BK ÍH 2020/74.
BK ÍH 2020/74.
2020.09.01.
A magánvádló jogi képviselője önálló fellebbezési joggal nem rendelkezik, ha a fellebbezést saját nevében terjeszti elő, azt, mint nem jogosulttól származót el kell utasítani [Be. 588. § (1) bekezdés II. fordulata, 597. § (1) bekezdése, 778. § (1) bekezdése].
A járásbíróság végzésével megszüntette B. Zs. feljelentő jogi képviselője által tett feljelentés alapján rágalmazás vétsége miatt S. B. feljelentettel szemben folyamatban lévő büntetőeljárást.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a feljelentő jogi képviselője, dr. Cs. V. ügyvéd jelentett be fellebbezést, a saját nevében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése és a járásbíróság büntetőeljárás lefolytatására történő utasítása érdekében.
A törvényszék, mint másodfokú bíróság, tanácsülésen meghozott végzésével a feljelentő jogi képviselője által a járásbíróság végzésével szemben bejelentett fellebbezést elutasította. A törvényszék álláspontja szerint a feljelentő jogi képviselője által előterjesztett fellebbezés nem jogosulttól származik. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a Be. 588. § (1) bekezdés II. fordulata alapján a nem jogosulttól származó fellebbezést az elsőfokú bíróságnak kellett volna elutasítani, ezt a rendelkezést a másodfokú bíróság a Be. 598. § (1) bekezdés a) pontja alapján megtartott tanácsülésen a Be. 597. § (1) bekezdése szerint pótolta.
A törvényszék végzésével szemben a feljelentő élt fellebbezéssel. Ebben kifejtette, hogy meghatalmazást adott dr. Cs. V. ügyvéd részére a vele szemben elkövetett magánvádas bűncselekménnyel kapcsolatos eljárásban történő képviseletre, amely az eljárásban történő teljes jogú képviseletre és minden eljárási cselekmény megtételére feljogosítja a meghatalmazott jogi képviselőt. Abból, hogy a benyújtott fellebbezés tartalmazta, hogy „Alulírott dr. Cs. V. ügyvéd, mint B. Zs. sértett korábban már igazolt jogi képviselője” nyilvánvaló, hogy a végzés elleni fellebbezést dr. Cs. V. jogi képviselő nem a saját nevében tette meg, hanem egyértelműen a sértett képviseletében, az ő akaratát és szándékát képviselve és tolmácsolva. Ezt erősíti álláspontja szerint az is, hogy a fellebbezés aláírása is akként szólt, hogy „dr. Cs. V. ügyvéd B. Zs. sértett meghatalmazott jogi képviselője”. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a törvényszék és a járásbíróság végzéseit együttesen bírálja el az ítélőtábla akként, hogy a járásbíróság eljárást megszüntető végzését az iratokkal ellentétes megállapításai, a felek nyilatkozatát szűkítően értelmező álláspontja, így jogszabály-ellenességére tekintettel helyezze hatályon kívül, s utasítsa a járásbíróságot a büntetőeljárás lefolytatására.
A fellebbezés nem alapos, a törvényszék végzése törvényes.
A törvényszék helyesen hivatkozott arra, hogy a Be. 579. § (2) és (3) bekezdései értelmében, amennyiben a törvény nem zárja ki, az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzésével szemben a másodfokú bírósághoz fellebbezésnek van helye. A fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók azzal a korlátozással, hogy nem ügydöntő végzés esetén nem alkalmazható a Be. 583. § (3) bekezdése, a Be. 590. § (5) bekezdése és az egyéb érdekelt is fellebbezésre jogosult.
Az eljárási törvény az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezésre a Be. 581. § a)-g) pontjaiban felsoroltakat jogosítja fel, ezen túlmenően a magánvádas eljárásban a Be. 778. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú ítélettel szemben a magánvádló is fellebbezésre jogosult, a (3) bekezdés értelmében kizárólag a vádlott terhére.
A Be. 762 §-ának (3) bekezdése értelmében a magánvádlót – a sértett jogain felül – a vád képviseletével járó jogok is megilletik. A Be. 61. § (1) bekezdése lehetővé teszi a sértett részére, hogy helyette – ha e törvény nem ír elő személyes eljárási kötelezettséget – az általa vagy a törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő is eljárjon. A (2) bekezdés szerint ilyenkor a meghatalmazott képviselő a képviselt személy e törvény szerinti jogait gyakorolhatja.
A fenti rendelkezések egybevetéséből megállapítható, hogy a magánvádló jogi képviselőjét önálló fellebbezési jog nem illeti meg, azt az eljárási törvény sem a rendes, sem a külön eljárási szabályok között részére nem biztosítja, a magánvádló nevében azonban a perorvoslat bejelentésére nyitva álló határidőn belül fellebbezést bejelenthet (BH 1979.358.).
A törvény fenti rendelkezései általánosságban adnak jogot a sértett képviselővel történő eljárására, a fellebbezési jog biztosításakor ugyanakkor a törvény személyre szabottan korlátozza a jog gyakorlását. Ebben az esetben, ha e jogát képviselője útján kívánja gyakorolni, a feljelentő képviselője nyilatkozatának tartalmaznia kell, hogy a jog gyakorlása az arra jogosult nevében történik. Ezzel – szemben a fellebbező feljelentő álláspontjával – nem csorbul a magánvádas eljárásokban a sértett képviselethez való joga és jogos érdeke, miután a fellebbezési jog személyhez kötött jog. A magánvádló az ügy ura – ahogy ezt a fellebbező sértett le is írta –, de mivel a jogalkotó nem határozott meg önálló fellebbezési jogot a képviselője részére, ebből következően a fellebbezési jog képviselő útján való gyakorlása során pont a sértett érdekében kell a nyilatkozatból kitűnnie annak, hogy a sértett helyett és nevében történik a fellebbezés. Ez feltételezi azt, hogy az a konkrét nyilatkozat – mely lezárhatja az eljárást vagy akár a folytatását is eredményezheti – a sértett akaratán alapszik, a magánvádló jogi képviselője a magánvádló nevében jogosult a fellebbezés bejelentésére (BH 1992.303.).
Mindezek miatt helyesen hivatkozott arra is a törvényszék, hogy annak nincs akadálya, hogy a magánvádló a jogorvoslati nyilatkozatát a képviselője útján tegye meg, ennek azonban egyértelműen ki kell derülnie az iratból. A Be. a magánvádas eljárásban – szemben a pótmagánvádas eljárással – nem teszi kötelezővé a vádló jogi képviseletét és nem tartalmaz rendelkezést a jogi képviselő fellebbezési jogáról, mint a Be. 809. § (1) bekezdése. Ezért a 11/2017. (V. 26.) AB határozatban írt, a pótmagánvádló jogi képviselőjének jogorvoslati jogával kapcsolatos állásfoglalás nem vonatkozik a magánvádas eljárásra.
Az eljárásmegszüntető végzéssel szemben dr. Cs. V. ügyvéd mint jogi képviselő által előterjesztett fellebbezés szövegéből nem tűnik ki, hogy azt a feljelentő nevében, az ő akaratát és szándékát képviselve terjesztett volna elő. A feljelentő által a fellebbezésből idézett részek – „Alulírott dr. Cs. V. ügyvéd, mint B. Zs. sértett korábban már igazolt jogi képviselője” és „dr. Cs. V. ügyvéd B. Zs. sértett meghatalmazott jogi képviselője” – csupán a jogi képviselő perbeli szerepére utalnak, nem pedig arra, hogy a fellebbezést a sértett nevében terjesztette volna elő, így az arra nem jogosulttól származik. Ellenkező megállapítás nem tehető a magyar nyelv általános szabályait követve és a helyes nyelvtani értelmezés alapján sem.
A fellebbező sértett másodlagos kérelmének – mely szerint a törvényszék és a járásbíróság végzéseit együttesen bírálja el az ítélőtábla akként, hogy a járásbíróság elutasító végzését az iratokkal ellentétes megállapításai, felek nyilatkozatát szűkítően értelmező, így jogszabály-ellenességére tekintettel helyezze hatályon kívül, s utasítsa a járásbíróságot a büntetőeljárás lefolytatására – sem adhatott helyt az ítélőtábla.
Az elsőfokon eljáró bíróságok hatáskörét a Be. taxatív felsorolással határozza meg és konkrétan meghatározza azt is, hogy az egyes fellebbviteli bíróságok mely ügyekben járhatnak el. Tekintettel arra, hogy az alapügy elbírálása elsőfokon a Be. 12. § (1) bekezdése, 19. és 20. §-ai alapján járásbíróság hatáskörébe tartozik, az ítélőtábla eljárásának a Be. 12. § (2) és (3) bekezdésére figyelemmel harmadfokú eljárásban lenne helye, amiről a jelen ügyben nincs szó.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék fellebbezést elutasító végzését a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.III.90/2020/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás