BK ÍH 2021/10.
BK ÍH 2021/10.
2021.03.01.
Ha megnyílik a másodfellebbezés lehetősége, a másodfokon eljáró bíróságnak részletes kioktatást kell adnia a fellebbezési jogról és annak korlátairól. Ennek hiányában a vádlott kézbesítési íven határidőben bejelentett fellebbezése akkor sem utasítható el, ha az a fellebbezés célját nem részletezi [Be. 451. § (4) bekezdés, 615. §].
A járásbíróság 2020. július 8. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás vétsége miatt – mint visszaesőt – 10 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A vádlottat az ellene további zaklatás vétsége [Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette és garázdaság szabálysértése (Szabs. tv. 170. §) miatt 60 nap szabálysértési elzárást szabott ki vele szemben.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosításért, bűnösségének további zaklatás vétségében történő megállapítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett.
Az törvényszék a 2020. október 13. napján kihirdetett ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta:
A vádlott terhére megállapított zaklatás vétségét folytatólagosan elkövetettnek minősítette, bűnösségét kimondta további folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont], és mellőzte a zaklatás vétsége alóli felmentő, a garázdaság szabálysértését megállapító, és a szabálysértési elzárásra vonatkozó rendelkezéseket. A szabadságvesztés tartamát 1 év 2 hónapra súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú ítélet ellen a vádlott fellebbezést jelentett be kézbesítési íven, céljának és indokainak megjelölése nélkül.
A védő jogorvoslati jogával nem élt. Az ügyész a határozatot tudomásul vette.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a másodfellebbezést a Be. 621. § (2) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
Mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezés alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak, és az megnyitja-e a harmadfokú bíróság felülbírálati és döntési jogkörét.
A másodfellebbezés törvényi előfeltétele a Be. 615. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a)-c) pontja szerint a bűnösség kérdésében való eltérés az első- és másodfokú ítélet között.
Jelen ügyben a másodfellebbezésnek a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltétele teljesült, ugyanis a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét kimondta további folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségében, amely miatt emelt vád alól őt az elsőfokon eljárt járásbíróság felmentette.
A Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a b) pont szerint a kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.
A vádlott a törvényi határidőn belül előterjesztett fellebbezésében azonban nem részletezte fellebbezésének célját.
Megállapítható volt azonban, hogy a vádlottat kizárólag a másodfellebbezés benyújtására vonatkozó jogorvoslati jogosultságáról tájékoztatta a másodfokon eljárt törvényszék, anélkül, hogy kioktatta volna a fellebbezés törvényi korlátairól. A megküldött nyomtatványon „a határozat ellen fellebbezést jelentek be” szöveg állt a fogvatartásban lévő vádlott rendelkezésére a jogorvoslati jogának gyakorlásához. A vádlott ezen szövegrészt húzta alá a kézbesítési íven. Az kétségtelen, hogy a másodfokú ítélet helyesen tartalmazta a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezési jog korlátait tartalmazó jogszabályhelyeket, azonban a jogban járatlan és fogva lévő vádlottól nem várható el azok ismerete. A nem az eljárási törvénynek megfelelően benyújtott jogorvoslatot az ítélőtábla a vádlott javára értelmezve ezért joghatályosnak fogadta el, abból kiindulva, hogy az az ellentétes döntést is sérelmezi [Be. 615. § (3) bekezdés a) pont].
A harmadfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a Be. 618. § (1) és (2) bekezdése szerinti terjedelemben így felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
Ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. Nem észlelt a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt ún. abszolút eljárási szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek a 625. § (2) bekezdésének a) pontjában előírt hatályon kívül helyezését indokolná. Vizsgálta, hogy megvalósult-e bármely egyéb eljárási szabálysértés [Be. 618. § (1) bekezdés b) pont], azonban ilyet sem tapasztalt.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés útján a törvényszék által kiegészített, illetve helyesbített tényállás megalapozott. Ezért határozatát a Be. 619. § (1) bekezdésére alapította.
A másodfokon eljárt törvényszék az irányadó tényállás alapján okszerűen és indokoltan állapította meg, hogy a vádlott cselekményeivel további sértett vonatkozásában is megvalósította a zaklatás vétségét, aki joghatályos magánindítványt terjesztett elő az eljárás során.
Így az elsőfokú bíróság indokolatlanul mentette fel e körben a vádlottat.
A törvénynek megfelelően mondta ki tehát a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét további zaklatás vétségében. Helyes az a rendelkezése is, mely szerint a terhelt mindkét terhére megállapított bűncselekményt folytatólagosan követte el.
A többletbűncselekmény megállapítása folytán indokolt volt a felmentő, a garázdaság szabálysértését megállapító és a szabálysértési elzárásra vonatkozó rendelkezések mellőzése.
Az első- és másodfokon eljárt bíróságok a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi, enyhítő és súlyosító körülményeket maradéktalanul feltárták, és a törvényszék azokat megfelelően értékelte. Helyesen állapította meg, hogy a bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez az elsőfokú bíróság által kiszabottnál súlyosabb büntetés igazodik, különös figyelemmel a vádlott előéletére. A másodfokon kiszabott büntetésnél rövidebb tartamú büntetés nem szolgálná kellőképpen a büntetési célokat. A vádlott fellebbezése ezért a büntetés enyhítésére irányulóan sem vezethetett eredményre.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék másodfokú ítéletét a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.
(Debrecen Ítélőtábla Bhar.II.578/2020/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás