2020. évi LXXXVIII. törvény indokolás
2020. évi LXXXVIII. törvény indokolás
a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény módosításáról szóló
2020. évi LXXXVIII. törvényhez
2020. évi LXXXVIII. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A törvényjavaslat a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Jtv.) módosítását tartalmazza.
Az Országgyűlés 2009. november 9-én fogadta el a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényt. Azóta eltelt 10 évben a jelnyelvi törvénynek köszönhetően több eredményt is sikerült elérni, a jelnyelvhasználó siketek, nagyothallók és siketvakok önálló életvitelének minősége fejlődött. Ugyanakkor a 10 év tapasztalatai alapján szükséges további módosításokat eszközölni, különös tekintettel a hallássérült, jelnyelvhasználó gyermekek oktatásának minél magasabb színvonalon történő biztosítására. További fontos terület a foglalkoztatás, itt is további lehetőséget kívánunk biztosítani az érintett feleknek az akadálymentes kommunikációhoz való hozzáféréshez.
A Jtv. elfogadása óta minden feltétel megteremtődött ahhoz, hogy ne csak szimbolikusan legyen elismert nyelv a magyar jelnyelv, hanem államilag is elismert nyelvvizsgát lehessen tenni.
Az indokolás szövege a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (1) bekezdésére figyelemmel a Jat. 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A Jtv. rendelkezik a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásról és a jelnyelvi tolmácsszolgálatokról, de az értelmező rendelkezések között nem határozta meg ezek tartalmát. A szabályozás ezt a hiányt pótolja, a fogalmakat egyidejűleg kiegészítve az anyanyelvi jelnyelv használó és a siket jelnyelvi tolmács kifejezések értelmezésével.
2. §
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény a 2. cikkében rögzíti, hogy „A „nyelv” magába foglalja a beszélt nyelvet, a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit”. Magyarország Alaptörvénye is megerősíti a jelnyelv szerepét, amikor kimondja, hogy „Magyarország védi a magyar jelnyelvet, mint a magyar kultúra részét.”
A magyar jelnyelv a hallássérült személyek által használt, vizuális nyelvi jelekből álló, saját nyelvtani rendszerrel és szabályokkal rendelkező, Magyarországon kialakult önálló, természetes nyelv. Nem a beszélt magyar nyelvből származik, nem is arra épül, hanem attól teljesen elkülönülő, önálló, spontán kialakult nyelvtani rendszerrel és jelkészlettel rendelkezik. E felismerésen alapul a Jtv. a 3. §-ban a magyar jelnyelvet használó személyek közösségének nyelvi kisebbségként és a jelnyelv önálló, természetes nyelvként való elismerése, amely – több más európai országhoz hasonlóan – a nyelvészeti szempontok mellett jogilag is a beszélt nyelv szintjére emeli a jelnyelvet” A hatályos jogi szabályozás azonban ezzel a 2009-ben rögzített törvényi megállapítással máig nincs összhangban, így például magyar jelnyelvből államilag elismert nyelvvizsgát még nem lehet tenni, annak ellenére, hogy a hangzó magyar nyelv és a magyar jelnyelv két különböző, önálló, természetes nyelvnek tekintendő, és a vizsgáztatás gyakorlata, összhangban a KER rendszerrel, több mint egy évtizede megfelel a nemzetközi előírásoknak. A módosítás ezt a hiányt kívánja feloldani annak törvényi rögzítésével, hogy a magyar jelnyelvből tett, államilag elismert nyelvvizsga a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgának felel meg. Magyarország élen jár a jelnyelvi nyelvvizsgáztatás rendszerének kidolgozása és alkalmazása terén. A hazai jelnyelvi vizsgáztatás Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) által 12 éve kidolgozott és működtetett, a KER szintekhez igazodó komplex, írásbeli és szóbeli vizsgarészből álló vizsgarendszer. A két vizsgarész együtt érvényes, és külön-külön 60% teljesítése szükséges a tanúsítvány kiállításához. Az Európai Unióban már működik egy munkacsoportot, amely a nemzeti jelnyelveknek a KER szintekkel történő összehangolását végzi. Ennek tagja a SINOSZ is, évtizedes oktatási, vizsgáztatási és tananyagfejlesztési tapasztalataival segítve a munkát. Hamarosan várható a jelnyelvi nyelvvizsgák európai-szintű állami elismerése. Példaértékű lenne, ha a jelnyelvi kultúra támogatása terén eddig kivívott úttörő szerepünket megőrizve, hazánk elsőként ismerné el a jelnyelvi nyelvvizsgát idegennyelvtudást igazoló állami nyelvvizsgaként.
3. §
Fogalmi pontosítást tartalmaz a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően.
4. §
Az oktatás biztonságának megteremtése érdekében a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékéhez hasonlóan kerül sor a Jelnyelvoktatói Névjegyzék felállítására, amely a jövőben a jelnyelv oktatásához megfelelő képesítéssel rendelkező személyeket tartja nyilván. A szabályozás meghatározza a tevékenység folytatásának feltételeit, a nyilvántartott adatokat, azok kezelését, illetve az ellenőrzés rendjét. A Jelnyelvoktatói Névjegyzék a meghatározott adattartalom vonatkozásában közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
5. §
A Jtv. 10. § (3) bekezdése rendelkezik a közszolgáltatás keretében igénybe vett jelnyelvi tolmácsszolgáltatás speciális finanszírozásáról. A módosítással a térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatás az igénybevételre és finanszírozásra vonatkozó, a Jtv. 10. § (1) bekezdésében rögzített általános szabályok szerint válik elszámolhatóvá, amely a tolmácsolási szolgáltatásra jogosult betegek és a szolgáltatást nyújtó jelnyelvi tolmácsok érdekeit egyaránt szolgálja.
6. §
A hatályos törvény alapján a magyar jelnyelv oktatását kizárólag jelnyelv szakos pedagógus végezheti. Ugyanakkor jelenleg nincs Magyarországon jelnyelv szakon végzett pedagógus, és sajnálatosan még a jelnyelv szak kidolgozása sem indult el, így várhatóan évekig nem lesz még olyan végzettséggel rendelkező személy, aki a törvény alapján jelnyelvet oktathatna. Mindez olyan helyzetet eredményez, hogy a siket gyermekeket nevelő köznevelési és szakképző intézményekben nem az anyanyelvi jelelők oktatják jelnyelvre a siket gyermekeket, annak ellenére sem, hogy pedagógus diplomával is rendelkeznek. A speciális kommunikációs rendszerek esetében hallássérültek gyógypedagógiája szakos személyek részére engedi a törvény az oktatást, de a speciális kommunikációs rendszerek között magyar jelnyelv nem szerepel, így gyógypedagógusok nem is tudják tanítani. A fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény alapján, a fogyatékos emberek oktatáshoz való jogával kapcsolatban a tagállamok kötelezettsége a jelnyelv elsajátításának elősegítése, a hallássérült közösség nyelvi identitásának támogatása. E jogok érvényesülésének biztosítása érdekében a részes államoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket, hogy olyan tanárokat − közöttük fogyatékossággal élő tanárokat − alkalmazzanak, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek többek között a jelnyelv oktatására, valamint hogy az oktatás bármely szintjén tevékenykedő szakértőket és személyzetet képezzenek. Az ilyen képzések magukban foglalják a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság fejlesztését, valamint − a fogyatékossággal élő személyeket segítő − megfelelő alternatív és augmentatív módok, kommunikációs eszközök és formák, oktatási technikák és tananyagok használatát. A szabályozás célja, hogy – alkalmazkodva a realitásokhoz – a magyar jelnyelvet a siket gyermekek lehetőség szerint azoknak az anyanyelvi jelnyelvhasználó személyeknek a közreműködésével sajátíthassák el, akik rendelkeznek a felsorolt végzettségekkel.
7. §
Technikai jellegű rendelkezés.
8. §
Hatályba léptető rendelkezés.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás