BK ÍH 2020/98.
BK ÍH 2020/98.
2020.12.01.
Az elkövetés eszközének elkobzása esetén nincs helye a lefoglalás megszüntetéséről szóló rendelkezésnek [Btk. 72. § (1) bekezdés a) pont; Be. 320. §].
A törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat]. Ezért 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bűnjelként kezelt kés lefoglalását megszüntette és a dolgot elkobozta.
Az ítélet ellen védelmi fellebbezések bejelentésére került sor. A vádlott a bűnösség megállapítása miatt felmentés érdekében, a védő a tényállás téves megállapítására hivatkozva a cselekmény enyhébb minősítése és a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot.
Az ügyészség nem élt perorvoslattal.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú bíróság a védelmi perorvoslatokat a Be. 598. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
A vádlott és a védő fellebbezése nem alapos.
A másodfokú bíróság – tekintettel a védelmi fellebbezés okára és irányára – a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen felülbírálta. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. § (1) bekezdés a)-f) pont], sem olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. § (1), (2) bekezdés a)-e) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezve.
A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 591. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
Az eltérő tényállás megállapítására irányuló védelmi fellebbezés lényegében a bizonyítékok okszerű értékelésén keresztül támadta a megalapozott tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség elve folytán eredményre nem vezethetett.
Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket feltárta és a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos büntetést szabott ki, mely kifejezi az egyéniesítés követelményeit is. Eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, főként a próbaidő alatti elkövetésre tekintettel, ezért lényeges enyhítésre nem kerülhetett sor, így a védelmi fellebbezés e körben sem volt alapos.
Az elkövetéshez használt és a vádlott tulajdonát képező kés elkobzása szintén törvényes, azonban ezen intézkedés alkalmazásakor nincs helye a lefoglalás megszüntetésének, figyelemmel arra, hogy az intézkedés anyagi jogi jellegű és a lefoglalás megszüntetéséhez más törvényi következmények fűződnek (többek között kiadás, állam tulajdonába adás, megsemmisítés). Az anyagi jogi intézkedésnél ezért a lefoglalás megszüntetésének nincs helye, így az erre vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.420/2020/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás