BÜ BH 2021/1
BÜ BH 2021/1
2021.01.01.
I. A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása. Ilyen erőszaknak tehát nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Következésképpen az ilyen erőszak megállapítására csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye. Ugyanakkor nem elvárt a végsőkig való védekezés (ellenállás). Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 459. § (1) bek. 4. pont].
II. A Be. 43. § (2) bekezdése alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.
Az ellentét fakadhat a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés stb.), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, de származhat adott eljáráson kívüli egyéb okból; ezt az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni.
Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valójában ilyen érdekellentét áll fenn. Nincs szó azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, s vallomása nem volt ellentétes a terhelttársával, akkor érdekellentét sem áll fenn [Be. 43. § (2) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2018. december 18. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont], ezért a II. r. terheltet 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és a II. r. terhelt annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. július 25. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az irányadó tényállás – az eldöntendő kérdés és az érintett terhelt magatartására vonatkozó – lényeges része a következő.
Az I. r. és a II. r. terhelt 2016. június 4-én az esti órákban felfigyelt a pályaudvar előtti padon fekvő, 1997. október 4-én született, 19 éves sértettre. Odamentek hozzá, a sértett bizalmába férkőztek, majd ingyen szállást ajánlottak neki éjszakára, amit a sértett elfogadott, mert akkor már több mint egy napja nem aludt. A sértettet egy társasház garázsszintjén lévő kazánházba kísérték, amelynek ajtaját az I. r. terhelt kulccsal bezárta, a kulcsot kivette a zárból és eltette. Az I. r. terhelt a sértettet ismeretlen összetételű, rózsaszínű alkoholos itallal kínálgatta annak ellenére, hogy ő azt többször is visszautasította, majd többszöri felszólításának eleget téve megitta, amelytől rövid időn belül szédülni kezdett és mozgása lelassult. Az I. r. terhelt felszólította a II. r. terheltet, hogy a sértett fehérneműjét vegye le, aki azt annak határozott tiltakozása ellenére lerángatta. Ezt követően az I. r. terhelt – továbbra is a sértett tiltakozása ellenére – trikóját és melltartóját is lehúzta. Az I. r. terhelt biztatására a II. r. terhelt elkezdte a sértett száját, nyakát, csípőjét puszilgatni, szétfeszítette a sértett összeszorított lábait. A sértett félt, további erőszaktól tartott arra az esetre, ha nem tesz eleget a terheltek kéréseinek. Ezt követően – egyebek mellett – az I. r. terhelt nemi szervét erőteljes mozdulattal a sértett szájába nyomta annak ellenére, hogy a sértett öklendezni és fulladozni kezdett, tiltakozásul pedig a fogával próbált fájdalmat okozni. Ekkor az I. r. terhelt két kézzel megragadta a sértettet, magához rántotta, és határozott mozdulattal nemi szervével behatolt a sértett nemi szervébe. A sértett felkiáltott és sírni kezdett a fájdalomtól, kérte az I. r. terheltet, hogy hagyja abba. A sértett továbbra is sírt a fájdalomtól, mire a II. r. terhelt befogta a száját, hogy a lakók nehogy meghallják a sírást.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára és a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, másodlagosan a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a bűncselekmény minősítésének megváltoztatása, ezzel összefüggésben a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
[5] Indokai szerint az eljárt bíróság a II. r. terhelt cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével, tévesen minősítette szexuális erőszak bűntettének, a cselekmény szexuális kényszerítés bűntettének minősülhet. A védő álláspontja szerint a sértett nem fejtett ki komoly ellenállást, helyzete pedig nem volt reménytelen, mindezek hiányában a cselekmény a szexuális erőszak megvalósulása szempontjából nem tényállásszerű. A sértettnek a védő szerint tudnia kellett, hogy akár a folyosón, akár a kazánházban sikítása, segítségkérése esetén azt valaki biztos észlelni, hallani fogja és segítségére siet. Kifejtette, hogy a sértettnek volt lehetősége segítséget kérni, de ezt nem tette meg, őt a terheltek semmilyen módon nem fenyegették meg. A II. r. terhelt fizikuma sem tér el jelentősen a sértettétől, ezért nem lehet azt megállapítani, hogy a cselekmény során a sértett komoly ellenállást fejtett volna ki, valamint esetleges ellenállása esetén azt a II. r. terheltnek észlelnie kellett volna. Ilyen körülmények között a sértett valódi akaratát a II. r. terheltnek nem kellett egyértelműen felismernie, esetleges tiltakozását sem kellett feltétlen észlelnie. Ezért a II. r. terhelt által alkalmazott kisebb mérvű fizikai ráhatás nem valósíthat meg tényállásszerű erőszakot.
Az indítvány hivatkozott a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés körében arra, hogy az elsőfokú eljárás során két olyan tárgyalás megtartására került sor (2017. november 29-én és 2018. november 21-én), ahol ugyanaz a védő látta el mindkét terhelt védelmét. Az I. r. terhelt meghatalmazott védője látta el helyettesítésre vonatkozó meghatalmazás alapján a II. r. terhelt védelmét is, és fordítva; álláspontja szerint azonban a terheltek között a korábbi érdekellentétre tekintettel ugyanazon védő nem járhatott volna el. Kifejtette, hogy ez annak ellenére megállapítható, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a II. r. terhelt akkori védője akként nyilatkozott, hogy a terheltek között nincs érdekellentét. Mindezek okán a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok megvalósult.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Az eljárási szabálysértés kapcsán az ügyész kifejtette, hogy az eljárt bíróság eljárásában vizsgálta az érdekellentét fenn-álltát, esetleges kizárási ok lehetőségét, azonban ilyen érdekellentét az iratok alapján nem volt megállapítható, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés nem valósult meg, az eljárt bíróság e körben kifejtett álláspontja helytálló. Az indítvány minősítés megváltoztatására vonatkozó részét illetően az ügyész kifejtette, hogy az valójában az irányadó tényállás támadását jelenti, tényállástól eltérő ténybeli alapokon nyugszik, ezért az felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében az indítványozó fenntartva azt, hogy a terhelti védekezések lényegében ellentétesek voltak, s ezért a terheltek védelmét azonos védő nem láthatta volna el tárgyalási szakban, a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta.
[8] A II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[9] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[10] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[11] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét szexuális erőszak bűntettében megállapította [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont], és törvényes a cselekmény minősítése is.
[12] A Btk. 196. § (1) bekezdése szerint szexuális kényszerítést az követ el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít.
[13] A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el; a (3) bekezdés c) pontja alapján pedig öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva többen követik el.
[14] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja szerint erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt, támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.
[15] A szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak bűncselekményének elhatárolása körében a Kúria rámutat a következőkre.
[16] A szexuális aktusra kényszerítés büntetőjogi megítélését tekintve kevesebb, mint a szexuális erőszak (bár a sértett beleegyezése nélküli, viszont nem erőszak, és nem kvalifikált élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés általi), azonban a kényszerítő magatartás célzata (szexuális cselekmény) és eredménye (a sértett nemi szabadságának, önrendelkezésének sérelme) kiemeli a puszta kényszerítés köréből.
[17] A nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a szabadság gyakorlása kölcsönösséget feltételez, megnyilvánulása nem önmagában való, hanem mással való kapcsolatba lépés iránti. Ehhez képest a nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a mással kapcsolatba lépés szabad akaratképződés, kényszermentes külső cselekvés következménye, tehát önkéntes. Ekként pedig az önkéntesség bárminemű hiánya egyben a nemi szabadság sérelmét jelenti.
[18] A szexuális kényszerítés elkövetési magatartása szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés. A kényszerítés fogalma itt felölel minden olyan magatartást, amelynek hatására a passzív alany nem önkéntes belegyezésével lesz hajlandó szexuális cselekményre. Ez lehet akaratra hajlító (de nem akaratot bénító) erőszak (vis compulsiva), valamint olyan fenyegetés, amely nem az élet vagy testi épség ellen irányul, vagy ha az ellen irányul, úgy nem közvetlen.
[19] A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szexuális erőszak elkövetési magatartása, ha a szexuális kényszerítést erőszakkal vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósítják meg. Ez esetben tehát erőszak alkalmazásával közösülésre vagy olyan súlyosan szeméremsértő cselekményre, vagy annak eltűrésére kényszerítés valósul meg, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.
[20] A kényszerítés olyan leküzdhetetlen erő, amely képtelenné teszi az akaratnak megfelelő magatartást. Ennek eszköze az erőszak és a fenyegetés. Az erőszak a kényszer testi megnyilvánulása, más szóval a fizikai kényszer. A Btk. bárminemű motivációtól, indítéktól és célzattól függetlenül büntetni rendeli az erőszak kifejtését, még a jogos vagy jogosnak vélt igény erőszakkal érvényesítése is bűncselekmény.
[21] A Btk. az erőszak fogalmát, mértékét nem (egyik bűncselekmény esetében sem) határozza meg. Az erőszak – értelemszerűen – fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent. A lenyűgöző erőszak olyan, amely általában alkalmas a fizikai ellenállás leküzdésére, viszont nem megkívánt a sértett ellenállása. Az akaratot hajlító erőszak a sértett ellenállását feltételezi. Hagyományosan az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények esetében a lenyűgöző erőszak alkalmazásáról van szó, míg a nemi szabadságot sértő bűncselekmények esetében az akaratot hajlító, tehát a sértett ellenállását feltételező erőszakról. Ennek indoka, hogy a vagyon elleni bűncselekmény esetében evidencia a sértett tulajdonban tartáshoz fűződő érdeke, ehhez képest közömbös annak vizsgálata, hogy kifejtett-e ellenállást, illetve azáltal megtartható lett volna a dolog, elegendő annak megállapítása, hogy az erőszak alkalmas lehetett az ellenállás leküzdésére.
[22] A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása. Ilyen erőszaknak tehát nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Következésképpen az ilyen erőszak megállapítására csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye. Ugyanakkor nem elvárt a végsőkig való védekezés (ellenállás). Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja (BH 2013.296.).
[23] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
– az I. r. terhelt a kazánház ajtaját kulccsal bezárta, a kulcsot kivette a zárból és eltette;
– az I. r. terhelt ismeretlen összetételű, rózsaszínű alkoholos itallal egyre határozottabb, többszöri felszólítást követően megitatta a sértettet, aki ennek következtében rövid időn belül szédülni kezdett, mozgása lelassult;
– a II. r. terhelt (az I. r. terhelt felszólítására) a sértett határozott tiltakozása ellenére lerángatta az alsóneműjét;
– a sértett további tiltakozása ellenére a II. r. terhelt elkezdte száját, nyakát, csípőjét puszilgatni, szétfeszítette a sértett összeszorított lábait.
[24] A tényállás rögzíti mindazon tényeket is, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy a sértett az I. r. és a II. r. terhelt cselekményével szemben ellenállást fejtett ki, amely komoly volt, és amely során tiltakozását nyilvánvalóan kifejezésre juttatta. Határozott tiltakozása ellenére rángatta le a sértettről a II. r. terhelt az alsóneműjét, feszítette szét lábait. Mindezekből egyértelműen megállapítható, hogy a II. r. terhelt erőszakkal kényszerítette a sértettet fajtalanságra.
[25] A sértett életkorából, kiszolgáltatott helyzetéből, itallal történ elkábításából is következően a terheltek a helyszín kiválasztásával, a körülmények megteremtésével egyértelművé tették a sértett számára, hogy akaratukat – így a II. r. terhelt fajtalanságának kikényszerítését, miként az I. r. terhelt közösülését – mindenképpen véghez viszik.
[26] A tényállásból kitűnik, hogy a kazánház bezárásával, a sértett bódításával és távozásának megakadályozásával a reményét is elzárták a sértett elől, hogy bármilyen módon segítséget kérjen és kapjon.
[27] Nyilvánvaló, hogy a sértett tiltakozását – folyamatos sírás, kitartó kérlelés, könyörgés, szemének eltakarása – egyértelműen kifejezésre juttatta: tiltakozott ruhái eltávolítása ellen, összeszorította lábait, az I. r. terhelt cselekvőségének hatására felkiáltott és sírni kezdett a fájdalomtól, egyértelműen kérte az I. r. terheltet, hogy hagyja abba, továbbra is sírt a fájdalomtól, mire a II. r. terhelt befogta a száját, nehogy a lakók meghallják a sírását.
[28] E tények alapján egyértelmű, hogy a II. r. terhelt a sértetti tiltakozást nem csupán észlelte, hanem mindent megtett annak érdekében, hogy az eredménytelen maradjon, ezáltal szándéka véghezvihető legyen. Az is kétségtelen, hogy egy idő után helyzetét reménytelennek látta.
[29] Amint azt az eljárt bíróság helyesen megállapította, nem elvárt ilyen esetben a sértett részéről a végsőkig való védekezés (ellenállás), esetleges testi sérülést eredményező, fizikai küzdelembe bocsátkozás.
[30] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva, többek által elkövetett szexuális erőszak bűntettének [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont] minősítette.
[31] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. – adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó – mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[32] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja
– részint a helyes minősítést meghatározó,
– részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[33] Jelen esetben a II. r. terhelttel szemben kiszabható büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Erre tekintettel az eljárt bíróság által alkalmazott, a középmérték tartományába eső hét év szabadságvesztés – miként a közügyektől eltiltás mellékbüntetés – nem törvénysértő.
[34] Az indítvány hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárás során két tárgyaláson a II. r. terhelt védelmét az I. r. terhelt védője látta el, azonban a terheltek közötti érdekellentét folytán erre lehetőség nem lett volna, ily módon feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósult meg.
[35] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak.
[36] Eszerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen – egyebek mellett – akkor van helye, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[37] A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg – ezáltal nem mellőzhető a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása –, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.
[38] A II. r. terhelt esetében – a Be. 44. § a) pontja alapján – a büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező volt.
[39] A Be. 43. § (2) bekezdése alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.
[40] Az ellentét fakadhat a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés stb.), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, de származhat adott eljáráson kívüli egyéb okból; ezt az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni.
Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valójában ilyen érdekellentét áll fenn. Nincs szó azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, s vallomása nem volt ellentétes a terhelttársával, akkor érdekellentét sem áll fenn.
[41] Jelen ügyben a következők állapítható meg.
A 2017. november 29. napján megtartott tárgyaláson az I. r. terhelt meghatalmazott védője látta el helyettesítésre vonatkozó meghatalmazás alapján a II. r. terhelt védelmét is; ezen a napon érdemi bizonyítás lefolytatására került sor.
A 2018. november 21. napján megtartott tárgyaláson a II. r. terhelt meghatalmazott védője helyettesítette az I. r. terhelt meghatalmazott védőjét. Ekkor a II. r. terhelt védője kifejezetten akként nyilatkozott, hogy a terheltek között nincs érdekellentét.
[42] Az iratokból kitűnően az I. r. és a II. r. terhelt – egyezően – a terhére rótt bűncselekmény elkövetését a nyomozás kezdetétől fogva tagadta. Az eljárás során tett vallomásaikat áttekintve megállapítható, hogy a bizonyítási eljárás előrehaladtával mindkét terhelt – a tagadás változatlan fenntartása mellett – egyes részletkérdéseket illetően módosította vallomását. E módosítások valójában azt jelentették, hogy a terheltek (egyező irányban) egymáshoz igazították védekezésük tartalmát; nem pedig azt, hogy a másikra nézve terhelő – védekezésével ellenkező – vallomást tettek volna.
[43] Mindezekből következően – amint az a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette – tényleges érdekellentét az eljárás során a terheltek között egyetlen alkalommal sem merült fel, így a 2017. november 29-i és a 2018. november 21-i tárgyaláson nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy a meghatalmazott védők egymás helyetteseként eljárjanak.
[44] Ily módon a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés, miként a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[45] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[46] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.404/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás