2020. évi LXXI. törvény indokolás
2020. évi LXXI. törvény indokolás
a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
Az európai szinten is versenyképes magyar agrárgazdaság kialakításának alapvető feltétele a tiszta, átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása valamennyi állami és magántulajdonú föld tekintetében. Ennek egyik jelenlegi gátja az osztatlan közös földtulajdon fennállása, ami a magyar agrárium fejlődésének egyik felszámolandó akadálya. Erre tekintettel fontos, hogy a jogalkotó minden olyan osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére lehetőséget kínáljon, amelynek létrejöttében az állam, a szabályozás szerepet játszott.
A törvény számos új előírással segíti az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését, minden esetben támogatva a felek egyezségét, valamint a tényleges földhasználók további tulajdonszerzését és jól hasznosítható birtoktestek kialakítását.
A törvény mindezeken túl egy új eljárás bevezetésével kísérletet tesz a földnek minősülő ingatlanok tekintetében tulajdonosként bejegyzett azon személyek beazonosítására, akiknek az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatai hiányosak. Az eljárás keretében a törvény az ingatlanügyi hatóság számára hivatalból történő kötelező adatfeltárást, adategyeztetést és annak sikeressége esetén adatkiigazítást ír elő. Ha az adatfeltárás nem vezet eredményre, az ingatlanügyi hatóság hirdetmény útján próbálja felderíteni a tulajdonos személyét.
Ha az adatfeltárási eljárások alapján a tulajdonost nem lehet beazonosítani, vagy az adott ingatlan esetén a tulajdonosként bejegyzett személy 120 évnél idősebb, de halálának ténye semmilyen módon nem vált ismertté, úgy az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy a tulajdonos beazonosíthatatlan és ezáltal az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen. Ezekben az esetekben az érintett ingatlanok a törvény erejénél fogva kerülnek az állam tulajdonába.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A törvény tárgyi hatálya illeszkedik ahhoz a társadalmi igényhez, hogy a földnek minősülő ingatlanok – ideértve az erdő művelési ágú ingatlanokat is – tulajdonviszonyainak rendezése hatékonyan megvalósulhasson, függetlenül attól, hogy az egyes tulajdonjogok mikor és milyen jogcímen keletkeztek. Erre tekintettel a törvény kimondja, hogy a tárgyi hatálya a Földforgalmi törvény szerint földnek minősülő ingatlanra terjed ki. Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a Földforgalmi törvény szerint földnek minősül minden olyan ingatlan, amelynek legalább egy alrészlete megfelel az 5. § 17. pontja szerinti művelési ágaknak, fontos rögzíteni, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályok nem terjednek ki a művelés alól kivett alrészleteket is tartalmazó ingatlanokra, leszámítva a kivett út, kivett árok és kivett csatorna alrészleteket. Sajátos funkciója miatt ugyancsak szükséges kivenni a törvény hatálya alól a tanyaként nyilvántartott földrészleteket is. A zártkerti ingatlanok egy része mára már elvesztette mezőgazdasági használatát, gyakran lakó- vagy pihenő funkcióval rendelkeznek. Ezen ingatlanok megosztására szintén nem indokolt a törvény szabályait alkalmazni.
2–3., 34., 40., 41. §
A törvény az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének minél hatékonyabb és gyorsabb folyamatát kívánja megteremteni, ennek érdekében több vonatkozó ágazati jogszabályban szereplő szabályhoz képest tartalmaz eltérő rendelkezéseket.
4., 35., 42. §
A tulajdonostársak közötti egyezség eredményes létrehozatalának és a megosztási folyamat sikeres lezárásának biztosítása érdekében indokolt, hogy a megosztással érintett ingatlan tulajdoni lapjára feljegyzésre kerüljön a folyamatban lévő megosztás ténye, melynek joghatása, hogy a megosztási folyamat időtartama alatt az érintett ingatlanon semmilyen ingatlan-nyilvántartási változás nem mehet végbe. A visszaélések elkerülése érdekében ugyanakkor rendelkezni kell az ingatlant érintő ezen zárlat maximális időtartamáról, valamint ismételt feljegyzésének feltételeiről is.
Mindezekhez az szükséges, hogy a megosztást kezdeményező tulajdonostárs a földrészlet fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóságnál jelentse be a megosztási folyamat megindítását. A bejelentés alapján az ingatlanügyi hatóság felvezeti a tulajdoni lap III. részére a folyamatban lévő megosztás tényét, valamint kiadja az osztóprogramhoz az adott ingatlan tekintetében hozzáférést biztosító technikai azonosítót. A tény feljegyzését követően benyújtott egyéb kérelmeket vagy megkereséseket az ingatlanügyi hatóság függőben tartja megosztás tényének törléséig.
A tulajdonosok minél szélesebb körű tájékoztatása érdekében garanciális jelentősége van annak is, hogy a kormányzati portál erre a célra kialakítandó felületén mindenki számára hozzáférhető legyen a megosztással érintett ingatlanok aktuális listája, ennek érdekében a tényfeljegyzéssel egyidejűleg az ingatlanügyi hatóság intézkedik az ezzel kapcsolatos hirdetmény elektronikus úton történő közzétételéről.
A bejelentéssel nem indul hatósági eljárás a megosztást illetően, a folyamat kizárólag a felek és az általuk kötelezően igénybe veendő ügyvéd, valamint az általuk bevont személyek részvételével zajlik.
A folyamatban lévő megosztás ténye nem jegyezhető fel, ha az ingatlan tulajdoni lapján széljegy, vagy a megosztás eredményes lefolytatását veszélyeztető tényfeljegyzés szerepel. Ugyancsak nem jegyezhető fel a folyamatban lévő megosztás ténye az érintett ingatlan valamely tulajdoni hányadára vonatkozó tulajdonátruházás hatósági jóváhagyása iránti eljárás időtartama alatt.
A törvény rendezi továbbá azt az esetet is, ha a megosztani tervezett ingatlan a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény szerinti részarány földkiadás eredményeként keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó eljárással is érintett.
5. §
Tekintettel arra, hogy a megosztás során a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított többsége képes valamennyi tulajdonostársra kiterjedő hatállyal létrehozni az egyezséget, így a kisebbségbe kerülő tulajdonostársak védelme érdekében garanciális szabályok beépítése szükséges. Ezt a célt szolgálja a tulajdonostársak igazolt módon történő értesítése a megosztási folyamat kezdetén.
6. §
A megosztás nem hatósági és nem bírósági úton történik. Az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való jogból levezethető cselekvési és döntési autonómia és az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz fűződő jog érvényesülése érdekében megosztás kizárólag a tulajdonostársak egyezségén alapulhat. A tulajdonostársak bármelyikének kezdeményezésére, a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerinti egyszerű többségének egyetértése mellett létrehozható olyan egyezség, amelynek hatálya kiterjed a megosztást ellenző kisebbségi tulajdonostársakra, illetve azon tulajdonostársakra is, akik a megosztásban azért nem vettek rész, mert nem voltak elérhetőek. A tapasztalatok szerint a megegyezések eredményességét csökkentik egyrészt azon – az ingatlan-nyilvántartásban jelenleg is nagy számban fellelhető – jogosultak, akik személye egyértelműen nem beazonosítható, vagy lakóhelye, tartózkodási helye nem ismert, másrészt a tulajdonukat képező földről megfelelően gondoskodni nem tudó vagy nem akaró tulajdonostársak. Ennek kiküszöbölése érdekében rendelkezik úgy a javaslat, hogy az egyezség létrejöttéhez elegendő a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többsége (50%+1 szavazat).
A kisebbségbe kerülő tulajdonostársak védelme érdekében ugyanakkor – a már említett értesítési szabályokon túl – további garanciális előírások beépítése szükséges, melyek megszegése egyúttal az egyezségi megállapodás semmisségét is maga után vonja. A javaslat anyagi jogi korlátként rögzíti, hogy a megosztás során egyik tulajdonosnak sem juthat a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányada alapján a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékűnél kisebb értékű ingatlan, kivéve, ha abba az egyezség részeként kifejezetten beleegyezik. Az új ingatlanokat – az Alaptörvény P) cikke (1) bekezdésében foglaltak érvényesülésének érdekében – úgy kell kialakítani, hogy azok a rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasak legyenek. Kifejezett beleegyezése nélkül egyik tulajdonostárs tulajdoni hányada sem kerülhet közös tulajdonú ingatlanba kiosztásra.
Amennyiben a tulajdonostársak tulajdoni hányada szerinti egyszerű többség szerint létrejön az egyezség, azt egyezségi megállapodásban szükséges rögzíteni, mely ügyvédi ellenjegyzést igénylő dokumentum. Az egyezségi okiratnak részét képezi a megosztás térképi megjelenítését szolgáló elektronikus dokumentum (a továbbiakban: térképvázlat), melyet a tulajdonosok az erre a célra létrehozott és a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv által üzemeltetett, a megosztás során kötelezően bevonandó ügyvéd számára hozzáférhető informatikai program, ún. osztóprogram alkalmazásával tudnak elkészíteni.
Az egyes tulajdonostársak jogos érdekeit védő garanciaként az egyezségi megállapodás kizárólag az osztóprogram által készített térképvázlat és területkimutatás csatolásával készíthető el érvényesen. A kizárólagosság az osztóprogram alkalmazását illetően kettős jelentéssel bír: egyrészt az e program segítségével létrehozott térképvázlat kizárólag az e törvény szerinti megosztásban használható fel, ennek biztosítására a program által előállított elektronikus, illetve az abból létrehozott papír alapú dokumentumot megfelelő azonosító jelzéssel szükséges ellátni; másrészt az e törvény szerinti megosztás során kizárólag az osztóprogram segítségével létrehozott térképvázlat használható fel.
7. §
Az osztóprogram lehetőséget biztosít mind az értékarányos, mind pedig a területi alapú megosztás elvégzésére, valamint a tulajdonostársak az eredeti tulajdoni hányaduktól eltérő megosztásban is megegyezhetnek, vagyis egyes tulajdonostársak a megosztással egyidejűleg további tulajdonrészt is szerezhetnek az ingatlanban osztatlan közös tulajdon megszüntetése jogcímén.
A tényleges tulajdoni rendezést és az optimális birtokszerkezet kialakítását segíti továbbá, hogy a megosztásba a tulajdonosok több ingatlant is bevonhatnak annak érdekében, hogy az – ugyanazon település különböző részein, vagy akár ugyanazon járáshoz tartozó több településen elhelyezkedő – ingatlanokban fennálló tulajdoni illetőségeik egy tömbben kerüljenek kiosztásra.
8. §
Az osztóprogram az új ingatlanok kialakítása során átveszi az eredeti ingatlannak a térképvázlat elkészítésekor hatályos ingatlan-nyilvántartási adatait. A megosztandó ingatlant esetlegesen érintő felmérési, térképezési és területszámítási hibák, valamint a művelési ág eltérések javítására a megosztás során a felek erre irányuló akarata esetén sem kerülhet sor.
Az esetleges felmérési, térképezési és területszámítási hibák, valamint a művelési ág eltérés kockázatát az egyezség aláírásával a tulajdonosok viselik. A megegyezésben részt vevő tulajdonosok felelősségi körébe ugyanis beletartozik az is, hogy kellő körültekintéssel járjanak el a megegyezést megelőzően az ingatlan állapotát illetően. Amennyiben a tulajdonostársak az egyezségi folyamat során ilyen jellegű hibát azonosítanak, és azt az új ingatlanok kialakítása előtt rendezni szándékoznak, úgy azt saját kezdeményezésre, a megosztástól független, külön erre szolgáló hatósági eljárás keretében tehetik meg. Ebben az esetben az e törvény szerinti megosztást a rendezésre irányuló eljárások lezárultát követően tudják megvalósítani.
9. §
Az egyezségben rendelkezni kell arról is, hogy az eredeti ingatlan tulajdoni lapján szereplő jogok és tények a megosztással kialakítandó új ingatlanok melyikére kerüljenek átjegyzésre, valamint a tulajdonostársak valamelyikének tulajdonában álló, a földtől elválaszthatatlan vagyontárgyak tulajdonba adásáról és értékének megtérítéséről vagy további használatuk feltételeinek a meghatározásáról.
Az eredeti ingatlan tulajdoni lapján szereplő jogok, tények bejegyzésének, illetve feljegyzésének alapjául szolgáló vázrajzok tekintetében a föld fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóságot szükséges adatszolgáltatás céljából megkeresni.
A térképvázlaton, illetve területkimutatáson rögzíteni szükséges, hogy az adott jog, illetve tény az újonnan keletkező mely ingatlan(oka)t érinti, és ezt a dokumentumot jóváhagyás céljából meg kell küldeni a jogosultak számára.
Az e törvény szerinti megosztások során nem hagyhatók figyelmen kívül az adott ingatlanra vonatkozó – sok esetben más jogágakhoz tartozó – jogszabályi előírások, melyek érvényesítése az egyezség során szintén a felek kötelessége. Ennek érdekében indokolt, hogy a tulajdonosok az egyezségi dokumentumokat megküldjék a feladatkörük által érintett hatóságok számára is a megosztás jóváhagyása érdekében.
Annak érdekében, hogy a fenti eljárás ne eredményezze a megosztási folyamat indokolatlan elhúzódását, a törvény 15 napban rögzíti a véleményadás határidejét. A határidő elmulasztása egyenértékű a megosztáshoz való hozzájárulással.
10., 38. §
Az egyezség keretében rendelkeznek a tulajdonostársak az új ingatlanok megközelítéséről is. Főszabály szerint szolgalmi jog biztosítja azon ingatlanok megközelítését, amelyek nincsenek összekötve úttal, de a felek döntése szerint önálló út is kialakítható. Út kialakítása esetére szükséges a termőföld védelméről szóló törvény módosítása a más célú hasznosítási engedély alóli mentességi esetek bővítése tekintetében.
11. §
A birtokelaprózódás megakadályozása érdekében elengedhetetlen a területi minimum megállapítása, amelynél kisebb térmértékű földrészlet nem kerülhet a megosztás során kialakításra. Ezen méretkorlát alapján az új földrészletek szőlő, kert, gyümölcsös, nádas művelési ág esetén 3000 m2-nél, szántó, rét, legelő, erdő és fásított terület művelési ág esetén 10 000 m2-nél (1 hektár), zártkerti földnek minősülő ingatlan esetében pedig 1500 m2-nél kisebb területnagyságúak nem lehetnek.
12. §
Az e törvény szerinti megosztási folyamat fontos eleme, hogy a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadok ne maradjanak a megosztás után közös tulajdonban álló, úgynevezett maradványterületekben. Nincs azonban akadálya annak, hogy az egyezség során közös tulajdonú ingatlan is kialakításra kerüljön, ha az abban érintett tulajdonostársak azt kifejezetten kezdeményezik.
A területi minimumot el nem érő és önálló ingatlanná nem alakítható tulajdoni hányadoknak a többi tulajdonostárs általi megváltására kerül sor. A tulajdonostársaknak az egyezségben ki kell térniük ezen területi minimum alatti tulajdonrészek megváltására is. A megváltás jogilag tulajdonszerzésnek minősül, melynek jogcíme az osztatlan közös tulajdon megszüntetése. A megváltást bármelyik tulajdonostárs kezdeményezheti. Abban az esetben, ha több tulajdonostárs is igényt formálna egy adott tulajdonrészre, úgy az annak a tulajdonostársnak a tulajdonába kerül, aki magasabb ellenértéket fizet érte.
Ezzel a megoldással a területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadok jogosultjai valós kompenzációban részesülnek, ahelyett, hogy a megosztás „melléktermékeként” újabb tulajdonosi kényszerközösségek és életképtelen ingatlanok kerülnének kialakításra.
A területi minimumot el nem érő tulajdoni hányad bekebelezése esetén ellenértéket kell fizetni. Ennek összegét a felek szabadon határozhatják meg, amelyhez kiindulási támpontot ad a törvény végrehajtására kiadott rendelet szerinti értékbecslési ajánlat, mint minimum ár. Garanciális szabályként a törvény biztosítja a tulajdonostársak részére, hogy igazságügyi szakértővel maguk is készíttethessenek értékbecslési szakvéleményt, ha nem értenek egyet az értékbecslési ajánlat szerinti összeggel. Az új értékbecslési szakvélemény elkészítésének költségeit a bekebelező tulajdonostárs viseli, ha annak elkészíttetését ő kezdeményezte, vagy ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg legalább 20%-kal meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg kevesebb, mint az értékbecslési ajánlatban foglalt összeg, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie.
13. §
A megosztás nem szünteti meg a közös tulajdonban álló földeken fennálló földhasználati szerződésen alapuló fölhasználatot, de mivel a szerződés tartalmában a megosztás miatt módosulás következik be, a szerződő feleknek gondoskodniuk kell a földhasználati szerződés módosításáról és az alapján a változásoknak a földhasználati, illetve erdőgazdálkodói nyilvántartásba való bejelentéséről. Ha a használati szerződések módosítására a megosztástól számított három hónapon belül nem kerül sor, a felek bírósághoz fordulhatnak a szerződés módosítása érdekében.
14. §
Az egyezség egyszerű többség általi létrehozása során kisebbségbe kerülő tulajdonostársak jogainak védelme érdekében garanciális jelentőségű előírások megsértése az egyezségi megállapodás semmisségét vonja maga után.
15. §
A megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetése során a hatályos ingatlan-nyilvántartási szabályokat az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A megosztást az ingatlanügyi hatóság a folyamatban lévő megosztás ténye feljegyzésének rangsorában vezeti át.
Az e törvény szerinti eljárásban nem kerül sor változási vázrajz benyújtására. A bejegyzés alapjául szolgáló okirat az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott egyezségi megállapodás az annak mellékletét képező térképvázlattal és területkimutatással, melyek záradékolás nélkül kerülnek benyújtásra az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez. Az egyezségi megállapodást és a térképvázlatot elegendő a megállapodásban részes tulajdonostársaknak aláírni, annak hatálya kiterjed valamennyi tulajdonostársra.
Tekintettel arra, hogy az új ingatlanok határvonalainak hatósági vizsgálatára nem kerül sor, szükséges, hogy az e törvény szerinti megosztási folyamat eredményeként kialakításra kerülő ingatlanok tulajdoni lapján figyelemfelhívó jelleggel „az ingatlan egyszerűsített megosztási eljárás útján jött lére” szöveges megjegyezés rögzítésre kerüljön.
16. §
Ha a megosztással nem alakítható ki legalább két, a területi minimumnak megfelelő földrészlet, a megosztás eleve nem jöhet szóba. Ezen ingatlanok vonatkozásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének módja kizárólag az lehet, ha azok teljes egészében az egyik tulajdonos tulajdonába kerülnek. Arra az esetre, ha több tulajdonostárs is igényt formál a földrészletre, a törvény sorrendiséget állapít meg, amely első helyre a földet a legnagyobb mértékben használó tulajdonostársat helyezi, figyelemmel arra az általános földbirtokpolitikai célkitűzésre, hogy a föld elsősorban az azt használó személy tulajdonába kerüljön. Ennek hiányában a jelentkezők közül a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező, ezek egyenlősége esetén pedig – a fiatal generációk földhöz jutásának támogatására tekintettel – a fiatalabb tulajdonostárs jogosult a tulajdonszerzésre.
A tulajdonostárs általi megváltás jogcíme szintén az osztatlan közös tulajdon megszüntetése.
A megváltott tulajdoni hányadok ellenértékét a felek szabadon határozhatják meg, amelyhez kiindulási támpontot ad a törvény végrehajtására kiadott rendelet szerinti értékbecslési ajánlat, mint minimum ár. Garanciális szabályként a törvény biztosítja a tulajdonostársak részére, hogy igazságügyi szakértővel maguk is készíttethessenek értékbecslési szakvéleményt, ha nem értenek egyet az értékbecslési ajánlat szerinti összeggel. Az új értékbecslési szakvélemény elkészítésének költségeit a bekebelező tulajdonostárs viseli, ha annak elkészíttetését ő kezdeményezte, vagy ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg legalább 20%-kal meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg meghaladja az értékbecslési ajánlatban foglalt összeget, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie. Ha az új értékbecslési szakvéleményben foglalt összeg kevesebb, mint az értékbecslési ajánlatban foglalt összeg, a bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként legalább az új értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie.
17. §
Az egyezségi megállapodások minél szélesebb körben történő kialakításához és ezáltal az osztatlan közös tulajdon minél hatékonyabb felszámolásához fűződő kiemelt birtokpolitikai célkitűzés indokolja, hogy az e törvény alapján történő földtulajdon szerzések mentesüljenek bizonyos, a hatályos földforgalmi szabályozásban szereplő feltételek és korlátozások alól.
Főszabály szerint a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személy és tagállami állampolgár – néhány kivételtől eltekintve – csak akkor szerezheti meg a föld tulajdonjogát, ha a birtokában álló föld területnagysága a megszerezni kívánt föld területnagyságával együtt nem haladja meg az 1 hektárt. A tulajdonostársak közötti, e törvény szerinti megosztás keretében történő tulajdonszerzésekre a fenti korlátozás nem vonatkozik, vagyis a tulajdonszerzéshez nincs szükség a földműves minőségre. Mentesülnek továbbá a tulajdonszerzések a földszerzési maximum, illetve a birtokmaximum szabályai, a hatósági jóváhagyási eljárás, valamint a Földforgalmi törvény 13–15. §-ai szerinti feltételek alól is.
Tekintettel arra, hogy az e törvény szerinti tulajdonszerzésre nem adásvétel útján, hanem minden esetben „osztatlan közös tulajdon megszüntetése” jogcímen kerül sor, ezért ezen ügyletek esetében elővásárlási jogosultság nem áll fenn.
A visszaélések elkerülése érdekében ugyanakkor szükséges előírni, hogy a tulajdoni hányadát meghaladó részre a tulajdonszerzési joga csak annak a tulajdonostársnak áll fenn, aki az adott ingatlanban legalább 3 éve rendelkezik tulajdonrésszel, örökölte vagy közeli hozzátartozójától szerezte.
A kegyeleti jogok érvényre jutásának biztosítása érdekében szükséges annak lehetővé tétele, hogy ha az adott megosztásra kerülő földrészleten akár jelölt, akár jelöletlen sírhely található és az államnak tulajdoni hányada van a földrészletben, akkor az állam részére a megosztással kialakításra kerülő ingatlan a sírhellyel érintett területre essen. Ebben az esetben az állam vonatkozásában a területi minimumról szóló szabályokat nem kell alkalmazni, valamint az állam hányada másik tulajdonostárs által nem kebelezhető be.
Garanciális jelleggel a törvény rögzíti, hogy a felek bármilyen vitájuk esetén bírósághoz fordulhatnak.
18., 36–37. §
A javaslat, ultima ratio jelleggel, rendelkezik a közös tulajdonban álló föld kisajátításának lehetőségéről. Vannak olyan ingatlanok, amelyek esetében – a tulajdonosok nagy számára tekintettel – az egyszerű többség kialakítása sem kivitelezhető, ezen ingatlanok esetében az osztatlan közös tulajdon megszüntetése csak állami beavatkozással, kisajátítás útján történhet meg.
Ennek érdekében szükséges biztosítani annak lehetőségét, hogy „Optimális birtokszerkezet kialakítása” közérdekű célból, meghatározott esetekben, valamely tulajdonostárs erre irányuló kezdeményezése alapján a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv a Magyar Állam nevében kisajátítási joggal élhessen.
A kisajátítás ultima ratio jellegére tekintettel, arra csak több feltétel együttes teljesülése esetén kerülhet sor. Előtte megfelelő időt kell biztosítani a tulajdonostársak számára az egyezség kialakítására, ezért csak akkor kerülhet sor kisajátításra, ha a törvény hatályba lépésétől számítva két éven belül háromszor is hiába kísérelték meg a megosztást és a tulajdonostársak száma vagy a 100 főt meghaladja, vagy a 30 főt meghaladja és az ingatlan térmértékének és a tulajdonostársak számának aránya félnél kevesebb.
A jogszabályi előírásoknak való megfelelés, valamint az erre irányuló megkeresés nem teszi kötelezővé a kisajátítást, arról a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv az adott költségvetési évben a földvásárlásra rendelkezésre álló pénzügyi keret alapján dönt.
19–28. §
A mindennapi gyakorlati tapasztalatok nyomán kijelenthető, hogy a földnek minősülő ingatlanok tekintetében az ingatlan-nyilvántartásban viszonylag magas azon tulajdonosként bejegyzett személyek száma, akiknek az adatai hiányosak. Ez a probléma az alábbi következményekkel jár:
– Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége sérül.
– Közös tulajdonban lévő ingatlan esetén az adott ingatlan piaci forgalmát befolyásolja, hogy az egyes ingatlanokkal rendelkezni jogosultak köre nem ismert, illetve rövid időn belül fel sem deríthető.
– Az ingatlanok elbirtoklásának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése sem lehetséges ismeretlen tulajdonos esetén.
A törvény nem a halál tényét vélelmezi az említett esetekben, figyelemmel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban beazonosíthatatlan tulajdonosok is érintettek. A halál tényének megállapítására ugyanis csak ismert beazonosítható személyeknél kerülhet sor abban az esetben, ha esetükben mind a halál ténye, mind az ideje, mint tények bizonyíthatók. Holtnak nyilvánításra pedig csak akkor van mód, ha az érintett személy személyi adatai ismertek, de eltűnt és eltűnésétől öt év eltelt azóta, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismert volna.
Az eljárás során az ingatlanügyi hatóság hivatalból áttekinti az ingatlan-nyilvántartásba földnek minősülő ingatlanok vonatkozásában tulajdonosként bejegyzett személy természetes személyazonosító adatait, illetve személyi azonosító jelét a beazonosítatlan tulajdoni állapotú ingatlanok jogi helyzetének rendezése céljából.
Ha az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként olyan személy van bejegyezve, aki már nem él és a bejegyzett személy halálának időpontja ismert, abban az esetben az ingatlanügyi hatóság az ingatlan jogi helyzetének rendezése érdekében hivatalból értesíti a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából.
A törvény megteremti a jogszabályi alapját annak, hogy az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének érdekében feltárja az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szereplő beazonosítatlan személyeket az érintett ingatlanok jogi helyzetének rendezése céljából. A beazonosítatlan személy adatainak kijavítása érdekében az ingatlanügyi hatóság összeveti a tulajdoni lapon szereplő adatokat a papíralapú okirattárban fellelhető okiratok adataival, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban fellelhető adatokkal. Abban az esetben, ha az említett eljárások nem vezetnek eredményre, a törvény alapján mód van arra is, hogy az ingatlanügyi hatóság hirdetmény útján derítse ki a tulajdonos személyét. Ha az e törvény szerinti eljárások alapján az ingatlan tulajdonosa továbbra sem beazonosítható, abban az esetben erről az ingatlanügyi hatóság hivatalból határozatot hoz.
További kötelezettségként írja elő a törvény, hogy az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartás adataiból tárja fel azokat az ingatlanokat, amelyek esetén a tulajdonos születési évétől számított 120 év már eltelt. Ha az említett eljárások alapján kiderül, hogy adott ingatlan esetén a tulajdonosként bejegyzett személy 120 évnél idősebb, és halálának ténye és időpontja is ismert, abban az esetben a törvény lehetőséget teremt arra, hogy a hagyatéki eljárás lefolytatásra kerüljön. Ha a hagyatéki eljárás során kiderül, hogy nincs más örökös, akkor a – jelenleg és a korábban hatályos – Polgári Törvénykönyv alapján is az ingatlan szükségképpeni örököse a Magyar Állam.
Ha az adatfeltárások alapján a tulajdonost nem lehet beazonosítani, illetve kiderül, hogy adott ingatlan esetén a tulajdonosként bejegyzett személy 120 évnél idősebb, de halálának ténye semmilyen a törvényben szabályozott módon nem válik ismertté, illetve a hirdetményi úton közzétett felhívás során senki nem igazolja akár azt, hogy ő az ingatlan tulajdonosa, akár azt, hogy a tulajdonjogának megállapítására irányuló eljárást megindította, az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja azt, hogy a tulajdonos beazonosíthatatlan, illetve feljegyzi az ingatlan tulajdoni lapjára a tulajdoni helyzet rendezetlenségének a tényét. Ezekben az esetekben a tárgyban érintett ingatlanok a törvény erejénél fogva kerülnek az állam tulajdonába. Az a személy, aki az ingatlanon fennálló korábbi tulajdonjogát az állam tulajdonszerzését követően igazolja, kártalanításra tarthat igényt a tulajdonszerző állammal szemben.
29. §
Az e törvény szerinti eljárások részletes szabályait tartalmazó végrehajtási rendelet megalkotására vonatkozó törvényi felhatalmazás.
30. §
Hatályba léptető rendelkezés.
31. §
Sarkalatossági záradék.
32–33. §
Az osztóprogram a térképvázlat készítése során mindig az aktuális, közhiteles, vektoros ingatlan-nyilvántartási térképi állományból, valamint tulajdoni lap adatokból indul ki, tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás térképi állományának és tulajdoni lapoknak a módosítását az osztóprogram által létrehozott, külön záradékolás nélküli dokumentum alapján kell elvégezni. Indokolt ezért annak biztosítása, hogy az osztóprogram alkalmazásához szükséges adatok díjmentesen rendelkezésre álljanak.
39. §
Annak biztosítása érdekében, hogy a megosztás során az adott földterület adottságai és művelési viszonyai is figyelembe vehetők legyenek, indokolt továbbá, hogy az osztóprogram alkalmazásakor díjmentesen rendelkezésre álljanak a megosztandó ingatlanokról készült, meglévő ortofotó fedvények is.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás