BK ÍH 2020/8.
BK ÍH 2020/8.
2020.03.01.
I. A perújítás elrendelésének nem feltétele a rendes jogorvoslati lehetőségek kihasználása, a Be. ilyen elutasítási okot nem tartalmaz.
II. Az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatot megelőzően megvalósult tényre vonatkozó új bizonyíték a perújítás elrendelését eredményezheti [Be. 637. §, Be. 644. § (1) bekezdés a) pont, Be. 645. §; BH 2009.353.; BH 2011.305.].
A kerületi bíróság a 2018. szeptember 20. napján meghozott és 2018. október 11. napján jogerős büntetővégzésével K. A. vádlottal szemben a Btk. 176. § (6) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kábítószer birtoklásának vétsége miatt 200 óra fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munka büntetést szabott ki.
A megállapított tényállás lényege szerint a terheltet 2016. november 24. napján 23 óra 20 perc körüli időpontban rendőri intézkedés alá vonták, amelyet megelőzően – pontosan meg nem határozható időben és körülmények között – kokaint szerzett meg, annak egy részét elfogyasztotta. A rendőri intézkedés során a terhelt nettó 0,74 gramm (0,07-0,59 gramm tiszta hatóanyag tartalmú) csekély mennyiségű kokaint tartott magánál. Az alkalmi kábítószer fogyasztó terhelt által megszerzett és elfogyasztott kábítószer tiszta hatóanyag tartalma a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg.
A jogerős ügydöntő határozat ellen K. A. elítélt perújítási indítványt terjesztett elő, amit a törvényszék 2019. szeptember 16. napján kelt végzésével elutasított arra hivatkozással, hogy a kérelemben előadottak nem alapozzák meg a perújítást.
A végzés ellen az elítélt jelentett be fellebbezést annak megváltoztatása és perújítás elrendelése végett.
A fellebbezés indokolásában előadta, hogy a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat 2017. május 31. napján kelt, azonban csak 2017. október 17. napján kapta kézhez, így álláspontja szerint az ügyészség 2018. október 17. napjáig nem emelhetett volna vádat vele szemben.
Az elítélt kifejtette továbbá, hogy az előzetes letartóztatásban töltött időszakban arról tájékoztatták, hogy a megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételről az igazolást továbbítják az illetékes hatóságnak. Kiemelte, hogy a kezelésről szóló igazolást is késve, 2018. augusztus végén kapta kézhez, azaz másfél hónappal a kezelés befejezését követően. Megítélése szerint a kábítószer-használatot kezelő ellátáson való igazolt részvételére tekintettel a törvény értelmében nem is szabhattak volna ki vele szemben büntetést, ezért kérte a közérdekű munka büntetés eltörlését.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék végzésének helybenhagyását indítványozta, mivel meglátása szerint a terhelt beadványában hivatkozott igazolás már az alapügyben is felmerült, így nem tekinthető új bizonyítéknak, ezen túlmenően az elítélt az elsőfokú ügydöntő határozat után nyújtotta be, így a Btk. 180. § (1) bekezdésében rögzített határidőnek nem felel meg.
Az elítélt fellebbezése alapos.
Az ítélőtábla elsőként szükségesnek tartja rögzíteni, hogy a törvényszék a Be. 643. § (5) bekezdésében foglaltak ellenére nem kézbesítette az ügyészség nyilatkozatát a perújítás előterjesztőjének, azonban e kötelezettség elmulasztása nem volt érdemi kihatással a perújítás megengedhetőségének kérdésében való döntésre, így az elsőfokú végzés ez okból való hatályon kívül helyezése nem vált szükségessé.
A törvényszék végzésének érdemi felülbírálata előtt a terhelt fellebbezésének indokolásában írtak miatt az ítélőtábla azt is hangsúlyozza, hogy az alapügyben a vádemelésre törvényesen került sor, mivel K. A. a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat ellen panaszt nyújtott be, amely tény a Be. 420. § (2) bekezdés a) pontja alapján már önmagában megalapozta a vádemelést, amint arra a kerületi ügyészség is kitért vádiratában.
A törvényszék végzése a megfelelő törvényhelyek felhívásával helytállóan utalt a perújítás törvényi előfeltételére, valamint a jelen esetben releváns büntethetőséget megszüntető okra.
A törvényszék az iratanyaggal összhangban rögzítette végzésében, hogy az alapügyben eljárt kerületi bíróságnak a büntetővégzés meghozatalakor nem volt tudomása arról a tényről, hogy a terhelt a kábítószer-használatot kezelő ellátáson részt vett, majd arra is irathűen tért ki, hogy az elítélt a büntetővégzéssel szemben nem jelentett be jogorvoslatot, ennek ellenére a két nappal később kelt levelében már tárgyalás tartását kérte, amely kérelmét a kerületi bíróság – a Kúria eseti döntését is figyelembe véve – elutasította.
A törvényszék mindezekből azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy az elítélt beadványában egyetlen olyan okra sem hivatkozott, amely megalapozná a perújítás elrendelését. Elutasító végzése úgy foglalható össze, hogy az elítélt a tárgyalás tartásának kérésével egyidejűleg bemutathatta volna a kábítószer-használatot kezelő ellátáson való részvételről kiállított igazolást, azonban a büntetővégzést tudomásul vette, így e nyilatkozatának következményeit viselni köteles.
A törvényszék jogi álláspontja az alábbiak szerint téves.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a perújítás elrendelhetőségének kérdését kizárólag arra az eldöntendő kérdésre szűkítette le, hogy az elítélt a büntetővégzéssel szemben kérte-e tárgyalás tartását annak érdekében, hogy a birtokában lévő igazolást az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig becsatolja. A kérdésre adott nemleges válasz képezte elutasító döntése alapját, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a törvény által biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiánya irreleváns a perújítás megengedhetőségének vizsgálata szempontjából.
A cselekményt elbíráló jogerős ítélettel, illetve büntetővégzéssel szembeni ténybeli kifogásnak – a megállapított tényállás vitatásának – akkor van helye, ha
új bizonyítékot hoznak fel; a bejelentett bizonyíték akkor új, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de az eljárt bíróság nem értékelte,
az ekként újnak tekintendő bizonyíték a Be. 163. § (1) bekezdése értelmében vett bizonyítandó tényre vonatkozik, és alkalmas ilyen tény jogerős határozattól eltérő, vagy abból hiányzó megállapítására, és végül
az újnak tekintendő bizonyíték, az eltérő, illetve új tény megállapítására alkalmassága folytán perdöntő jellegű, egyben valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre, vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell – egyenként és minden új bizonyítékként felhozott körülmény kapcsán – az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a további vizsgálat már szükségtelen, mivel a három feltétel konjunktív, vagyis kizárólag együttes fennállásuk esetén rendelhető el perújítás (a Be. hatálybalépése után is irányadó BH 2011.305.).
A perújítási eljárásban új bizonyítéknak azon tények fogadhatók el, amelyeket az alapügyben érdemben nem érvényesítettek, azaz a bíróság a határozatának meghozatala során ezeket nem vette figyelembe, nem értékelte, vagy érdemben nem vetette el, ezért a perújítás megengedhetősége során azt kell vizsgálni, hogy a büntetőjogi felelősség kérdésének eldöntése és a joghátrány alkalmazása során a vonatkozó bizonyítékot nem értékelték. Ebből következően viszont, ha az adott tényre eredménytelenül hivatkoztak, tehát azt a bíróság nem vette figyelembe, vagy elvetette, perújításnak nem lehet helye.
Az alapügyben a vádirat 2018. szeptember 5. napján érkezett meg a kerületi bírósághoz, majd a kerületi bíróság 2018. szeptember 20. napján meghozta a büntetővégzését.
Az ítélőtábla a perújítás megengedhetősége kérdésében való megalapozott döntés érdekében az ezt követően történteknek a törvényszék végzéséhez képest részletesebb ismertetését tartja szükségesnek, ezért időrendi sorrendben az alábbiakat rögzíti.
Az iratanyagból megállapítható, hogy a büntetővégzés meghozatalát követően az elítélt megküldte a fegyház és börtön 2018. március 14. napján kiállított részigazolásának másolatát, melynek értelmében K. A. „a kábítószer-használatot kezelő más ellátásban való részvételt” nevezett intézetben 2018. január 17. napján megkezdte és a kezelés befejezésének várható időpontja 2018. július 17.
A terhelt csatolta továbbá a büntetés-végrehajtási intézet klinikai szakpszichológiai rendelése által 2018. július 17. napján kiállított igazolás eredeti példányát is, amely szerint K. A. 2018. április 17. és 2018. július 17. között részt vett az úgynevezett „kábítószer-használatot kezelő más ellátáson”. Az igazolás összegzésként rögzíti, hogy „Nevezett az adott időszakban minden alkalommal részt vett a foglalkozásokon. Az igazolás a fegyház igazolásával együtt érvényes. A kezelést eredményesen befejezte.”
A részigazolást és igazolást 2018. október 1. napján érkeztették az alapügyben eljárt kerületi bíróságon, majd ezek után 2019. január 10-i érkeztetéssel a „Panasz” megnevezésű beadványával együtt a terhelt ismételten megküldte mindkét irat eredeti kiadmányát a kerületi bíróságra. A büntetés-végrehajtási intézet által 2018. július 17. napján kiállított utóbbi igazolás már pontosabban tartalmazza az elítélt kábítószer-használatot kezelő más ellátásban történt részvételét, mivel rögzíti, hogy K. A. 2018. január 17. és 2018. április 17. között a fegyház és börtönben, majd 2018. április 17. és 2018. július 17. között a büntetés-végrehajtási intézetben vett részt a kábítószer-használattal kapcsolatos szolgáltatáson.
Az előzőekben részletezett dokumentumokat az alapügyben eljárt kerületi bíróság érdemben nem vizsgálta meg, mert az elítélt beadványát tartalmilag tárgyalás tartása iránti kérelemnek minősítette és azt 2019. január 21. napján kelt végzésével elutasította, amely határozata ellen nem volt helye fellebbezésnek.
Az ítélőtábla az alapügy iratanyagában fellelhető igazolásról megállapította, hogy a jogerős büntetővégzés meghozatala előtt állították ki, ennek ellenére – a fent részletezettek szerint – az alapeljárásban nem állt rendelkezésre, így annak értékelésére sem kerülhetett sor. A törvényszék helytállóan rögzítette végzésében, hogy az alapügyben eljárt kerületi bíróság nem szerzett tudomást a terhelt kábítószer-használatot kezelő ellátáson való részvételéről, amely információ hiányát kizárólag arra vezette vissza, hogy K. A. nem nyújtotta be a kezelésen való részvételéről kiállított igazolást. Ezzel szemben az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék határozatában idézett Btk. 180. § (1) bekezdésének „okirattal igazolja” kitételét nem lehet kizárólag a vádlott kötelezettségeként értelmezni, mivel az alább részletezendő hatályos jogi szabályozás értelmében a képzés elvégzésére utaló adatok – mint büntethetőséget megszüntető ok – feltárása nem kizárólag a vádlott felelőssége.
Az alapügyben a terhelt kirendelt védővel rendelkezett, így az alapeljárásban a Be. 42. § (4) bekezdésének a), b) és d) pontja is irányadó volt, amelyek értelmében a védő köteles a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni, a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni, továbbá a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni. A törvény által előírt védői kötelezettségekből egyértelműen levezethető, hogy a büntetőügy tárgyára és a vádelhalasztás tényére tekintettel a védőnek tisztáznia kellett volna védencével, hogy fennáll-e a Btk. 180. § (1) bekezdésében szabályozott speciális büntethetőséget kizáró ok, amelynek eredményeként becsatolhatta volna a már említett igazolást.
Az igazolás benyújtásával kapcsolatban utalni kell még a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatás szabályairól szóló 42/2008. (XI. 14.) EüM-SZMM együttes rendelet 10. § (4) bekezdésére is, amely úgy rendelkezik, hogy a szolgáltatás befejezéséről a szolgáltatást nyújtó intézmény közvetlenül is értesíti a büntetőügyben eljáró bíróságot, ügyészt, illetve nyomozó hatóságot, továbbá – ha az érintett személy pártfogó felügyelet alatt áll – az illetékes kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatát. A rendeletben foglaltakra tekintettel az igazolásnak – a terhelttől függetlenül – már a büntetővégzés meghozatala előtt az iratok között fellelhetőnek kellett volna lenni, azonban az igazolás a korábban hivatkozottak szerint kizárólag az elítélt beadványa által, a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követően került az iratanyagba.
A felvázolt jogszabályi környezetben tehát nem kizárólagosan a vádlottra hárul az elterelés elvégzéséről szóló igazolás megfelelő szervhez való eljuttatásának felelőssége. Az ítélőtábla azonban hangsúlyozza, hogy még ha ez utóbbi megállapítással ellentétes is lenne a jogi szabályozás, a terhelt elvárható magatartásának elmaradása még akkor sem semlegesítené azt a tényt, hogy K. A. már két hónappal a büntetővégzés meghozatala előtt befejezte a kábítószer-használatot kezelő képzést. Ez utóbbi adatot ugyancsak nem annullálja a törvényszék által kiemelt azon körülmény, hogy a jogbiztonságra tekintettel nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az elítélt nem kérte tárgyalás tartását. Az ítélőtábla ismételten rámutat arra, hogy a jogorvoslati lehetőségek kihasználása nem feltétele a perújítás elrendelésének, a hatályos törvényi szabályozás a perújítási indítvány elutasításának ilyen okát nem ismeri.
A kiállított igazolás azt az újnak minősülő tényt tartalmazza, hogy K. A. legalább hat hónapig igazoltan részt vett kábítószer-használatot kezelő más ellátásban, amely a Btk. 180. § (1) bekezdésében szabályozott további két konjunktív feltétellel – csekély mennyiségű kábítószer saját fogyasztásra megszerzése, a bűncselekmény elkövetésének beismerése – együtt büntethetőséget megszüntető okot képez.
Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy szükségesnek mutatkozik K. A. büntethetőségének újbóli vizsgálata, mert az új bizonyítéknak minősülő igazolás nem az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatot követően bekövetkezett tényre, hanem az azt megelőzően már létezett tényre vonatkozik (BH 2009.353.).
Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 645. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 645. § (5) bekezdésére figyelemmel, a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és – a főügyészségnek, a törvényszéki végzés meghozatalát megelőzően előterjesztett indítványával egyetértve – a Be. 644. § (1) bekezdésének a) pontja alapján perújítást rendelt el, egyidejűleg az ügyet a megismételt eljárás lefolytatására megküldeni rendelte az alapügyben eljárt kerületi bíróságnak.
A perújítás elrendelése ellen a Be. 645. § (1) bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Beüf.10.864/2019/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás