PK ÍH 2020/81.
PK ÍH 2020/81.
2020.09.01.
I. Ha a jog ingatlan-nyilvántartásba bejegyzéséhez az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett jogosult hozzájárulását adta és utóbb a bejegyzett jogát megalapozó követelését engedményezte, a hozzájáruló nyilatkozata a jogutódját is köti [Ptk. 6:193. § (2) és (3) bekezdés].
II. Ha a bejegyzés alapjául szolgáló okirat – amelybe foglalt érvényes szerződés alapján szerezte be a szerződő fél az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult hozzájárulását – a bejegyzésre alkalmatlan, az engedély továbbra is köti a jogosultat (és jogutódját). Ebből következően, ha a szerződő felek a bejegyzésre alkalmas más okiratba is foglalják azonos tartalmú szerződésüket, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez az engedélyt nem kell ismételten beszerezniük [Ptk. 5:32. § (1) bekezdés; Inytv. 29. §, 32. § (1) bekezdés f) pont].
Az I. rendű alperes tulajdonában áll a lakóház, udvar megjelölésű ingatlan (a továbbiakban: ingatlan), amelyet a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti joga terhel. Az ingatlan tulajdoni lapján 2000. augusztus 30. napjától kezdődően teherként szerepelt a bank javára bejegyzett jelzálog, valamint az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom.
A felperes mint zálogjogosult, az I. rendű alperes mint zálogkötelezett és a II. rendű alperes mint haszonélvezeti jogosult 2008. május 6. napján keretjelzálog-szerződést kötöttek az ingatlanra az adós és a felperes mint hitelező között fennálló pénzügyi szolgáltatási jogviszony során keletkező követelések biztosítására 160 000 000 Ft keretösszeg erejéig. A szerződésben az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt, hogy beszerzi a jelzálogjogosult bank (valamint az akkori egyéb jogosultak) zálogjog bejegyzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatát, egyben maga is bejegyzési engedélyt adott, és a zálogjog bejegyzésének tűrésére kötelezte magát. A szerződést közjegyzői okiratba is foglalták, és ez alapján jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba a felperes jelzálogjogát azt követően, hogy a bank 2008. május 23. napján hozzájárult a jelzálogjog őt követő rangsorban történő bejegyzéséhez.
A jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási törlése iránt indított perben jogerős ítélet elrendelte a felperes jelzálogjogának törlését az ingatlan-nyilvántartásból azzal az indokolással, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló közjegyzői okirat nem minősül közokiratnak, ezért alkalmatlan volt a bejegyzésre. A jogerős ítélet alapján 2018. február 21-i érkeztetést követően törölték a felperes jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartásból.
Időközben törölték a bank javára bejegyzett jelzálogjogot, valamint elidegenítési és terhelési tilalmat, és azokat engedményezés címén a – korábban az I. és II. rendű alperesek tagsága mellett működő – III. rendű alperes javára jegyezték be az eredeti bejegyzés ranghelyén.
A felperes 2018. március 1. napján felhívta az I. rendű alperest, hogy működjön közre a jelzálog bejegyzésében, míg a III. rendű alperest, hogy járuljon hozzá a bejegyzéshez. Az I. és III. rendű alperesek válaszlevelükben elzárkóztak a jelzálogjog bejegyzésétől.
A felperes 2018. március 5. napján az érvényes, magánokiratba foglalt jelzálogszerződés alapján kérte ismét a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. Az elsőfokú közigazgatási hatóság megszüntette az eljárást a III. rendű alperes hozzájáruló nyilatkozatának hiányában. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú közigazgatási hatóság végzésével helybenhagyta az elsőfokú hatóság végzését, majd a közigazgatási ügyben eljáró bíróság elutasította a felperes jogerős határozat megváltoztatására irányuló keresetét.
A felperes kereseti kérelmében annak tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy az ingatlanra – a III. rendű alperes javára bejegyzett jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom változatlanul hagyása mellett – a III. rendű alperest követő rangsorba 160 000 000 Ft kölcsönösszeg és járulékai erejéig a felperes javára keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyezzenek be. A keresetet megváltoztatva azt is kérte, hogy a bíróság pótolja a III. rendű alperes bejegyzéshez szükséges hozzájáruló nyilatkozatát. Jogállítása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 254. §-ának (1) és 262. §-ának (1) bekezdéseire, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:5. §-ának (2) bekezdésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 29. §-ában foglaltakra vonatkozott. Hivatkozása szerint a III. rendű alperest köti a bank hozzájáruló nyilatkozata, de e nyilatkozatot maga is köteles megadni, amely alapján az alpereseknek részben mint szerződő feleknek, részben mint az ingatlan-nyilvántartásban szereplő jogosultaknak tűrnük kell jelzálogjogának bejegyzését.
Az alperesek elsődlegesen kérték a per megszüntetését, másodsorban a kereset elutasítását. Elsődleges kérelmük hivatkozása szerint a perbeli követelés érvényesítése nem tartozik bírói útra. Érdemi védekezésük szerint nem az I. rendű alperesre vezethető vissza a bejegyzés elmaradása, de a felperes vele és a II. rendű alperessel szemben nem is szorul jogvédelemre, az utóbbi alperes perlését jogszabály sem teszi kötelezővé, míg a III. rendű alperes a jelzálogjog, illetőleg az elidegenítési és terhelési tilalom jelenlegi jogosultjaként nem köteles hozzájáruló nyilatkozatot adni a felperes jelzálogának a bejegyzéséhez, annak pedig nincs jelentősége, hogy a III. rendű alperes jelzálogjoga mögötti követelés fennáll-e érvényesen.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.
Az elsőfokú ítélet indokolásában előrebocsátotta, hogy e jogvita bírói útra tartozik, nem hatósági eljárásra, ezért utasította el a per során az alperesek per megszüntetésére irányuló kérelmét.
Érdemben vizsgálva azonban – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint -a kereset alaptalan volt. Idézte a Ptk. 1:5. §-ának (1) és (2), valamit 5:32. §-ának (1) bekezdéseit, majd leszögezte, hogy a bejegyzést végző hatóság nem ad helyt olyan bejegyzési kérelemnek, amelyről a nyilvántartásokból és a kérelmekből külön vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy sérti a hozzájárulásra jogosult jogát.
Nem osztotta a felperes keresete alapjául szolgáló érvelését, amely szerint a bank hozzájáruló nyilatkozata köti az engedményes III. rendű alperest is. E vonatkozásban a Ptk. 6:193. §-ának (1) és (3) bekezdéseit idézte, amelyekből kifejezetten nem következik, hogy az engedményező által bármikor (az engedményezést megelőzően) megtett egyoldalú jognyilatkozat kötné az engedményest az engedményezést követően. A felperes sem jelölt meg ilyen jogszabályhelyet, ezért fogalmilag is kizárt – ilyen értelemben – a jogutódlás egy egyoldalú jognyilatkozat esetén.
Az ingatlan-nyilvántartási állapot megváltozott a bank hozzájáruló nyilatkozatát követően: törölték a felperes közokirat alapján bejegyzett jelzálogjogát, majd változás következett be az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának személyében, akinek saját diszkrecionális joga eldönteni, hogy engedi-e még megterhelni az ingatlant. Ha nem, e nyilatkozat nem kikényszeríthető ki arra tekintettel sem, hogy a jelzálogjog, illetőleg az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjaként a III. rendű alperes az I. és II. rendű alperesek érdekeltségi körébe is tartozik. Olyan jogszabály nincs, amely az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultját valamilyen tényállás fennállása esetén kötelezné e jognyilatkozat kiadására.
A kereseti kérelem jogcíme jognyilatkozat pótlása volt, amely köti a bíróságot. E kereseti kérelem szempontjából közömbös volt annak megítélése, hogy a III. rendű alperes bejegyzés alapjául szolgáló követelése fennáll-e, illetve érvényes-e, hiszen nem terjesztettek elő a III. rendű alperes e jogát érintő kereseti kérelmet. Annak volt jelentősége, hogy a III. rendű alperesnek a közhiteles nyilvántartás szerint olyan joga áll fenn az ingatlanon, amely akadálya a felperes jogszerzésének.
A felperes fellebbezett az ítélet ellen. Ebben elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás nélkül, harmadlagosan a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítást követően kérte az elsőfokú ítélet kereseti kérelemnek megfelelő megváltoztatását. Fenntartotta, hogy a zálogjoghoz tapadó nyilatkozatok kötik az engedményes III. rendű alperest is. A jogelődje által kiadott nyilatkozat jelenleg is fennálló és érvényes kötelezettségvállalás, amelyről a III. rendű alperes a követelés megszerzésekor tudomással bírt.
Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben kérték az elsőfokú ítélet helybenhagyását, annak helytálló indokai alapján.
Az ítélőtábla a fellebbezést a következők szerint találta megalapozottnak:
Alaptalannak találta a felperes elsődleges fellebbezési kérelmét, mivel az ügyben nem állt fenn hatályon kívül helyezési ok. Az ítélőtábla ezért a Pp. 369. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a felperes által másodlagosan kért anyagi jogi felülbírálati jogkörben az ügy érdemében döntött a Pp. 383. §-ának (1) bekezdése alapján és az alábbiakra volt figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy polgári peres útra tartozik annak eldöntése, hogy a III. rendű alperes mint a tilalom jogosultjának rendelkezési joga konkurál-e a felperes zálogjog alapítására vonatkozó jogával, és ez alapján helye van-e e jog alapításának, az ügy érdemi elbírálásához szükséges (egyben rendelkezésre álló) tényekből azonban megalapozatlan következtetést vont le a kereseti kérelem teljes megalapozatlanságát illetően.
Tény, hogy a felperes megváltoztatta keresetét az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésének hatására, és kérte a III. rendű alperes jognyilatkozatának pótlását is. Emellett is mindvégig fenntartotta a III. rendű alperessel szemben eredetileg is előterjesztett, a jelzálogjog bejegyzésének tűrésére irányuló kereseti kérelmet, mindezek alapjaként pedig tény- és jogállításként, hogy a jelzálogjog az 1959. évi Ptk. 262. §-ának (1) bekezdése szerinti bejegyzéséhez rendelkezésre áll az engedményesként a Ptk. 193. §-a alapján a III. rendű alperest is kötő, a jogelődje részéről tett hozzájáruló nyilatkozat.
A felperes ekként már eredetileg is előterjesztett tény- és jogállítása, valamint kereseti kérelme – a később kifejtettek szerint – megalapozott, ezért az elsőfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – szükségtelenül folytatott anyagi pervezetést. Így bár az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésével, mivel a felperes fenntartotta megalapozott kereseti kérelmét is, az anyagi pervezetés megismétlése szükségtelen volt, és az ítélőtábla a megállapított tényekből eltérő jogi következtetést vont le.
Az elsőfokú bíróság helytállóan idézte a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 46. §-ára tekintettel a perben alkalmazandó Ptk. 5:32. §-ának (1) bekezdéséből, hogy az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult hozzájárulása szükséges, amelyet az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 28. §-ának (3) bekezdése is ekként szabályoz.
Az Inytv. 29. §-a értelmében jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének feltétele az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett jogosult részéről adott, a bejegyzést megengedő nyilatkozat (bejegyzési engedély).
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a bank által tett nyilatkozat hatálya kiterjed – engedményesi pozíciójából – a III. rendű alperesre is.
A Ptk. 6:193. §-ának (2) bekezdésének második mondata szerint az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.
A (3) bekezdés szerint az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.
Azzal, hogy az engedményes az engedményező „helyébe lép”, rá a zálogjogból eredő jogok „átszállnak”, származékos jogszerzés történik, amelyet alátámaszt a Ptk. 6:215. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyikből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad. A származékos jogszerzés alapelve, hogy senki sem ruházhat át több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik (nemo plus iuris). Az 1959. évi Ptk. ez alóli kivételt a jelzálogjog szabályai között kizárólag a zálogjogi nyilvántartásba (de nem az ingatlan-nyilvántartásba) bejegyzett jelzálogjog tárgyának (de nem a zálogjog) átruházása körében szabályoz [262. § (6) bekezdés], de a Ptk. az elidegenítési és terhelési tilalom szabályai között is csak a tilalommal szemben jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző esetében [5:32. § (2) bekezdés].
Mivel a III. rendű alperes e tekintetben jogelődjének minősülő bank már korlátozta a saját rendelkezési jogaként fennállt elidegenítési és terhelési tilalmat, ehhez képest a III. rendű alperes sem szerezhetett több jogosultságot.
A Ptk. 5:32. § (1) bekezdésének 2. és 3. mondatai szerint az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik.
Mivel a III. rendű alperesre átruházott rendelkezési jog (elidegenítési és terhelési tilalom) korlátozott volt, a felperes jelzálogjogával szemben nem biztosított tilalmat. A felperes érvelése helytálló volt tehát a vonatkozásban, hogy a bank bejegyzési engedélye köti a III. rendű alperest is.
E feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulás kötőereje folytán szükségtelen volt a kereset megváltoztatása a jognyilatkozat pótlására. Az ítélőtábla ezért helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezésnek azon részét, amely a jognyilatkozat pótlása iránti kereset elutasítására vonatkozott.
A felperes kereseti kérelmének tárgya továbbá „160 000 000 Ft kölcsönösszeg és járulékai” volt. Ezzel szemben a keresetlevél mellékleteként becsatolt jelzálogjog-szerződés 2. pontja szerint a jelzálogjogot „160 000 000 Ft keretösszeg” erejéig alapították. Az ítélőtábla ezért helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezésének azon részét is, amely a „járulékai” bejegyzésére irányuló kereseti kérelem elutasítására vonatkozott (egyben az ítélet részbeni megváltoztatása során a „keretösszeg” bejegyzéséről határozott).
Ezt meghaladóan azonban a bank által tett nyilatkozat hatálya folytán a kereset alapos volt.
Az ítélőtábla ezért az ítélet részbeni megváltoztatásával valamennyi alperest kötelezte a felperes jelzálogjoga – kereseti kérelemben megjelölt korlátok szerinti – bejegyzésének tűrésére, továbbá elrendelte az ingatlanügyi hatóság megkeresését az Inytv. 26. §-ának (8) bekezdése alapján.
Az ítélőtábla a kifejtett okok alapján az előzőek szerint a Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, egyebekben azt helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20 035/2019/4.)
(Megjegyzés: a Kúria Pfv.VI.20.721/2019/6. számú felülvizsgálati ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás