PK ÍH 2020/83.
PK ÍH 2020/83.
2020.09.01.
I. Nem hiányos a keresetlevél, ha felesleges tények, körülmények vannak benne [Pp. 170. § (2) bekezdés].
II. A keresetlevél visszautasítását eredményezi, ha a pert nem a jogszabályban keresetindításra feljogosított személy indítja [Ptk. 3:35. §; Pp. 176. § (1) bekezdés g) pont].
A felperes 2019. október 7-én újból benyújtott keresetlevelét az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével visszautasította. Határozatát a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés j) pontjára alapította és indokaként kifejtette, hogy a jogi képviselő által előterjesztett keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. §-ában írt tartalmi követelményeknek. Ugyanis a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja ellenére a felperes nem terjesztett elő határozott kereseti kérelmet, mert nem jelölte meg pontosan, hogy mely határozatok hatályon kívül helyezését, milyen okból kéri. A keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltaknak sem. A felperes ugyan felsorolt jogszabályhelyeket, amelynél elsődleges kérelmet említ, azonban a kereseti kérelménél nem szerepel több, elsődleges vagy további kérelem. A felperes továbbá figyelmen kívül hagyta a Pp. 170. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat is, mert a kereseti kérelmeit megalapozó tények körében nem jelölte meg, hogy mely kérelmeit pontosan mely tényekre alapítja. Továbbá a Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak ellenére a keresetlevélben nem szerepel az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelés. Az ott megjelölt jogszabályt a felperes a keresetlevél korábbi pontjainál [II. a), b) pont esetében] nem jelölte meg érvényesíteni kívánt jogként, így nem világos, pontosan mire alapítja a követelését.
A határozat ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes a Pp. 369. §-ának (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkört megjelölve a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a kereseti kérelem visszautasításának nem volt helye, mert a keresetlevél tartalmazza a jogszabályban előírt tartalmi elemeket. Érvei szerint pontosan megjelölte a sérelmezett határozatok számát és egyértelműen előadta, hogy a mandátumvizsgálat elmaradt, ebből következően az összes határozat érvénytelen.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott döntést hozott, annak indokaival azonban nem értett egyet, az alábbiak szerint.
Az elsőfokú bíróság döntését a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára alapította, amely szerint a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a keresetlevelet visszautasítja, ha az nem tartalmazza a 170. §-ban és a törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, illetve alaki kellékeket, vagy a felperes nem csatolta a 171. §-ban és a törvényben előírt egyéb kötelező mellékleteket.
Helytálló az a felperesi érvelés, amely szerint a keresetlevél megfelel a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában írt követelményeknek. Az előterjesztett kereseti kérelemben a felperes kétséget kizáró, további értelmezést nem igénylő módon megfogalmazta igényét és abból a bíróság számára egyértelműen megállapítható a meghozni kért ítéleti rendelkezés tartalma. A felperes a keresetlevél érdemi részében, a II. a) pontban egyértelműen megjelölte, hogy az alperes 2019. május 29-én meghozott „K.H.1/2019. (V. 29.)-től a K.H.13/2019(V.29.)-ig terjedő mindegyik” határozat megsemmisítését kéri. Kérelme tehát a közgyűlésen meghozott valamennyi – szám szerint is megjelölt – határozat megsemmisítésére irányult, keresete tehát határozott, egyértelmű és végrehajtható.
A sérelmezett végzés a keresetlevél további hiányosságait a Pp. 170. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjaira utalva jelölte meg. A jogalap körében a felperes a keresetlevél II. b) pontjában mandátumvizsgálat hiányára hivatkozott és igénye jogi alapjaként több jogszabályhelyet, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. és 3:16. §-át is feltüntette. Ezzel eleget tett a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja szerinti követelményeknek. A felperes a keresetlevelének a II. b) pontjában valóban „elsődleges” kérelmet említ, azonban a kereseti kérelemből [keresetlevél II. a) pontja] egyértelműen kiderül, hogy az kizárólag a megjelölt határozatok megsemmisítésére irányul, nincs másodlagos kereseti kérelme.
A keresetlevél legfontosabb része a kereseti kérelem. Nem véletlenül említi a jogalkotó első helyen a keresetlevél érdemi részének elemei között a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában. Ez határozza meg ugyanis – természetesen az érvényesíteni kívántként megjelölt joggal együtt – az előadandó tényeket és a közöttük meglévő logikai kapcsolatot ismertető jogi érvelés tartalmát, valamint a mindezeket alátámasztó bizonyítékok körét is. A keresetlevél tehát csak akkor lehet hiányos, ha a kereseti kérelemhez, illetőleg az érvényesíteni kívánt jog által meghatározott törvényi tényálláshoz képest hiányos az előadott történeti tényállás, a jogi érvelés. A determináció fordított irányban nem működik: ha a felperes olyan tényeket is előad, amelyeknek nincs relevanciája az érvényesíteni kívánt jog által meghatározott törvényi tényállás és így a kereseti kérelem szempontjából, vagy a jogi érvelés bizonyos részei logikailag nem kapcsolhatók ez utóbbiakhoz, továbbá ha az adott esetben irreleváns tényekre vonatkozó bizonyítékokat is megjelöl és szükségtelen bizonyítási indítványokat is előterjeszt, akkor a keresetlevele nem hiányos lesz, hanem épp ellenkezőleg, szükségtelenül hosszú, tele felesleges információkkal. A bíróságnak a Pp. 110. §-a szerinti általános intézkedési kötelezettsége körében a beérkezett keresetlevéllel kapcsolatban a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján csak az a feladata, hogy az ott megjelölt jogszabályhelyekhez képest mutatkozó hiányokat észlelje. Az esetleges többlettartalmak jogkövetkezményeit nem a keresetlevél elsődleges megvizsgálása során, a keresetlevél visszautasítása útján kell levonni, hanem azokat a Pp. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében az anyagi pervezetés körében kell „lefaragni” a keresetről.
Nem lehet a keresetlevél visszautasításának oka az, ha a bíróság megítélése szerint a megjelölt jogalap és az előterjesztett kereseti kérelem nincs összhangban. Következetlen kereset esetén ugyanis perfelvétel során, a Pp. 237. §-a szerinti anyagi pervezetéssel kell közrehatni abban, hogy a felperes a keresetlevélben írt nyilatkozata hibáit kijavítsa (Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása [CKOT] 2017. július 7-i 10. számú állásfoglalása 3. pont).
Abból tehát, hogy a felperes az adott esetben az érvényesíteni kívánt jog megjelölése körében egy fél mondat erejéig arra utalt, hogy az az elsődleges kérelem tekintetében irányadó, ezzel azt sugallva, mintha másodlagos kereseti kérelme is lenne, de a kereseti kérelem alapján egyértelműen és kétségtelenül megállapítható, hogy ilyen másodlagos kereseti kérelme nincs, nem a keresetlevél hiányos volta következik. Legfeljebb a kereset logikai ívének megtörése állapítható meg, de ez a fentiek szerint nem eredményezheti a keresetlevél visszautasítását.
A felperes továbbá eleget tett a Pp. 170. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltaknak is. A keresetlevél II. c) pontjából kitűnően (2. oldal utolsó bekezdés) ugyanis pontosan megjelölte azt, hogy a határozatok érvénytelenségét a május 29-i közgyűlésen elmaradt mandátumvizsgálat eredményezi.
Azt is indokolatlanul állapította meg a törvényszék, hogy a keresetlevél a jogi érvelés tekintetében hiányos, azaz nem felel meg a Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontjában írtaknak. A felperes a keresetlevél II. d) pontjában már kétségtelenül a Ptk. 3:65. § (2) bekezdésére is hivatkozott, amelyet korábban az érvényesíteni kívánt jog körében nem jelölt meg. A Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontja által megkívánt jogi érvelés lényege azonban éppen az, hogy egy adott esetben több lépésből álló, egymásra épülő jogszabályi rendelkezéseken alapuló logikai láncolaton keresztül megteremtse a kapcsolatot a történeti tényállás és a kereseti kérelem között. Azaz számot adjon arról, megmagyarázza, hogy a meghozni kért ítélet miért jogszerű. Ehhez értelemszerűen az érvényesíteni kívánt jogon kívül több más jogszabályhely megjelölésére is szükség lehet. Azaz nem sérti a Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontját, ha a Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja körében felhozottakon túl további rendelkezéseket is megjelöl a felperes. A felperes keresete tehát jogszerű, e tekintetben sem hiányos, így a visszautasításnak az elsőfokú bíróság által megjelölt egyetlen okból sem lett volna helye.
Az ítélőtábla azonban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ugyanakkor elmulasztotta vizsgálni a Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja alapján a felperes keresetindítási jogát. Perbeli esetben a keresetindításra jogosultak körét a Ptk. – felperes keresetlevelében is idézett – 3:35. §-a határozza meg. Ennek értelmében a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
A felperes a keresetlevél bevezető részében önmagát mint természetes személyt tüntette fel felperesként. A keresetlevél mellékleteként csatolt meghatalmazást szintén magánszemélyként adta az őt képviselő ügyvédnek. A keresetlevélben és mellékleteiben tehát semmilyen utalás nincs arra, hogy a pert esetleg nem magánszemélyként, hanem a sportklub képviseletében indítaná. A keresetlevél törvényszéken, polgári ügyben való benyújtására szolgáló űrlapon ugyanakkor a 2.6. pontban a sportklub lett feltüntetve felperesként. A pert megindító beadvány tartalma tehát összességében ellentmondásos. A másodfokú bíróság állápontja szerint azonban az űrlap az elektronikus ügyintézés technikai segédeszköze, ezért a perindító beadvány tényleges tartalmának megítélése és a Pp. 170. §-ának való megfelelőségének elbírálása során a keresetlevélben írtakat kell figyelembe venni. Erre utal, hogy a Pp. 170. §-ának szövege a keresetlevél, nem pedig az elektronikus űrlap tartalmi elemeit sorolja fel. Az ítélőtábla tehát abból indult ki, hogy a pert a keresetlevél bevezető részében felperesként megjelölt magánszemélyként indította.
A keresetlevél II. c) pontjának második mondatából az következik, hogy nem a felperes, hanem az általa a közgyűlésen képviselt sportklub az alperes tagja. Ezt erősíti az alperes alapszabályának 17. § (1) bekezdése, mely szerint az alperesnek nem magánszemélyek, hanem a tollaslabdasporttal kapcsolatban érdekelt jogi személyek lehetnek tagjai. Arra nincs utalás az iratok között, hogy a felperes mint magánszemély az alapszabály 17. §-ának (2) bekezdése szerinti tiszteletbeli vagy pártoló tagja, vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja lenne az alperesnek, és maga is arra hivatkozott, hogy a közgyűlésen a sportklub képviseletében, nem pedig saját jogán, magánszemélyként vett részt. Nem lévén az alperes tagja, vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja, a Ptk. 3:35. §-ára figyelemmel perbeli legitimációjának hiánya miatt magánszemélyként nem volt jogosult a felperes a keresetindításra. Ezért a keresetlevél visszautasításának valójában a Pp. 176. §-ának (1) bekezdés g) pontja alapján lett volna helye.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 383. §-a, 389. §-a alapján alkalmazandó (2) bekezdése értelmében – az indokok fentiek szerinti módosításával – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 17.Pkf.25.167/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás