GÜ BH 2021/108
GÜ BH 2021/108
2021.04.01.
I. Az árfolyamkockázatról történő tájékoztatás során az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó ismereteire kellett figyelemmel lenni, annak egyediesítése nem volt elvárás erre irányuló kifejezett fogyasztói igény hiányában [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. §].
II. A Kúria nem absztraktan, hanem a másodfokú bíróság által vizsgált körben, a jogerős ítéletben megjelent érvrendszer alapján a felülvizsgálati kérelem által érintettek tekintetében vizsgálhatja, hogy a nyújtott tájékoztatás megfelelt-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek [rPp. 275. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. január 24-én a felperes mint adós és a II. rendű alperes mint hitelező ingatlan vásárlásához, illetve tehermentesítéséhez önálló zálogjoggal biztosított devizaalapú kölcsönszerződést kötött. A szerződés 1. pontjában szerepelt, az adós finanszírozási igénye 17 000 000 Ft, a kölcsön nyilvántartásának devizaneme svájci frank (CHF), a kölcsön összege: 117 322 CHF. A szerződés 4. pont (2) bekezdésében rögzítették a felperes kifejezett nyilatkozatát, hogy megértette a hitelező felvilágosítását, amely szerint a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem devizaforrás és ezen információ tudatában is igénybe kívánja venni az e szerződésben meghatározott kölcsön-összeget, illetve igényli a deviza-nyilvántartást. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételekben (a továbbiakban: ÁSZF) külön szerkezeti egység tájékoztatta a devizaalapú kölcsön felvevőit az ezzel összefüggő kérdésekről, többek között arról, hogy az adós egyoldalú nyilatkozattal jogosult a szerződést forintalapú kölcsönszerződéssé átalakítani.
[2] A szerződéskötés napján a felperes kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírt, amelyben kijelentette, hogy megismerte a bank által részére bemutatott üzletszabályzatot és általános szerződési feltételeket. Kijelentette továbbá, hogy tudomása van arról, hogy a devizaalapú üzleti feltételű lakáshitel-konstrukció (a továbbiakban: konstrukció) során felmerül a forint/svájci frank árfolyammozgásokból adódóan a veszteség kockázata, a konstrukció ki van téve a devizaárfolyamok piaci mozgásának. Elismerte, tud arról, hogy a svájci frankban megállapított törlesztő-részletek forintban megfizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet és ezzel az árfolyamváltozásoknak ki nem tett forintalapú hitelekhez képest fokozott kockázatot vállal. A felperes kijelentette, miszerint tudomása van arról is, hogy jelen kockázatfeltáró nyilatkozat csak figyelemfelkeltő és a konstrukció jellegéből adódóan nem tartalmazhatja az ügyletkötés során jelentkező valamennyi kockázatot és veszélyforrást.
[3] 2013. október 9-én a II. rendű alperes a szerződést felmondta, 2016. augusztus 4-én arról értesítette a felperest, hogy követelését az I. rendű alperesre engedményezte.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[4] A felperes módosított keresetében elsődlegesen a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének, másodlagosan részleges érvénytelenségének megállapítását, és a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítását kérte azzal, hogy 2017. február 27-ei tartozása 15 971 976 Ft, amelynek megfizetését vállalta. Az érvénytelenség körében többek között arra hivatkozott, hogy a II. rendű alperesnek az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdésébe ütközik, figyelemmel a 93/13/EGK irányelvben megfogalmazott fogyasztói célokra és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) vonatkozó joggyakorlatában foglaltakra.
[5] Az I. rendű és a II. rendű alperes a módosított kereset elutasítását kérték.
Az első- és a másodfokú határozat
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli szerződés és a kockázatfeltáró nyilatkozat együttes tartalma világos és egyértelmű tájékoztatást nyújtott a felperes számára az árfolyamkockázatról. A perben meghallgatott tanúk és a felperes személyes előadása alapján a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a szerződéses tájékoztatással ellentétes vagy attól eltérő tartalmú tájékoztatást kapott volna.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés érvénytelen; a kölcsönszerződést akként nyilvánította érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot 182 Ft-on maximalizálta, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával. Az elsőfokú bíróságot az elszámolás körében újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
[8] A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: önmagában azzal, hogy a hitelező a fogyasztónak kockázatfeltáró nyilatkozatot ad és írat vele alá, nem teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét. Az EUB C-51/17. számú ítélete értelmében a világos és érthető megfogalmazás kötelezettsége alapján a pénzügyi intézménynek elegendő tájékoztatást kell nyújtania a kölcsönfelvevő számára ahhoz, hogy a fogyasztó tájékozott és megalapozott döntést hozhasson. A tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott, ész-szerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak (a továbbiakban: átlagos fogyasztó) nemcsak azt kell felismernie, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségére gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeit is. A másodfokú bíróság szerint a perbeli kölcsönszerződés és a kockázatfeltáró nyilatkozat is tartalmaz általános tájékoztatást az árfolyamkockázatról, azonban azokból nem állapítható meg, hogy az teljes mértékben, korlátlanul és kizárólag a felperest terheli és hogy annak nincs felső határa. Önmagában a kölcsönszerződés 4. pontjának az a megfogalmazása, hogy az árfolyamkockázat akár jelentős is lehet, nem teljes körű, nem minden reális kockázatra kiterjedően értelmezhető.
[9] A másodfokú bíróság szerint a tájékoztatásból egyértelműen ki kell derülnie annak is, hogy az árfolyamváltozásnak nemcsak a törlesztőrészletekre, hanem a tőkeösszegre is kihatása van, sőt az kizárólag attól függ. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a II. rendű alperes által alkalmazott ÁSZF a devizakölcsönök vonatkozásában semmilyen számítási metodikát nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy devizakölcsön esetén hogyan számítható ki a tőke és a kamat összege, a kockázatfeltáró nyilatkozatban és a szerződésben sincs erre vonatkozóan bármilyen támpont, képlet. A fogyasztónak így lehetősége sem volt arra, hogy akár maga, akár más által ellenőrizni tudja a bank által közölt számítás helyességét. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megítélése szerint az árfolyamkockázat fogyasztóra telepítése a perbeli szerződés és kockázatfeltáró nyilatkozat alapján tisztességtelen, ezért a teljes szerződés az rPtk. 209. § (1) bekezdése szerint érvénytelen. A másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 213. § (3) bekezdése alapján az érvénytelenséget megállapította és azt akként nyilvánította érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálta, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával. Előírta, hogy az elsőfokú bíróság a követelés összegszerűségére irányuló eljárást ennek figyelembevételével folytassa le.
A felülvizsgálati kérelem
[10] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[11] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rPtk. 209. §-ába ütköző módon állapította meg a szerződés érvénytelenségét. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem a 6/2013. PJE és 2/2014. PJE határozatban előírt szempontoknak megfelelően mérlegelte a perbeli tájékoztatást az árfolyamkockázatról. Utalt arra, hogy a jogerős ítélet az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésébe a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 42. § (1) bekezdésébe, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 203. § (6) és (7) bekezdésebe, valamint az rPp. 164. § (1) bekezdésébe és 221. § (1) bekezdésébe ütköző módon is jogszabálysértő. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítéletnek az árfolyamkockázat körében előadott indokait részletesen vizsgálta és indokolta, miért nem felelnek meg a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek ezt a nyilatkozatát nem értékelhette. A jogerős ítéletet a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alapján az rPp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő.
[14] A Kúria a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó eljárási szabályokra tekintettel nem általánosságban, hanem kizárólag a másodfokú bíróság által vizsgált körben, a jogerős ítéletben megjelent érvrendszer mellett, a felülvizsgálati kérelem által támadott kérdésekben vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e. Tehát a Kúria nem absztraktan, nem teljeskörűen vizsgálhatta azt, hogy a nyújtott tájékoztatás az adott ügyben megfelelt-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek, hanem csak a fentiek figyelembevételével.
[15] A Kúria egyetértett a II. rendű alperessel abban, miszerint annak megítélése során, hogy a tájékoztatás tisztességes volt-e, nem volt és jelenleg sem elvárás az egyéniesítés, a pénzügyi intézménynek az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: átlagos fogyasztó) mércéjét figyelembe véve kellett a tájékoztatást megadnia az árfolyamkockázatról. Nem volt feladata és kivitelezhetetlen is lett volna például annak alapos felmérése, hogy az adott fogyasztó milyen pénzügyi ismeretekkel rendelkezik, az adott írásbeli tájékoztatást megértette-e, ha ezzel kapcsolatban a fogyasztó felé nem jelzett.
[16] A fent írtaktól eltérő kérdés, hogy a tájékoztatás tisztességes voltának megítélése során a perben e körben feltárt összes bizonyítékot értékelni kell. Az adott tényállás mellett a II. rendű alperes jogi álláspontja az volt, hogy a bizonyítottan nyújtott írásbeli tájékoztatás (a kölcsönszerződés egyes rendelkezéseiben, a kockázatfeltáró nyilatkozatban írtak) megfelelt a jogszabályok, az EUB, illetve a Kúria joggyakorlata által kidolgozott követelményeknek. Ha ez helytálló megállapítás, a fogyasztó bizonyíthatta, hogy a fenti tisztességes tartalmú tájékoztatást lerontotta az ezektől eltérő tartalmú egyéb írásbeli, vagy szóbeli tájékoztatás (2/2014. PJE határozat 1. pont).
[17] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a bizonyítottan írásban nyújtott tájékoztatás nem felelt meg a tisztességes tájékoztatás követelményének a jogerős ítéletben kifejtett indokokból. A tájékoztatásból egyértelműen, világosan kitűnt az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül vizsgálva, hogy az árfolyamkockázat valós (az nem volt elbagatelizált), az jelentős lehet, amely rendkívül hátrányos következményekkel járhat a fogyasztóra, ha jövedelme nem CHF-ben keletkezik. Olyan rendelkezése az írásbeli tájékoztatásnak nem volt, amelyből a fogyasztó alappal következtethetett volna arra, hogy az árfolyamkockázat vállalásának van felső határa. Ahogy arra a Kúria a 6/2013. PJE határozatban is rámutatott, az árfolyamkockázat mértékéről a pénzügyi intézményt nem terhelte tájékoztatás, hiszen az előre kimutathatatlan volt. Egyébként az adott konstrukció mellett maga a fogyasztó korlátozhatta az árfolyamkockázatot azzal, hogy módjában állt a szerződéses konstrukciót egyoldalú döntésével fo-rint-alapúvá átalakítani.
[18] A devizaalapú perbeli kölcsönszerződés konstruk-ciós sajátossága, hogy a kölcsön összege CHF-ben került meghatározásra az adós forintban meghatározott finanszírozási igénye megjelölése mellett. A kölcsön folyósításával a kölcsön összege CHF-ben rögzült, amelynek forintbeli ellenértékére az árfolyamváltozás kihatott, de ez a kölcsönszerződésből egyértelműen megállapítható. A törlesztőrészletek tekintetében is elsődlegesen ez befolyásolta a törlesztő-részletek nagyságát. Egyébként – szemben a jogerős ítéletben írtakkal – e körben képlet is volt a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képező ÁSZF-ben. Olyan megállapításra alappal nem lehet jutni, hogy a törlesztőrészletek alakulása nem számítható ki e képlet alapján. Ettől eltérő kérdés, hogy az egyoldalú kamatemelést lehetővé tevő szerződéses rendelkezés előre nem kiszámíthatóvá tette a törlesztőrészletek alakulását, de e szerződéses rendelkezés tisztességtelensége folytán a fogyasztót ért kár orvoslást nyert az elszámolás során.
[19] Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses rendelkezéshez részben kapcsolódó kérdés a devizahitelezésről szóló ERKT/2011/1. számú ajánlásban (a továbbiakban: ajánlás) írtak figyelembe vételével kapcsolatos kérdéskör. A Kúria nem értett egyet a II. rendű alperessel abban, hogy az EUB joggyakorlata nem tartja elvárásnak a C-51/17. számú ítéletében is rögzítettek szerint, miszerint a tájékoztatásnak – hivatkozva az ajánlásra – ki kellett terjednie a tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztő-részletekre gyakorolt hatására. Nem vitásan az EUB-ítéletben felhívott, a fentieket tartalmazó ajánlás a perbeli kölcsönszerződés megkötését követően évekkel később készült, mégis az EUB ítéletéből arra kell következtetni, hogy a fenti elvárást már az ajánlás hatálybalépését megelőzően megkötött szerződések tekintetében is irányadónak kell tekinteni. A korábban kifejtettek szerint az első feltétel az adott tényállás mellett megvalósult. A második feltétel kapcsán a II. rendű alperes arra helyesen mutatott rá, hogy a magyar pénzügyi intézmények által gyakran alkalmazott – később egyébként tisztességtelennek minősült és elszámolást is eredményező – egyoldalú kamatemelést lehetővé tevő szerződéses rendelkezés esetén a külföldi kamatlábak emelkedéséről történő tájékoztatás elmaradásának nincs ügydöntő jelentősége, hiszen az nem hatott ki, vagy csak rendkívül áttételesen, a fogyasztó által ki nem számítható módon a fogyasztó fizetési kötelezettségeire. A kamatlábak lehetséges emelkedésekről szóló tájékoztatásnak olyan szerződéses konstrukciók esetén van jelentősége, ahol a kamat mértékére a referenciakamat változása közvetlenül kihatott.
[20] A [16] pontban írtaknak megfelelően a fogyasztó felperes bizonyíthatta volna, hogy az írásban kapott, fentiekben értékelt tájékoztatást lerontották egyéb írásbeli anyagok vagy szóbeli tájékoztatás során elhangzottak. E körben kizárólag a felperes személyes meghallgatásán elmondottak vehetők figyelembe, de azok nem alkalmasak olyan megállapítás levonására, hogy a felperes nem kapott tisztességes tájékoztatást. Önmagában az, hogy a felperes pénzügyi szakértőt vett igénybe, nem jelenti azt, hogy a tájékoztatás nem volt megfelelő. Ahogy az már kifejtésre került, nem annak van jelentősége, hogy a felperes megértette-e a kockázatokat, hanem annak, hogy az átlagos fogyasztónak meg kellett-e azt értenie.
[21] A Kúria utal arra, a II. rendű alperes árfolyamkockázattal kapcsolatos – a perbelivel megegyező tartalmú – tájékoztatását korábban már több ítéletében (Pfv.V.22.307/2016/4., Pfv.I.20.307/2019/6., Pfv.I.20.472/2020/5.) is vizsgálta és azt nem találta tisztességtelennek. A jelen perben ezekhez képest olyan jelen eljárásban figyelembe vehető tény vagy körülmény nem merült fel, amely új vizsgálati szempontot eredményezett volna, ezért a korábbi ítéletekhez igazodva, a perbeli tájékoztatást tisztességesnek találta.
[22] A Kúria mindezekre figyelemmel a közbenső ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúriának erre való figyelemmel nem kellett vizsgálnia – a felülvizsgálati kérelemben vitatott – közbenső ítéletnek az érvényesség jogkövetkezménye tekintetében megállapított rendelkezését.
(Kúria Gfv. VII. 30.066/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás