PK ÍH 2020/80.
PK ÍH 2020/80.
2020.09.01.
Az alkalmazandó külföldi jogról való tájékoztatás iránti megkeresés megszövegezése a bíróság feladata, arra a felperes nem kötelezhető [2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) 8. §; 140/1992. (X. 20.) Korm. rendelet 3. cikk].
A D. International Establishment eladó és az I. rendű alperes mint vevő adásvételi szerződést kötöttek az azt rögzítő okiratban feltüntetett ingatlanokra, és megállapodtak arról, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a svájci jogot tekintik irányadónak. Az eladó a 2015. március 30. napján kelt okiratban az adásvételi szerződésből eredő, I. rendű alperessel szembeni igényét a felperesre engedményezte, aki a 2017. október 20. napján kelt nyilatkozatával az adásvételi szerződéstől elállt.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság pótolja az I. rendű alperes adásvételi szerződéstől elálláshoz hozzájáruló nyilatkozatát, keresse meg az ingatlanügyi hatóságot a tulajdonjogának visszajegyzésére az I. rendű alperes tulajdonjogának egyidejű törlése mellett. A további alperesek kapcsán keresete a fentiek tűrésre kötelezésére irányult.
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével – a mellékletként megküldeni rendelt, az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya által adott tájékoztatóban foglaltakra utalva – 15 napos határidő tűzésével felhívta a felperest, hogy a keresetlevelében indítványozott, svájci jogról való felvilágosítás iránti megkeresés érdekében csatolja a megkeresés OFFI által hitelesített német, francia vagy olasz nyelvű fordítását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert a felperes a megjelölt határidő alatt hiánypótlási kötelezettségét nem teljesítette.
A végzés ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Fellebbezésének indokai szerint az IM tájékoztatóban szereplő jogszabályhelyek helyes értelmezése alapján a külföldi bíróságnak megküldendő megkeresést az eljáró bíróságnak kell összeállítania. Hangsúlyozta, sem a külföldi jogról való tájékoztatásról szóló londoni egyezmény kihirdetéséről szóló 140/1992. (X. 20.) Korm. rendelet, sem a nemzeti magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. tv. (Nmjtv.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a felperesnek kell a megkeresést összeállítania, vagy hogy a fordíttatáson túl bármely más teendője lenne a külföldi hatóság megkeresésével összefüggésben. Mindebből következően, álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak kellett volna elkészítenie a megkeresés szövegét, és csak ezt követően nyílt volna lehetősége arra, hogy a szöveg hitelesített fordítását elkészíttesse és megküldje a bíróság részére, eleget téve a felhívásban foglaltaknak.
Az alperesek a fellebbezésre észrevételt nem tettek.
A fellebbezés alapos.
A szerződő felek az adásvételi szerződés megkötésekor hatályos nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 25. §-a alapján biztosított jogukkal élve az adásvételi szerződésben nem szabályozott kérdésekre a svájci jogot tekintették irányadónak. A perben alkalmazandó Nmjtv. 8. § (1) bekezdése értelmében a külföldi jog tartalmának megállapítása a bíróság kötelezettsége. A (2) bekezdés szerint a külföldi jog tartalmának megállapításához a bíróság bármely eszközt igénybe vehet, így különösen a felek előterjesztéseit, szakvéleményt, vagy az igazságügyért felelős miniszter erre vonatkozó tájékoztatását. A külföldi jogról, joggyakorlatról szóló tájékoztatások beszerzésének egyik lehetséges módja a 140/1992. (X. 20.) Korm. rendelettel kihirdetett, a külföldi jogról való tájékoztatásról szóló Londonban 1968. június 17. napján aláírt Európai Egyezményben (a továbbiakban: londoni egyezmény) írtak szerinti megkeresés. Az elsőfokú bíróság a hiánypótló végzés tartalmából kitűnően a londoni egyezményben foglaltak alapján kívánta megismerni az alkalmazandó svájci jog tartalmát. A londoni egyezmény preambulumában megfogalmazott cél, hogy megkönnyítse az igazságügyi hatóságok számára a külföldi jogról való tájékozódást. Maga az egyezmény az igazságügyi hatóságok ezzel kapcsolatos eljárását szabályozza. A londoni egyezmény 3. cikk 1. pontja szerint a tájékoztatás iránti megkeresést csak igazságügyi hatóság terjeszthet elő, míg a 4. cikke rögzíti a megkeresés tartalmát.
A normaszövegből egyértelműen kitűnik, hogy az eljáró bíróságnak kell megkeresést intéznie a külföldi hatósághoz, a megkeresésben össze kell foglalnia az ügy tényállását és meg kell jelölnie a külföldi jog alapján megválaszolandó kérdéseket. Ezzel egyező tartalmú az elsőfokú bíróság által hivatkozott Igazságügyi Minisztériumtól származó tájékoztató is. Mindezek alapján helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy nem kötelezhető a megkeresés megszövegezésére, mert az az eljáró bíróság feladata. Mindebből következően a mulasztásnak nem lehet jogszerű következménye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.
(Szegedi Ítélőtábla Pkf.II.20 075/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás