezi (beolvasztja a pénzmosásba) az orgazdaság tényállását. Erre tekintettel a jogrendszer egészének megfelelően módosítani indokolt az orgazdaságra és a pénzmosásra vonatkozó hivatkozásokat, így a Javaslat elvégzi az e téren szükséges technikai pontosításokat az érintett Korm. rendeletekben.
A polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló
121/2016. (VI. 7.) Korm. rendelet módosítása
Az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi V. törvény újraszabályozta az emberkereskedelem (Btk. 192. §) és a kényszermunka (Btk. 193. §) tényállásait. A 2020. évi V. törvény a formális hatályon kívül helyezés mellett beolvasztotta a kényszermunka tényállását az emberkereskedelem tényállásba, amelyet át is nevezett, a tényállás új címe: „emberkereskedelem és kényszermunka”. A Javaslat e módosítás alapján vezeti át a rendeletben az említett tényállásokra történő hivatkozásokat.
A büntetőjogi novella 2021. január 1-jei hatállyal kezdődően módosítja a Btk. pénzmosás tényállását, egyben formálisan hatályon kívül helyezi (beolvasztja a pénzmosásba) az orgazdaság tényállását. A Javaslat e módosítás alapján vezeti át a rendeletben az említett tényállásokra történő hivatkozásokat.
A nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet módosítása
A büntetőjogi novella pontosította a Be. 201. §-ában szereplő utaló rendelkezéseket, amelyek a szakértőre vonatkozó rendelkezések főszabályként való alkalmazását és a kivételek körét rögzítették. Az új szabályok alapján szükséges a Nyer.-ben is pontosítani és egységessé tenni a tolmács részvételével folytatott eljárási cselekményekről készülő jegyzőkönyv tartalmi elemeit.
A Be. 188. § (1) bekezdése alapján, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. Ha a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem szükséges, a Be. 270. § (1) bekezdése alapján szaktanácsadó közreműködése vehető igénybe.
A szakértő és a szaktanácsadó tevékenysége a büntetőeljárás szempontjából azért fontos, mert általuk olyan különleges szakértelem csatornázható be az eljárásba, amellyel a bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság nem rendelkezik. A szakértő kirendelésére szakvélemény beszerzése érdekében kerül sor, amely ugyanakkor akár sajátos formában, a szakértő szóbeli közreműködésében is testet ölthet. Erre leggyakrabban a büntetőeljárásban a szakértőre vonatkozó szabályok szerint részt vevő tolmács közreműködése esetén kerül sor. Ezzel szemben a szaktanácsadó igénybevétele közvetlenül nem hoz létre bizonyítási eszközt, annak célja a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez szükséges tájékoztató jellegű felvilágosítás megszerzése.
A büntetőeljárásban szaktanácsadóként – külön jogszabályi rendelkezés hiányában – minden olyan személy igénybe vehető, aki egy adott szakterületen különleges szaktudással rendelkezik. A gyakorlatban nem zárható ki, hogy az eljáró hatóság egyébként igazságügyi szakértőként is tevékenykedő személyt vesz igénybe szaktanácsadóként, de más megfelelő elméleti tudással, illetve gyakorlati tapasztalattal rendelkező személy is igénybe vehető. A szaktanácsadó igénybevétele főszabály szerint nem kötelező, az egyetlen kivételt a nyomozás során a tanú és a gyanúsított vallomásának műszeres ellenőrzése jelenti, amely rendelkezés azonban a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek esetében nem érvényesül. Végezetül további különbség, hogy szaktanácsadó igénybevételéről a bíróság nem rendelkezhet.
A büntetőjogi novellának a Be.-t érintő egyik súlyponti újítása, hogy az izlandi Barnahus módszer mintájára erősíti az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem együttműködését az eljárási cselekmények során. A Barnahus módszer célja és központi eleme, hogy a gyermeket lehetőleg egyszer hallgassák meg, melynek során mind az eljárási szempontból, mind a pszichológiai, pszichiátriai és gyermekvédelmi szempontból releváns kérdések tisztázhatók legyenek. Mindez a Be. 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja által meghatározott eljárási cselekményként jelenik meg, kihallgatásnak vagy meghallgatásnak minősül, amelyet az eljárást végrehajtó hatóság igazságügyi pszichológus szakértő vagy a módszer alkalmazására speciális képesítéssel rendelkező, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 61. § (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatást végző szaktanácsadó közreműködésével hajt végre.
A büntetőeljárásban általános szabály, hogy a szaktanácsadó (szakértő) nem bízható meg eljárási cselekmény önálló elvégzésével. Ha az eljárási cselekmény elvégzéséhez szaktanácsadó (szakértő) közreműködése szükséges, azt a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a szakértő jelenléte mellett, az ő részvételével végzi el. Az eljárási cselekmények végrehajtása a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság feladata, e szervek határozzák meg az eljárási cselekmény kereteit, irányát, gondoskodnak annak feltételeiről, rendjéről, biztosítják annak jogszerűségét. Az eljárási cselekményen közreműködő szaktanácsadó (szakértő) ezért soha nem válik az eljárási cselekmény „urává”, az eljárási cselekményekkel kapcsolatos rendelkezési joga nincs, az eljárási cselekményen résztvevőként van jelen, közreműködése során köteles megtartani az eljárást folytató szerv rendelkezéseit, utasításait.
Az eljárási cselekmény Be. 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti végrehajtása ugyanakkor sajátos végrehajtási rendet vezet be, ugyanis ilyen esetben a szaktanácsadó (szakértő) közvetlenül a végrehajtásban működik közre, feladata és az eljárási cselekmény végrehajtása leginkább a tolmács közreműködésével lefolytatott eljárási cselekményhez hasonlít. Amíg ugyanakkor tolmács igénybevétele esetén lényeges, hogy az eljárás résztvevői tisztában legyenek a tolmács feladatával, azzal, hogy ő csupán az eljáró szerv közleményének közvetítésében működik közre, addig a Barnahus módszer esetében éppen az az eljárási cselekmény végrehajtásának lényege, hogy az érintett fiatalkorú személy jellemzően nem is találkozik a szaktanácsadó (szakértő) által közvetített szervvel, az ő vonatkozásában – az általa észlelhető módon – az eljárási cselekményt a szaktanácsadó (szakértő) folytatja le. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság ebben az esetben – a Barnahus módszer lényegének megfelelően – közvetlenül csak a szaktanácsadóval (szakértővel) van kapcsolatban, őt irányítja, miközben az eljárási cselekménnyel érintett fiatalkorúval csupán közvetett módon, a szaktanácsadón (szakértőn) keresztül kommunikál. Az érintett személy részére tehát eljáró bíróságként, ügyészségként, nyomozó hatóságként jellemzően kizárólag a szaktanácsadó (szakértő) jelenik meg, ugyanakkor a módszer lényege éppen az, hogy ezt a feladatot az eljárási cselekmény során nem egy hivatalos személy, hanem a gyermek számára elfogadható szakember jeleníti meg. Ebben a sajátos eljárásrendben a szaktanácsadó (szakértő) nem csupán tolmácsolja az eljáró szerv kérdéseit, közléseit, hanem szakmai tudását és módszereit felhasználva a szakma szabályai szerint alakítja az eljárás menetét, és így éri el az eljáró szerv által meghatározott kérdések megválaszolását.
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által kifejtett tevékenység újszerűségét a Be. 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontjának szóhasználatában a „közreműködésével hajtja végre” fordulat fejezi ki, ami arra utal, hogy a szaktanácsadó (szakértő) ilyen esetben közvetlenül az eljárási cselekmény végrehajtásában vesz részt. Ez pedig az előzőek szerint nem teljesen azonos a szakértő (szaktanácsadó) eljárási cselekményen való jelenlétével, egyéb módon történő közreműködésével, illetve a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez szükséges tájékoztató jellegű felvilágosítással, amikor a szakértő, illetve a szaktanácsadó az egyéb jelenlévő büntetőeljárásban részt vevő személyekkel azonos módon vesz részt az eljárási cselekményen. Minden sajátossága ellenére az eljárási cselekménynek a Be. 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti végrehajtása nem változtat azon, hogy az eljárási cselekményről az azt végrehajtó bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság rendelkezik, így a végrehajtás jogszerűségének, eredményességének biztosítása is e szervek feladata, felelőssége.
A Nyer., részben a Be. 87. §-a új rendelkezéseihez igazodóan, a szaktanácsadói közreműködés módozatainak kereteit rögzíti. A Nyer. 51. § (1) bekezdésében az eljárási cselekményeket határozza meg nem taxatív módon, míg a § további rendelkezései között találhatóak a szaktanácsadó személyére vonatkozó rendelkezések. Az (1) bekezdés új e) ponttal történő kiegészítése ennek megfelelően általánosságban hívja fel a szaktanácsadó igénybevételének lehetőségét a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részvételét igénylő eljárási cselekmény során. E felhívás nem kizárólag a Be. 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti – a Barnahus módszer sajátosságaihoz igazodó – végrehajtási módra utal. Szaktanácsadó igénybevételének igénye a gyakorlatban felmerülhet a fiatalkorúakkal történő kommunikáció más módon történő segítése vagy az eljáró szervek munkájának más módon történő támogatása érdekében is.
Az új (4a) bekezdésben a szaktanácsadó személyére vonatkozó sajátos rendelkezés található, amely a merev hivatkozás okán kizárólag a Barnahus módszer alkalmazására vonatkozik. Ennek megfelelően a fiatalkorú személyt érintő eljárási cselekményen általában kötöttség nélkül, a szakkérdéshez igazodó szakértelemmel rendelkező szaktanácsadó vonható be az eljárásba, a Barnahus módszer szerint végrehajtani tervezett eljárási cselekményen ugyanakkor kizárólag a Gyvt. 61. § (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatást végző személy járhat el szaktanácsadóként. A módszer sajátossága, a hatóságokkal történő rendkívül szoros együttműködési kötelezettség, illetve a jellemző gyermekvédelmi előzményekre tekintettel csak e rendelkezéssel biztosítható, hogy az eljárási cselekmény végrehajtásában olyan személy működjön közre, aki valóban megfelelő szakértelemmel rendelkezik.
Emellett a Be. 87. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján a Barnahus módszer alkalmazása érdekében természetesen nem kizárt igazságügyi szakértő bevonása sem, amelyre figyelemmel a Nyer. 63. § (2) bekezdésének kiegészítésére is sor került.
A Barnahus módszert adaptáló újszerű eljárási szabályokat az egyes büntetőeljárási cselekményekre és a büntetőeljárásban részt vevő személyekre vonatkozó szabályokról szóló 12/2018. (VI. 12.) IM rendelet II. Fejezet 8. alpontja tartalmazza.
A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 385. §-a a Be. 73. §-ának módosításával egyértelművé tette, hogy az ügygondnok kirendelésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha – kizárás miatt vagy más okból – nincsen eljárásra képes törvényes képviselő. A Nyer. 53. § (2) bekezdésének hatályos szövege ezzel szemben a törvényes képviselő kizárása esetére automatikusan ügygondnok kirendelésére történő előterjesztést ír elő. A Be. módosult szövege alapján ez indokolatlan lenne azon esetekben, ha még a kizárást követően is elérhető eljárásra képes másik törvényes képviselő. A Javaslat az ellentmondás feloldása érdekében módosítja a Nyer. szövegét.
Továbbá a módosítást követően a Be. 73. § (6) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a vádemelés előtt a Be. 73. § (5) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a törvényes képviselőt a nyomozó hatóság is kizárhatja az eljárásból. Erre tekintettel a Javaslat a nyomozó hatóság részére már nem írja elő az ügyészséghez történő előterjesztés szükségességét a Be. 73. § (5) bekezdés a) pontjában foglalt körülmények fennállása miatt. A Javaslat kimondja továbbá, hogy a Be. 73. § (5) bekezdés a) pontjára történő hivatkozással a törvényes képviselő az eljárásból csak abban az esetben zárható ki, ha az eljárásban terheltként vagy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyként is részt vesz.
A Be. szabályai nem cizelláltak aszerint, hogy azonos személyhez tartozó több törvényes képviselő esetén a fennálló kézbesítési feladat teljesül-e bármelyiknek történő kézbesítéssel vagy pedig a kézbesítést valamennyi törvényes képviselőnek kell teljesíteni. A Javaslat rendezi a kérdést, annak alapján valamennyi törvényes képviselőnek történő kézbesítés akkor jelenthet indokolt többlet adminisztrációs terhelést, ha a törvényes képviselők közötti viszony alapján nem feltételezhető az együttműködésük. A Javaslat ezért fennálló érdekellentét esetére előírja, hogy az ügyiratot valamennyi törvényes képviselőnek kézbesítsék.
A büntetőjogi novella a Be. 267. § (2) bekezdésének a módosításával kiegészítette a vádemelés után az ügyészség rendelkezése alapján végezhető adatgyűjtés körét. Az új szabályok alapján az ügyészség a vádemelés után az elkobozható vagy a vagyonelkobzás alá eső dolog vagy vagyon felderítése és biztosítása érdekében adatgyűjtést végezhet, ehhez a nyomozó hatóságot és a nyomozó hatóság vagyonvisszaszerzésért felelős szervét is igénybe veheti. A Javaslat az új eszköz eljárási szervesülése érdekében kiegészíti a rendeleti normatartalmat.
A jogalkalmazás során problémaként merült fel, hogy bizonyos esetekben nehézkes a kirendelt védő és a terhelt közötti kapcsolat felvétele. A módosítás célja annak lehetővé tétele, hogy a terheltet is olyan helyzetbe hozza a jogalkotó, hogy amennyiben erre igénye van, maga is kezdeményezhesse a kirendelt védővel történő kapcsolatfelvételt.
A korábbi jogértelmezési nehézségek kezelése érdekében a Be. 47. § (1a) bekezdése rendezi azt a kérdést, hogy abban az esetben, amikor a nyomozó hatóság a Be. 47. § (1) bekezdés c) pontja alapján rendel ki helyettes védőt, mit kell a védő elérhetetlenségén érteni. A törvényi rendelkezés maga is utal arra, hogy azon kapcsolatfelvételi módokat, amelyek révén a nyomozó hatóságnak, illetve az ügyészségnek a kijelölt védőt meg kell próbálnia elérni, jogszabály határozza meg. A Nyer.-nek a módosítás által beiktatni kívánt rendelkezése a fenti törvényi rendelkezéseknek megfelelően meghatározza, hogy a nyomozó hatóságnak pontosan milyen módon kell a kapcsolatfelvételt megkísérelnie. A módosítás szerinti szabályok azt a célt szolgálják, hogy a nyomozó hatóság olyan módon kísérelje meg elérni a kijelölt védőt, amely lehetőséget biztosít arra, hogy ténylegesen megkísérlik a kijelölt védővel a kapcsolatfelvételt. Ezen belül pedig a szabályok azt is garantálják, hogy amennyiben a telefonhívást a kijelölt védő azonnal nem tudja fogadni, a nyomozó hatóság elérhetőségén a törvényi határidőn belül jelentkezni tudjon a nyomozó hatóságnál. Ezen szabályok elősegítik a törvény védőkirendelésre vonatkozó eredeti koncepciójának az érvényre juttatását, azaz azt, hogy az ügyvédi kamara közreműködésével véletlenszerűen kiválasztott védők kirendelésére kerüljön sor.
A büntetőjogi novella a Be. 400. §-ának módosításával jelentősebb kötőerővel ruházza fel az ügyészség által meghozott bizonyos, érdemi ügyvizsgálatot feltételező eljárást megszüntető határozatokat. A módosítás a kötőerő áttörését illetően a ténybeli nóvumra alapított, és a bíróság által ellenőrizhető okokkal és eljárási akadályokkal törekszik az eljárás megszüntetésével kapcsolatos garanciák megerősítésére.
A Javaslat a gördülékeny ügyintézés érdekében szabályozza az ügyészségi, illetve bírósági döntés alapját képező előterjesztés tartalmi elemeit.
A módosítás a Nyer. magánvádas eljárásra vonatkozó szabályainak Be.-vel való összhangjának megteremtését szolgálja. A büntetőjogi novella módosította a Be. 379. § (3) és (4) bekezdését, amely módosítás – mint ahogyan arra a miniszteri indokolás is utal – azt a jogalkotói szándékot tükrözi, hogy az elintézés meghatározott módjára kizárólag akkor nyílik lehetőség, ha a feljelentésből egyértelműen kiderül, hogy a magánvádló magánvádas eljárás lefolytatására irányuló feljelentést tett. Ha ez a feljelentésből nem egyértelmű és a nyomozó hatóság vagy az ügyészség értékelése alapján jut arra a következtetésre, hogy a feljelentésben megjelölt cselekmény nem közvádra üldözendő, akkor a Be. 381. § (1) bekezdés g) pontja alapján a feljelentés elutasításáról kell határozni.
A rendeleti módosítás többleteleme a sértetti tájékoztatás előírása arra az esetre, ha a sértett a nyomozó hatóságnál magánvádas eljárás megindítására irányuló feljelentést kíván tenni, ugyanis ez esetben a nyomozó hatóságnak tájékoztatnia kell a sértettet arról, hogy a feljelentést a bíróságon kell megtennie. Ha sértett a feljelentést a tájékoztatás ellenére is a nyomozó hatóság előtt kívánja megtenni, azt rögzíteni kell, és a feljelentést az ügyészség részére kell továbbítani.
A Be. hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai rámutattak arra, hogy szükséges megteremteni annak jogszabályi kereteit, hogy a fedett nyomozót foglalkoztató szerv minden esetben kifejthesse a fedett nyomozó alkalmazásával kapcsolatos szakmai álláspontját. A módosítás lehetővé teszi, hogy a fedett nyomozót foglalkoztató szerv szakmai, célszerűségi szempontokra kiterjedő álláspontja szerepet kaphasson annak mérlegelése során, hogy a fedett nyomozó alkalmazása engedélyezhető-e. Az ügyészség számára az engedélyezésről döntő szervként elengedhetetlen ennek az álláspontnak a becsatornázása, hiszen a fedett nyomozó védelme érdekében szükséges intézkedések mérlegelése enélkül nem képzelhető el. A fedett nyomozó alkalmazásának meghosszabbítása esetén ugyanakkor erre nincs szükség, ezért nem tartalmazza a Nyer. 197. § (3) bekezdése az új rendelkezésekre történő hivatkozást.
A gyakorlat során nehézséget okozhat a fedőokmányokkal, fedőadatokkal kapcsolatban, a Be. 227. §-a alapján, illetve a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 68. §-a, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 57. §-a vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 54. § (1) bekezdés f) vagy g) pontja alapján létrehozott vagy bejegyzett fedőokmányok, fedőadatok jogi helyzetének a kezelése. A kétféle jogalap között elsősorban az elrendelés, alkalmazás célja szerint lehet különbséget tenni, így a Be. 227. §-a alapján egyértelműen a kifejezetten az adott büntetőeljárás céljából létrehozott, bejegyzett fedőokmányokra, fedőadatokra vonatkozik. Így az abban foglalt engedélyezési, törlési szabályok sem vonatkoznak a nem ilyen, hanem az ágazati törvényekben biztosított, a rendőrségi célú titkos információgyűjtés büntetőeljárásitól élesen elkülönített céljait, illetve a rendőri állomány hosszú távú védelme érdekében szükséges célokat szolgáló jogalapra tekintettel létrehozott, bejegyzett okmányokra, adatokra. A módosítás célja, hogy egyértelművé tegye, hogy a nem a Be. alapján alkalmazni rendelt ilyen fedőokmányok, fedőadatok esetében nem a Be. rendelkezései alapján kell eljárni.
[A Nyer. 212/A. §-hoz és a 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet hatályon kívül helyezéséhez]
A büntetőjogi novella kiegészíti a Be. 866. § (1) bekezdés b) pontjában található felhatalmazó rendelkezést. Eszerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza az ügyészségi nyomozás során felmerült egyes költségek szabályait. E szabályokat jelenleg az ügyészség és a Rendőrség szerveinek az ügyészségi nyomozásban való együttműködéséről és az ennek során felmerült költségekről szóló 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 4. §-a tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 1–3. §-ait jelenleg a Be. és a Nyer. szabályai már tartalmazzák, és a felhatalmazó rendelkezés módosításával szükségessé vált a 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 4. §-ában foglalt szabályok áthelyezése a Nyer.-be, így a 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet - a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 10. § (3) bekezdés b) pont bc) alpontja alapján - hatályon kívül helyezhető.
A Javaslat a 60/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 4. §-ában foglalt szabályokat a valós gyakorlathoz igazítva és pontosítva a Nyer. Hatodik Részében egy új szakaszban helyezi el.
Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv (rendőrség) számára az ügyészségi nyomozás során felhasznált eszközök, segédanyagok, technikai felszerelések (dologi kiadások) finanszírozása tényleges költségvonzattal jár, amely a rendőrség költségvetéséből történik. Mivel e költségek nem bűnügyi költségek, így a rendőrség a felmerült költségek megtérítésére jogosult.
A költségelszámolás az országos rendőrfőkapitány és a legfőbb ügyész között létrejött éves díjmegállapodás mellékletében rögzített díjtételek alapulvételével történik. A költségelszámolás a rendőrségi közreműködés során felmerült alábbi költségekre vonatkozik:
-    a fogvatartás költsége,
-    az ujj- és tenyérnyomatvétel, a fényképezés (rabosítás) anyagköltsége és munkadíja,
-    a DNS-mintavétel anyagköltsége és munkadíja,
-    a kutyával végrehajtott szagazonosítás költsége.
Az együttműködés során a rendőrségnél felmerült költségeket a közreműködő rendőri szerv írásban, tételesen – az ügyszámra, a teljesítés időpontjára és a terhelt nevére való hivatkozással – közli az illetékes megyei főügyészséggel, amelyről az illetékes megyei főügyészség nyilvántartást vezet. A rendőri szervek a mellékelt kimutatást küldik meg az ügyészség részére tájékoztatás és teljesítésigazolás céljából.
A költségek megtérítése tételes, részletes, igazolt elszámolás alapján valósul meg, amelynek módja a fejezetek közötti előirányzat-átcsoportosítás.
A rendőri szervek az országos rendőrfőkapitány számára havonta, a tárgyhónapot követő hónap 26. napjáig jelentést tesznek – megyei főügyészség szerinti bontásban – a tárgyhónapban felmerült költségekről. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében az országos rendőrfőkapitány csak évente egyszer, a tárgyévet követő év május 31-ig, a rendőri szervek jelentései alapján összesített elszámolás és a fejezetek közötti előirányzat-átadásra vonatkozó megállapodástervezet egyidejű megküldésével kezdeményezi az legfőbb ügyésznél a költségek megtérítését. A legfőbb ügyész az elfogadott összesített elszámolás alapján az aláírt megállapodástervezetet aláírásra visszaküldi az országos rendőrfőkapitánynak, majd a felek által aláírt megállapodás kézhezvétele után haladéktalanul kezdeményezi a fejezetek közötti működési célú előirányzat-átadást a Magyar Államkincstárnál.
(A Nyer. szövegcserés módosításához)
1. A büntetőjogi novella az orgazdaság bűncselekményét a pénzmosás tényállásába olvasztja, ugyanakkor a Btk. 2. §-ára tekintettel továbbra sem kizárt, hogy büntetőeljárások orgazdaság miatt legyenek folyamatban. A Javaslat az erre tekintettel szükséges terminológiai pontosítást végzi el a bűncselekmény megjelölésénél.
2. A Be. 267. § (2) bekezdése, valamint a Nyer. 58. § (4) bekezdésének bevezetése folytán szükséges kiegészítés.
3. A Barnahus módszer büntetőeljárási bevezetésével lehetővé válik az eljárási cselekmények szakértő közreműködésével történő lefolytatása, amelyet indokolt nevesíteni a Nyer. szakértői eljárás tárgyában releváns szabályai között is.
4–9., 11. és 12. A Be. bevezette az ún. pre-gyanúsítotti állapot meghatározásaként a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy kategóriáját. Ennek a fogalmi lényegét a Be. 386. § (1) bekezdése tartalmazta, ami egyben behatárolta a kategória létezésének kezdetét és végét, hiszen elfogáshoz, idézéshez, előállításhoz, körözés elrendeléséhez, illetve vele szemben elfogatóparancs kibocsátásához kapcsolódhat. A büntetőjogi novella célja volt ugyanakkor egy konkrétabb fogalommeghatározás, ezért a terhelt fogalmi meghatározása mellé beiktatta a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy fogalmát is, megjelölve azt a büntetőeljárási szakaszt és intervallumot, amikor egyáltalán ez a kategória felmerülhet, meghatározva azokat a jogintézményeket, amelyekhez a státusz kapcsolódhat. A fogalommeghatározáson túl a büntetőjogi novella törekedett arra is, hogy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy (pre-gyanúsított) státusza teljeskörűen szabályozásra kerüljön annak érdekében, hogy a jogalkalmazók számára egyértelmű legyen, hogy a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően milyen jogintézmények alkalmazására kerülhet sor a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vonatkozásában. A büntetőjogi novella kiemelt figyelmet fordított a kategória feltüntetésére mindazon intézményeknél, ahol a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy egyáltalán felmerülhet, ahol ezt a személyt jogok illethetik, illetve kötelezettségek terhelhetik. (Tehát a fogalom bevezetésének és alkalmazásának az egyes jogintézményekhez kapcsolódó következetes átvitele és továbbgondolása jelenik meg a Be.-novellában, így ahol akár a terhelt mellett, akár önállóan felmerülhet a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy jogi relevanciája, ott ennek koherens feltüntetése megtörtént, azaz: a terhelt jogai és kötelezettségei, a védő szabályai, a büntetőeljárási cselekvőképesség, a törvényes képviselő jogállása, az ügygondnok, a mulasztás következményei, az elfogatóparancs, a testi kényszer, az egyéb adatszerző tevékenység, az őrizet, a motozás, a lefoglalás, a zár alá vétel, az áttétel, az eljárási cselekmény elvégzése határozat nélkül, a jelenlét az eljárási cselekményen a felderítés során, a gyanúsított kihallgatása, az eljárás felfüggesztésének tartama és egyéb rendelkezések, a katonai eljárás szabályai, a távollévő terhelttel szembeni eljárás és a külföldön tartózkodó terhelt távollétében való eljárás szabályai vonatkozásában.) Erre figyelemmel vált szükségessé a büntetőjogi tárgyú rendeletekben, így a Nyer.-ben is a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy kategóriájának minden olyan jogintézménynél való pontos feltüntetése, ahol a Be.-ben módosításra került.
10. A Javaslat technikai jellegű módosítást hajt végre, amikor a jogszabály szerkesztés szabályainak megfelelve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény megjelölésére a 6. § (3) bekezdésével bevezetett rövidített elnevezést használja.
13. A a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvénnyel összefüggő egyes forrásigények biztosításáról szóló 1503/2017. (VIII. 11.) Korm. határozatban meghatározott feladat alapján 2021. január 1-jével létrejön a bűnjelek új, integrált informatikai rendszerben történő nyilvántartását és kezelését ellátó Központi Bűnjelkezelő Rendszer. A rendszer létrejötte elsődlegesen a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM együttes rendelet szabályozásának koncepcionális átalakításával jár. Az új szabályozás egyik sarokpontja, hogy a bűnjeljegyzék bizonylati szerepe megszűnik, a bűnjelek átadásához kapcsolódó adminisztratív feladatokat a KBR-ben hajtják majd végre. A bűnjeljegyzék másik rendeletetése a bűnjelek aktuálisan, az adott ügyben fennálló felsorolása továbbra is szükséges a hatékony ügyintézéshez, de ezt a korábbi bűnjeljegyzék helyett bűnjellistaként indokolt nevesíteni, a tartalmi elkülönülés artikulálása érdekében. A jogszabályok közötti koherencia érdekében a terminológiai váltást a Nyer.-ben is indokolt megjeleníteni.
(A Nyer. hatályon kívül helyező rendelkezéseihez)
a)    A Be. 748. §-ának a büntetőjogi novellával bevezetett (1a) bekezdése törvényi erőre emeli a Nyer. 180. § (3) bekezdésében szereplő rendelkezést, így a rendeleti szintű szabályozás megtartása szükségtelen.
b)    Technikai pontosítás.
c)    
A büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályairól szóló
138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet módosítása
A büntetőjogi novella 265. §-a által módosításra került – többek között – a Be. 851. § (3) bekezdése, valamint a Be. 852. § (2)–(3) bekezdése. Mivel a jogalkalmazói visszajelzések szerint nem volt működőképes a gyakorlatban az a rendelkezés, miszerint az egyszerűsített kártalanítási eljárás eredménytelensége esetén 2 hónapon belül a keresetlevelet az igazságügyért felelős miniszternél kell előterjeszteni (akinek azt továbbítania kell a polgári bíróságnak), ezért ezen szabályozás módosítása szükségessé vált, amit a büntetőjogi novella meg is valósított. A módosítás indokoltsága egyrészt az volt, hogy a keresetlevél ilyen módon való továbbítása csak postai úton lett volna megoldható, mivel a továbbításra a Pp. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók (az igazságügyért felelős miniszter ezen eljárásban nem peres fél), ez pedig felvetette a keresetlevél visszautasításának lehetőségét a Pp. alakiságának hiánya miatt (figyelemmel a papíralapú keresetlevélre). Másrészt továbbításra szolgáló ÁNYK űrlap sem állt rendelkezésre, bár annak létezése esetén sem lett volna elvárható az igazságügyért felelős minisztertől, hogy a keresetlevél benyújtója helyett azt ő töltse ki, valamint digitalizálja a nagy terjedelmű büntető ügyiratokat.
Fentiekre tekintettel került módosításra a Be. oly módon, hogy az eredménytelen (megállapodás nélkül befejeződő) egyszerűsített kártalanítási eljárást követően előterjesztett keresetlevelet az igazságügyért felelős miniszter helyett közvetlenül a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál kell előterjeszteni (a Pp. szabályai szerint). Ezen szabályozás átvezetése jelenik meg a 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet vonatkozó részeiben.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére