BK ÍH 2021/109.
BK ÍH 2021/109.
2021.12.01.
A bírósági mentesítésre irányuló indítvány egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban történő elbírálása során az érdemesség vizsgálata elvégezhető tanácsülésen is [Btk. 101. § (3) bekezdés; Bv.tv. 44/A. § (3) bekezdés; Be. XCIV. Fejezet, Be. 673. § (1) bekezdés].
A törvényszék a 2014. március 5. napján kelt és a Kúria harmadfokú eljárásban hozott határozata folytán 2015. április 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével W. Gy. terheltet költségvetési csalás bűntette, 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette, valamint számvitel rendjének megsértése bűntette miatt 2 év 10 hó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Ezen túlmenően kötelezte a sértett részére 31 283 330 forint kártérítés megfizetésére, illetve 800 000 forint bűnügyi költség viselésére.
A kiszabott szabadságvesztés-büntetést 2015. november 18-án vették foganatba, melyből a terhelt a feltételes szabadság kedvezményével 2017. október 8-án szabadult. Büntetését, figyelemmel a feltételes szabadság eredményes leteltére, 2018. szeptember 17. napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
A terhelt 2021. június 22-én (utólagos) bírósági mentesítés iránti kérelmet terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy jelenlegi munkahelyén, az egyház által fenntartott idősek otthonában a büntetett előélethez fűződő hátrányok miatt nem tud a felsőfokú iskolai végzettségének megfelelő állást betölteni.
A törvényszék a 2021. július 29-én kelt végzésével a terheltet bírósági mentesítésben részesítette.
E határozat ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében, mert álláspontja szerint a határozat bizonyítási eljárás lefolytatása után csak tárgyaláson hozható meg.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészség jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta.
A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést nem látta megalapozottnak, és határozatában az alábbiakra mutatott rá.
A Btk. 98. § (1) bekezdése értelmében a mentesítés folytán – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ez azt jelenti, hogy a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő, és eltérő rendelkezés hiányában nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült.
A Btk. 101. § (1) bekezdésére figyelemmel végrehajtandó szabadságvesztés esetén a bíróság kérelemre utólagos mentesítésben részesíti az elítéltet, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az egyes büntetési tartamokhoz rendelt várakozási idő fele már eltelt. Mellékbüntetés alkalmazása esetén azonban az elítélt mindaddig nem mentesíthető, amíg a mellékbüntetés végrehajtása nem fejeződött be, vagy végrehajthatósága nem szűnt meg (Btk. 103. §).
A szándékos bűncselekmények miatt két év tíz hónap szabadságvesztésre ítélt terhelt esetében a törvényi mentesítés a Btk. 100. § (1) bekezdés g) pontja értelmében öt év elteltével áll be. Ennek fele része a szabadságvesztés 2018. szeptember 17-ei kitöltésétől számított két és fél év elteltével, 2021. március 18. napján letelt.
A terhelttel szemben ugyanakkor mellékbüntetést is alkalmaztak, a közügyektől négy évre eltiltották. A Btk. 62. § (2) bekezdésében írtak szerint a közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, melybe nem számít bele a szabadságvesztés tényleges foganatosításának az ideje, valamint az az időtartam, amely alatt az elítélt kivonja magát a végrehajtás alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a mellékbüntetés tartamába be kell számítani. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv.tv.) 304. § (1) bekezdés a) pontja, hogy a közügyektől eltiltás tartamába beszámítandó az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés – előírt időben történő – megkezdése között eltelt idő.
Mindez azt jelenti, hogy az elbírált ügyben a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani a 2015. április 22. napjától 2015. november 18. napjáig, valamint a feltételes szabadságra bocsátás 2017. október 8-ai engedélyezése óta eltelt időt. Ennek megfelelően a négy év tartamban meghatározott mellékbüntetés végrehajtása az elsőfokú bíróság határozatának a meghozatalakor már befejeződött.
Helyesen járt tehát el az elsőfokú bíróság, amikor az (utólagos) bírósági mentesítéshez szükséges objektív feltételek fennállását megállapította.
A kérelem elbírálására a Bv.tv. 44/A. § (3) bekezdése értelmében a Be. XCIV. Fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálat szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. Ennek megfelelően, figyelemmel a Be. 673. § (1) bekezdésében írtakra, a bíróság az ügyiratok alapján dönt; ha az ügyész, a terhelt vagy a védő meghallgatása szükséges, nyilvános ülést, ha más bizonyítást vesz fel, tárgyalást tart.
E rendelkezés helyes értelmezéséből következően az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hatálya alá tartozó ügyek elbírálása alaki kötöttségektől mentes és megengedett az, hogy a döntés pusztán a releváns iratok beszerzésén, vizsgálatán és értékelésén alapuljon. A jogalkotó azonban lehetőséget kívánt biztosítani az eljárás résztvevőinek a meghallgatására, vagy arra, hogy a bíróság egyéb bizonyítást foganatosítson, ha a felmerülő ténybeli és jogi kérdések megnyugtató tisztázásához az ügyiratokból megismerhető adatok nem elegendőek. Formakényszer hiányában a bíróság különböző eljárásjogi eszközök igénybevételével is eljuthat a megalapozott döntéshozatalig.
Jogorvoslati kérelmében az ügyészség a BH 1979.17., a BH 1986.317. és a BH 1990.80. szám alatt közzétett eseti döntésekre utalással arra hivatkozott, hogy az érdemesség elbírálásához szükséges tények, adatok ellenőrzése és elemzése olyan mérlegelést igénylő tevékenység, mely kizárólag bizonyítás felvételével, tárgyalás tartásával teljesíthető. Ez a mintegy harminc esztendeje, a jelenlegitől lényegesen eltérő jogszabályi környezetben kialakult álláspont a másodfokú bíróság megítélése szerint teljes egészében nem tartható, döntően azért, mert a hatályos perrendi előírásokból ilyen értelmezés nem vezethető le. Ezért az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hatálya alá tartozó ügyek esetében önmagában nem eredményez eljárási szabálysértést az, ha a bíróság – élve a Be. 673. § (1) bekezdés I. fordulatában írt lehetőséggel – az ügyiratok alapján jár el.
Így a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy az érdemesség kérdésében történő állásfoglalás kialakításához szükséges adatok az ügyiratokban rendelkezésre álltak-e, illetve más megközelítésben az eljárás esetleges megismétlésétől, illetve folytatásától várható-e olyan többletinformáció, mely eddig nem vált ismertté és egyben nélkülözhetetlen a döntés megalapozottságához.
A Btk. 101. § (3) bekezdésében írtak szerint az érdemesség elbírálásánál az elítéltnek különösen a büntetés kitöltése óta folytatott életmódját kell figyelembe venni, továbbá azt, hogy ha erre módja volt, jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott kárt. Mindezen körülmények jelen ügyben az ügyiratok alapján is megnyugtatóan tisztázhatóak voltak.
Az iratok közt lévő bírósági határozat és rendőri jelentés alapján megállapítható, hogy az 59 éves terhelt a szabadságvesztésének végrehajtása alatt az intézet rendjébe beilleszkedett, a feltételes szabadság tartama is eredményesen telt el, szabadulása óta pedig rendezett körülmények között él, törvénytisztelő életmódot folytat. Előadása szerint karitatív munkát végez a Katolikus Szeretetszolgálat által fenntartott intézményben, idősek otthonában dolgozik.
A sértettnek okozott 31 283 330 forint összegű vagyoni hátrányt 2015. augusztus 24-én megtérítette, melyről a sértett nyilatkozatot adott, illetve kifizette a büntetőeljárás során terhére megállapított 800 000 forint bűnügyi költséget is.
Ezek a körülmények a felsőfokú iskolai képzettségének megfelelő munkakörben elhelyezkedni szándékozó terheltet együttesen érdemessé teszik a mentesítésre, további részletek vizsgálatára – meghallgatására vagy bizonyítás felvételére – e tárgykörben nincs szükség.
Helyesen járt tehát el az elsőfokú bíróság, amikor a terheltet (utólagos) bírósági mentesítésben részesítette.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 674. § (5a) bekezdése szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Rf.II.195/2021/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás