BK ÍH 2021/114.
BK ÍH 2021/114.
2021.12.01.
Védővel szemben az ügydöntő határozat elleni fellebbezés indokolásának elmulasztása miatt kiszabható rendbírság szempontjai [Be. 584. § (7) bekezdés].
A törvényszék a másodfokú eljárás során az I. és II. rendű vádlottak meghatalmazott védőjét, dr. L. T. ügyvédet 100 000 forint rendbírsággal sújtotta, mert az ügydöntő határozat elleni fellebbezését írásban nem indokolta.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a kihirdetést követően szóban fellebbezést jelentett be a védő, melyet később írásban is indokolt. Fellebbezésében elsődlegesen indítványozta a rendbírságot kiszabó végzés saját hatáskörben történő hatályon kívül helyezését, figyelemmel a törvényszék saját eljárásában elkövetett mulasztására, másodlagosan az elsőfokú végzés megváltoztatására és a rendbírság kiszabásának mellőzésére, míg harmadlagosan a rendbírság összegének jelentős enyhítésére tett indítványt.
A védő írásbeli indokolásában részletesen kifejtette, hogy a Be. 584. § (7) bekezdése alapján a rendbírság kiszabása a védővel szemben csak lehetőség, azt kötelezően nem írja elő a jogszabály. Sérelmezte, hogy a törvényszék nem adta indokát annak, miért szabott ki vele szemben rendbírságot, hiszen a több, mint 4 éve folyamatban lévő büntetőeljárásban valamennyi eljárási cselekményen személyesen jelen volt, mulasztás soha nem terhelte. Fellebbezésében kitért arra is, hogy a másodfokú nyilvános ülésen megtartott perbeszéde nem változott az elsőfokú eljárásban előadottakhoz képest, azt változatlanul fenntartotta, továbbá új bizonyítékra sem hivatkozott. Így megítélése szerint a rendbírság kiszabására a fellebbezés írásbeli indokolásának elmulasztása miatt indokolatlanul került sor.
Beadványában kifogásolta, hogy az elektronikus kapcsolattartás ellenére a rendbírságot kiszabó végzést a másodfokú határozat kihirdetésének napján papír alapon kapta meg. Sérelmezte azt is, hogy a 2020. szeptember 24. napján megtartott nyilvános ülésről készített jegyzőkönyvet a Be. 446. § (2) és (4) bekezdésében írtak ellenére a fellebbezés indokolása benyújtásáig nem kapta meg, és értesítést sem kapott annak esetleges elkészítéséről. Ezáltal álláspontja szerint a törvényszék mulasztása megállapítható, melynek következtében a védekezéshez fűződő jogában korlátozva volt.
A fellebbviteli főügyészség részletesen indokolta azon álláspontját, mely szerint a védő által előterjesztett fellebbezés alaptalan, hiszen a védő a részére előírt törvényi kötelezettséget egyik védence vonatkozásában sem teljesítette, így a védői mulasztás súlyára tekintettel a rendbírság kiszabása szükséges és indokolt, annak mértéke a mulasztás súlyával arányos. Erre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését hagyja helyben.
Az ítélőtábla a védői fellebbezést alaptalannak ítélte, ugyanakkor osztotta a fellebbviteli főügyészég átiratában írtakat.
A törvényszék helytállóan hivatkozott arra, hogy a Be. 584. § (6) bekezdése alapján a védő fellebbezését írásban indokolni köteles. Az indokolást az ügyiratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, azt követően a másodfokú bíróságnál, legkésőbb a másodfokú tanácsülést vagy tárgyalást megelőző 15. napon lehet előterjeszteni. E határidő elmulasztása esetén a bíróság a védőt rendbírsággal sújthatja.
Az írásbeli indokolási kötelezettség ezen előírása nyilvánvalóan a fellebbezés elbírálásának elősegítését szolgálja, hiszen a másodfokú bíróság így kerülhet abba a helyzetbe, hogy megfelelő időben értesüljön a védő által bejelentett fellebbezés esetleges ténybeli vagy jogi változásairól.
A felterjesztett iratokból megállapítható, hogy a védő a járásbíróság ítélete ellen elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést, vagyis a másodfokú felülbírálat terjedelme teljes körű volt. Ezért a törvényszéknek mindenképpen meg kellett ismernie a védői fellebbezés érveit a nyilvános ülésre történő felkészülés és a megalapozott döntés meghozatala érdekében.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a védő fellebbezésének írásbeli indokolását a másodfokú nyilvános ülés napjáig nem nyújtotta be, így a törvény szerint előírt kötelezettségét elmulasztotta. Fellebbezési érveit mindkét védence vonatkozásában csupán szóban, a nyilvános ülésen – annak időtartamából is következően –, részletesen előadott perbeszédében fejtette ki. Ezt követően a törvényszéknek – nyilvánvalóan a megalapozott döntés meghozatala érdekében – a nyilvános ülést határozathirdetésre el is kellett napolnia.
A kifejtettekre figyelemmel osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját a tekintetben is, hogy a védővel szemben a rendbírság mérlegelési jogkörben történő alkalmazásának törvényi lehetősége fennállt.
A Be. 127. § (3) bekezdése alapján a rendbírság összegének megállapításakor a bíróságnak a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe vennie.
Jelen ügyben a védő két vádlott védelmét látta el, fellebbezése felmentésre is irányult, a bizonyítékok mérlegelését kifogásolta, a nyilvános ülés a védői mulasztás okán határozathirdetésre elnapolásra került.
Ezért a védői mulasztás súlyára és következményére tekintettel a rendbírság kiszabása indokolt volt, annak összege a Be. 127. § (2) bekezdés b) pontja alapján eltúlzottnak semmiképpen sem tekinthető, annak mérséklésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget.
A védő által felhívott eljárási kifogások kapcsán megállapítható, hogy a törvényszék a rendbírságot kiszabó indokolt végzését 2020. szeptember 24. napján a nyilvános ülésen szabályszerűen kihirdette, amely ellen a védő nyomban fellebbezést jelentett be. Kétségtelen tény, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott írásba foglalt végzését a határozathirdetésre elnapolt, 2020. október 2. napján megtartott nyilvános ülésen kézbesítette, ugyanakkor a védő a törvényszék döntését és annak indokait már a kihirdetés napján megismerhette. Ezért, egyetértve a fellebbviteli főügyészség álláspontjával, az ítélőtábla megállapította, hogy a védő „védekezési” joga érdemben nem sérült, mint ahogy a rendbírság alkalmazása szempontjából az is irreleváns, hogy a törvényszék a nyilvános ülésről készült jegyzőkönyvet a fellebbezés indokolásának benyújtásáig részére nem kézbesítette.
A kifejtettekből következően az ítélőtábla a védő által bejelentett fellebbezést alaptalannak ítélte, és a törvényszék rendbírságot kiszabó végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.545/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás