PÜ BH 2021/101
PÜ BH 2021/101
2021.04.01.
A gyülekezési jog a tulajdonos (birtokos) engedélyével magántulajdonban álló területen is gyakorolható, de a jog gyakorlásának korlátot szab a tulajdonosnak az Alaptörvényben védett tulajdonhoz (birtokláshoz) való joga. Ha valaki meghatározott célból a nyilvánosság számára korlátozottan nyitva álló helyiségbe más céllal bemegy és felszólítás ellenére azt nem hagyja el, birtokháborítást követ el abban az esetben is, ha ott gyülekezési jogát kívánja gyakorolni [1989. évi III. tv. (régi Gytv.) 2. § (3) bek.; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:5. § (1) bek., 5:13. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A b.-i ingatlan a felperes tulajdona, aki abban bank-fiókot működtet. 2017. február 2-án 16 óra 8 perckor 16 fő – köztük a per alperesei – az I. rendű alperes vezetésével megjelent a bankfiókban abból a célból, hogy „az első besátorozásuk” egyéves évfordulóját „megünnepeljék”. A demonstráló csoport tagjai az ügyféltérbe mentek, és azt szinte teljesen elfoglalták. Levették a kabátjaikat, amely alatt – az V. rendű alperes kivételével – valamennyien a korábbi demonstrációk során is használt sárga pólót viselték. Az I. rendű alperes felállított egy piros színű sátrat, amelyre ő és a IV. rendű alperes bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat helyezett el, valamint a sátor köré sárga szalagot ragasztottak. Az alperesek körbe állták a sátrat, majd a III. rendű alperes elővette az általa hozott tortát, meggyújtotta az azon lévő gyertyát és a tortát elosztotta a demonstrálók között. A torta elfogyasztását követően az alperesek többsége bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat vett elő.
[2] A fiókigazgató-helyettes azonnal tájékoztatta a bank biztonsági munkatársát, valamint a fiókigazgatót a demonstrálók megjelenéséről. A főigazgató-helyettes, valamint a szolgálatot teljesítő személy- és vagyonőr a felperes házirendjére hivatkozva felszólította az alpereseket a demonstráció befejezésére és a bankfiók területének az elhagyására. A vagyonőr ezt követően megpróbálta kiterelni az alpereseket a bankfiókból, de ez nem járt sikerrel, ezért a felperes munkatársa 16 óra 15 perckor értesítette a rendőrséget.
[3] A demonstráció tartama alatt az alperesek a bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat maguk elé tartották. Az I., az V., a XI. és a XIV. rendű alperesek fényképezőgéppel felvételeket készítettek egymásról, illetve a bankban tartózkodó ügyfelekről és az alkalmazottakról.
[4] 16 óra 24 perckor két rendőrjárőr érkezett a bankfiókba, akik a demonstrálókat igazoltatták. 16 óra 38 perckor a VI. és a XI. rendű alperes bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat ragasztott az ügyféltér és az ún. 24 órás zóna közötti üvegajtóra. A VI. rendű alperes az ügyféltérben lévő egyik oszlopra is plakátot, valamint sárga szalagot ragasztott. 17 óra 2 perckor a főigazgató-helyettes ismételten felszólította az alpereseket a bankfiók területének elhagyására, az alperesek ezt követően lebontották a sátrat és kivonultak a bankfiókból.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[5] A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperesek birtokháborítást követtek el. Kérte továbbá, hogy a bíróság az alpereseket tiltsa el a birtokháborító magatartástól.
[6] Keresete indokaként előadta, hogy az alperesek a magatartásukkal több ponton is megsértették a házirendet, amely a bank honlapján, valamint minden bankfiókban a kihelyezett érintőképernyős számítógépen, illetve az ügyféltérben bárki által hozzáférhető helyen közzétételre került. Utalt rá, hogy a házirend 1. pontja rögzíti, hogy az ügyfélfogadásra nyitva álló területeken kizárólag a bank által nyújtott pénzügyi és befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyintézés céljából, illetve a bank által külön eseti vagy állandó jelleggel engedélyezett célból lehet tartózkodni. A házirend 3. pontja szerint tilos minden olyan magatartás tanúsítása, amely az ügyfelek kiszolgálását, a bank működését zavarja, a munkatársak és az ügyfelek jogait és törvényes érdekeit sérti, biztonságérzetét csökkenti, vagy alkalmas arra, hogy bennük megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. A 4. pont értelmében különösen ilyen magatartásnak minősül, ha a bankfiók területén megjelenő személy fenyegetően, erőszakosan riadalmat vagy megbotránkoztatást kiváltó módon lép fel más ügyfelekkel, vagy a bank munkatársaival szemben, továbbá, ha demonstrál, hirdetményt, plakátot, transzparenst, szórólapot helyez el, vagy politikai véleményt nyilvánít, hangoskodik, vagy más módon olyan hangzavart kelt, amely az ügyfelek kiszolgálását zavarja vagy akadályozza, az ügyintézők és az ügyfelek figyelmét elvonja, ha a bank előzetes engedélye nélkül kép-, illetve hangfelvételt készít, ezen felvételek készítésére alkalmas eszközt ilyen célból használ, továbbá, ha nem ügyintézés céljából jelenik meg, vagy az ügyintézés befejezésekor az ügyfélfogadásra nyitva álló területet elfogadható indok nélkül nem hagyja el.
[7] A felperes szerint az alperesek a bankfiókban tanúsított magatartásukkal a házirend valamennyi hivatkozott pontját megszegték, ezen túlmenően szerinte az is megállapítható, hogy megsértették a békés birtokláshoz való jogát, demonstrálásukkal zavarták az alkalmazottakat és az ügyfeleket a banki ügyintézésben.
[8] Utalt arra, hogy az alpereseknek a bankfiókjaiban tanúsított tevékenysége rendszeresnek tekinthető: rendszeresen szerveznek újabb és újabb demonstrációkat.
[9] Hivatkozott arra is, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Gytv.) 2. § (3) bekezdése szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának a sérelmével.
[10] Hangsúlyozta, hogy az alperesek kívülről könnyen azonosítható egységes ruházatban, azonos szövegezésű transzparensekkel a rá és a vezérigazgatóra vonatkozó véleménynyilvánítást kifejező molinókkal szándékegységben fejtették ki a magatartásukat, cselekményeik demonstrációnak minősülnek, így a tevékenységük a régi Gytv. hatálya alá tartozik.
[11] Előadta, hogy nem járult hozzá a perbeli rendezvény megtartásához, továbbá, hogy a perbeli ingatlan a tulajdona, amelynek a területén teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg. Erre figyelemmel arra hivatkozott, hogy jogában áll kizárni a tulajdonát érintő minden jogosulatlan behatást, ennek érdekében pedig jogában áll a tulajdonát képező ingatlanban magatartási szabályokat meghatározni, a birtoklásában őt jogalap nélkül háborító személyekkel szemben fellépni.
[12] Érvelése szerint a gyülekezési jog gyakorlója csak annyiban élhet jogszerűen más alapjogok terhére alkotmányos jogaival, amennyiben az a szükségesség és az arányosság követelményének megfelel, a gyülekezési jog gyakorlásának határt szabnak a tulajdonjog védelmére és ezen belül a birtokvédelemre vonatkozó törvényi rendelkezések. Keresetében valamennyi alperes tekintetében megjelölte a birtokháborító magatartások körét.
[13] Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását.
[14] Állították, hogy a felperes nem terjesztett elő határozott kereseti kérelmet, mert nem fejtette ki pontosan, hogy mely magatartásuk birtoksértő, továbbá, hogy milyen mértékben zavarták a bankfiók működését. Azt nem vitatták, hogy a perbeli időpontban a bankfiókban megjelentek. Álláspontjuk szerint a nyitvatartási idő alatt a belépéshez nem szükséges engedély, oda bárki beléphet, aki a bank jelenlegi vagy leendő ügyfele és ezzel kapcsolatban valamilyen ügyet szeretne intézni. Állították, hogy ügyintézés végett jelentek meg, mivel a felperes és a többi bank által becsapott és kifosztott többmilliós devizahiteles társadalomnak komoly és súlyos elintézetlen ügye van a bankrendszerrel.
[15] Védekezésük szerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a két alapjog, azaz a véleménynyilvánítási szabadság és a birtokost a tulajdonjoga alapján megillető birtokvédelem ütközése esetén melyik jogot szükséges korlátozni a másik javára. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) és a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltakra.
[16] Álláspontjuk szerint magántulajdonú, a közforgalom számára nyitva álló helyen a tulajdonos beleegyezése nélkül is élhetnek a gyülekezési jogukkal, a zavarás akkor valósít meg birtokháborítást, ha az jogalap nélkül történik, ha viszont alappal kerül sor a zavarásra, ami szükséges és arányos, akkor az nem minősül birtokháborításnak.
[17] Arra az esetre, ha a bíróság helyt ad a keresetnek, kérték, hogy egyenként vizsgálja a magatartásukat. Kifogásolták, hogy a felperes házirendje számukra megismerhető, jól látható helyen nem került kifüggesztésre a bankfiókban.
[19] Kifejtették, hogy a bankfiók ügyfélterébe belépve birtokossá váltak, a birtokon belül alapvető jogaikkal éltek, és jogszerűen szereztek uralmat az ügyféltér felett.
Az első- és másodfokú ítélet
[21] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a felperes b.-i, bankfiókjában 2017. február 2-án a felperes engedélye nélkül demonstráltak, bankellenes feliratot tartalmazó transzparenst vettek elő, továbbá azzal a magatartásukkal, hogy a bankfiók területének elhagyására történő felszólítás és ezáltal a bankfiókban való tartózkodási jog megvonását követően a bankfiókban erre jogosító jogcím hiányában bennmaradtak, valamint azzal a magatartásukkal, hogy az ügyintézők figyelmét elvonták, ezáltal veszélyeztetve a banki tranzakciók végzésének biztonságát, a munkájukra vonatkozó szabályuk maradéktalan betartását és folyamatos alkalmazását, megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát, és a felperest így a birtoklásában jogalap nélkül háborították.
[22] Megállapította, hogy az I., a VI. és a XIV. rendű alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a bankfiókban 2017. február 2-án a felperes engedélye nélkül a bankfiók fizikai jellemzőinek megváltoztatásával feliratot, véleményt tartalmazó plakátot, illetve transzparenst, valamint az I. rendű alperes sátrat engedély nélkül helyezett el, megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát, és a felperest így a birtoklásában jogalap nélkül háborították.
[23] Megállapította, hogy az I., az V., a XI. és a XIV. rendű alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a fenti időpontban a felperes engedélye nélkül a demonstráció keretében képfelvételt készítettek a bankfiók területén, megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát, és a felperest így a birtoklásában jogalap nélkül háborították.
[24] Megállapította, hogy az I., a III., a IX., a XI. és a XIV. rendű alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a bankfiókban a felperes engedélye nélkül a demonstráció keretén belül olyan magatartást tanúsítottak, amely az ügyfelek kiszolgálását, illetve a rendes biztonságos banki működést zavarta, megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát, és a felperest így a birtoklásában jogalap nélkül háborították.
[25] Az elsőfokú bíróság az alpereseket a további birtokháborító magatartástól eltiltotta. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[26] Tényként állapította meg, hogy a perbeli bankfiók a közforgalom céljára nyitva áll, de az a felperes kizárólagos tulajdona, így ő jogosult használni az ingatlant az általa megjelölt célra és megilleti a birtokvédelem. Kizárólagosan jogosult eldönteni azt, hogy kit, milyen céllal és mikor enged be a tulajdonában álló ingatlanba, mint ahogy azt is jogosult eldönteni, hogy ebben az ingatlanban milyen magatartás tanúsítását várja el az ügyfelektől, illetve azoknak milyen magatartás tanúsításától kell tartózkodniuk.
[27] Szerinte az alperesek arra helytállóan hivatkoztak, hogy a véleménynyilvánítási jog Magyarország Alaptörvényében (a továbbiakban: Alaptörvény) biztosított alapjognak minősül, ugyanakkor ilyen alapjog a tulajdonjog védelme is. Álláspontja szerint a jogvita elbírálása során nem kellett a két alapjogot ütköztetnie, hanem csak a kereseti kérelemről kellett döntenie, azaz arról, hogy az alperesek a felperes által megjelölt magatartásukkal szükségtelenül zavarták-e a felperesnek a békés birtokláshoz való jogát.
[28] Az elsőfokú bíróság a bizonyítás részévé tette a felperes által a perbeli időpontban rögzített biztonsági-kamera-felvételeket, továbbá az internetre feltett videófelvételeket, valamint a felperes által csatolt fényképfelvételeket, amelyik szerinte egyértelműen bizonyították azt, hogy az alperesek a felperes bankfiókjában a perbeli időpontban milyen magatartást tanúsítottak. A bizonyítási eljárás eredményeként tényként állapította meg, hogy az alperesek mindegyike szándékegységben érkezett demonstráció céljából a perbeli bankfiókba, céljuk nem az volt, hogy ügyet intézzenek, hanem az, hogy megünnepeljék a banki sátorállítás évfordulóját és ebből az alkalomból demonstráljanak. Utalt rá, hogy az alperesek egy órát töltöttek a bankfiókban, amit többszöri felszólítás ellenére sem hagytak el. Megállapította, hogy a bankfiókban történő tartózkodásuk során hangosan beszéltek, transzparenseket tartottak maguk előtt, többen fényképfelvételeket készítettek, sátrat állítottak fel és születésnapi tortát ettek. Következtetése szerint e magatartásaikkal megzavarták a bankfiók működését, amely bankfiók kifejezetten banki ügyintézés céljából áll az ügyfelek rendelkezésére.
[29] Kiemelte, hogy a bankfiók a közforgalom számára nem korlátlanul áll rendelkezésre, a tulajdonos azt a nyitvatartási időben kizárólag a banki ügyet intéző ügyfelek számára tartja nyitva, a felperesnek tulajdonosként jogában áll, hogy a tőle származtatott tartózkodási jogot megvonja, és amennyiben erre sor kerül és a felszólított személyek nem hagyják el a bankfiók területét, úgy megszűnik a tartózkodásuk jogcíme.
[30] Szerinte az adott esetben a felperes munkatársai megalapozottan vonták meg a bankfiókban való tartózkodás jogát az alperesektől, mert az általuk tanúsított magatartásukkal a felperest zavarták a békés birtoklásban, az alperesek akkor valósítottak volna meg jogkövető magatartást, ha a felszólítást követően elhagyják a bankfiók területét. Utalt rá, hogy a birtokháborítás megítélése szempontjából irreleváns, hogy az alperesek milyen ügy miatt demonstrálnak a bankfiókban, kizárólag annak van jelentősége, hogy a felperes volt jogosult gyakorolni a birtokosi jogokat, aki a benntartózkodás jogát megvonta az alperesektől, akik ennek ellenére egy órán keresztül jogcím nélkül tartózkodtak a bankfiókban.
[31] Tényként állapította meg, hogy az alperesek a perbeli napon a birtoksértő magatartásukkal utóbb önként felhagytak, ugyanakkor azt is megállapította, hogy nem egyedi esetről volt szó, ezért kizárólag a birtoklás tényének a megállapítása nem szolgálja kellően a felperes jogvédelmét. Erre figyelemmel a birtokháborítás tényének kimondása mellett eltiltotta az alpereseket a birtokháborító magatartás ismétlésétől.
[33] Az I-VI., IX. és XI-XIII. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és az annak megállapítására irányuló kereseti kérelmeket, hogy az I-VI., a IX. és a XI-XIII. rendű alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a perbeli bankfiókban 2017. február 2-án a felperes engedélye nélkül demonstráltak, bankellenes feliratot tartalmazó transzparenst vettek elő, a bankfiók területének elhagyására történő felszólítás, és ezáltal a bankfiókban való tartózkodási jog megvonását követően a bankfiókban erre jogosító jogcím hiányában bennmaradtak, az ügyintézők figyelmét elvonták, ezáltal veszélyeztetve a banki tranzakciók végzésének biztonságát, valamint a munkájukra vonatkozó szabályok, előírások és utasítások maradéktalan betartását és folyamatos alkalmazását, megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát és a felperest így birtoklásában jogalap nélkül háborították, elutasította.
[34] Szintén elutasította az annak megállapítására irányuló kereseti kérelmet, hogy az I., az V. és a XI. rendű alperesek azzal a magatartásukkal, hogy a bankfiókban a felperes engedélye nélkül a demonstráció keretében fényképfelvételt készítettek a bankfiók területén, megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát és a felperest így a birtoklásban jogalap nélkül háborították.
[35] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alpereseket a további birtoksértő magatartásoktól eltiltó elsőfokú ítéleti rendelkezés az egyes alperesek esetében megállapított konkrét birtoksértő magatartások további tanúsításától való eltiltásra vonatkozik.
[36] A másodfokú bíróság a fentiek szerint a II., a XII. és a XIII. rendű alperes fellebbezését teljes mértékben, az I., a III-IV., az V-VI., a IX. és a XI. rendű alperes fellebbezését részben tartotta alaposnak. Utalt rá, hogy az elsőfokú ítéletnek a VII., VIII. és XIV. rendű alperesre vonatkozó rendelkezései fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek.
[37] A másodfokú bíróság szerint a jogvita elbírálása során azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által az egyes alperesek esetében megjelölt magatartások birtoksértőnek minősülnek-e, azaz a felperest a bankfiókja üzemeltetésében, a birtoklásának gyakorlásában szükségtelenül zavarták-e. Emellett figyelembe vette a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog mint alkotmányos alapjogok gyakorlására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket is, mert a lefolytatott bizonyítás alapján tényként azt állapította meg, hogy az alperesek a perbeli időpontban a felperes bankfiókjában e jogaikat kívánták gyakorolni, és mivel ezeknek az alapjogoknak a gyakorlása adott esetben a felperest a bankfiók tekintetében megillető tulajdonhoz való jog mint ugyancsak alkotmányos alapjog korlátozásával járt, nem volt mellőzhető ezeknek az alapjogoknak az ütköztetése sem.
[38] Utalva az Alkotmánybíróság 3057/2019. (III. 25.) AB határozatában foglaltakra, rögzítette, hogy a békés gyülekezéshez való jog magában foglalja a magánterületen való gyülekezés jogát is, és a gyülekezéshez való jog a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető, a magántulajdonban lévő területen tartott békés jellegű, közügyeket érintő nyilvános rendezvényeket is védelemben részesíti. Ugyanakkor utalt arra is, hogy az Alkotmánybíróság e határozata szerint a bank üzemi működése céljából a közforgalom számára megnyitásra került bankfiók esetében a tulajdonos kifejezett hozzájárulása nélkül nem tartható gyülekezés. Ehhez képest hangsúlyozta, hogy a perbeli esetre nem lehet alkalmazni a hivatkozott AB-határozatban foglaltakat. Rámutatott viszont, hogy a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 1. § (2) bekezdésében írottak és az annak kapcsán az Alkotmánybíróság által elfoglalt álláspont a bankfiókokat érintő gyűlések szervezése esetén a jövőben tartandó gyűlések esetében kötelező érvényű, a gyűlések szervezése esetén a bankfiók tulajdonosa kifejezett hozzájárulásának a beszerzése nem mellőzhető.
[39] Álláspontja szerint a perbeli esetben azonban önmagában a felperes hozzájárulásának hiánya miatt az alperesek demonstrációja nem minősül jogellenesnek még akkor sem, ha ő az alpereseket kifejezetten felszólította a gyűlés abbahagyására és az ingatlanból való távozásra. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Alaptörvény a magánterületen tartott békés véleménynyilvánítást is védelemben részesíti és a konkrét kereseti kérelem elbírálása során a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog körében tanúsított magatartások jellemzői alapján lehet állást foglalni abban, hogy az alperesek birtoksértést ténylegesen megvalósítottak-e, amiről kizárólag akkor lehet szó, ha a gyülekezés és a véleménynyilvánítás a felperest az ingatlana békés birtoklásában szükségtelenül, aránytalanul zavarja. Ebből szerinte az is következik, hogy amennyiben a békés véleménynyilvánítás és az azon belül tanúsított magatartás nem minősíthető a felperest az ingatlana birtoklásában szükségtelenül zavarónak, akkor a felperes azokat alappal nem tilthatja meg, mert ez a hivatkozott alapjog aránytalan korlátozását jelentené, és e magatartásokkal szemben a felperest birtokvédelem nem illeti meg.
[40] Következtetése szerint az alperesek a perbeli bankfiókba jogosultak voltak bemenni és ott véleménynyilvánítási jogukat gyakorolni. Úgy ítélte meg, hogy a magatartásuk közül önmagában a feliratokat tartalmazó papírlapok elővétele semmiképpen nem volt alkalmas arra, hogy a felperest a birtoklásában szükségtelenül zavarják. Rámutatott, hogy a felperes keresetében a demonstrációt is birtoksértő magatartásként jelölte meg, ugyanakkor a demonstráció egy összefoglaló megjelölés, amely a véleményt nyilvánító személyek alkotta csoportosulás résztvevői által a közös véleménynyilvánítás körében tanúsított magatartások összességét is magában foglalja, emiatt egy demonstráció tekintetében nem lehet általánosságban annak birtoksértő voltát megállapítani, kizárólag az annak során tanúsított egyes magatartások alkalmasak a birtokvédelmi szempontú vizsgálatra, és annak eredményeként a jogi jelentőségű következtetések levonására. A perbeli esetben – érvelt – az alperesek a demonstráció keretében tanúsítottak birtoksértőnek minősülő és annak nem minősülő magatartásokat is, ezért a demonstráció tekintetében a birtoksértés általánosságban való megállapítására irányuló kereseti kérelmet nem látta megalapozottnak.
[41] A másodfokú bíróság az alperesek által tanúsított egyes magatartásokat külön értékelte és vont le azokkal kapcsolatban következtetést. Nem látta megállapíthatónak annak az alperesi magatartásnak a birtoksértő voltát, hogy a felperes felszólítása ellenére a bankfiókot nem hagyták el, mivel azt megelőzően a békés véleménynyilvánítás részét képező, birtokháborítónak nem minősülő magatartást is tanúsítottak, amelynek ilyen módon való korlátozását nem látta indokoltnak.
[42] A rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték egybevetése alapján szerinte az sem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperesek a bankfiókban való tartózkodásuk ideje alatt az ügyintézők figyelmét elvonták, a banki tranzakciók végzésének a biztonságát veszélyeztették. Rámutatott: e körben a perben kihallgatott fiókvezető-helyettes tanúvallomása nem volt elegendő bizonyíték, konkrétumokra a felperes nem is hivatkozott.
[43] Szerinte az sem minősül a felperest a birtoklásában szükségtelenül zavaró magatartásnak, hogy az alperesek egy része a bankfiók területén fényképfelvételeket készített, amely magatartás ugyan nem tekinthető véleménynyilvánításnak, de a bankfiók használatát, birtoklását nem akadályozza, birtoksértést nem jelent.
[44] Okfejtése szerint az I. rendű alperesnek az a magatartása viszont, hogy a bankfiók területén sátrat állított fel, semmiképpen sem tekinthető a véleménynyilvánítási jog gyakorlásának, és emiatt nem részesíthető jogi védelemben, ezért szerinte az elsőfokú bíróság e magatartás tekintetében helytállóan állapította meg a birtoksértést. Következtetése szerint ugyancsak helyes volt a birtoksértés megállapítása az I., III-IV., IX., XI. és XIV. rendű alperes azon magatartása kapcsán, amelynek tanúsításával az ügyfelek kiszolgálását, illetve a rendes biztonságos banki működést zavarták.
[45] A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a felperes engedélye nélkül a bankfiók falára, üvegfelületeire, oszlopaira feliratok, sárga szalag kiragasztása és ezzel a bank fizikai jellemzőinek a megváltoztatása birtoksértőnek minősül. Érvelése szerint bár a véleménynyilvánítás részét képező magatartásról van szó, az szükségtelenül zavaró, amelynek a felperes által való megtiltása nem jelenti a véleménynyilvánítás aránytalan korlátozását sem, mivel a kinyilvánítani kívánt vélemény célközönséggel való közlése ugyanilyen módon a kézben tartott hasonló feliratokat tartalmazó papírlapok, transzparensek felmutatása által is megvalósul.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[47] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalára irányult.
[48] Utalt rá, hogy a másodfokú bíróság az alapjogi kérdések tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy 1. az alperesek a bankfiókban a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat gyakorolták, 2. a régi Gytv. nem tartalmazott olyan kifejezett rendelkezést, amely ezt korlátozta volna, a magánterületen tartott rendezvények is a gyülekezési jog védelmi körébe tartoznak, 3. ebből következően az alpereseknek volt jogcímük a felperes ingatlanában való tartózkodásra. Szerinte a másodfokú bíróságnak ezek a következtetései jogszabálysértők.
[49] Arra hivatkozott, hogy az Alaptörvény nem minősül jogszabálynak, a bírósági döntés jogi alapja viszont valamely jogszabály. Ebből következően azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy az Alaptörvény rendelkezése önmagában nem igazolhatja a konkrét bírói döntést, az abban foglaltak nem keletkeztetnek jogcímet.
[50] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság járt el helyesen, amikor a jogvita elbírálása során azt vizsgálta, hogy kinek van jogcíme a birtokláshoz, továbbá, hogy az érvényes jogcímmel rendelkező fél békés birtokláshoz való jogát a másik fél szükségtelenül zavarta-e. Megítélése szerint az ügyben eljárt bíróságok a birtokláshoz való jogcímét helyesen állapították meg, ezen túlmenően az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy az alperesek a birtoklás jogához jogcímmel nem rendelkeztek, az általa sérelmezett magatartásukkal őt a birtoklás jogában szükségtelenül zavarták.
[51] Állította, hogy a másodfokú bíróság összemosta a véleménynyilvánításhoz és a gyülekezéshez való jogot, és azokat nem önálló alapjogi rendelkezésként vette figyelembe. Ha a másodfokú bíróság az alapjogi szempontokat is figyelembe véve határozott volna, akkor – szerinte – figyelembe kellett volna vennie, hogy az alperesek nagy számban és szándékegységben jelentek meg a helyszínen annak a céljából, hogy ott demonstrációt tartsanak és annak keretében fejtsék ki a véleményüket. Hivatkozott a régi Gytv. 2. § (3) bekezdésében foglaltakra, amely – egyebek mellett – kimondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságainak sérelmével.
[52] Hangsúlyozta, hogy a Gytv. 1. § (2) bekezdése szerinti kifejezett tulajdonosi hozzájárulás mint a gyülekezési jog immáron kifejezett korlátja, a korábbi szabályozásból is kiolvasható volt, hiszen a gyülekezési jog gyakorlása a régi Gytv. előzőekben hivatkozott rendelkezése szerint sem járhatott mások – itt az ő – jogainak a sérelmével.
[53] Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság az egyes sérelmezett magatartásokat csak önállóan, egymástól elkülönítve vizsgálta, de nem tért ki arra, hogy azok együttes hatása nem valósít-e meg birtoksértést, és hogy az ily módon összeadódó „demonstráció” gyűjtőnévvel illetett sérelmezett magatartások őt mint az általa sem vitatottan jogszerű birtokost a birtoklás jogának gyakorlásában milyen mértékben zavarták. Szerinte a jogerős ítéletből nem állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság figyelembe vette-e: a demonstrálók annyian voltak, hogy a kis méretű bankfiók ügyfélterének szinte egészét elfoglalták és ott egészen a zárásig – majdnem egy órán keresztül – tartózkodtak. Szintén kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy ha az alperesek közül egyes alperesek tanúsítanak birtoksértő magatartást, akkor az miért nem eredményezi annak megállapítását, hogy a többiek is – velük szándékegységben – birtoksértő módon jártak el. Érvelése szerint a gyülekezési jogot gyakorló alperesek bármelyikének birtoksértő magatartása az egész gyülekezés jogszerűségére kihatott.
[54] Utalt rá: az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesek magatartásukkal az ügyintéző figyelmét elvonták, ezáltal veszélyeztetve a banki tranzakciók végzésének a biztonságát. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során jogszerűtlenül járt el, mert a felülmérlegelés tilalmába ütköző módon jutott a bizonyítékok egybevetése során az elsőfokú bíróságétól eltérő következtetésre.
[55] Az I-VI. és a IX., valamint a XI-XIII. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme – annak tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
[56] Az I-II., a VIII. és a XIII. rendű alperesek előadták, hogy köztük és a felperes között több peres eljárás is indult, amelyekben ellentétes döntések születtek; az ügyek egy részében a bíróságok a felperes keresetét alaptalannak találták, mert álláspontjuk szerint nem minősül birtokháborításnak, ha ők a bankfiókban véleménynyilvánítási jogukat gyakorolják.
[57] Állították, hogy a magatartásuk – ideértve a fényképfelvételek készítését is – nem minősül birtokháborításnak akkor sem, ha őket egyébként a bankfiók elhagyására szólítják fel. Hangsúlyozták, hogy magatartásukkal a bankfiók működését nem zavarták meg. Hivatkoztak a 3057/2019. (III. 25.) AB határozatban foglaltakra is, amely szerintük részben az ő álláspontjukat támasztja alá.
[58] Érvelésük szerint annak is joga van véleményt nyilvánítani, így van jogalapja a birtokos háborítására, aki túllép a gyülekezési szabályokon. Utaltak rá, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta „az alapjogi érintettséget”, az alapvető jogok egymás kárára történő korlátozhatóságának a lehetőségét. Szerintük a jogerős ítélet szerint tehát jogalapjuk volt arra, hogy a szükséges mértékben és az arányosság figyelembevételével zavarják a felperest. Arra hivatkoztak, hogy az Alaptörvénnyel nem lehet ellentétes sem valamely jogszabály, sem a bírói gyakorlat.
[59] Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet teljes mértékben megfelel a vonatkozó jogszabályoknak és összhangban van az Alaptörvénnyel, a nemzetközi joggyakorlattal és a kialakult hazai bírói gyakorlattal. Szerintük azt is helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem volt bizonyítható: a zavarás aránytalan volt és hogy a magatartásukkal az ügyintézők figyelmét elvonták.
[60] Kérték, hogy a Kúria kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást azzal kapcsolatban, hogy a Gytv. túlterjeszkedik az Emberi Jogok Európai Egyezménye által megfogalmazott korlátozásokon.
A Kúria döntése és jogi indokai
[61] A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
[62] A Kúria utal rá, hogy a felülvizsgálati eljárásnak már nem volt tárgya az elsőfokú ítéletnek a VII-VIII. és a XIV. rendű alpereseket érintő több rendelkezése, amelyek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek, továbbá a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet részben helybenhagyó rendelkezése.
[63] A Kúria az I-II., a VIII. és a XIII. rendű alpereseknek az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét alaptalannak találta. A régi Pp. 155/A. § (1) bekezdése szerint a bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben (a továbbiakban: Szerződés) foglaltak szerint kezdeményezheti. Az alperesek arra hivatkozással kérték az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, hogy a Gytv. 1. § (2) bekezdése a gyülekezési jognak az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt korlátozási lehetőségén túlterjeszkedik. Szerintük kérdésként merül fel, hogy a Gytv. aránytalanul korlátozza-e a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog gyakorlását magánterületen.
[64] A Kúria ezzel összefüggésben egyrészről rámutat, hogy a perbeli jogvitára nem a Gytv. az irányadó. Az ügyet részben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), részben a jogvita elbírálása szempontjából irányadó időpontban hatályos régi Gytv. szabályai szerint kellett elbírálni. Másrészről az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének az indokoltsága csak akkor merülhet fel, ha egy ügyben a jogvita elbírálásához szükséges a Szerződés vagy valamely közösségi jogi aktus értelmezése. Ilyen értelmezési kérdés az adott ügyben – figyelemmel arra is, hogy annak nincs határon átnyúló, külföldi eleme – nem merült fel. Az előzetes döntéshozatali eljárásnak pedig nem lehet tárgya a nemzeti jog értelmezése, alkalmazhatósága, vagy a nemzeti jog összeegyeztethetősége a közösségi joggal (Pfv.I.20.272/2016/5.).
[65] A Ptk. 5:5. § (1) bekezdése szerint a birtokost birtokvédelem illeti meg, ha a birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy a birtoklásában jogalap nélkül háborítják. Az 5:13. § pedig kimondja, hogy a tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg, megilleti különösen a birtoklás joga, és joga van minden jogosulatlan behatás kizárására.
[66] A birtoktól történő jogalap nélküli megfosztáson túl birtokháborításnak minősül, ha a birtokost a dolog használatában akadályozzák, zavarják, továbbá – ingatlan esetében – az is, ha az ingatlanába jogalap (engedély) hiányában bemennek, vagy ha a tulajdonos (birtokos) az ingatlanba való bejutást engedélyezte (tudomásul vette), de utóbb – az engedélyt megvonva – az ott tartózkodót felszólítja az ingatlana elhagyására és az a felszólítás ellenére nem távozik.
[67] A lakossági szolgáltatásokra is szakosodott felperes pénzintézet fiókja (bankfiók) a nagyközönség számára korlátozottan nyitva álló helyiség, amely arra szolgál, hogy az ügyfelekkel való közvetlen ügyintézést lehetővé tegye, vagy másoknak lehetőséget biztosítson egyéb banki szolgáltatások (pl. tájékoztatás) igénybevételére. A korlátozott nyilvánosság nem zárja ki, hogy – adott esetben – a bankfiókba olyan személy is bemenjen, aki nem kívánja a bank szolgáltatásait igénybe venni. Ilyen esetben azonban, ha a bank alkalmazottja, vagy más arra feljogosított személy felszólítja a távozásra és ennek ellenére bent marad, akkor is birtokháborítást követ el, ha egyébként a bank működését, a helyiség rendeltetésszerű használatát nem zavarja. Ennek az oka, hogy a felszólítás folytán – engedély hiányában – megszűnik a joga az ott-tartózkodásra.
[68] A Ptk. – az egyes szomszédjogok körében – taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben az ingatlan tulajdonosának el kell tűrnie, hogy az ingatlanára mások belépjenek, azt szükséges mértékben igénybe vegyék (szomszédos telek igénybevétele, szükséghelyzet). Minden más esetben – polgári jogi korlátozás hiányában – a tulajdonos vagy a birtokos maga dönti el, hogy a belépést kinek a számára teszi lehetővé, vagy hogy utóbb az engedélyt visszavonja-e.
[69] A Kúria utal rá, hogy a gyülekezés fogalma azt jelenti, hogy többen, egy időben, egy adott helyszínen (pl. útvonalon) abból a célból jelennek meg, hogy valamely közérdekűnek minősülő, vagy általuk annak tekintett kérdésben a puszta megjelenésükkel, vagy egyéb módon (pl. transzparens, szórólap, szónoklat) véleményt nyilvánítsanak. Az alperesek az eljárás során maguk is arra hivatkoztak, hogy a bankfiókban a gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogukat kívánták gyakorolni. Így az adott ügyben nem lehetett vitás, hogy a perbeli esetben az alperesek nem ügyintézési céllal mentek be a felperes bankfiókjába, hanem azért, hogy ott közösen véleményt nyilvánítsanak a társadalom széles körét érintő devizahitelek ügyében.
[70] Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a jogvita elbírálása során nem szükséges az Alaptörvényben biztosított alapjogok – a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog és a szintén az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jog – ütköztetése, a perbeli jogvitára a tulajdonjognak – ezen belül a birtokvédelemnek – a Ptk.-beli szabályai az irányadók.
Tényként állapította meg, hogy az alperesek a demonstráció keretében tanúsított magatartásukkal – a felperes engedélye nélkül demonstráltak: bankellenes feliratot tartalmazó transzparenst vettek elő, a bankfiók fizikai jellemzőinek megváltoztatásával a feliratot, plakátot, valamint az I. rendű alperes sátrat helyezett el és azzal, hogy felszólítás ellenére a bankfiókot nem hagyták el – megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát.
[71] A másodfokú bíróság egyes magatartások kapcsán (sátorállítás, az ügyfelek zavarása, a bank fizikai jellemzőinek a megváltoztatása) osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy azok a birtokost az ingatlan rendeltetésszerű használatban zavarták. Azonban – szemben az elsőfokú bírósággal – arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben az alperesek gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat gyakorolták, amely magába foglalja a magánterületen való gyülekezést is, mert a gyülekezéshez való jog a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető magántulajdonban lévő területen tartott békés jellegű, közügyeket érintő nyilvános rendezvényeket is védelemben részesíti. Emiatt – szerinte – az alperesek nem követtek el birtokháborítást, amikor a bankfiókba véleménynyilvánítás céljából bementek, mert arra jogosultak voltak, és e jogukat nem érintette, hogy őket felszólították a távozásra. Megítélése szerint emiatt a cselekményeik többsége nem minősült szükségtelen zavarásnak, mert az nem bizonyított, hogy akadályozták a bankfiók rendeltetésszerű működését. Okfejtése szerint az sem minősül a felperest a birtoklásában szükségtelenül zavaró magatartásnak, hogy az alperesek egy része a bankfiók területén képfelvételeket készített, amely magatartás ugyan nem tekinthető véleménynyilvánításnak, de a bankfiók használatát, birtoklását nem akadályozza, birtokháborítást nem valósít meg.
[72] Ezzel összefüggésben a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon okszerűtlen következtetést vont le, amikor megállapította, hogy az alperesek a bankfiókban tanúsított magatartásukkal nem vonták el az ügyintézők figyelmét és nem veszélyeztették a banki tranzakciók végzésének a biztonságát. Ehhez képest a Kúria rámutat, hogy a régi Pp. 270. § (2) bekezdésének a 275. § (3) bekezdésével való összevetéséből adódó helyes értelmezése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére már nincs lehetőség. A jogerős ítéletnek a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése során nyilvánvalóan okszerűtlen következtetéseket vontak le. A Kúria álláspontja szerint az adott ügyben a másodfokú bíróság részéről ez nem volt megállapítható. A másodfokú bíróság logikus és részletes indokát adta annak, hogy a szükségtelen zavarást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alperesek által tanúsított magatartások egy része okán miért nem látta megállapíthatónak.
[73] A Kúria a továbbiakban a következőkre mutat rá. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. A jogvita elbírálására irányadó időpontban hatályos régi Gytv. 2. § (3) bekezdése szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
[74] A gyülekezési jog az Alaptörvényben biztosított alapjog, ami a véleménynyilvánítás szabadságának speciális alapjogi megfogalmazása, és mint ilyen, a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formája. Mindez nem jelenti azt, hogy korlátozhatatlan alapjog lenne [30/1992. (V. 26.) AB határozat]; más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodóan a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák.
[75] A régi Gytv. ugyan a gyülekezés módjával és helyével kapcsolatban nem tartalmazott differenciált szabályozást, hanem egységesen rendezvényről rendelkezett, azonban az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a kérdéssel, és megállapította, hogy minden közterületen és a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető, magántulajdonban lévő területen tartott rendezvény a gyülekezési jog körébe tartozik [3/2013. (II. 14.) AB határozat].
[76] Az Alkotmánybíróság erre irányuló indítvány hiányában korábban abban a kérdésben nem foglalt állást, hogy a gyülekezési jog a nyilvánosság számára nyitva álló vagy korlátozottan nyitva álló magántulajdonú épületben (annak helyiségeiben), mint például egy bankfiókban, milyen módon gyakorolható. Az időközben hatályba lépett új szabályozás, a Gytv. 1. § (2) bekezdése kapcsán azonban – amely szerint közterületnek nem minősülő helyszínen csak az ingatlan tulajdonosának és használójának hozzájárulásával szervezhető gyűlés – a bírói kezdeményezésre meghozott 3057/2019. (III. 25.) AB határozatban a következőket fejtette ki. „Nóvum ugyanakkor, hogy a Gytv. 1. § (2) bekezdése a magánterületen tartandó gyülekezésekkel összhangban feltételként fogalmazza meg azt, hogy közterületnek nem minősülő helyszínen csak az ingatlan tulajdonosának és használójának hozzájárulásával szervezhető gyűlés. Az Alkotmánybíróság értékelése szerint a konkrét esetben a jogalkotó olyan megoldást keresett, amely a tulajdonhoz való jog (birtoklás) és egyúttal a magánszférához való jog védelmét is biztosítja anélkül, hogy a másik oldalon aránytalanul korlátozná a gyülekezés szabadságát. E két alapjog közül a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a jogi személy tulajdonhoz való jogának védelme bír relevanciával. [...] A vizsgált normakontroll tekintetében alkotmányosan nem vitatható az a jogalkotói cél, amely a magánterületen tartandó rendezvényt a tulajdonos, illetve a használó hozzájárulásához köti. E korlátozásra az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megfelelően egy alapjog védelmében kerül sor, így a hozzájárulás mint feltétel a gyülekezési jog szükséges – a magántulajdon védelmét szolgáló – korlátozásának tekinthető. E korlátozás egyben arányos is, hiszen nem zárja ki azt, hogy hozzájárulás esetén a magántulajdonban álló területen is tarthatók olyan gyülekezések, amelyek az Alaptörvény VIII. cikkének védelme alatt állnak. [...] Más megítélés alá eshet az, ha a magántulajdonban álló ingatlanrész szabad ég alatt található vagy fedett, amennyiben korlátlanul hozzáférhető vagy elkerített magánterület; illetve a közforgalom számára ellenőrzés, illetve korlátozás nélkül megnyitott vagy valamilyen funkcióra tekintettel működik nyitottan. Ilyennek tekinthető a konkrét ügyben a bankfiók is, amely a bank üzemi működése céljából kerül megnyitásra a közforgalom számára, ezért itt a tulajdonos kifejezett hozzájárulása nélkül nem tartható gyülekezés.”
[77] Kétségtelen, hogy az idézett AB határozat a hatályos Gytv. értelmezéséről szól, de a Kúria álláspontja szerint az abban foglaltak a régi Gytv. értelmezése során is irányadónak tekinthetők. A régi Gytv. tehát – a 2. § (3) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint – a gyülekezési jog gyakorlásának korlátot szab azzal, hogy az nem járhat mások jogainak a sérelmével. A gyülekezés joga az abban foglalt alapjogi korlátozással gyakorolható: abból nem vezethető le olyan értelmezés, amely szerint egy ingatlan tulajdonosának, vagy jogos birtokosának akarata ellenére el kell tűrnie a gyülekezési jog gyakorlásával együtt járó „szükséges” zavarást, vagy azt, hogy a gyülekezés résztvevői – korlátozva őt a birtokláshoz való jogában – felszólítás ellenére az ingatlanában maradhassanak.
[78] A gyülekezési jog tehát a tulajdonos (birtokos) engedélyével magántulajdonban álló területen (földrészleten) vagy akár zárt ingatlanban is gyakorolható, de a jog gyakorlásának korlátot szab a tulajdonosnak az Alaptörvényben szintén védett alapjoga, azaz a tulajdonhoz (birtokláshoz) való jog. Ha valaki a nyilvánosság számára meghatározott célból – korlátozottan – nyitva álló helyiségbe más céllal bemegy, és felszólítás ellenére azt nem hagyja el, akkor birtokháborítást követ el abban az esetben is, ha ott a gyülekezési jogát kívánja gyakorolni.
[79] Mindezeket egybevetve a Kúria a régi Gytv. értelmezése során nem juthatott más következtetésre, mint amit utóbb a hatályos Gytv. megerősített, hogy bár a gyülekezési jog magánterületen is gyakorolható, a rendezvény megtartása az adott ingatlan tulajdonosa döntésétől (hozzájárulásától) függ. A közforgalom számára nyitva álló magánterületen nem jogszerű a demonstráció, ha ahhoz a tulajdonos nem járult hozzá; azaz jogalap nélkülivé válik, ha a tulajdonos tiltakozik ellene.
[80] Ebből következően a Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy az alperesek a bankfiók elhagyására való felszólításig tanúsított magatartásukkal – ha az egyes magatartások egyéni értékelése alapján azt állapította meg, hogy a felperest a bankfiók használatában és annak zavartalan működésében nem zavarták – nem követtek el birtokháborítást. Ezért ebben a körben a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet megváltoztató és a keresetet elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta. A bankfiók elhagyására vonatkozó felszólításuktól kezdődően tanúsított magatartásukról viszont – a jogerős ítélettől eltérően – megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett alperesek birtokháborítást követtek el. Az előzőekben kifejtettek szerint ezt már maga a bennmaradásuk ténye megalapozta, ezért a magatartásuk egyenkénti értékelése szükségtelenné vált.
[81] A Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletnek a zavarástól való további eltiltás iránti kereseti kérelmet elutasító rendelkezését is. Utal arra, hogy az alpereseknek a bankfiókban tanúsított magatartását az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság eltérően ítélte meg. Mindazonáltal egységes bírói gyakorlat hiányában az alperesek alappal gondolhatták, hogy a gyülekezési joguknak az általuk gyakorolt módja nem ütközik jogszabályba. Olyan nyilatkozatot pedig az eljárás során nem tettek, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy a magatartásuk jogi megítélésétől függetlenül a jövőben sem kívánnak valamely bankfiókból felszólítás ellenére távozni. A Kúria ezért a felperesnek az előzőek szerint megállapított birtokháborító magatartástól való eltiltására irányuló keresetét nem találta alaposnak.
[82] A fentiek szerint a Kúria abban nem értett egyet a másodfokú bírósággal, hogy az nem minősül birtokháborításnak, ha valaki a nagyközönség számára nyitva álló helyiségből a tulajdonos vagy a birtokos felszólítása ellenére nem távozik. Ezért a jogerős ítéletet ebben a részében a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy az I-VI., IX., XI-XIII. rendű alperesek azzal, hogy 2017. február 2-án a felperes felszólítása ellenére bent maradtak a perbeli bankfiókban, birtokháborítást követtek el. A jogerős ítélet egyéb – felülvizsgálattal támadott – keresetet elutasító rendelkezéseit a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.048/2020/17.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás