PÜ BH 2020/73
PÜ BH 2020/73
2020.03.01.
Nem sérül a fél törvényes bíróhoz való joga, és nem áll fenn az elsőfokú bíróság nem szabályszerű megalakítása miatti kötelező hatályon kívül helyezési ok, ha az ügyelosztásra jogosult bírósági vezető az egyenletes munkateher biztosítása és az ügyhátralék feldolgozása érdekében más bírót jelöl ki az ügy elintézésére [2011. évi CLXI. tv. (Bszi.) 8. § (1) bek., 11. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 252. § (1) bek.].
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[1] A felperes módosított keresetében – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 75. § (1) bekezdésére, 76. §-ára és 84. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással – kérte annak megállapítását, hogy az alperesek megsértették az emberi méltóságát, testi épséghez és egészséghez való jogát. Kérte továbbá az alperesek nyilatkozattal való elégtételadásra, valamint vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.
[2] Álláspontja szerint az I. rendű alperes azzal sértette meg a személyiségi jogait, hogy 2007. december 28-án tájékoztatása és beleegyezése nélkül műtötte meg. A II. rendű alperes részéről történt személyiségijog-sértést abban jelölte meg, hogy a 2008. október 16-án elvégzett műtét során tájékoztatása és beleegyezése nélkül hasi hálót ültetett be a szervezetébe, 2008. november 25-én tájékoztatása és beleegyezése nélkül megműtötte, és 2008. december 2-án ultrahangos vizsgálat helyett – az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 14. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét is elmulasztva – indokolatlanul csípőröntgent végzett. Állította, hogy a II. rendű alperes az emberi méltóságát azzal is sértette, hogy 2008. október 22-én egy nővér indokolatlanul erőltette, hogy az ágyból keljen fel, a 2008. december 2-i vizit alkalmával egy adjunktusnő azt mondta neki, hogy „most már kiegyenesedhet, ki van vasalva”, valamint a 2008. december 3-i hazabocsátásakor nem tájékoztatták arról, hogy a felírt Cifran gyógyszer önmagában egészségkárosító hatású.
[3] A felperes nem vagyoni kártérítés jogcímén az I. rendű alperes 2 500 000 forint és késedelmi kamatai, míg a II. rendű alperes 4 000 000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezését kérte, továbbá 2008. december 4-től az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni havi 40 000 forint nem vagyoni kár járadékként történő megfizetésére. Ezen túlmenően az eltérő jogcímű vagyoni kárigényei tekintetében is az alperesek egyetemleges marasztalását kérte.
[4] Az I-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelmeikben a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a felperes eljárás szabálytalansága elleni kifogását elutasította.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[7] Rámutatott arra, hogy a fellebbezésben foglaltakkal szemben nem valósult meg olyan eljárási szabálysértés, amely a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 252. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének kötelező hatályon kívül helyezését indokolta volna. A felperes e körben azt állította, hogy az elsőfokú bíróság – az ügyben eljárt másik bíró helyett igazgatási jogkörben kijelölt, fellebbezési ügyszakban is tevékenykedő bíró eljárása miatt – nem volt szabályszerűen megalakítva, nem az ügyelosztás szerint kijelölt bíró járt el. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság által is felhívott Büsz. 32. § (1) bekezdése nem csupán a felperes által felhozott esetekre, hanem az egyenletes munkateher biztosítására és az ügyhátralék feldolgozására is lehetővé teszi másik tanács (bíró) kijelölését. Az adott ügyben az igazgatási vezető által kijelölt bíró polgári perbeli eljárásra jogosult, kártérítési perek elbírálására kijelölt bíró; nincs olyan rendelkezés, amely megtiltaná, hogy másodfokú ügyeket elbíráló tanácsot vezető bíró egyesbíróként járjon el. A bíró eljárása és az általa meghozott ítélet nem támasztotta alá a felperesnek azt a feltételezését sem, hogy részrehajlással, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogot sértve hozta meg a döntését. Abban a kérdésben is helyesen foglalt állást, hogy a régi Pp. 114. §-a szerinti eljárás szabálytalansága elleni kifogás nem a bíró személyének változása miatti sérelem orvoslására szolgál.
[8] A másodfokú bíróság a felperes által megjelölt, a régi Pp. 252. § (2) bekezdésében meghatározott hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést sem tartotta megállapíthatónak. Azt a fellebbezési hivatkozást, hogy a tanácsváltozást követően nem történt meg a régi Pp. 144. §-a által megkövetelt iratismertetés, a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma cáfolta. Az elsőfokú bíróság a régi Pp. 221. § (1) bekezdésében előírt indokolási kötelezettségét is teljesítette. A rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelve hozta meg a döntését, részletesen kifejtette, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el, és választ adott arra is, hogy a további szakértői bizonyítást miért nem tartotta indokoltnak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, egyúttal a megismételt eljárásra a perben korábban eljárt bíró kijelölését; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
[10] A felperes megismételte, hogy az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, a tanácsváltozás nem volt törvényes, és ezzel elvonták törvényes bírájától. E körben hivatkozott a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 8. § (1)–(2) bekezdéseinek, valamint 9-11. §-ainak megsértésére. Továbbra is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elnöke az ügyet 4 év után a felek beleegyezése nélkül úgy szignálta át más bíróra, hogy sem a bíró, sem a felek nem terjesztettek elő kizárási kérelmet. Kiemelte, hogy a törvényes bíróhoz való jog pozitív törvényi szabályozáson alapul, ezért tiltó szabály hiányában sem lehet diszkrecionálisan a bírókat az ügyek esetében változtatni. Ehhez képest a tanácsváltozás indokaként megjelölt egyenletes munkateher biztosítása és az ügyhátralék feldolgozása nem bizonyított, és ezeket a szempontokat a bíróság elnökének az ügyek kiosztásakor kell értékelnie. Minthogy az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, fennállt a régi Pp. 252. § (1) bekezdésében meghatározott abszolút hatályon kívül helyezési ok.
[11] Az I-II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[13] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő.
[14] Annak vizsgálatakor, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének meghozatalakor szabályszerűen volt-e megalakítva, az alábbiaknak volt jelentősége. A felülvizsgálati kérelemben is felhívott Bszi. 8. § (1) bekezdése értelmében senki sem vonható el törvényes bírájától. E § (2) bekezdése szerint a törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró. A Bszi. 11. § (2) bekezdése pedig tartalmazza, hogy az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból lehet eltérni. A perben eljárt bíróságok által hivatkozott Büsz. 32. § (1) bekezdése a kijelölés módosítása körében az utóbbiaknak megfelelően – a régi Pp.-ben szabályozott kizárás mellett – az ügyelosztási rendtől igazgatási úton való eltérést is lehetővé teszi. Az itt felsorolt, az említett törvényi követelményhez igazodóan a bíróság működését érintő fontos oknak minősülő esetek közé tartozik – többek között – az egyenletes munkateher biztosítása és az ügyhátralék feldolgozása. Azok bármelyikére tekintettel az ügyelosztásra jogosult bírósági vezető az adott esetben is kijelölhetett más bírót az ügy elintézésére. Az első fokon eljárt bíró személyében bekövetkezett változás alapjául tehát ez a jogszabályoknak megfelelő igazgatási intézkedés szolgált. Ennélfogva a felperesnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és a Bszi. 8. § (1) bekezdésében biztosított törvényes bíróhoz való joga nem sérült, és a régi Pp. 252. § (1) bekezdésében írt, az elsőfokú bíróság nem szabályszerű megalakítása miatti kötelező hatályon kívül helyezési ok sem állt fenn.
[15] Lényeges eljárási szabálysértés, ha a tanács összetételében bekövetkezett változáskor a folytatólagos tárgyaláson a tanács elnöke az iratokat nem ismerteti, ezt a tárgyalási jegyzőkönyvben nem rögzíti (BH 2013.76.). Erre az eljárási szabálysértésre a felperes a felülvizsgálati kérelmében – miként a fellebbezésében is – tévesen hivatkozott. A kijelölés módosítását (az ügy átszignálását) követő folytatólagos tárgyalásról felvett jegyzőkönyv rögzítette, hogy „[...] a bíró személyében történő változásra is figyelemmel az eljáró bíró ismerteti a peres iratokat”. A tárgyalási jegyzőkönyv a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a régi Pp. 117. § (2) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében előírt tartalmi elemeket sem nélkülözte. Abból megállapítható, hogy az iratismertetés után a felperes jogi képviselője felolvasta a 2017. szeptember 5-én postára adott és az alpereseknek közvetlenül megküldött, de a kezelőiroda által a bírónak még be nem mutatott előkészítő iratát, amelyet a bíró a periratokhoz csatolt. A felperes ez utóbbi, 2017. augusztus 30-án kelt előkészítő irata kapcsán sérelmezte, hogy az abban kifejtett észrevételeit, bizonyítási indítványait a bíróságok figyelmen kívül hagyták. Jóllehet a felülvizsgálati kérelmében a szóban forgó tárgyalási jegyzőkönyv tartalmi hiányosságaira, valótlanságára és pontatlanságára is hivatkozott, annak kijavítását vagy kiegészítését a régi Pp. 118. § (3) bekezdésében meghatározott, a kézbesítés általa állított hiánya miatt a tárgyalás határnapjától számított 15 napos határidőn belül az elsőfokú bíróságtól nem kérte. Mindezek miatt a jogerős ítélet a fentiekkel összefüggésben megjelölt régi Pp. 144. §-át és – hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértés hiányában – a régi Pp. 252. § (2) bekezdését sem sérti.
[16] Mindezekből az következik, hogy mivel a bíróságok a felperes által állított eljárási hibákat nem vétettek, és a bizonyítás eredményének a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő, okszerű mérlegelésével megállapított tényállás a kereset megalapozására alkalmas jogi következtetések levonását nem tette lehetővé, ezért a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett anyagi jogi jogszabályhelyeket, a Ptk. 75-76. §-ait sem sérti.
[17] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.054/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás