PK ÍH 2020/85.
PK ÍH 2020/85.
2020.09.01.
Nem vehető figyelembe a hiánypótlásra szabott határidő lejártát követően teljesített hiánypótlás akkor sem, ha a bíróság ezt megelőzően nem vonta le a mulasztás jogkövetkezményeit [Pp. 366. § (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével a bíróság 8-I. sorszám alatti végzése ellen a felperes által 9. és 11. sorszám alatt benyújtott fellebbezést visszautasította. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 366. §-ának (2) bekezdésén alapuló döntés indokolása szerint a felperes a bíróság erre irányuló felhívása ellenére sem pótolta határidőben fellebbezésének hiányosságait, beadványát a részére biztosított határidő lejártát követően terjesztette csak elő.
A felperes a végzés ellen előterjesztett fellebbezésében a Pp. 369. §-ának (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását, az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Nem vitatta, hogy a 10. sorszámú hiánypótló végzésre a nyilatkozatát késedelmesen tette meg, azonban álláspontja szerint a fellebbezése nem volt hiányos, az elbírálásra alkalmas módon került előterjesztésre. A fellebbezése indokolásából ugyanis kiderült, hogy az elsőfokú bíróság eljárását, a keresetlevél visszautasítását sérelmezi, vagyis az eljárás szabályszerűségének felülbírálatát kéri. A gyakorolni kért felülbírálati jogkör megjelölése során tehát a Pp. 369. §-ának (1) bekezdésére ugyan nem hivatkozott, de a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése alapján nem is kötelező a pontos jogszabályhely feltüntetése. A keresetlevelet visszautasító végzés sorrendjét követve kifejtette azt is a fellebbezésben, hogy az elsőfokú bíróság visszautasító végzésének egyes hivatkozásai mely eljárási jogszabályhelyeket sértik. Utalt továbbá arra, hogy a hiánypótlási felhívásnak a fellebbezést visszautasító végzés meghozatalát megelőzően eleget tett, a fellebbezés visszautasításának tehát ezért sem lett volna helye. Kiemelte, hogy az eljáró bíróság a Pp. 366. §-ának (2) bekezdése alkalmazása során lényeges eljárási szabálysértést követett el, elzárva ezzel a felperest jogorvoslati jogának gyakorlásától.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú végzés elleni fellebbezés tartalmi kellékeire vonatkozó követelményeket a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 371. §-ának (1) bekezdése határozza meg. E rendelkezés értelmében a fellebbezésben – a beadványra vonatkozó alaki kellékek mellett – fel kell tüntetni a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, az alapul szolgáló indokok kifejtésével [c) pont]; illetőleg az anyagi vagy eljárási jogszabálysértést, jogszabályhely megjelölésével, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés [d) pont]. A Pp. 366. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a fellebbezés hiányos, az elsőfokú bíróság rövid határidő tűzésével a felet hiánypótlásra hívja fel; a határidő meghosszabbításának nincs helye. Ha a fél a fellebbezés hiányait a kitűzött határidő alatt nem pótolja, azt a bíróság visszautasítja; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a keresetlevelet visszautasító 8-I. sorszámú végzés ellen 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezését hiányosan nyújtotta be. A Pp. indokolása szerint ugyanis a fellebbezés indokát illetően a korábban hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez (a továbbiakban: régi Pp.) képest pontosabb elvárást fogalmaz meg. A fellebbező félnek egyértelműen meg kell határoznia, hogy a másodfokú bíróságtól a felülbírálatot milyen körben kérelmezi. Ez az előírás arra kötelezi a fellebbezőt, hogy konkrétan meghatározza, hogy az elsőfokú eljárást vagy ítéletet milyen szempontból tartja sérelmesnek, ezzel a másodfokú bíróság felé egyértelműen kijelöli azon jogvédelmet, amit a másodfokú bíróságtól kér. Az „egyértelműség” és a „konkrétság” követelményét a jogi képviselővel eljáró fellebbező fél esetében az elégíti ki, ha a Pp. 369. §-ának megfelelő rendelkezésére történő egyértelmű utalással jelöli meg a gyakorolni kért felülbírálati jogkört és a jogszabályhely megjelölésével határozza meg a megsértett eljárási szabályt. Ezt nem pótolja, ha a fellebbezés indokolásának elemzésével, értelmezésével vonható le valamilyen következtetés a fentiekre nézve.
A felperes által sem vitatottan a fellebbezése hiányosságait a bíróság 10. sorszámú hiánypótlásra felhívó, a jogkövetkezményekre való kioktatást is tartalmazó végzésben írt határidőben sem pótolta. A hiánypótlás késedelmes teljesítését illetően arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy a régi Pp. 95. §-ának alkalmazása tárgyában kialakult gyakorlat valóban az volt, hogy a mulasztás jogkövetkezményeit nem alkalmazta a bíróság, ha a fél a hiánypótlásra biztosított határidő lejárta után, de még a hiánypótlás elmulasztása jogkövetkezményeinek levonása előtt pótolta a hiányokat. Ezzel szemben a Pp. 366. §-ának (2) bekezdés második mondatának első fordulata egyértelmű rendelkezést tartalmaz a fellebbezés hiányainak határidőben való pótlásának elmulasztása esetére: a fellebbezést vissza kell utasítani. Erre tekintettel a régi Pp. alapján kialakult gyakorlat az új jogszabályi környezetben nem tartható fenn. Fentiekre figyelemmel a törvényszék – fenti jogszabályok helytálló alkalmazásával – érdemben és indokaiban is helyes határozattal döntött a fellebbezés visszautasításáról.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján – utalással a 386. § (4) bekezdésének második mondatára – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 17.Pkf.25.238/2019/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás