BK ÍH 2021/106.
BK ÍH 2021/106.
2021.12.01.
Vagyonelkobzást csak akkor lehet alkalmazni, ha a tényállás ténybeli adatokat tartalmaz mind a bűnös vagyonnal gyarapodó személyekre (gazdálkodó szervezetekre), mind a vagyongyarapodás összegszerűségére. Nem lehet feltételezés alapján, ténybeli következtetés hiányában vagyonelkobzást alkalmazni [1978. évi IV. törvény 77/B. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés; Btk. 74. § (1) és (2) bekezdés].
A törvényszék egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében meghozott végzésével az M.-i Törvényszék 2018. május 3. napján kihirdetett, és a D.-i Ítélőtábla 2019. április 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével meghatározott 40 721 435 forint vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezésből 19 889 000 forint tekintetében mellőzte a vagyonelkobzás intézkedést.
A törvényszék végzésével szemben a terhelt védője jelentett be fellebbezést a végzés megváltoztatása és a vagyonelkobzás teljes egészében történő mellőzése érdekében, mivel álláspontja szerint – ahogyan az egyébként az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában is rögzítésre került – az eljárás során nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a bűncselekmény kapcsán a gazdálkodó szervezet vezetője – a terhelt – gazdagodott volna, ezért vele szemben vagyonelkobzásnak sincs helye.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a végzés helybenhagyására tett indítványt, mivel a vagyonelkobzás teljes körű mellőzésére nincs törvényes indok, a vagyonelkobzás ugyanis kizárólag abban a mértékben mellőzhető, amely vonatkozásában az adóhatóság eljárása során a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonásra került.
A fellebbviteli főügyészség indítványára a jogorvoslattal élő védő tett észrevételt, melyben lényegében a fellebbezésében foglaltakat ismételte meg, azonban külön kiemelte, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás arra vonatkozóan még utalás szintjén sem tartalmazott rendelkezést, hogy a terhelt a gazdasági társaságok által be nem fizetett adót a gazdasági társaságból kivonta volna.
A védő fellebbezése alapos.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a Be. 671. § 12. pontja szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le, melynek során a terhelt tekintetében a jogerős ítéletben alkalmazott vagyonelkobzásra vonatkozó lényeges adatokat, mint ahogyan az adóigazgatási határozatokban megjelölt tényeket pontosan rögzítette.
Az ítélőtábla kiemelte, hogy ezen egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség az alapügyben hozott jogerős ügydöntő határozatban foglalt tények felülmérlegelésének, az eljárás célja kizárólag a megállapított tényekből levont jogi következtetések korrekciója lehet.
A felülbírálat során megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság annyiban helyes következtetést vont le, hogy a jogerős ítéletben meghatározott vagyonelkobzás tekintetében jelen eljárásában is alkalmazandó, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 77/B. § (2) bekezdésében foglaltak mellett a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának tilalmáról, illetve a részesekkel szembeni alkalmazásáról szóló 95. számú büntető kollégiumi vélemény a III. pontjában valóban rögzíti a kétszeres elvonás tilalmát. Az is kétségkívül helytálló megállapítása volt a törvényszéknek, hogy az elítélttel szemben korábban jogerős ítéletben meghatározott vagyonelkobzás és az elítélt ügyvezetése alatt álló gazdasági társaságokkal szemben az adóigazgatási határozatban rögzített adóhiány ugyanazon időszakra, adónemre vonatkozott, amely pusztán önmagában megalapozta volna a vagyonelkobzás mértékének csökkentését.
Az ítélőtábla ugyanakkor a fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel megvizsgálta a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást, és ennek tükrében a vagyonelkobzás intézkedés alkalmazhatóságát. A másodfokú bíróság az irányadó bírói gyakorlat alapján e körben a következőket tartotta szükségesnek kiemelni:
A vagyonelkobzást a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett teljes vagyonra kell elrendelni [1978. évi IV. törvény 77/B. § (1) bekezdés a) pont];
- adócsalás (költségvetési csalás) elkövetőivel szemben, ha a bűncselekmény a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze, a vagyonelkobzás a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű;
- ha az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt veszi jogosulatlanul igénybe, a vagyonelkobzás mértékénél a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény az irányadó;
- amennyiben az eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik gazdagodott, már kötelezte a bevételkiesés megfizetésére, nincs helye vagyonelkobzásnak;
- ellenben, ha a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevételkiesés jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény mértékét, a vagyonelkobzást – egyéb feltételek fennállása esetén – a fennmaradó részre kell alkalmazni.
A vagyonelkobzást az elkövetővel szemben, illetve akkor, ha az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem a gazdálkodó szervezet gazdagodott, az utóbbival szemben kell elrendelni [1978. évi IV. törvény 77/B. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés].
A vagyonelkobzás csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán és minden elkövető esetében külön-külön alkalmazandó intézkedés. Amennyiben tehát a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön vizsgálandó, hogy a vagyonelkobzás feltételei fennállnak-e; az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.
Vagyonszerzésnek tekintendő, ha az adócsalás (költségvetési csalás) a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze; az elkövető vagyonának növekedését a bűncselekmény révén éri el, vagy annak csökkenését fizetési kötelezettségének bűnös kijátszásával kerüli el. Az adócsalás (költségvetési csalás) elkövetése révén az elkövető vagy más személy, illetve valamely gazdasági társaság a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyont szerez akkor is, ha a vagyona ténylegesen nem gyarapodik, és akkor is, ha a fizetési kötelezettség elkerülésére tekintettel az nem csökken. Ilyenkor a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni.
A vagyonelkobzás alkalmazása esetén körültekintéssel kell vizsgálni nemcsak annak jogalapját – bűnös vagyonszerzés –, hanem annak tényleges realizálását is, azt, hogy azzal ki gazdagodott. A megalapozott döntéshez a bizonyításnak erre is ki kell terjednie és annak eredményét a tényállásban rögzíteni kell, ténymegállapítást téve mind a bűnös vagyonnal gyarapodó személyekre (gazdálkodó szervezetekre), mind a vagyongyarapodás összegszerűségére. Nem lehet feltételezés alapján, ténybeli következtetés hiányában vagyonelkobzást alkalmazni (Kúria, Bhar.III.208/2017/13. számú végzés [168]-[181] bekezdések).
Az ítélőtábla mindezek előrebocsátásával megállapította, hogy a büntetőügyben hozott elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által sem változtatott irányadó tényállás a terhelt vagyongyarapodására nem tartalmaz ténymegállapítást. A tényállás ezen túlmenően nem tartalmaz e terhelt esetében a bűncselekménnyel kapcsolatos pénzmozgásra, pénzátvételre vonatkozó tevőleges magatartást. Nem rögzít olyan tevékenységet sem a tényállás, amely alapján következtetés vonható le arra, hogy a bűnös pénz felett, kifejezetten személyében a hatalmat megszerezte volna, azt eltulajdonította, avagy akár birtokolta volna.
A fellebbezéssel támadott határozat indokolása is alátámasztotta mindezt, ugyanis maga a törvényszék emelte ki a végzésében, hogy „az elítélt esetében sem a nyomozati szakban, sem a bírósági eljárásban nem folyt olyan bizonyítási eljárás, mely személyét érintő vagyongyarapodásra vezetett volna, vagy azt vizsgálta volna, hogy ügyvezetőként a kft.-ket érintő gazdálkodásból mekkora összeg jutott saját felhasználásra, azzal hogyan gazdálkodott, annak további sorsa mi lett. Erre nézve az ítélet tényállása sem tartalmazott olyan kitételt, mely az adóhiány összegére vonatkozó további rendelkezéseket, ezek további felhasználását, azzal való rendelkezést, vagy az elítélt gazdagodását érintették volna.”
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla egyetértett a védői fellebbezésben és észrevételben foglaltakkal, a terhelt személyét illetően ugyanis nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának.
Mindezek alapján a terhelt védőjének fellebbezése a másodfokú eljárásban eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 674. § (5a) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 672. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a terhelt tekintetében a vagyonelkobzás intézkedést mellőzte.
A végzés ellen a Be. 674. § (7) bekezdése szerint további fellebbezésnek nincs helye.
(Debreceni Ítélőtábla Bpkf.II.496/2021/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás