BK ÍH 2020/7.
BK ÍH 2020/7.
2020.03.01.
A Be. a teljes ügyirat megismerés elvét érvényesíti, melynek értelmében a terhelt és a védő iratmegismerési joga csak eseti jelleggel, és a törvényben meghatározott okból korlátozható [Be. 100. § (1)–(6) bekezdés].
Az első fokon eljáró törvényszék végzésével az elítélt által az ügyiratok másolatának kézbesítésével történő megismerésére irányuló indítványát elutasította. Arra hivatkozott, hogy az elítélt a bíróság felhívására sem jelölte meg, hogy pontosan mely iratokról kéri másolat kiadását, mert úgy nyilatkozott, hogy az egész aktáról kéri egy példány megküldését. Mivel az elítélt indítványa konkrétan nem tartalmazta a megismerni kívánt iratok körét, ezért indítványát elbírálhatatlannak ítélte, és a Be. 100. § (9) bekezdése alapján eljárva elutasította.
A törvényszék végzése ellen az elítélt kézbesítési íven jelentett be külön nem indokolt fellebbezést, de nyilvánvalóan az indítványának elutasítása miatt élt jogorvoslattal.
A fellebbviteli főügyészség az elítélt fellebbezését részben alaposnak tartotta, és a törvényszék végzésének megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla az első- és másodfokú bírósági iratokról teljes egészében, míg a nyomozati iratok megjelölt oldalairól engedélyezze másolat kiadását az elítélt részére.
Az ítélőtábla a fellebbezést részben alaposnak ítélte, túlnyomó részt osztotta a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakat.
A Be. 100. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárás ügyiratait a terhelt és védője, a terhelt gyanúsítotti kihallgatását követően, erre irányuló indítványra ismerheti meg. A Be. 100. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdés szerinti megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, ide értve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban résztvevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat és a további bizonyítási eszközöket is.
A Be. 100. § (4) bekezdés d) pontja szerint, az iratok megismerését a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság – egyéb megismerési módok mellett – az ügyirat, valamint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által az ügyiratról készített kivonat vagy másolat kézbesítésével biztosítja.
A fentiekben kifejtettekkel összefüggésben kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a Be. a teljes ügyirat megismerés elvét érvényesíti, melynek értelmében a terhelt és a védő iratmegismerési joga csak eseti jelleggel, és a törvényben meghatározott okból korlátozható.
Az ítélőtáblára felterjesztett iratok tartalmával egyezően rögzítette a törvényszék végzésében, hogy az elítélt a bírósági iratok között 70. és 72. sorszámon érkeztetett beadványaiban egyezően, a teljes nyomozati és bírósági irat egy példányának másolat formájában történő kézbesítését indítványozta.
Osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség átiratában foglalt azon álláspontot, mely szerint tévedett a törvényszék, amikor úgy ítélte meg, hogy mivel a terhelt indítványa nem tartalmazza a másolatban kiadni kért iratok konkrét megjelölését, nem lehet az ügyiratok megismerhetősége kérdésében állást foglalni.
Ehhez képest az állapítható meg, hogy az elítélt a Be. 100. § (1) bekezdés a) pontja szerint előterjesztett beadványában konkrétan megjelölte a megismerési jog gyakorlásával összefüggő ügyiratokat oly módon, hogy a teljes nyomozati és bírósági iratoknak a Be. 100. § (4) bekezdés d) pontja alapján másolat kézbesítésével történő megismerésére tett indítványt.
Ennek megfelelően az elítélt beadványa határozott indítványt tartalmaz az ügyiratok megismerésére vonatkozóan, így az eljárási szabályok sérelmével járt el az elsőfokú bíróság, amikor az indítványt annak határozatlanságára figyelemmel elutasította.
A kifejtettek alapján az elítélt indítványát az ítélőtábla érdemben megvizsgálta, és a következőket állapította meg:
Az ügyirat megismerési jog korlátját határozza meg a Be. 100. § (6) bekezdése, mely szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a megismerés jogát, illetve a 100. § (4) bekezdésében felsorolt valamely megismerési módot az általa meghatározott ügyiratok tekintetében a nyomozás befejezéséig, az eljárás érdekeire figyelemmel – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – korlátozhatja, melyről határozatot hoz. Tekintve, hogy jelen büntetőügy már jogerősen befejeződött, e korlátozó rendelkezés az elítélt indítványával összefüggésben fel sem merülhet.
A Be. 100. § (5) bekezdése szerint a megismerés joga nem érinti az eljárás zártan kezelt ügyirataira vonatkozó külön rendelkezéseket, valamint az adatok zártan kezelésének kötelezettségét.
Jelen ügyben hatósági tanú igénybevételére és a hatósági tanú személyes adatainak zártan történő kezelésére került sor (nyomozati iratok 1415-1416. oldalai), erre figyelemmel az elítélt megismerési joga ezen ügyiratokra a Be. 100. § (5) bekezdése alapján nem terjed ki.
A Be. 100. § (3) bekezdése is korlátozza a megismerési jogot oly módon, hogy megjelöli azon iratokat, amelyek nem képezik az ügyiratok részét, és ekként rájuk nézve a megismerési jog sem terjed ki. E rendelkezés alapján nem része az eljárás ügyiratainak az ügyészség és a nyomozó hatóság között a felügyelet és irányítás gyakorlásával összefüggésben keletkezett ügyirat, különösen az ügyészségi utasítás, nyomozási terv, határozat tervezet és az előterjesztés.
Ehhez kapcsolódóan helytálló volt a fellebbviteli főügyészség azon megállapítása, mely szerint, jelen ügyben, a nyomozati iratok megjelölt sorszámú oldalain olyan, az ügyészség és a nyomozó hatóság között a felügyelet és irányítás gyakorlásával összefüggésben keletkezett iratok találhatók, amelyek a Be. 100. § (3) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Erre tekintettel a hivatkozott iratok a megismerési jog gyakorlása szempontjából ügyiratnak nem minősülnek, vagyis esetükben a megismerés kizárt.
Az egyes büntetőeljárási cselekményekre és a büntetőeljárásban részt vevő személyekre vonatkozó szabályokról szóló 12/2018. (VI. 12.) IM rendelet 16. § (2) bekezdése szerint az ügyirat megismerését az arra jogosult személynek azon ügyiratok, illetve ügyiratrészek vonatkozásában kell biztosítani, amelyre a jogosultsága megállapítható.
Mindezek alapján az ítélőtábla a fentiekben hivatkozott iratok kivételével valamennyi ügyirat esetében az elítélt megismerési jogosultságát megállapította, és ebben a körben fellebbezését megalapozottnak találta.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (2) bekezdés e) pontjában írtak szerint illetékmentes a büntetőügyben a terhelt, a védő, a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője és az ügygondnok részére az általuk a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megismerhető ügyiratokról készült másolat egyszeri kiadása.
Tekintettel arra, hogy jelen ügyben a terhelt korábban ügyiratról másolat kiadását nem kérte, így azon iratok kiadása részére illetékmentes, amelyek nem kerültek a bírósági eljárás során részére kézbesítésre.
A kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és az elítélt részére a rendelkező részben megjelölt ügyiratok – másolat kézbesítése útján történő – megismerését engedélyezte.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.446/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás