BK ÍH 2020/97.
BK ÍH 2020/97.
2020.12.01.
A jogtalan támadás befejezése után a támadóval szemben megtorlásként alkalmazott erőszak jogos védelemként nem értékelhető [Btk.22. § (1) bekezdés; 4/2013.BJE].
A megyei főügyészség a büntetőeljárást ifj. Sz. Zs. -vel szemben jogos védelem mint büntethetőséget kizáró ok, id. Sz. Zs.-vel szemben bizonyítottság hiánya miatt megszüntette. B. Zs., a sértett jogutódja, pótmagánvádlóként, jogi képviselője útján előterjesztett vádindítványában ifj. Sz. Zs. I. r és id. Sz. Zs. II. r vádlottakat a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés II. fordulata szerint minősülő, társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértés bűntettével vádolta.
A törvényszék ítéletében ifj. Sz. Zs. I. r. és id. Sz. Zs. II. r. vádlottak bűnösségét megállapította a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés II. fordulata szerint minősülő, társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében, amiért őket 2-2 év börtön fokozatú – végrehajtásában 5-5 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztés-büntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Id. Sz. Zs. II. r. vádlott ifj. Sz. Zs. I. r. vádlott édesapja. A néhai sértett R. L., az I. r. vádlott édesanyjának R. V.-nek a testvére, és a pótmagánvádló B. Zs. volt férje.
2018. április 24. napján délután a II. r. vádlott és a felesége, a sértett lakásán voltak, ahol a sértett és R. V. összevesztek, melynek hevében a sértett pofon vágta a húgát, és a II. r. vádlottal együtt elzavarta őket.
A II. r. vádlott ezután felhívta telefonon az I. r. vádlottat és elmesélte neki, hogy a sértett bántalmazta az édesanyját, amin az I. r. vádlott dühbe gurult. Ezután két barátjával odament a sértett lakásának lépcsőházához, trágárul szidalmazta és fenyegette a sértettet, aki nem reagált, ezért az I. r. vádlott rugdosni kezdte a lépcsőház ajtaját és csak az édesanyja könyörgésére hagyta azt abba, ami után együtt haza indultak.
A feldúlt sértett 18 óra 40 perc körüli időben egy pillangókést vett magához, majd gyalogosan a vádlottak lakásának a lépcsőházához ment. A ház előtt, a padkával szegélyezett, betonozott parkolóban volt az I.-II. r. vádlott, továbbá R. V., valamint az I. r. vádlott féltestvére és annak barátnője, a II. r. vádlott két barátja, illetve K. G., aki B. Zs. kérésére a sértettet kísérte a helyszínre, hogy vigyázzon rá.
A vádlottak és társaságuk, valamint a sértett kölcsönösen és hangosan szidalmazták egymást, közben a sértett a nála lévő kinyitott pillangókéssel egyhelyben állva, derékmagasságban maga előtt tartva az eszközt, kaszáló mozdulatokat tett az ugrálva hátráló I. r. vádlott előtt, amit az édesanyja meglátott, ezért a fia és a testvére közé ugrott, rákiabálva a sértettre, hogy „Le akarod szúrni?”. A sértett ezután őt is megfenyegette a késsel, a levegőben egy hadonászó mozdulatot tett felé, és egy pofont adott neki, amitől R. V. megtántorodott.
A sértett a II. r. vádlottnak is adott egy pofont, ugyanis ő el akarta venni tőle a kést, amitől leesett a II. r. vádlott szemüvege. Közben az I. r. vádlottat R. V. és a féltestvére próbálták lefogni, mert a sértettre akart támadni, akinél ekkor már nem volt kés és felhagyott a támadással is, sőt többen körbevették. Ennek ellenére az I. r. vádlott kitépte magát R. V. és a féltestvére fogásból, odalépve a sértetthez, legalább közepes erővel, ököllel az arcán megütötte, majd a II. r. vádlott is ütést mért a sértettre, amiktől a túlsúlyos sértett hanyatt vágódott, és nagy koppanással beütötte a fejét a betonpadkába.
A sértett a fejének beütése miatt néhány pillanatra elveszítette az eszméletét. Miután magához tért, barátja, K. G. felsegítette a földről, majd a kiérkező mentőbe kísérte, ahonnan a kórházba szállították, ahol 2018. május 3. napján 16:20 órakor elhalálozott.
A sértett a koponyaboltozat és a koponyaalap törését szenvedte el, kiterjedt agyzúzódással. Halála tüdőverőér rögös elzáródása következtében állt be, mely a megelőző koponyasérülés, koponyatörés, agyzúzódás talaján alakult ki. A koponyasérülés jellegzetesen indirekt erőbehatás; hanyatt esés, környezeti tárgyhoz való ütődés következtében jött létre. A koponyasérülés és a bekövetkező halál között közvetett okozati összefüggés állapítható meg. A sértett jelentős túlsúlya mellett cukorbetegség, szívnagyobbodás, a szív izomzat elfajulása betegségekben szenvedett, melyek részoki szereppel bírtak a halál kialakulásában.
A koponyasérülés bekövetkeztéhez az átlagosnál kisebb erőbehatás is elegendő volt, figyelembe véve a koponyacsontok átlagostól eltérő, igen vékony voltát.
Az ítélet ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője mindkét vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést.
A vádlottak, valamint védőik az ítélet minden megállapítása és rendelkezése ellen, bűncselekmény hiánya (jogos védelem) okán történő felmentésért éltek jogorvoslattal.
Az I. r. vádlott védője fellebbezése indokolásában rámutatott, hogy a feltárt bizonyítékok alapján nem lehet megállapítani, miszerint a sértett kezéből kikerült volna a kés, csupán annyi látszik a kikockázott videofelvételen, hogy a sértett egyik kezéből a másikba áttesz valamit. Ezért az sem mondható, hogy a vádlottak irányában tanúsított támadó magatartás megszakadt volna. A kést a sértett mellett a földön találták meg, miután elesett. Ebből csakis az a következtetés vonható le, miszerint az élet kioltására is alkalmas eszközt mindvégig a kezében tartotta, majd miután az I. és II. r. vádlottak megütötték, esés közben a kés kiesett a kezéből. A jogos védelmi helyzet megállapítható, ami miatt az I. r. vádlott felmentésének van helye.
A II. r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy a jogos védelmi helyzet nemcsak az I. r. vádlott, hanem a II. r. vádlott vonatkozásában is fennállt, és aggálytalanul nem állapítható meg, miszerint a II. r. vádlottnak a cselekménye összefüggésbe hozható a sértett elesésével, illetve halálával.
A pótmagánvádló jogi képviselője viszonválaszában leszögezte, hogy a védelem helytelenül hivatkozik jogos védelmi helyzet minőségi túllépésének hiányára, ugyanis jelen esetben időbeli túllépésről van szó. Nem releváns, hogy jogos vagy jogtalan felindulás motiválja az időbeli túllépést, mert ennek a bűnösség szempontjából hatása nincsen. Ha a jogos védelmi helyzet megszűnt, akkor nincsen büntethetőséget kizáró ok.
A másodfokú bíróság a Be. 590. § (1) és (2) bekezdéséből következően az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során azt állapította meg, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást törvényesen folytatta le, betartotta a Be. CV. Fejezetében a pótmagánvádas eljárásra vonatkozó speciális perrendi szabályokat is, az ítélőtábla nem észlelt olyan eljárásjogi szabálysértést, mely az ítélet felülbírálatának gátját jelentette volna.
A törvényszék az ítéletében aprólékosan elemezte az ún. vádlotti, illetve sértetti körhöz tartozó tanúk, továbbá a kívülálló észlelők vallomásait. Kimerítő indokát adta annak, hogy a vádlottak tagadásával szemben miért fogadta el – elsődlegesen a megtekintett, egyik tanú által készített videófelvétel alapján – azt, miszerint a terheltek a sértett részéről indított támadó magatartás befejezése után mindketten megütötték a sértettet, akinél ekkor már nem volt kés, majd az ütések következtében elesett és a fejét a talajba beütve olyan koponyasérülést szenvedett, amely később a halálához vezetett.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fentiekben összefoglalt lényegi bizonyítékok mérlegelése okszerű és logikus, a tényállás ennek nyomán teljeskörűen megalapozott.
A megalapozott tényállásból helyesen vont le következtetést a törvényszék a vádlottak bűnösségére és helyes az általuk elkövetett bűncselekmény minősítése is.
A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a vádlottak nem voltak jogos védelmi helyzetben, amikor egymással akarategységben, mindketten tettleg bántalmazták a sértettet, de abban nem foglalt állást, hogy egyáltalán fennállt-e jogos védelmi helyzet. E vonatkozásban a jogi indokolást a másodfokú bíróság az alábbiak szerint helyesbítette.
A jogos védelmi helyzet megállapíthatóságához a Btk. 22. § (1) bekezdése szerint az alábbi kritériumoknak kell fennállni a bírói gyakorlatra irányadó 4/2013. BJE határozat alapján: A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie.
A támadásnak „intézettnek”, vagy „közvetlenül fenyegetőnek” kell lennie. Intézett a támadás akkor, ha az elkövető valamely, a Különös Részben büntetni rendelt bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását megkezdte. Közvetlenül fenyegető a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétől azonnal, vagy igen rövid időn belül reálisan tartani lehet.
Az irányadó tényállás szerint a sértett a lakásán megalázta, bántalmazta a testvérét, illetve a II. r. vádlottat, őket onnan kidobta. Az I. r. vádlott a ház előtt kiabálva kérte számon a sértetten a családját ért inzultálást, majd – a maguk részéről a konfliktust befejezettnek tekintve – hazament. A sértett annak ellenére indult a vádlottak után, hogy a felesége és a barátja is vissza akarták tartani.
A haragos, magából kivetkőző, a két vádlottnál és lánytestvérénél nagyobb termetű – ekként félelmet keltő – sértett részéről közvetlen, jogtalan, életet és testi épséget komolyan veszélyeztetető támadás történt a vádlottak, illetve a húga irányába, amikor 25 cm hosszú késsel a kezében megöléssel fenyegette őket, feléjük közelített, majd a fiát védő R. V.-t és a II. r. vádlottat egymás után megütötte.
A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott személy okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. A jogos védelem időbeli túllépése esetében viszont már megszűnik a jogos védelmi helyzet, így az nem is képezhet büntethetőséget kizáró okot. A jogos védelmi helyzet időbeli túllépése esetén nincs jelentősége annak, hogy mennyi ideje szűnt meg ez a helyzet. A lényeg, hogy abban az időpillanatban fennállt-e vagy sem. Márpedig a vádlottak cselekményének elkövetésekor jogos védelmi helyzet már biztosan nem állt fenn.
A jogtalan sértetti támadás véget ért, amikor R. V. és – a kést elvenni szándékozó – II. r. vádlott megpofozása után a sértettnek nekiugrani készülő I. r. vádlottat hozzátartozói eltávolították a sértett közeléből, aki hátrálni kezdett és ekkor már nem volt a kezében kés.
Az I. r. vádlott – immár a jogtalanság talaján, megtorlási céllal – támadott vissza, amikor a sértettet egy alkalommal megütötte. A II. r. vádlott csatlakozva a fia erőszakos magatartásához, vele akarategységben, váratlanul ugyancsak megütötte a sértettet, ezzel előidézve az elesését. A terheltek ezért már nem voltak jogos védelmi helyzetben, amikor R. L. sérelmére a vádban foglalt cselekményt megvalósították. A büntethetőséget kizáró ok miatti felmentésre irányuló fellebbezés ekként nem foghatott helyt.
A testi sértést a vádlottak egyenes szándékkal valósították meg, a halálos eredmény tekintetében a gondatlanság enyhébb foka, a hanyagság (negligencia) terheli őket, ahogyan az elsőfokú bíróság ezt helyesen indokolta.
Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket nagyrészt feltárta, és a törvényi minimumban megállapított mértékű szabadságvesztés, továbbá a végrehajtás felfüggesztésének a maximumban meghatározott próbaideje kifejezik a vádlottak terhére rótt bűncselekmény magas tárgyi súlyát, de a Btk. 79. §-ában foglalt büntetési célok elérésére is alkalmasak. A joghátrányok súlyosítására, de mérséklésére sem talált törvényes indokot a másodfokú bíróság.
Az ítélőtábla a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. § (1) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bf.II.44/2020/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás