PÜ BH 2021/105
PÜ BH 2021/105
2021.04.01.
I. Nem eredményezi a biztosítási szerződés megszűnését, ha annak jogosultja engedményezés folytán a biztosítottnak kárt okozó személy. Ebben az esetben ugyanis a biztosítási szolgáltatásra jogosult és a biztosítási szolgáltatásra kötelezett nem azonos.
II. A biztosítót regressz igény csak akkor illeti, ha a biztosítási összeget kifizette: a biztosított jogai a kárért felelős személlyel szemben csak a biztosítási szerződés teljesítésével, a kifizetett összeg erejéig háramlanak át a biztosítóra [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 322. §, 536. §, 558. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az M. ...-... forgalmi rendszámú L. LS típusú gépjárműnek (a továbbiakban: jármű) 2013. szeptember 6. napjától a felperesi jogelőd édesanyja, a biztosított volt a tulajdonosa. A járművet egy magyarországi gépjármű-kereskedés külföldről hozta be 2013. május 14-én. Ezen a napon a járművet ideiglenesen kivonták a forgalomból, és ez 2013. szeptember 6-ig tartott.
[2] A biztosított 2013. november 25-ei kockázatviselési kezdettel az alperesnél casco típusú vagyonbiztosítási szerződést kötött. Az alperes által 2014. december 23-án kiállított kötvény felsorolta a tartozékokat, a záradékokat (485., 431., 425.), töréskár esetén az önrészt (10%, de minimum 379 000 forint). Az ajánlat szerint az E. kód 4814B001 volt.
[3] A vagyonbiztosítási szerződés részét képező Jár-művek Casco Biztosításának Különös Feltételei (JCKF14) 1. fejezet I.1. pontja szerint töréskárnak minősül a baleseti jellegű – azaz közvetlenül, kívülről és hirtelen fellépő mechanikai behatást előidéző – esemény által okozott sérülés, valamint idegen harmadik személy vagy állat által okozott rongálás. A 11. fejezet szabályozza a biztosító mentesülésének eseteit, ezek között a sebességtúllépés mint súlyosan gondatlan magatartás nem szerepel. A 2. fejezet I.3. pontjában a szerződést kötő felek megállapodtak abban, hogy egy később esedékes biztosítási szolgáltatás esetében a káridőponti forgalmi értéket az aktuális magyarországi E. árkatalógus által használtak szerint fogják megállapítani.
[4] A járművet ténylegesen a felperesi jogelőd használta, aki ételvitelszerűen B.-n lakott élettársával, a felperessel. A felperesi jogelőd és a biztosított nem lakott egy háztartásban.
[5] A felperesi jogelőd 2014. október 17-én 20-21 óra körüli időpontban, esős útviszonyok között a járművel 25-30 km/óra sebességgel közlekedett B.-n. A P. utca és az N. út kereszteződésében az A-patakot átívelő hídra egy balra ívelő kanyarban hajtott fel. Eközben vele szemből érkezett a felperes által vezetett L..-... forgalmi rendszámú személygépkocsi. A felperes a felezővonalat figyelmetlenségből átlépte. Ezt észlelve a felperesi jogelőd a járművet jobbra kormányozta, e közben a hídra érve megcsúszott az egyébként építési munkálatok miatt törmelékkel szennyezett, nedves útfelületen, és a járművel a bal oldali útpadkának kissé ferde helyzetben oly módon ütközött neki, hogy a bal első kerék felugrott a padkára. A jármű a híd korlátjának és a mögötte lévő betonnak ütközött, majd onnan visszapattanva legurult az útpadkáról, és az úttesten állt meg. A felperes az elhaladtában észlelt hanghatás miatt járművéből kiszállt, de azt látta, hogy a jogelődje által vezetett jármű lassú tempóban tovább folytatta útját. A felperes az általa vezetett gépkocsival a jármű után ment. Ekkor észlelték az élettársak, hogy ők érintettek a balesetben. A felperesi jogelőd a járművel beállt az udvarra, majd a felperes kocsijával visszamentek a hídhoz és összeszedték az anyagmaradványokat.
[6] Másnap a felperesi jogelőd autómentőt hívott, és a járművet egy b.-i úti szervizbe szállíttatta 18 350 forint díj ellenében.
[7] 2014. október 28-án meghatalmazással eljárva a felperesi jogelőd kárbejelentést tett az alperesnél. Az alperes kárfelvételt végzett, de a biztosítási szolgáltatás teljesítésétől elzárkózott, mert álláspontja szerint a kárbejelentésben leírtaknak megfelelően a káresemény nem jöhetett létre.
[8] A biztosított 2014. december 22-én a roncsot 3 317 000 forint vételár ellenében eladta.
[9] A jármű káridőponti forgalmi értéke 8 945 000 forint, maradványértéke 3 314 000 forint volt, a sérülés gazdaságosan nem volt javítható.
[10] A biztosított 2015. január 28-án a vagyonbiztosítási szerződésből eredő követelését a felperesi jogelődre engedményezte, aki a per alatt, 2017. január 18-án a követelést tovább engedményezte a felperesre. A felperesi jogelőd 2017. február 28. napján elhalálozott.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A 2015. október 6. napján a felperesi jogelőd által előterjesztett keresettel indult perben a felperes pontosított kereseti kérelmében 5 341 815 forint és ennek 2014. november 2. napjától számított törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a casco biztosítás szerinti biztosítási esemény, a töréskár megvalósult, így az alperes teljesítési kötelezettsége beállt. Vitatta az alperes biztosítási esemény hiányára, a gépjárművezető súlyos gondatlanságára vonatkozó álláspontját. Hivatkozott arra, hogy az alperes álláspontjával szemben a per nem kártérítés iránt, nem a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási jogviszony alapján indult, hanem a biztosított és az alperes közötti vagyonbiztosítási szerződésre alapítva. Követelése nem szűnt meg. Ebben a perben nem lehet állást foglalni a felperes felelősségéről. Az alperesnek nem lehet beszámítási igénye, mivel az csak akkor nyílna meg, ha a biztosítási szolgáltatást teljesítette volna, ami nem történt meg. Az összegszerűség tárgyában hivatkozott arra, hogy a szakértői vélemény megalapozott, a szakértő a járművet indokoltan sorolta az E. katalógus alapján B006 kódszám alá, és a korrekciós tényezők körében indokoltan kell második tulajdonossal számolni. A maradványértéket a szakértői vélemény szerint fogadta el.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva annak jogalapját és összegszerűségét. Álláspontja szerint a biztosítási eseményt a felperes nem bizonyította, még a szakértői vélemény után sem. A baleset az abban részes személyek előadása szerint nem következhetett be, az előadott baleseti mechanizmus nem a valóságnak megfelelő. A járművezető magatartása nem felelt meg az elvárhatóság követelményének, ezáltal lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak. Hivatkozott arra, hogy a felperesi jogelődöt súlyos gondatlanság terheli, mert ittasan vagy bódult állapotban vezetett, illetőleg nem tartotta be a 20 km/óra sebességkorlátozást. Arra hivatkozott, hogy a szakértő ellentmondásosan foglalt állást a baleset bekövetkeztéről, kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy a jármű felfutott-e a jobb oldali útpadkára vagy sem. Amiatt, hogy a felperesi jogelőd a sérült járművel az otthonáig haladt, további károk keletkezhettek. Álláspontja szerint nem fogadható el a szakértő által megállapított ütközési sebesség. A rendőri helyszínelés hiányában lényeges körülmények nem voltak kideríthetők. Nem fogadta el a gépjármű kárkori forgalmi értékét sem, mivel álláspontja szerint a szakértő tévesen vette figyelembe a B006-os E. kódot, ugyanis a biztosítási ajánlatban B001 kód szerepel. A felek ilyen kódú járműre kötöttek vagyonbiztosítási szerződést. Ha a jármű mégis B006 kódszámú, és a szakértő által megállapított forgalmi érték elfogadható, akkor alulbiztosítottság áll fenn, és csak aránylagos térítésre köteles.
[13] Kifejtette, a balesetért a felperes felelős, de mivel a jogelődjével megkötött engedményezés folytán ő lett a biztosítási szolgáltatás jogosultja is, így a kötelem megszűnt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:3. §-a értelmében, mivel ugyanaz a személy lett a jogosult és a kötelezett. Őt regressz igény is megilleti, ami szintén a követelés megszűnéséhez vezet. Másrészt a Ptk. 6:49. § (1) bekezdése szerinti beszámításról is nyilatkozott azzal, hogy megtérítési igénye áll fenn a károkozó felperessel szemben. A felperes tartozásának mértékét azonosnak minősítette a vagyonbiztosítási szerződés alapján fennálló követeléssel. Hivatkozott arra is, hogy mind a felperesi jogelőd, mind felperes kártérítési felelősséggel tartoznak a jármű tulajdonosa felé. Mindkét engedményezési szerződés kapcsán a jogosult és a kötelezett személye azonos lett, azaz a confusio megvalósult, így az engedményezési szerződés jogszabályba ütközés [Ptk. 6:193. § (1), 6:194. § (1) bekezdés] folytán érvénytelen.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a felperesnek jogi képviselője útján történő teljesítéssel 5 341 815 forintot, ennek 2014. november 2. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 550 825 forint perköltséget. Az állam javára az adóhatóság felhívására az alperest 320 509 forint, míg a felperest 10 314 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
[15] Rögzítette, hogy a vagyonbiztosítási szerződés megkötésének időpontjára tekintettel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseit, ezen belül az 536. § (1) bekezdését és 548. §-át kell alkalmazni.
[16] A baleset bekövetkezését a szakértői vélemény, a tanúvallomás, a járműről készült fényképfelvételek, a balesetelemzés alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság szerint a JCKF14. I.1. pont szerinti töréskár mint biztosítási esemény bekövetkezett. E körben az újabb szakértő kirendelésére tett alperesi indítványt elutasította.
[17] A biztosítási esemény bekövetkezésére tekintettel az alperesi védekezés okán a régi Ptk. 556. § (1) bekezdés a), b) pontja szerinti mentesülést vizsgálta. A járművet nem a biztosított vezette, a járművet ténylegesen vezető személy vele nem élt közös háztartásban. Nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a járművezető ittas volt-e, mert erre vonatkozó adat nem állt rendelkezésre. Önmagában azt sem tekintette súlyosan gondatlan magatartásnak, ha a járművezető a megengedett 20 km/óra sebességhez képest 20-30 km/óra sebességgel haladt. A sebességtúllépésnek egy kártérítési perben a kármegosztás szempontjából lehet jelentősége, de a vagyonbiztosítási perben nem releváns. A JCKF14 11. fejezetének I.1. pontja definiálja a súlyosan gondatlan magatartásokat, ezek között a sebességtúllépés nem szerepel.
[18] Az alperes szerint lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak azáltal, hogy a felperesi jogelőd a helyszínről nem értesítette a rendőri szerveket. A régi Ptk. 544. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően a felperesi jogelőd az alperesnek a kárt bejelentette, és nem akadályozta meg a bejelentés tartalmának ellenőrzésében. Az alperes kötelezettsége csak akkor nem állna be, ha az ő irányában nem történne meg olyan időben a kárbejelentés, ami akadályozza a körülmények kiderítését. Az, hogy a rendőrség felé nem jelentik be a káreseményt, szokásos és mindennapos baleseti szituációkban megtörténik; ez legfeljebb bizonyítási nehézséget okozhat a perben, de nem jelenti az alperes kötelezettségének be nem állását.
[19] Az alperes hivatkozott a Ptk. 6:3. § b) pontjára. Eszerint megszűnik a kötelem abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett (confusio). Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a per nem tárta fel a felperes kártérítési felelősségét, erre nézve bizonyítás nem folyt. A kereseti kérelem biztosítási szolgáltatás megfizetésére irányult és nem a szerződésen kívüli kártérítési felelősség kimondására. Ez okból a kötelem megszűnése nem állapítható meg. Az alperes kompetenciáját meghaladja annak eldöntése, hogy a biztosított felé a járművezető vagy a felperes, esetleg mindketten kártérítési felelősséggel tartoznak-e.
[20] Az alperes Ptk. 6:468. §-ára alapított megtérítési igényét is tévesnek minősítette az elsőfokú bíróság. Ez a jogszabályhely jelen esetben nem alkalmazható. Bár a régi Ptk. 558. § (1) bekezdése hasonló rendelkezést tartalmaz – miszerint ha a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amik a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben –, az alperes vagyonbiztosítási szolgáltatást nem teljesített, ezért aktuálisan nincs megtérítési igénye, amit beszámíthatna.
[21] A biztosítási szolgáltatás összegszerűségét illetően az elsőfokú bíróság elfogadta a szakértői véleményt. Az alperes azt a járművet biztosította, amit a biztosított neki bemutatott, a perbeli gépjárművet. Annak ténye, hogy az E. besorolás eltérő az alperesnél, a felperesnél és a szakértőnél, közömbös, mert az alperes nem az E. kódot biztosította, hanem a járművet. A biztosítási kötvényben egyébként sem szerepel az E. kódszám, szerepel viszont az alvázszám, ami fizikailag beazonosítja a járművet. Ezt a járművet vizsgálta a szakértő, ennek állapította meg a kárkori forgalmi értékét a felsorolt felszereltség alapulvételével. Mivel a felek kikötötték a magyarországi E. alkalmazását, így az alperes helytállási kötelezettsége az azonosított E. kódszámú felszereltség és forgalmi érték alapján áll fenn.
[22] A 9 231 000 forint káridőponti forgalmi értéket az alperes annyiban vitatta, hogy a biztosított a járműnek nem második, hanem harmadik tulajdonosa volt. Ezt az álláspontot az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta, mert a biztosított a járműnek Magyarországon az első tulajdonosa volt, de mivel külföldről behozott járműről van szó, így összességében a második tulajdonos. Az elsőfokú bíróság a második tulajdonos mint E. által számított korrekciós tényezővel fogadta el a kárkori forgalmi értéket.
[23] A felek között nem volt vitás, hogy az elszámolást totálkárszámítás alapján kell elvégezni, és a szakértő által megállapított 3 314 000 forint roncsérték az irányadó. A két összeg (kárkori forgalmi érték és roncsérték) különbözete 5 917 000 forint, amihez hozzáadódik a 18 350 forint szállítási költség. A biztosítási szolgáltatás összege önrész levonása nélkül 5 935 350 forint. A 10% önrész, vagyis 593 535 forint levonásával a marasztalási összeget az elsőfokú bíróság 5 341 815 forintban határozta meg.
[24] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
[27] A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésének elbírálása során arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a régi Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg. Helyes az abból levont valamennyi jogi következtetése és az arra alapított érdemi döntése is. Egyetértett az elsőfokú bíróság döntésének indokolásával is, ezért annak szükségtelen megismétlése nélkül [régi Pp. 254. § (3) bekezdés] az alperes fellebbezésére tekintettel a következőket emelte ki.
[28] Az elsőfokú bíróság a jogviszony 2013. november 25-i létrejöttére figyelemmel helyesen hívta fel a régi Ptk. rendelkezéseit. Az alperes fellebbezésében hivatkozott Ptk. egyrészt nem volt alkalmazható, másrészt az alperes a jogvita eldöntése szempontjából irreleváns szabályokra (kártérítés, engedményezés) hivatkozott. Az alperes vitatta a biztosítási esemény megtörténtét, továbbá különböző indokokkal a kereset összegszerűségét tette kérdésessé. Az elsőfokú bíróság a régi Pp. 164. § (1) bekezdése szerint bizonyításra kötelezett felperes indítványára a régi Pp. 177. § (1) bekezdése alapján szakértői bizonyítást rendelt el. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye – annak valamennyi írásbeli és szóbeli kiegészítésével együtt – aggálytalanként alkalmas volt arra, hogy ügydöntő határozat alapjául szolgáljon. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a töréskár, így a biztosítási esemény bekövetkezett, ezért a vagyonbiztosítási szerződésben foglalt feltételek szerint az alperes biztosítási szolgáltatás fizetésére köteles.
[29] Azt is helyesen állapította meg elsőfokú bíróság, hogy az alperes szolgáltatási kötelezettsége alól nem mentesülhet sem a jogviszonyok egyesülése, sem beszámítási igénye okán. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy semmilyen, az alperes által hivatkozott confusio nem következett be, hiszen a vagyonbiztosítási szerződés kötelezettje az alperes, jogosultja pedig – engedményezés folytán – a felperes. Megjegyezte: az engedményezési szerződések vitatására az alperes mint azon jogviszonyon kívülálló fél nem jogosult. Az tehát kétséget kizáróan kimondható, hogy bár a jogosulti oldalon a változatlan kötelem tekintetében alanyváltozás állt be, de ez nem eredményezte, hogy a jogosult és a kötelezett ugyanaz a személy lenne.
[30] Az alperes beszámítási igénye kapcsán kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a biztosító akkor lép a károsult helyébe, ha a károsult részére szolgáltatást teljesített. A perben nem volt vitatott, hogy az alperes nem fizetett biztosítási szolgáltatást a vele szerződő jogosultnak, illetve jogutódainak, vagyis amíg a kárt nem térítette meg, addig a biztosított helyébe sem léphet [régi Ptk. 558. § (1) bekezdés].
[31] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú ítélet mind az E. kódot, mind a tulajdonosszámot illetően helyes, hisz egyrészt az aggálytalan szakértői véleményen, másrészt a gépjármű-nyilvántartóból lekért közhiteles adatokon alapul. A kötvényen valóban nem szerepel az E. kódszám, a biztosított gépjármű beazonosításának azonban nem volt akadálya. Az alulbiztosítottságot pedig az alperes kizárólag állította, de semmivel nem bizonyította.
[32] A lényeges körülmények kideríthetetlenségét sem bizonyította az alperes, az e körben előadott nyilatkozata feltételezéseken alapul, így mentesülést nem eredményezhetett.
[33] A sebességtúllépés mint súlyos gondatlanság szintén nem eredményezheti az alperes fizetési kötelezettség alóli mentesülését, hiszen ellenkező esetben a vagyonbiztosítási szerződés lényege szűnne meg. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes kereseti kérelme biztosítási szolgáltatás teljesítésére és nem kártérítés megfizetésére irányult. Ebben a jogviszonyban nem releváns, hogy a vagyonbiztosítási szerződés jogosultjának a káresemény bekövetkezte felróható-e.
[34] Az elsőfokú bíróság helyesen utasította el az új szakértő kirendelésére vonatkozó indítványt. Az igazságügyi szakértő az alperes valamennyi észrevételét, kifogását, kérdését szakvéleménye kiegészítései során megválaszolta, ezért az új szakértő kirendelésének jogszabályban meghatározott feltételei [régi Pp. 182. § (3) bekezdése] nem állnak fenn.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan a marasztalási összeg 4 023 105 forintra, negyedlegesen 5 084 640 forintra történő leszállítását kérte.
[36] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 6:2. §-át, 6:3. § b) pontját, 6:8., 6:49. §-át, 6:193. § (1), 6:194. § (1), 6:197. § (2) bekezdését, 6:519., 6:532. §-át, a régi Ptk. 4. § (4) bekezdését, 201., 296., 322., 344., 360., 536., 544., 553., 556. §-át, 558. § (1) bekezdését, a régi Pp. 3. § (1), 164. § (1) bekezdését, 167., 182. §-át, 206. § (1), 221. § (1) bekezdését jelölte meg. Kérte összes korábbi beadványában foglalt érvei, indokai és bizonyítékai, bizonyítási indítványa figyelembevételét.
[37] A régi Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésének megsértése alátámasztására idézte a BH 1980.138. számú döntést és a Pp. Kommentár (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2010) 777-784., 834-837. oldalának egyes részeit, majd hivatkozott az ezekben megfogalmazott eljárásjogi szempontoknak a jelen ügyben megvalósuló megsértésére, negligálására, a beszerzett bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésére.
[38] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a régi Ptk. 296. §-ának, valamint a Ptk. 6:2. és 6:49. §-ának megsértésével, téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes deliktuális felelőssége a perben nem vizsgálható és nincs relevanciája annak, hogy a felperes és jogelődje engedményezés alapján váltak jogosulttá, miközben kötelezettnek is minősültek. Az alperes szerint nem zárható ki a szerződésen kívüli károkozás miatt fennálló kötelemmegszüntető tények vizsgálata.
[39] A felperes a jogelődje által az A. Biztosító ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 43.P.87.650/2015. számon indított perben tanúként elismerte, hogy a veszélyhelyzetet – áttért a szembe jövő sávba – ő teremtette, amelynek következtében élettársa a hídnak ütközött. A beszerzett büntetőeljárási iratban szintén elismerte, hogy a káresemény bekövetkezéséért őt terheli a kártérítési felelősség.
[40] Az első- és másodfokú bíróság a töréskár mint biztosítási esemény bekövetkezését bizonyítottnak találta egy olyan tényállás alapján, amely szerint a káreseményért a felperes a felelős. Iratellenes ezért az a megállapítás, hogy jelen per nem tárta fel a felperes kártérítési felelősségét, erre vonatkozó bizonyítás nem folyt le.
[41] A régi Ptk. 344. §-a, és a Ptk. 6:524. §-a szerint a gépjármű tulajdonosával szemben az egyetemlegesség okán mind a felperesi jogelőd, mind a felperes kártérítési felelősséggel tartozik. A biztosított és a felperesi jogelőd között létrejött engedményezési szerződés alapján a jogosult és a kötelezett személye ugyanaz lett, tehát már az időrendben első engedményezés esetén megszűnt a perbeli követelés. Az időrendben második engedményezési szerződés esetében sem lehet más következtetésre jutni, minthogy a baleset okozása miatt a kötelezett és a casco szerződés alapján szolgáltatási összegre igényt tartó személy ugyanaz lett, így a követelés megszűnt [Ptk. 6:193. § (1), 6:194. § (1) bekezdés].
[42] A régi Pp. 221. §-ában foglalt indoklási kötelezettségét megsértve az első- és másodfokú bíróság meg sem említette a beszámítással kapcsolatos jogi érveit. A régi Ptk. 296. §-ára, a Ptk. 6:49. §-ára, 6:197. § (2) bekezdésére, 6:2. és 6:518. §-ára figyelemmel téves az az ítéleti indoklás, hogy az alperes kizárólag abban az esetben lenne jogosult beszámítással élni akár a felperesi jogelőddel, akár a felperessel szemben, ha a biztosítási szolgáltatási összeget már teljesítette volna [régi Ptk. 558. § (1) bekezdése]. A felperes tartozása a baleset időpontjában keletkezett, fennállt, lejárt, esedékes, mint ahogyan a felperes jogelődjének a kártérítési kötelezettsége is. Ebből fakadóan tehát mindkét személlyel szemben megalapozottan hivatkozott beszámításra függetlenül attól, hogy részéről teljesítés nem történt. A confusio miatt (a kötelezett és a jogosult személye azonos), de a beszámítás alapján is megszűnt a felperes követelése.
[43] Álláspontja szerint a perben kirendelt szakértő szakvéleménye iratellenes. A szakértő úgy nyilatkozott, hogy a jobb oldali padkával történő ütközést nem vette figyelembe a szimuláció elkészítésekor, pedig ennek az ütközési, haladási sebességre is hatása van. A meghallgatásakor saját korábbi szakvéleményével ellentétesen állította, hogy a jármű kizárólag a haladási iránya szerinti bal oldalon lévő padkával ütközött. Az alperes szerint viszont a jobb oldali padkával való ütközést a kárfelvételi fotók alátámasztják. Egy önmagával ellentmondásban álló szakértői vélemény alapján állapította meg az első- és másodfokú bíróság a baleseti mechanizmust, amely azonban ezen hiba okán nem szolgálhat ítélkezés alapjául. Minthogy így a töréskár mint biztosítási esemény bekövetkezése nem bizonyított, új igazságügyi gépjármű-szakértő kirendelése indokolt.
[44] Az összegszerűségre kihat, hogy milyen E. kóddal – és ezáltal felszereltséggel – tesz biztosítási ajánlatot a felperes, ugyanis ahhoz mérten történik a díjszámítás, aminek meg kell felelnie a régi Ptk. 201. §-a szerinti szolgáltatás ellenszolgáltatás arányosságának. A felperes nem jogosult egy drágább felszereltséggel rendelkező gépjármű ellenértékére, mint amilyenre az ajánlatot tette. A B001 E. kód szerint végzett szakértői számítás a jármű esetében 85%-os alulbiztosítottságot jelent [régi Ptk. 553. § (2) bekezdés]. Bizonyított jogalap mellett 4 023 105 forint lehetne a szolgáltatási összeg. A szakértői vélemény tartalma cáfolja, hogy az alperes nem igazolta az alulbiztosítottságot, ugyanis bizonyítékként megjelölte a biztosítási ajánlatot és a perben kirendelt gépjármű-szakértő által elvégzett káridőponti forgalmiérték-számítást.
[45] A jármű tulajdonosszámát illetően is iratellenesnek minősítette az ítéleteket. F. Cs. nem a perbeli káresemény (2014. október 17.) után, hanem a káresemény előtt (2013. május 14. – szeptember 6.) volt a jármű tulajdonosa. A biztosított 2013. szeptember 6. napjáról lett tulajdonos. A járművet 2010. évben gyártották, Magyarországon 2013. május 14-én helyezték forgalomba, tehát a magyarországi két tulajdonos előtt minimum egy külföldi tulajdonosa volt. Így a felperes minimum a harmadik tulajdonosnak tekinthető. Ennek megfelelően a kiszámolt korrekció (666 750 forint) alkalmazása indokolt, amelynek eredményeként 8 945 250 forint káridőponti forgalmi érték jön ki.
[46] A régi Ptk. 4. § (4) bekezdése és a Ptk. 1:4. § (2) bekezdése szerint a felperesi jogelőd felróható magatartása nem eredményezheti a szolgáltatási kötelezettsége beállását. Egy gazdasági totálkárral járó baleset esetén tanúsítandó magatartással ellentétesen járt el. Többmilliós károkozás esetén, amikor a közvagyon részét képező híd is megsérül, minimálisan elvárható a rendőrség értesítése és a károkozó személyének felderítése. Ezzel szemben a felperesi jogelőd a csaknem mozgásképtelen, szétszakadt gumiabroncsú járművel továbbhaladt. Elképzelhetetlen, hogy egy józan ember csaknem 3 kilométert tegyen meg egy félig kiszakadt futóművű, szétszakadt abroncsú járművel. Ezt olyan magatartásnak minősítette, ami miatt a régi Ptk. 544. §-a alapján nem állt be a szolgáltatási kötelezettsége. A JCKF14 11.3. és 11.5. pontja szerint a felperesnek kötelezettsége lett volna rendőrségi bejelentést tenni.
[47] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a sebességtúllépés expressis verbis nem szerepel a mentesülésre okot adó körülmények között. Ez egyrészt nem taxatív felsorolás, másrészt a gépjármű vezetője nem tanúsíthat közömbös magatartást a kár bekövetkezése, elkerülhetősége kapcsán csak azért, mert rendelkezik vagyonbiztosítási szerződéssel. Súlytalan maradt az a szakértői megállapítás is, hogy a felperesi jogelőd az adott útszakaszon megengedett 20 km/órát 50-100% közötti mértékkel meghaladóan közlekedett, amiből fakadóan a káresemény bekövetkezett. Ez pedig a kármegelőzési kötelezettségnek olyan feltűnő elhanyagolása, ami a szándékosságot súrolja, súlyosan gondatlannak minősül.
[48] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Utalt arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében lényegében megismételte az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezését. A felülvizsgálati kérelemből az, hogy a jogerős ítélet ténylegesen miért jogszabálysértő, nem derül ki.
[49] A confusio kérdésében az alperes nem adta elő, miért jogszabálysértő a jogerős ítélet. Pusztán megismétli azt az álláspontját, hogy az adott jogviszonyban a jogosult és a kötelezett személye ugyanazzá vált. Ez téves, a biztosítási jogviszonyban a felperes nem tölti be egyszerre a jogosult és a kötelezett pozícióját. Az alperes két egymástól különböző jogviszonyt kever össze. A felperes és az alperes közötti jogvita egy szerződéses jogviszonyból ered, aminek jogosultja a felperes, kötelezettje az alperes. A szerződésen kívüli károkozás egy másik, önálló jogviszony. E jogviszonyban a felelősségi kérdések nem bizonyítottak, jelen perben nem is vizsgálták azokat. A felperes egy biztosítási szerződés jogosultja és egy kártérítési jogviszony nem bizonyított kötelezettje. A felperesnek a biztosítási jogviszonyban biztosítási szolgáltatás iránti követelése van az alperessel szemben, míg a kártérítési jogviszonyban kártérítési felelőssége lenne a károsult felé. Kártérítési igényt vele szemben a káresemény óta nem érvényesítettek, így az el is évült. A felperesre kártérítési igényt nem engedményeztek, tehát a kártérítési jogviszonyban nem vált egyszerre jogosulttá és – bizonyítatlan arányban helytállásra köteles – kötelezetté.
[50] A beszámítás csak egynemű és lejárt követelés esetében lehetséges. A felperes az alperesnek kárt nem okozott, nem lehetett felperessel szemben kártérítési igénye, így lejárt és egynemű követelése. Az alperesnek a biztosítási szerződésben megfogalmazott feltételek fennállása esetén lehetne megtérítési igénye a felperessel szemben a már kifizetett biztosítási szolgáltatás alapján, de az csak a kifizetés után válik lejárttá.
[51] A JCKF14 1.1 pontjában definiálta a töréskár biztosítási eseményt. Az alperes bár állítja, de nem adja okát, hogy a káresemény miért nem felel meg a definíciónak. A felülvizsgálati kérelemből nem derül ki, hogy az összegszerűség kérdésében a jogerős ítélet miért jogszabálysértő.
[52] A lényeges körülmények kideríthetetlensége körében téves a régi Ptk. 544. §-ára történt hivatkozás. Az alperes sem állítja, hogy a biztosítási szabályzatban megjelölt időn túl történt volna a kárbejelentés és azt sem, hogy a felperesi oldal a szükséges felvilágosításokat nem adta volna meg vagy azok ellenőrzését lehetetlenné tette volna. Töréskár esetén az alperes szabályzata sem írja elő a rendőrség értesítését.
[53] A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtette, hogy az alperesi álláspont szerint a káreseményért a felperest terheli a felelősség, majd azt állítja, hogy a felperesi jogelőd felelős a súlyosan gondatlan magatartása miatt. A súlyosan gondatlan magatartás azonban nem vizsgálható, mert annak az lenne az előfeltétele, hogy a biztosítási esemény idején a felperesi jogelőd a biztosítottal egy háztartásban éljen. A peradatok alapján e két személy nem élt egy háztartásban.
A Kúria döntése és jogi indokai
[55] A felülvizsgálati kérelemben felhívott régi Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdésének megsértését a Kúria csak annyiban vizsgálhatta, amennyiben az valamely konkrétan megjelölt tényállási elemet vagy jogkövetkeztetést érint, és amely jogsértésnek az ügy érdemére kiható jelentősége van. A konkrét ügyre le nem bontott, általános érvelés egyrészt nem felel meg a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében írt követelménynek, másrészt nincs mód az adott ügy releváns elemeit illető összevetésre.
[56] Az alperes a tényállással kapcsolatban a biztosítási esemény hiányára (régi Ptk. 536. §) hivatkozott. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a jogerős ítélet azonban a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése nélkül állapította meg, hogy a casco biztosítási szerződésben írt töréskár bekövetkezett. Ezt a beszerzett és az alperes észrevételeire tekintettel többször kiegészített szakértői vélemény alátámasztotta. A régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése csak abban a kivételes esetben állapítható meg, és csak akkor szolgálhat kellő alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott (EBH 2006.1526., BH 1996.506.). Ilyet az alperes nem tudott megjelölni. A szakvéleménynek a felülvizsgálati kérelemben egy ponton – a jobb oldali padkával ütközés tárgyában – támadott megállapítása a szakvélemény írásbeli és szóbeli kiegészítése mellett nem ad okot a felülmérlegelésre.
[57] A régi Pp. 221. § (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. E követelménynek a jogerős ítélet eleget tett. A szükséges terjedelemben foglalkozott az alperes – a jogi álláspontja szerint alaptalannak talált – védekezésével. Abból kitűnik, hogy a másodfokú bíróság a döntését milyen okból, mire alapította.
[58] A biztosított és a felperes jogelődje, majd ez utóbbi és a felperes közötti engedményezésre a szerződések megkötésének időpontjára tekintettel a Ptk. rendelkezései az irányadók. A felülvizsgálati kérelem azonban nem tartalmazott arra vonatkozó érvelést, hogy a jogerős ítélet mi módon sértette meg e tárgyban a Ptk. 6:193. § (1), 6:194. § (1) és 6:197. § (2) bekezdését. Ennek hiányában érdemi felülvizsgálatnak e körben nem volt helye.
[59] A megsértett anyagi jogszabályi rendelkezések tekintetében a Kúria hangsúlyozza, hogy a perbeli vagyonbiztosítási szerződéssel kapcsolatosan a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A régi Ptk. 322. §-a szerint megszűnik a szerződés, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett. Vagyis az alperes által hivatkozott confusióról akkor van szó, ha ugyanazon kötelem jogosultja és kötelezettje lesz azonos. Nem eredményezi a biztosítási szerződés megszűnését, ha annak jogosultja – engedményezés folytán – a biztosítottnak kárt okozó személy lesz. Maga az alperes sem állította, hogy a vagyonbiztosítási szerződésben a (biztosítási szolgáltatásra) jogosult és a (biztosítási szolgáltatásra) kötelezett azonos személy lett volna. A régi Ptk. 322. §-a ezért nem alkalmazható, ezt a rendelkezést a jogerős ítélet nem sérthette.
[60] Az alperes védekezésének alapja valójában a biztosító önállósult követelését rögzítő régi Ptk. 558. § (1) bekezdése. Eszerint amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették a kárért felelős személlyel szemben, kivéve, ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. Ez a törvényi engedmény alapján a biztosítót megillető ún. regressz igény. A biztosított jogai azonban csak a biztosító által a szerződés alapján kifizetett összeg erejéig háramlanak át a biztosítóra. Vagyis az alperes megtérítési igénye a biztosítási összeg kifizetésével keletkezik. Érvényesítésének előfeltétele tehát, hogy a biztosítási szerződés alapján szolgáltatását teljesítse. Ezt az alperes a jogerős ítélet meghozataláig nem tette meg, így a régi Ptk. 558. § (1) bekezdése szerinti követelés őt nem illeti meg.
[61] A felülvizsgálati kérelem sérelmezte a beszámításra vonatkozó szabály (régi Ptk. 296. §) téves alkalmazását. Nem lehet eltekinteni azonban attól a körülménytől, hogy az alperes szabályszerű, tehát a követelése ténybeli és jogi alapját és összegszerűségét pontosan megjelölő beszámítási kifogást nem terjesztett elő, csak arra hivatkozott, hogy az őt megillető regressz igény folytán a felperessel mint károkozóval szemben beszámítható követelése van. A régi Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal a tartozásba beszámíthatja. Az előző bekezdés szerint az alperesnek a szolgáltatási kötelezettsége teljesítése hiányában nincs lejárt követelése, tehát a beszámítás egyik konjunktív feltétele hiányzik.
[62] A per tárgya nem kártérítés, hanem biztosítási szolgáltatás teljesítése. Az alperes sem terjesztett elő kártérítésre irányuló viszontkeresetet. Így a kártérítési felelősséghez kapcsoló jogszabályok (régi Ptk. 344., 360. §) nem alkalmazandók, azokat a jogerős ítélet nem is sérthette.
[63] Az összegszerűséget az alperes két okból vitatta. A központi gépjárműnyilvántartás adatai szerint a járműnek Magyarországon a biztosított a második tulajdonosa volt. Megállapítható viszont, hogy a jármű magyarországi első forgalomba helyezése 2013. május 14. napján történt, majd még aznap a járművet kivonták a forgalomból, és csak a biztosított tulajdonszerzésével egyidejűleg helyezték újra forgalomba. Az első tulajdonos a járművet tehát nem használhatta. A szakértő megadta a választ, miért nem tekintette a forgalmi értékre kiható körülménynek, hogy a biztosítottat megelőző belföldi tulajdonosa volt a járműnek. A tulajdonosszám miatti korrekció az eltérő használati mód miatt indokolt, de ha a jármű kereskedésben áll, azt nem használják, a korrekció alkalmazása indokolatlan.
[64] Az E. kód arra szolgál, hogy a jármű márkája, típusa és felszereltsége (alap és extra is) pontosan beazonosítható legyen. A szakértő a járművet az E. kód alapján 4814B006-ként azonosította be, míg az ajánlatban 4814B001 szerepelt. A biztosított az ajánlatban megjelölte a jármű rendszámát, alvázszámát, amelyek a járművet beazonosítják, a jármű típusát az alperes által kiállított kötvény tartalmazza. A szakértői vélemény része, hogy az adott típusú járműnek mi a szériafelszereltsége. Ezek között szerepel a minden ülést érintő légzsák és az elektromos üveg tolótető, amelyek a B001 és B006 E. kód közötti különbséget adták. Az alperes tehát egy olyan járművet biztosított, ami a B006 E. kódnak felelt meg. Mindezekre figyelemmel a szakvélemény az összegszerűséget érintő egyik kérdéskörben sem volt aggályos, a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül fogadta el azt a döntés alapjául.
(Kúria Pfv. V. 20.104/2020/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás