BK ÍH 2020/72.
BK ÍH 2020/72.
2020.09.01.
I. Negatív hatásköri összeütközés esetén a bíróság a kijelölési helyzetet észleli, azt rögzíti és az iratokat a kijelölésre jogosult bírósághoz felterjeszti, ezzel az ügy további menetét állapítja meg, a kijelölésre jogosult bíróság döntését pedig indokolt végzésével előkészíti és kezdeményezi.
II. E végzés pervezető jellegű, azzal szemben fellebbezésnek helye nincs. A hatáskörvizsgálat eredményének megállapítása önmagában nem keletkeztet jogot vagy kötelezettséget, döntést nem tartalmaz, az ügy a kijelölő bíróság döntéséig továbbra is az érintett bíróságon marad folyamatban [Be. 23. §, 24. § (1) bekezdés, 449. § (4) bekezdés, 484. § (1) bekezdés a) pont, 485. §, 580. § (1) bekezdés d) pont].
A kerületi ügyészség Sz. Cs. A. I. r. és D. G. II. r. vádlottal szemben a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette, míg Sz. B. III. r. vádlottal szemben a Btk. 379. § (1) bekezdésének c) pontjába ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő orgazdaság bűntette miatt emelt vádat.
A kerületi bíróság 2020. március 9. napján véglegessé vált végzésével megállapította, hogy Sz. B. III. r. vádlott cselekménye a vádtól eltérően, az 1978. évi IV. tv. 303. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző pénzmosás bűntettének is minősülhet, ezért hatáskörének hiányában az ügyet a törvényszékre áttette.
A törvényszék 2020. május 8. napján kelt végzésével ugyancsak megállapította a hatáskörének hiányát.
A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést arra hivatkozva, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény pénzmosásnak minősülhet, így a törvényszék rendelkezik hatáskörrel az eljárásra.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezés elutasítását indítványozta azzal, hogy a hatáskör hiányát megállapító határozattal szemben fellebbezésnek nincs helye, mert az egy deklaratív döntés, amelynek közvetlen kihatása nincs. Önmagában a hatáskör hiányának a megállapítása rendelkezést senkire nem tartalmaz, így a határozatot senkivel nem kell közölni. Ezért a törvényszék tévesen biztosított fellebbezési jogot a végzéssel szemben, ehelyett az iratoknak kijelölés céljából történő felterjesztése lett volna indokolt.
Ezen túlmenően a törvényszék álláspontját osztotta, és indítványozta, hogy az ítélőtábla az eljárás lefolytatására a kerületi bíróságot jelölje ki. Előadta, hogy a Btk. 379. §-ában meghatározott orgazdaság speciális bűncselekmény a pénzmosáshoz képest, mert előcselekménye csak a tényállásban konkrétan megjelölt bűncselekmény lehet, emellett pedig meghatározza az elkövető haszonszerzési célzatát is. Ebből következően a más által elkövetett csalásból származó pénzösszegnek saját részre, haszonszerzés céljából történő megszerzése orgazdaságnak minősül. Megjegyezte, hogy a vád tárgyává tett tényállás szerint a csalási cselekmény részét képező kölcsönszerződést Sz. B. III. r. vádlott írta alá, így esetében még a csalásban történő részvétele is vizsgálandó.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a védő fellebbezése törvényben kizárt.
A Be. 23. §-a szerint a bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja. Az ezzel kapcsolatos pozitív álláspontja külön deklaratív jellegű megállapítást nem igényel. Hatáskörének, illetve illetékességének hiányával kapcsolatos meggyőződését az ügy áttételére vonatkozó döntésében rögzíti, vagy – amennyiben az ügyben született végleges áttételről szóló határozattal szemben foglal állást – az iratokat a kijelölésre jogosult bírósághoz felterjeszti.
Amint azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 2008.328. számon közzétett eseti döntésében is kifejtette, arra a büntetőeljárási szabályok nem adnak lehetőséget, hogy valamely bíróság – első fokon – folyamatban lévő ügyben kizárólag megállapító határozatot hozzon, vagyis csak azt rögzítse, hogy hatáskörét vagy illetékességét nem látja fennforogni.
Ez következik a perjogi rendelkezésekből is.
A Be. 484. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bíróság a tárgyalás előkészítése során dönt az áttétel szükségességéről. A Be. 485. §-a alapján, ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz.
Jelen esetben a törvényszék azt az álláspontot alakította ki, hogy az ügy – a vádirati tényállásban írt cselekmények helyes minősítésére figyelemmel – a Be. 20. § (1) bekezdése alapján nem tartozik a törvényszék elsőfokú hatáskörébe.
Az ügy áttételéről azonban a kerületi bíróság áttételről rendelkező végleges végzésének kötőereje folytán rendelkezni már nem volt jogosult.
Amennyiben a törvényszék is hatáskörének hiányát állapítja meg, értelemszerűen nincs lehetősége áttenni az ügyet ahhoz a bírósághoz, amely már hatáskörének hiányát állapította meg, ilyenkor negatív hatásköri összeütközés áll fenn, melynek feloldása – természetét tekintve az áttételt elrendelő végleges végzés törvényességének vizsgálata, szükség esetén az ügyben eljárásra jogosult bíróság kijelölése – a Be. 24. § (1) bekezdése szerint kijelölésre jogosult felsőbíróság feladata.
A törvényszék hatásköri összeütközés esetén tehát nem tehet mást, mint a kijelölési helyzetet észleli, és az iratokat a kijelölésre jogosult bírósághoz felterjeszti. Azaz az ügy további menetét megállapítja, a kijelölésre jogosult bíróság döntését pedig végzése indokainak kifejtésével, annak a felek részére történő kézbesítésével, ekként az egyes álláspontok kifejtése lehetőségének megteremtésével előkészíti és kezdeményezi, az ügyben döntési jogosultsággal azonban nem rendelkezik. Végzése tehát a Be. 449. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően kizárólag pervezető jellegű. A hatáskörvizsgálat eredményének megállapítása önmagában nem keletkeztet jogot vagy kötelezettséget, döntést, illetve rendelkezést nem tartalmaz, az ügy függetlenül a bíróság álláspontjától a kijelölő bíróság döntéséig továbbra is az érintett bíróságon marad folyamatban.
A végzés pervezető jellegét támasztja alá az is, hogy a hatáskör hiányának megállapítása ez esetben érdemét tekintve nem más, mint a kerületi bíróság vádtól eltérő minősülés lehetőségét megállapító végzésével szembeni állásfoglalás, mely végzés a Be. 449. § (4) bekezdés g) pontjában külön nevesítetten is pervezető jellegű, kötőerővel nem rendelkezik, ebből adódóan nem is fellebbezhető. Fellebbezésre a kerületi bíróság végzése esetén sem a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapításával, a végzés pervezető jellegű rendelkezésével, hanem annak áttételre vonatkozó rendelkezésével szemben volt helye.
A Be. 580. § (1) bekezdés d) pontja a pervezető végzéssel szembeni fellebbezés lehetőségét kizárja.
A kijelölés kérdésében az ítélőtábla a jelen végzés véglegessé válását követően külön határozatban dönt.
Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék tévesen biztosított a pervezető végzésével szemben fellebbezési jogot, ezért az azzal szemben bejelentett védői fellebbezést – mely tartalma alapján sem más, mint a kijelölésre jogosult bírósághoz címzett védői indítvány – mint törvényben kizártat a Be. 598. § (1) bekezdésének a) pontja, továbbá a Be. 597. § (1) bekezdése és a Be. 588. § (1) bekezdése alapján elutasította.
Az ítélőtábla végzése 2020. július 22. napján véglegessé vált.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Beüf.10.523/2020/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás