PÜ BH 2021/10
PÜ BH 2021/10
2021.01.01.
I. A birtokvédelmi per az alapesetét tekintve dologi jogi (vagyonjogi) per, és mivel a birtokjog értéke nem határozható meg, arra a felülvizsgálati eljárás során az értékhatártól függő kizárás nem alkalmazható.
II. Az a tény, hogy az első- és a másodfokú bíróság más perjogi alapon jutott el ugyanahhoz az alkalmazandó anyagi joghoz, nem zárja ki annak megállapíthatóságát, hogy a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében felülvizsgálat engedé-lyezése iránt kérelmet kell előterjeszteni [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 383. § (2) bek., 386. § (4) bek., 408. § (1)–(2) bek., 409. §.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felülvizsgálat engedélyezése szempontjából releváns tényállás szerint a felperes jogelődje mint bérbeadó és a bérlő 2002. április 17-én 30 év határozott időre szóló bérleti szerződést kötöttek a felperes jogelődje tulajdonát képező perbeli ingatlan tárgyában. A bérlő és az alperes közötti, 2010. október 1-jén kötött szerződés alapján a perbeli ingatlan birtokát és használati jogát a bérlő részlegesen átengedte az alperesnek. A bérlő 2013. február 27-én jogutód nélkül megszűnt, ezt követően az alperes a perbeli ingatlant teljes egészében birtokolta.
[2] A felperes 2014. február 4-én megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Ezt követően a felperes és az alperes tárgyaltak a perbeli ingatlan visszaadásáról, amely tárgyalások nem vezettek eredményre.
[3] A per során az alperes a perbeli ingatlant a felperes birtokába adta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az alperest mint jogcím nélküli birtokost a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:9. § (1) bekezdése alapján kérte kötelezni a tulajdonát képező perbeli ingatlan birtokába bocsátására, arra hivatkozással, hogy azt az alperes jogcím nélkül tartja birtokban.
Az első- és másodfokú bíróság döntése
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlant ingóságaitól kiürítve 15 napon belül bocsássa a felperes birtokába. Indokolása szerint az alperes jogalap nélkül volt a perbeli ingatlan birtokában, így azt a Ptk. 5:9. § (1) bekezdése alapján köteles a birtoklásra jogosult felperesnek kiadni. Az alperesnek a felperes perbeli legitimációjával kapcsolatos kifogását alaptalannak találta az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) 3. § (1) bekezdésére és 17. § (1) bekezdés e) pontjára utalással.
[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[7] Indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 41. §-a szerint alkalmazandó 1. § b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság helyesen alapította érdemi döntését a felperes által hivatkozott Ptk. 5:9. § (1) bekezdésére. A felperes perbeli legitimációjával kapcsolatban mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó döntés kapcsán a Ptké. 1. §-ának, 42. §-ának és 43. §-ának, a Ptk. 5:9. §-ának, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 193-194. §-ának, valamint a Pp. 342. § (3) bekezdésének, a felperes perbeli legitimációjára vonatkozó döntés kapcsán az Ávtv. 3. § (1) bekezdésének a megsértésére hivatkozott.
[9] Kifejtette, hogy állaspontja szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet felülvizsgálatának nincsen akadálya. Érvelése szerint ennek a pernek a tárgyára tekintettel a Pp. 408. § (1) bekezdése nem zárja ki a felülvizsgálatot. Utalt arra is, hogy bár az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntést tartalmaz, de a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti, az azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással történt döntéshozatal nem áll fenn, ugyanis – mivel a felperes az általa megjelölt jogalapot alátámasztó tényállításokat csak a másodfokú eljárásban tette meg – a jogalap érdemi elbírálása csak a másodfokú eljárásban történhetett meg.
[10] Arra az esetre, ha a Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálatnak a Pp. 408. §-a alapján nem lenne helye, a felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg kérelmet terjesztett elő a felülvizsgálat engedélyezése iránt.
[11] A jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó döntés kapcsán engedélyezést megalapozó okként a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása [Pp. 410. § (2) bekezdés a) pont] körében álláspontja szerint elvi éllel indokolt kimondani, hogy a Ptké. rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint a régi Ptk. hatálya alatt létrejött jogalap nélküli birtoklást megtestesítő jogviszonyból eredő, a dolog kiadására vonatkozó jogot nem lehet a Ptk. jogtételére hivatkozó jogalapon érvényesíteni még akkor sem, ha a dolog kiadására vonatkozó igényt érvényesítő már a Ptk. hatálya idején igényelte vagy kísérelte meg a birtokbavételt. Érvelése szerint indokolt annak megerősítése is, hogy jogalap nélküli birtoklás körében való döntés esetében különösen irányadó az, hogy a felperes által megjelölt jogalaptól eltérő jogalapon marasztalásnak nincs helye, mert annak jogkövetkezményei körében a régi Ptk. szerint a felelős őrzés, a Ptk. szerint pedig a megbízás nélküli ügyvitel szabályai alkalmazandók.
[12] A felperes perbeli legitimációjára vonatkozó döntés tárgyában engedélyezést megalapozó okként egyrészt ugyancsak a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása indokoltságára [Pp. 410. § (2) bekezdés a) pont], másrészt a felvetett jogkérdés különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére [Pp. 410. § (2) bekezdés b) pont] hivatkozott.
[13] Álláspontja szerint elvi éllel indokolt kimondani, hogy az Ávtv. 3. § (1) bekezdésében szabályozott „tulajdonosi joggyakorló” jogintézménye és a tulajdonosi jogok és kötelezettségek teljeskörűen az MNV Zrt.-re telepítése azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a rábízott vagyon körében az MNV Zrt. kizárólagosan és a saját nevében érvényesítheti a tulajdonost megillető jogokat, és saját maga saját nevében köteles teljesíteni minden, a tulajdonost terhelő kötelezettséget. Érvelése szerint ezzel ellentétes értelmezés „nagyon jelentős anyagi jogot és eljárásjogot érintő jogbizonytalanságot eredményezne”, amely esetben „értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná válik” az ítélt dolog jogintézménye.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[14] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a birtokvédelmi per az alapesetét tekintve a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja szerinti vagyonjogi, és azon belül a 21. § (2) bekezdés c) pontja szerinti dologi jogi per, és mivel a birtokjog értéke nem határozható meg (BH 2015.164., 1997.280.), a felülvizsgálat kizártsága körében nem volt alkalmazható a Pp. 408. § (1) bekezdése. Irányadók voltak azonban a Pp. 408. § (2) bekezdésének, valamint azon keresztül a felülvizsgálat engedélyezésének a szabályai a Pp. 409. §-a szerint.
[15] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással és azonos jogi indokolással hagyta helyben. Mindkét bíróság egyetértett ugyanis abban, hogy erre a perre nem a régi Ptk., hanem a Ptk 5:9. § (1) bekezdése irányadó, ennek alapján ítélték úgy, hogy a felperes erre a jogszabályhelyre alapított keresete megalapozott. Az a tény, hogy az első- és a másodfokú bíróság más perjogi alapon jutott el ugyanahhoz az alkalmazandó anyagi joghoz, nem változtat a Pp. 408. § (2) bekezdésében írt feltétel fennállásán.
[16] A Kúria utal arra, hogy a Pp. 383. § (2) bekezdésében írt „érdemben helyes” ítélet fogalma magában foglalja azt az esetkört is, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annak indokai alapján hagyja helyben. Ez esetben a helybenhagyó ítélet értelemszerűen azonos jogszabályi rendelkezésen és azonos jogi indokoláson alapul, ezért a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 386. § (4) bekezdésének második mondata alapján – csupán erre a körülményre utalással – rövidített indokolást tartalmaz. A Pp. 383. § (2) bekezdése szerinti helybenhagyó ítélet azonban akkor is megfelel az azonos jogszabályon és az azonos jogi indokoláson alapuló döntés kritériumainak, ha a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában értékeli a fél másodfokú eljárásban megtett perbeli cselekményeit, illetőleg, ha az elsőfokú bíróság általa is helyesnek tartott és a döntését megalapozó érveit további érvekkel kiegészíti.
[17] Következésképpen a Pp. 408. § (2) bekezdése és 409. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében az alperesnek a felülvizsgálat engedélyezése iránt kérelmet kellett előterjesztenie.
[18] A Kúria az alperes engedélyezés iránti kérelmét a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján vizsgálta.
[19] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp. 409. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt követelmények – az alábbiak szerint – nem teljesültek.
[20] A Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának első fordulatában szabályozott – a joggyakorlat egységének biztosításával összefüggő – engedélyezési okot a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos kérdésekről szóló 1/2017. (XI. 13.) PK véleményben (a továbbiakban: PK vélemény) foglaltak alapján értelmezve úgy foglalt állást, hogy az akkor teszi lehetővé a felülvizsgálati engedélyezését, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn.
Ha a fél erre az engedélyezési okra hivatkozik, a PK-vélemény szerint az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat.
[21] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem fenti kritériumai ellenére az alperes a kérelmében nem adta elő, hogy az általa felvetett kérdésekben a bírói gyakorlatot miért tartja bizonytalannak vagy széttartónak, továbbá érvelése alátámasztására konkrét döntéseket sem jelölt meg. Erre figyelemmel a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot nem látta engedélyezhetőnek.
[22] A PK-vélemény 2. pontja szerint a Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjának második fordulata alapján, a „joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére” figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható.
[23] Az alperes e körben sem adott elő olyan körülményt, amire figyelemmel a korábbi bírói gyakorlat ne lenne fenntartható. Erre tekintettel a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében sem találta szükségesnek a jogerős határozat felülvizsgálatát.
[24] Utal továbbá arra a Kúria, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme a tartalma („a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége”) szerint a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással előterjesztett kérelmével összefüggésben indokolást nem tartalmaz.
[24] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 411. § (1) és (2) bekezdése alapján megtagadta.
(Kúria Pfv. I. 20.624/2020/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás