PK ÍH 2020/86.
PK ÍH 2020/86.
2020.09.01.
Önmagában a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkör megjelölése nem pótolja a határozott fellebbezési kérelem feltüntetését [Pp. 371. § (1) bekezdés].
Az Sz.-i Járásbíróság végzésével az eljárást megszüntette és elrendelte az ügy áttételét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Sz.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a másodfokú bíróságot, „az áttételt elrendelő végzés jogereje előtt tisztázza, hogy az alperes elismeri-e azt, hogy munkaviszony jött létre a peres felek között”. Az elsőfokú bíróság a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett jogorvoslati kérelme hiányainak pótlására hívta fel a felperest, többek között arra, terjesszen elő határozott kérelmet, megjelölve, hogy a másodfokú bíróság a végzés kifogásolt rendelkezését mennyiben és milyen okból változtassa meg vagy helyezze hatályon kívül.
A felperes a hiánypótlási felhívásra előterjesztett beadványában a felülbírálati jogkört a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) pontjában megjelölve kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított ténytől eltérő jogi következtetést vonjon le, illetve a megállapított tényeket másként minősítse, azonban határozott és egyértelmű fellebbezési kérelmet továbbra sem terjesztett elő.
A másodfokon eljáró Sz.-i Törvényszék a fellebbezést visszautasította. Határozatának indokolásában rámutatott, a fellebbezés továbbra sem felel meg a Pp. 371. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel nem tartalmaz határozott kérelmet arra, hogy az elsőfokú bíróság végzésének kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben változtassa meg vagy helyezze hatályon kívül. Kiemelte, a felperes több kereseti kérelmének jogi magyarázatát adta fellebbezésében, de határozottan nem fogalmazta meg azt, hogy a másodfokú bíróságtól milyen határozat meghozatalát kéri. Azzal pedig, hogy úgy fogalmazott, „ha a munkaviszony létrejöttét az alperes elismeri, és polgári peres úton kívánja ebben az esetben érvényesíteni a követelését a felperes, mert ebben az esetben nem a munkaviszony létrejötte a per tárgya, hanem a létrejött munkaviszonyból keletkezett pénzkövetelés érvényesítése”, valójában igényérvényesítését feltételhez kötötte.
E körülmények miatt – álláspontja szerint – a fellebbezés másodfokú elbírálásra alkalmatlan.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával „az Sz.-i Járásbíróság mint polgári bíróság hatáskörének” megállapítását kérte. A másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 383. § (2) bekezdésében jelölte meg. Előadta, csak akkor kívánja munkaügyi bíróság előtt érvényesíteni a kereseti követelését, ha a polgári bíróság a polgári peres eljárás során azt állapítja meg, hogy a felek közt a munkajogi jogviszony létrejötte nem bizonyítható.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes fellebbezése a Pp. 371. § (1) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg. A Pp. – a korábban hatályos 1952. évi Pp.-hez képest – a professzionális pervitel szabályaihoz igazodó, szigorúbb követelményeket támaszt a bírósághoz benyújtott beadványokkal szemben. Különösen igaz ez a jogi képviselő által szerkesztett beadványokra. Helytállóan mutatott rá az Sz.-i Törvényszék végzésében, a felperes fellebbezése nem tartalmaz – még a hiánypótlásokban tett kiegészítésekkel sem – határozott fellebbezési kérelmet az Sz.-i Járásbíróság elsőfokú végzésével szemben, és tartalmát tekintve is ellentmondásos. Önmagában a felülbírálati jogkör megjelölése, illetve annak beidézése, vagyis hogy a másodfokú bíróság eltérő jogi következtetést vonjon le az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből, nem pótolja a határozott fellebbezési petitumot, amely jelen esetben hiányzik. Megjegyzi az ítélőtábla, az 1952. évi Pp. 235. § (1) bekezdése etekintetben azonos követelményeket írt elő.
A felperes a törvényszék végzése elleni fellebbezésében sem adott elő olyan körülményt, amely alapot adna a fellebbezéssel támadott másodfokú határozatának megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére, ezért az ítélőtábla a törvényszék végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pkf.I.20.168/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás