BK ÍH 2020/71.
BK ÍH 2020/71.
2020.09.01.
Pótmagánvádas eljárásban bűncselekmény hiányában az eljárás tárgyalás előkészítése során történő megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha a vádindítványban megjelölt bűncselekményen túl a tettazonosság keretei között szóba jöhető más bűncselekményeket sem valósít meg a vád tárgyává tett cselekvőség [Be. 6. § (2) bekezdés, 492. § (1) bekezdés a) pont].
A pótmagánvádas eljárásban az első fokon eljáró törvényszék az I-VI. rendű vádlottak ellen halált okozó testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (8) bekezdés 2. fordulat] miatt indult eljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a rendőr-főkapitányság a halált okozó testi sértés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen folyt eljárást 2018. december 28-án kelt határozatával megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény.
Az eljárást megszüntető határozat ellen az elhalt sértett édesanyja mint sértetti jogokat gyakorló személy, valamint meghatalmazott jogi képviselője panasszal éltek, melyet a főügyészség elutasított, egyben felhívta a sértetti jogokat gyakorló személy figyelmét arra, hogy pótmagánvádlóként léphet fel.
Erre sor került, és a 6 vádlott ellen halált okozó testi sértés bűntette miatt pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtott be.
A vádindítványban írt tényállás lényege szerint a néhai sértett 2015. február 24-én a vádlottakkal együtt tartózkodott egy házban, ahol az I. rendű vádlott az esti órákban barna színű, ismeretlen eredetű, kábító hatású, „kristály” elnevezésű szert adott a többi vádlottnak és a sértettnek is. Valamennyien az illegális szer befolyása alá kerültek, azonban az eltérő hatást váltott ki belőlük, de mindannyiuk viselkedését károsan érintette.
22 óra körül a sértett a házban őrjöngeni kezdett, őt az I. rendű vádlott fürdővízzel leöntötte, hogy lenyugtassa. Ettől a sértett nyugodtabbnak mutatkozott. Ezt követően a sértett vizes ruháját levetette, majd meztelenül ismételten őrjöngeni kezdett, a ház utcafronti szobájának üvegébe ütött, ami a kezén kisebb vérző sérülést okozott. A cselekmény során a sértett szemei vörösek voltak, összevissza beszélt, teljesen ki volt vetkőzve magából, kiabált, „zombivá vált”.
A lakásban tartózkodó vádlottak igyekeztek a sértettet megfékezni, lenyugtatni, de miután nem bírtak vele, őt megtévesztve, elérték, hogy az udvarra menjen, majd ezt követően a III. és VI. rendű vádlottak közös erővel a bejárati ajtót az annak feszülő sértett nyomása ellenére becsukták, majd bezárták. A sértett a bezárt ajtón nem tudott a házba bejutni, így az ajtót őrjöngve ütni, rúgni kezdte. A házban maradt személyek az utcafronti szobaablakon kimásztak az utcára, és a szemközt lakó szomszéd udvarára menekültek.
A sértett az ajtó termoplán dupla üvegezését kézzel betörte, azon karjait és vállait is betolva megpróbált a házba bejutni. Kis idő elteltével az I., II. rendű vádlottak visszatértek az ingatlanba, ahol az udvaron az ajtó előtt fekvő helyzetben, véresen találták a sértettet, aki csapkodni és kiabálni kezdett, amitől megijedtek és a szemközti ház udvarára szaladtak. A III. rendű vádlott 0 óra 32 perckor tett bejelentést a rendőrségre. A kiérkező rendőrjárőr a sértettet a lakóház udvarán holtan fekve találta. A halottvizsgálatot végző orvos a halál beálltát 0 óra 15 perc és 0 óra 45 perc közötti időpontra tette.
Az igazságügyi toxikológus szakértői vélemény szerint néhai sértett magatartásában a hirtelen hangulatváltozást, az agressziót és a dühkitörést az általa elfogyasztott kábító hatású szer okozta. A sértett „coming down” effektus kapcsán szenvedte el azokat a sérüléseket, melyek kivérzéses sokkállapothoz, majd halálához vezettek. A sértett testén a nagyszámú vágott, metszett sérülések okozta fájdalomcsillapítást a „coming down” effektus során kialakuló agresszív magatartással együtt járó stresszes állapot okozta, ami a szervezetben olyan adrenalinfelszabaduláshoz vezetett, amely mellett jelentős endorfinfelszabadulás is történt, és ez jelentős fájdalomcsillapító hatással bírt.
Az I. rendű vádlott részéről kínált és a sértettnek átadott, a vádlottak és a sértett által elfogyasztott kábító hatású ismeretlen anyag váltotta ki a sértett egészségében bekövetkezett változást. A kábítószertől a sértett agresszív és önkívületi állapotba került. A szer okozta felfokozott stresszes állapot során a sértett önsértő magatartása okozta sérülések a sértett kivérzéses halálához vezettek.
Az elsőfokú bíróság befogadta a vádindítványt, ugyanakkor, tekintettel arra, hogy a Be. 787. § (1) bekezdése szerint a pótmagánvádas eljárásra vonatkozó eltérő rendelkezés hiányában a pótmagánvádas eljárásban is e törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni, a Be. 492. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszüntette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. Álláspontja szerint az események tényállásban írt alakulása, a sértett magatartása a szer átadásakor előre nem látható körülmény volt.
A halált okozó testi sértésnél az elkövető tudata az elkövetés időpontjában átfogja a halál bekövetkezésének lehetőségét, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság), vagy azért nem látja előre a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, mert a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítását elmulasztja (hanyagság).
Mivel a sértett halála véletlenszerű következmény folytán állt elő, a gondatlanság egyik formája sem állhatott fenn, a halálos eredményért való büntetőjogi felelősség nem jöhet szóba.
A törvényszék végzése ellen a pótmagánvádló képviseletében a pótmagánvádló jogi képviselője jelentett be fellebbezést a büntetőeljárás megszüntetése miatt, a végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a pótmagánvádas eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
A jogi képviselő fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a pótmagánvádas eljárásban a törvény általános rendelkezéseit alkalmazta. Álláspontja szerint pótmagánvádas eljárás esetében a tárgyalás előkészítésére a Be. 801. §-ában írt speciális szabályok irányadók, így a törvény általános rendelkezései ezen eljárásban – a tárgyalás előkészítését érintően – nem alkalmazhatók. Előadta, hogy a pótmagánvádas eljárásban a bíróság kizárólag a Be. 794. §-ában foglalt szempontok szerint vizsgálja a vádindítványt és dönt annak elfogadhatóságáról. Amennyiben azt elfogadhatónak találja, az eljárás megszüntetéséről a bíróság már nem rendelkezhet. Vitatta a törvényszék azon jogi álláspontját is – külön indokolás nélkül –, amely szerint a vádindítványban szereplő tényállásban foglalt cselekményről nem állapítható meg, hogy az bűncselekmény.
Az ítélőtábla a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezést alaposnak ítélte.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a pótmagánvádló jogi képviselője által előterjesztett vádindítványt befogadta, tekintettel arra, hogy a pótmagánvádlókénti fellépésnek a Be. 790. § (2) bekezdés a)-c) pontjai szerinti konjunktív feltételei fennállnak, és a vádindítvány elutasításának a Be. 794. § (1) bekezdés alapján nincs helye.
A Be. 787. §-a alapján a Be. rendelkezéseit a pótmagánvádas eljárásban a CV. Fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ennek megfelelően a pótmagánvádas eljárást érintően e fejezet szabályai a Be. más rendelkezéseihez, mint általánoshoz képest a különös viszonyában állnak. Így az általános szabályoktól eltérni csak ott kell és lehet, ahol e fejezet kifejezett eltérő vagy a rendes eljárásban nem szabályozott rendelkezést tartalmaz.
Mivel a büntetőeljárásnak a tárgyalás előkészítése során történő megszüntetésére nézve a Be. CV. Fejezete speciális szabályt nem határoz meg, ezért a Be. 492. §-ban meghatározott eljárásjogi rendelkezések – amennyiben azok alkalmazásának feltételei maradéktalanul fennállnak – a pótmagánvádas eljárásban is irányadók.
A kifejtettek alapján az ítélőtábla nem osztotta a pótmagánvádló jogi képviselőjének azon álláspontját, amely szerint a Be. 787. § (1) bekezdésében meghatározottak sérelmével járt el a törvényszék, amikor jelen ügyben a Be. 492. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezést alkalmazta.
A Be. 492. § (1) bekezdés a) pontja szerint – amely a fentiek alapján a Be. 787. § (1) bekezdésére figyelemmel a pótmagánvádas eljárásban is alkalmazandó – a bíróság az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény.
Az elsőfokú bíróság e rendelkezésre hivatkozással szüntette meg a vádlottakkal szembeni büntetőeljárást, mivel álláspontja szerint a vádindítványban foglalt tényállás további bizonyítás felvétele, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése nélkül is egyértelműen alkalmatlan a testi sértés bűntettének megállapítására.
E következtetését egyrészt arra alapozta, mivel a viselkedésváltozást előidéző ismeretlen eredetű anyagból a sértett és valamennyi vádlott együttesen fogyasztott, ezért a vádlottak testi sértésre irányuló szándéka kizárt. Másrészt azt is kifejtette, hogy az I. rendű vádlott által az anyag átadásával megindított okozati láncolatot a sértett önkívületi állapotából következő önsértő magatartása, mint előre nem látható, véletlenszerű esemény megszakította, így a halál előidézése a vádlottak terhére nem róható.
Elöljárójában kiemeli az ítélőtábla, hogy a vád tárgyává tett tények jogi elbírálásában a bíróságot a vádló indítványa nem köti, az attól eltérő minősítés lehetőségének megállapítása pedig törvényi kötelezettség [Be. 495. § (1) bekezdés]. A Be. 492. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszüntetési ok alkalmazása során ezzel összefüggő követelmény az, hogy a bíróságnak nem kizárólag a vádban foglalt minősítési indítvány szerinti jogi értékelés kizártságát, hanem bármely különös részi tényállás megállapíthatóságának a kizártságát kell megállapítania.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint ebben a körben az egyetlen, ami e döntés során – az eljárás tárgyalás előkészítő szakaszában figyelembe vehető – maga a vádindítvány, annak történeti tényállása, nem pedig az, hogy a bíróság szerint a vádbeli tényekből mi bizonyított, illetve mi lehet a helyes tényállás (EBD 2019.B.10.).
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy e következtetések levonása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy nem jelenti a vádelv sérelmét az, ha a bíróság határozatában foglalt tényállás nem fedi ugyan teljesen a vádban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, és ily módon a tettazonosság keretein belül marad (BH 2011.245.).
A most kifejtettek alapján a büntetőeljárásnak a Be. 492. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszüntetése csak akkor lehet törvényes, ha magából a vádból arra vonható le egyértelmű és kétséget kizáró következtetés, hogy a vádbeli tényekhez fűződően még a tettazonosság keretei között maradó bizonyítás felvétele, illetve bizonyítékértékelés útján sem lenne megállapítható semmilyen olyan tényállás, amely bármilyen jogi minősítés szerinti bűncselekmény elkövetésének megállapítását eredményezhetné.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzés felülbírálata során megállapította, hogy a törvényszék eljárásában kizárólag a tudatmódosító szer átadása és a halál bekövetkezése közötti okfolyamatot, illetve – kifejezetten igazodva a vádindítvány szerinti jogi minősítéshez – a szer átadásához fűződő testi sértéssel kapcsolatos szándékosság és a halál előidézésére vonatkozó gondatlanság fennállásának kérdését vizsgálta.
Ehhez képest elmulasztotta a jogi értékelés körébe vonni valamennyi, a vádindítvány tényállásában szereplő, és akár más különös részi bűncselekményi tényállás megvalósulása szempontjából jelentőséggel bíró cselekvőséget.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádindítványban szereplő részcselekmények együttes értékelése során a testi sértés bűntettén túl nem lett volna mellőzhető az emberölés vétsége [Btk. 160. § (4) bekezdés], valamint a segítségnyújtás elmulasztása vétségi [Btk. 166. § (1) bekezdés], illetve bűntetti [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, (3) bekezdés] alakzatai esetleges megállapíthatóságának vizsgálata sem.
E bűncselekményi tényállásokat érintően annak egyértelmű megállapításához, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, az elsőfokú bíróságnak további részcselekményeket külön-külön és a maguk összességében is vizsgálnia kellett volna. Így konkrétan azt, hogy
– a fürdővízzel leöntött és már meztelen, önkívületi állapotban lévő sértettnek az udvarra téli időben történő kizárásához, majd a magára hagyásához a jelen lévő vádlottaknak milyen tudattartama kapcsolódott,
– a vizesen, meztelenül az udvarra téli időben kizárt és ekkor már vérző sérüléseket szenvedett, továbbra is önkívületi állapotban lévő sértettet érintően a vádlottak a tőlük elvárható segítségnyújtási kötelezettségüknek egyáltalán eleget tettek-e, és ha igen, akkor arra a megfelelő időben került-e sor.
Kétségtelen, hogy ezen körülmények tisztázására adott esetben önmagában a vádindítvány alapján nem, csak a tettazonosság keretei között maradó bizonyítási eljárás lefolytatásával nyílhat lehetőség.
Mégis e körülmények vizsgálata hiányában a vádindítvány történeti tényállásának jogi értékelése nem lehetett teljes, amelynek folytán összességében a törvényszék a büntető anyagi jog szabályainak sérelmével vont arra következtetést, hogy a vádindítvány tárgyát képező cselekmény eleve nem valósított meg bűncselekményt.
Ezen anyagi jogszabálysértés pedig az eljárás megszüntetése formájában olyan, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést eredményezett, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására.
Ezért az ítélőtábla a Be. 609. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ügydöntő végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a büntetőeljárás folytatására utasította.
A hatályon kívül helyező végzés ellen a Be. 627. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel fellebbezésnek nincs helye.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.530/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás