BK ÍH 2021/113.
BK ÍH 2021/113.
2021.12.01.
Az új Be. hatálybalépésekor már tárgyalási szakban lévő ügyben előkészítő ülés megtartására nem kerülhet sor, így a bizonyítási indítvány előterjesztésének szigorítására vonatkozó szabályok sem alkalmazhatók. Ebből következően a vádlottal szemben ezen szabályok megsértése miatt rendbírság kiszabásának sincs helye [Be. 127. § (1) bekezdés, (4) bekezdés, 520. § (1) bekezdés b) pont, (3) bekezdés, (6) bekezdés, 868. § (1) bekezdés].
Az elsőfokon eljáró törvényszék H. G. II. rendű vádlottat 200 000 forint rendbírsággal sújtotta. A rendbírság indoka az volt, hogy az informatikai képesítéssel rendelkező II. rendű vádlott a bíróságtól fél évvel korábban átvette a többszörösen vizsgált szoftvert, melynek forráskódja hiányos volt, azt a szakértők „lefordítani” nem tudták. A II. rendű vádlott a bizonyítási eljárás befejezését követően a perbeszédre elnapolt tárgyaláson előterjesztett indítvány kapcsán jelezte, hogy „most lett kész” a forráskód lefordításával, ezért a szakértői vélemény kiegészítését indítványozta. Ezt, a bizonyítási eljárást ismételten megnyitva, az elsőfokú bíróság el is rendelte, ez azonban szükségszerűen egy hónapnál további elhúzódását eredményezte az eljárásnak, ezért a bíróságnak nem csupán lehetősége, hanem kötelezettsége volt a rendbírság kiszabása.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a kihirdetést követően fellebbezést jelentett be a II. rendű vádlott és védője, melynek okát és célját nem jelölték meg, de nyilvánvalóan a rendbírság kiszabása miatt, annak mellőzése érdekében fellebbeztek.
A II. rendű vádlott védője bejelentett fellebbezését később írásban részletesen is indokolta. Ebben hivatkozott arra, hogy jelen büntetőügy fő tárgyát képező szoftver funkcionalitásának és értékelésének meghatározása különleges szakértelmet igénylő kérdés, amely már eddig is elhúzódó bizonyítási eljárást eredményezett. Előadta, hogy az ügyben kirendelt két szakértő több mint egy éven át tartó vizsgálata során sem tudta „visszafejteni” a szoftvert, ehhez képest az informatikai képzettséggel rendelkező II. rendű vádlottnak a szoftver forráskódját alig több mint fél év alatt sikerült „lefordítania”. A védelem szerint a törvényszék nem kompetens és nincs lehetősége állást foglalni a tekintetben, hogy a II. rendű vádlott miért csak a perbeszédre kitűzött tárgyalás előtt tudta befejezni a szoftver „visszafejtését”. Ebből kifolyólag hátrány sem érheti védencét amiatt, hogy rövidebb idő alatt nem tudta elvégezni ezt az informatikai műveletet, amit a szakértők nem tudtak megoldani. Hangsúlyozta azt is, hogy védence amint lehetett, a törvényszék tudomására hozta a szoftver forráskódját. Ezen túlmenően a II. rendű vádlott bizonyítási indítványa a szakértői bizonyítás eredményének cáfolatára, ezáltal a vád megalapozottságának megállapítására is szolgál.
Összességében a védelem álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg azt, hogy a II. rendű vádlott magatartása az eljárás elhúzódását eredményezte, így a védencével szemben kiszabott rendbírság mellőzésére tett indítványt.
A fellebbviteli főügyészség átiratában részletesen indokolta azon álláspontját, miért tartja alaposnak a fellebbezéseket. Utalt arra, hogy az ügyben a Be. szerinti tárgyalás előkészítésére nem került sor, az elsőfokú bíróság előkészítő ülést nem tartott. Ezért az ügyészség szerint – függetlenül a Be. 868. § (1) bekezdésében írtaktól – az előkészítő ülést követő utólagos bizonyításra vonatkozó szabályok megszegésének törvényi következményei sem alkalmazhatók az eljárás résztvevőivel szemben, mivel nem volt olyan a Be.-ben meghatározott eljárási cselekmény, amely meghatározta volna a bizonyítás kereteit. Megítélése szerint az ügyben ez ideig nem áll rendelkezésre olyan adat, amelyből kétséget kizáró módon arra lehetne következtetni, hogy a II. rendű vádlott a tárgyaláson folytatott bizonyítás szabályait be nem tartva, azzal visszaélve gyakorolta volna a bizonyítási indítvány előterjesztésére vonatkozó jogait. Ekként a II. rendű vádlott részéről nem valósult meg a Be.-ben meghatározott olyan kötelességszegés, amely megalapozná vele szemben rendbírság alkalmazását, ezért annak kiszabására az ügyészség szerint törvénysértő módon került sor. A kifejtettekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú végzést akként változtassa meg, hogy a rendbírság kiszabását mellőzze.
A védelmi fellebbezés alapos, az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint bár jelen ügy a hatályos Be. hatályba lépése előtt indult, és ebből fakadóan a Be. szerinti előkészítő eljárás nem történt, azonban a Be. hatálybalépése óta a törvényszék több tárgyalási határnapot tartott, ezért irányadónak és – a Be. 868. § (1) bekezdésére figyelemmel – alkalmazandónak ítélte a Be. 520. § (1) bekezdés b) pontjának, (3) és (6) bekezdésének rendelkezéseit. Emellett az elsőfokú bíróság a rendbírság kiszabása körében hivatkozott a Be. 127. § (1) és (4) bekezdéseire is.
Ezen jogszabályi hivatkozások mellett a törvényszék megítélése szerint a fél évvel ezelőtt átvett, többszörösen vizsgált szoftver vonatkozásában a bizonyítási eljárás befejezését követően csupán a perbeszédre elnapolt tárgyaláson elterjesztett bizonyítási indítvány kapcsán nem elfogadható a II. rendű vádlott azon hivatkozása, hogy „most lett kész” a forráskód lefordításával. Ezért ezen késedelmét az elsőfokú bíróság az eljárás elhúzódását okozó magatartásként értékelte.
A törvényszék által is felhívott Be. 127. § (1) bekezdése szerint az eljárás rendjének fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt az e törvényben meghatározott esetekben rendbírság szabható ki.
Jelen ügyben tehát az elsőfokú bíróság arra hivatkozással szabta ki a rendbírságot a II. rendű vádlottal szemben, hogy a bizonyítási indítványát a Be. 520. § (1) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétesen terjesztette elő akként, hogy egyben indítványának előterjesztése az eljárás elhúzására is alkalmas volt.
Az ítélőtábla megítélése szerint a törvényszék fenti jogi álláspontja helytelen.
Speciális átmeneti rendelkezés hiányában a Be. 868. § (1) bekezdése alapján a Be. rendelkezéseit valóban a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A másodfokú bíróság véleménye szerint azonban ezen főszabály alól értelemszerűen kivételt képeznek azok a törvényi rendelkezések, amelyek valamely oknál fogva nem hozhatók koherenciába az adott 2018. július 1. napját megelőzően indult büntetőügy ezen időpontig lefolytatott eljárási cselekményeivel, vagy esetlegesen azok hiányával.
A törvényszék által felhívott Be. 520. § (1) bekezdése az ítélőtábla megítélése szerint éppen ilyen új törvényi rendelkezés, hiszen e jogszabályhely egyértelműen visszautal alkalmazhatósága körében a tárgyalás előkészítésére. Ami viszont értelemszerűen a Be. LXXVI. Fejezet szerinti előkészítő ülést, ezen belül pedig bűnösség be nem ismerése esetén a Be. 506. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt bizonyítás lefolytatására vagy egyéb eljárási cselekményre vonatkozó indítványok elterjesztését jelenti.
Mivel jelen ügy elsőfokú eljárása során előkészítő ülés megtartására, és így a Be. 506. § (4) és (5) bekezdéseiben írt indítványok előterjesztésére nem került sor, ezért a fentiek szerint egymásra épülő szabályzás folytán nem alkalmazhatóak a Be. 520. §-ának azon rendelkezései sem, amelyek szorosan az új Be. szerinti előkészítő ülés intézményéhez kapcsolódnak.
Mindebből az is következik, hogy a II. rendű vádlottal szemben a Be. 520. § (6) bekezdése alapján rendbírság akkor sem lenne kiszabható, ha és amennyiben bizonyítási indítványa esetlegesen az eljárás elhúzódására lenne alkalmas.
Emellett azonban az ítélőtábla álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a II. rendű vádlott részéről egyébként sem állapítható meg olyan magatartás, amellyel akár a Be. 39. § (3) bekezdésében felsorolt, akár bármely más eljárási rendelkezéssel érintett kötelezettségét megszegte volna, ezért a Be. 127. § (1) bekezdésében írt feltétel hányában a terhelttel szemben a rendbírság más jogcímen sem volt alkalmazható.
Mindebből következően az ítélőtábla a II. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket alaposnak találta, a törvényszék rendbírságot kiszabó végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a rendbírság kiszabását a II. rendű vádlott vonatkozásában mellőzte.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.98/2021.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás